Reggeli Délvilág, 1993. április (4. évfolyam, 76-100. szám)

1993-04-01 / 76. szám

Még nem a választási kampány részeként, de nyil­vánvalóan arra koncentrálva találkozott Hódmezővásár­hely polgáraival Keleti György, Kisbér, Oroszlány szocialista párti parlamenti képviselője. Mint előadásá­ban kifejtette, a Magyar Szocialista Párt baloldali pártnak tartja magát. A legutóbbi, békéscsabai ku­darc (dr Sarkadiné dr. Lu­­kovics Éva, az SZDSZ je­löltje győzött a tavalyi idő­közi képviselő-választáson — a szerk.) tapasztalatain okulva, együttműködést szándékozik kialakítani a szabad- és a fiatal demok­ratákkal, de ha másként nem megy, a második for­dulóban egyedül veszi az akadályokat. A „Szóvivő” elsősorban a munkanélküli­ségről, a nyugdíjasok hely­zetéről ejtett szót a párt he­lyi irodájában megtartott fórumon, és annak a véle­ményének adott hangot, hogy a szociáldemokrata esz­meiség talaján álló MSZP- nek mielőbb ki kell dol­goznia az égető szociális problémák enyhítésére hiva­tott, hosszú távú program­ját, valamint szorosabb kap­csolatot kell kiépíteni a vál­lalkozókkal.­­ Képviselő úr, az imént említést tett a csabai vá­lasztás körülményeiről, me­lyek összességében negatívan érintették a szocialistákat. Egészen konkrétan mit értett ez alatt? tét. Határozott célkitűzésünk az, hogy — egy-két ember kivételével — minden jelen­legi országgyűlési képvise­lőnknek meg kell mérettet­ne magát egyéni választó­­kerületben. Senki se számít­son arra, hogy országosan vagy megyei listán bejut a Parlamentbe. — Kik lehetnek a kivéte­lek? — Például Horn Gyula, aki jóval többet tud segíte­ni akkor, ha végigjárja a választókerületeket, és a népszerűségével lökést ad a helyi jelöltnek. Azonkívül, azt gondolom, hogy a jövő­ben olyan nagy feladatok várnak rá, amelyek nehezí­tenék az egyéni képviselői munkájának az ellátását. — Egy személyes jellegű kérdés, mely még mindig­ként ezt az időszakot csak a visszaemlékezésekből is­merem, mivel 1946-ban szü­lettem. Elolvastam például Kodály Zoltán írását a bé­­kés-tarhosi zenei iskoláról, és abban a lehető legmele­gebb hangon emlékezett az apámról. Egy kortárs azt mondta, hogy Kodály nehe­zen kötött barátságot, de Keleti Ferencet a barátjá­nak tekintette. Őszintén megmondom, sűrűn járok Békés megyébe, és engem nagyon sokan megkerestek azzal, hogy igen tisztességes embernek tartották az apá­mat. Hozzá kell tenni, hogy egyszer felhívott telefonon a Zrínyi Könyvkiadó igazga­tója, a Szegedről elszárma­zott Fejér Dénes, és azt kérdezte tőlem: „A te apád volt annak idején pártvezér Békés megyében?” Azt fe­leltem neki, hogy igen, mire FF Fotó: Nyári Attila Keleti György Keleti Ferencről Csak magukra számíthatnak . Tulajdonképpen azt, hogy ott az SZDSZ és a Fi­desz összefogott ellenünk, egyfajta koalíciót alkottak, amely kezd kialakulni most is. Ebből én azt a következ­tetést vonom le, hogy ne­künk csak magunkra lehet számítani. Ettől függetlenül, mi minden választókerület­ben állítunk képviselőjelöl­sokakat izgat: mit csinált voltaképpen az ön édesap­ja, Keleti Ferenc, Rákosi hatalomra jutását követően Békés megyében? — Ha jól emlékszem, az 1950-es évek második feléig volt ott megyei titkára a kommunista pártnak. Egyéb­így folytatta: „Tudod, hogy nem vagyunk egészen azonos politikai platformon, de egy dolgot szeretnék neked meg­mondani: akkoriban újság­íróként dolgoztam, és olyan becsületes, korrekt emberrel nem találkoztam, mint ő volt." Hát, ennyit tudok én erről mondani. D. L. Váradi, a minősített ess sí ló Nem volt Metaxa a püspökségen Ugye, egyet tetszenek ve­lem érteni, nagyon nagy az Úristen állatkertje. Itt van például ez a Váradi, leg­újabb művésznevén a dé­­gázas csaló, aki Bukta utcai sétája előtt saját — éppen ezért komolyan nem veendő — vallomása szerint több mint 8 és fél millió forintot csalt ki gázszivárgásmérés jelszóval különféle hiszé­keny, hiszékenyebb és leghi­székenyebb áldozataitól. Szektorsemlegesen dolgo­zott — vélhetően —, ma­gánszemélyek és cégek kö­zött nem tett különbséget. Mint ahogy a valóság és a mese között sem. Miután ugyanis jól megfontolt saját érdekében jobbnak látta, hogy most már megzuhan — a zsaruk már a cipője sar­kán lépkedtek —, úgy dön­tött, hogy a szélhámosságot ideje most már átcsapat­ni mennyiségiből minő­ségibe. A recept egyszerű: amit rövidre fogott pórázod miatt nem csalhatsz össze a valóságban, azt hazudd ösz­­sze.­­Lehetőleg a sajtóban, több tízezer példányban hadd szóljon. Ha már Háry Jánosnak is volt publicitá­sa... igaz, hogy neki csak a meséskönyvben. No, ihát Váradi úr, mint ahogy a nagyokhoz illik, exkluzív interjút adott egyik laptársunknak, melyben többek között eldicsekedte, hogy ő bizony járt ám a püspökségen is. Nem is akármilyen eredménnyel és fogadtatással. Azzal állított be, hogy fel kell újítani a püspöki hivatal fűtési rend­szerét, mire a papok nyil­ván keblükre ölelték, meg­kínálták finom Metaxával, megáldották, s azonnal ki­utaltak neki háromszázezer forintot. A cikk megjelenését kö­vetően ismerősök állítottak meg az utcán, vagy hívtak fel telefonon, s kérdezés nélkül értékelték a megje­lenteket. Annak örültem igazán, aki egyszerűen úgy kommenálta a Váradi-in­terjút, hogy ennek a pacák­nak elmentek hazulról, de jó messzire. Megint más a fejét ingatta, hogy egyház­­községük egész évben nem tud összeperselyezni any­­nyit, mint amennyit a püs­pökség kifizetett ennek a csalónak. A sajnálkozás mellett háborgókkal is ta­lálkoztam, akik az amúgy is szegényke egyházmegyei kassza őrzőit találták fele­lőtlennek és meggondolat­lannak. •Nos, jobban aligha ren­dezhető koreográfiaként, mintegy az előbbiek végsza­vára telefonhívást kaptam a püspökségről. A vonal vé­gén Guliga György, az egy­házmegye gondnoka, szám­vevője, ha úgy tetszik a püspökség pénzügyminisz­tere. Aki őt ismeri, csak de­rülhet Váradi úr handaban­­dáján, ugyanis az építészi­építői vénával is megáldott fineszes számvevői ember legyen a talpán, aki át akar­ja verni. Meg egyébként is, szélhámosunk nyilván nem templomi, hanem sokkal in­kább filmélményei alap­ján gondolja úgy, hogy a püspökségeken középkori félhomályban, masnis pa­pucsban csoszognak ide-oda a világról mit sem sejtő szoknyás öregemberek, akik minden hülyeséget azonnal megesznek. Az evilági kény­szer már réges-rég kicsiszol­ta a papság realitásérzékét annyira, hogy senki ne használhassa őket pecázá­­saihoz csalinak. Az ominó­zus szélhámiához egyéb­ként Guliga atya a követ­kező „helyesbítéseket” te­szi hozzá: 1. Váradi soha­sem járt a püspökségen. 2. Dégázos felújításról szó sem lehetett, hisz nem is gázzal fűtenek. 3. A pénztár egyetlen fillért sem fizetett ki részére. 4. Metaxájuk sajnos nincsen. 5. Áldásuk viszont igen, amiből kellő bűnbánat után tényleg meg tudnák „kínálni” Váradit — persze, amennyiben nem is­mét a tündérmesék szár­nyán érkezik. — Őrfi — Fűszerezi a Füszért (Folytatás az 1. oldalról.) — Ön valóban többször konfrontálódott Sarusi úrral? A rizs- és a hitel­ügyletre gondolok. Miért vásároltak egy hajórako­mány dohos rizst? — Én a demokratikus ve­zetési stílus híve vagyok, a munkában az SZMSZ és a munkaköri leírás betartását követelem meg. A vállalat által importált, és a rak­tárház által forgalmazott rizs a magyar szabványnak megfelelt Gabonafeldol­gozó vállalatok csomagol­ták ki az árut, természete­sen vállalván a termék sza­vatosságát. — Miközben a Füszért hitelekből élt, ön a saját vállalkozásához felvett a cégtől 3,5 milliót.­­ Az akkor érvényes, közel 40 százalékos kamat­tal céghitelt vettünk fel, vagyoni garanciák mellett a vállalkozásunk elindításá­hoz összességében elmond­hatom, hogy a Standard Áruházban a személyi vál­tozásokat követően a munkahelyi légkör jelentő­sen javult. A piaci pozíci­ónk ezen a területen is to­vább erősödött, a forgalom nőtt. Mindezt a Standard Áruház vezetése szakértel­mének, rugalmasságának, pozitív munkastílusának, a dolgozók forgalomcentri­kus szemléletének kö­szönhetjük. * Nos, Sarusi úr, mit tetszik mindehhez szólni? Mert ne­kem a lélegzetem is elakad. P. BODZSÁR ERZSÉBET (Folytatás az 1. oldalról.) Jelentős összeget kell fordí­tania a tűzoltóság részére. — Az említetteken kívül, milyen aggályaik vannak még? ■— Március 16-án a Csong­­rád Megyei Tűzoltóparancs­nokságon rendkívüli pa­rancsnoki értekezletet tartot­tak. Ezen ismertették, hogy az országos parancsnok uta­sítására ismét három vagy négy fővel csökkentik Vá­sárhelyen a tűzoltóság lét­számát. Ehhez tudni kell, hogy a létszámcsökkentés 1988 óta folyamatos. Leg­utóbb 1991 novemberében vezényeltek el innen három tűzoltót. Ennek következté­ben, már akkor is kérdé­sessé vált városunk tűzoltó­ságának vonulóképessége. A városban, és annak vonzás­­körzetében nehézségeket okozott a tüzek oltása. Em­lékezzünk csak vissza a ta­valy márciusban történt tűzesetre, ami a Hódtó ut­ca 4. szám alatti lakótömb egyik lakásában keletkezett. Éppen a létszámhiány miatt képtelenek voltak idejében elkezdeni a tűz oltását, s mire a környező városokból segítség érkezett, több mint fél óra telt el. Úgy vélem, nem kell magyarázatot fűz­ni ahhoz, milyen következ­ményekkel jár a tűzoltók késlekedése. Elkeseredésün­ket csak fokozza az a tény, miszerint, ha a tervezett létszámleépítést végrehajt­ják, a tüzek oltására mind­össze egy fecskendő kezelé­sére elegendő csapatot tud­nak kivezényelni. Arra már nem is merünk gondolni, mi történik abban az eset­ben, ha ugyanabban az idő­ben a városba, vagy Vásár­hely vonzáskörzetéhez tarto­zó, valamelyik településre riasztják a tűzoltókat. Novák Imre polgármester­helyettes a fentieket csupán azzal egészítette ki, hogy Vásárhely közigazgatási te­rülete mindössze három négyzetkilométerrel kisebb, mint Budapesté. Ugyanak­kor Vásárhelyen kevesebb hivatásos tűzoltót tartanak nyilván, mint a főváros egyetlen kerületében. Arról nem szólva, hogy adott esetben Mártélyra, Mind­szentre és Székkutasra is riasztják őket. Sajnos, ha­sonló állapotokat tapasztal­nak a mentőszolgálatnál és a rendőrségnél is. A kérdéssel kapcsolatban kikértük dr. Kovács Zoltán megyei tűzoltóparancsnok­nak a véleményét is. El­mondta, hogy hasonló gon­dok nyomasztják a csongrá­diakat, makóiakat, nem kü­lönben a szegedieket és a szentesieket is. Erről a me­gyei tűzoltóparancsnokság tehet a legkevésbé, hiszen a költségvetést köztudottan a Parlamentben fogadták el. A felmerült problémákról a minap részleteiben tárgyal­nak majd az országos tűz­oltóparancsnokságon Pusztáké­rész­túri Rapcsák tüzet fog Kávébújócska A kávépiacon azonnal észre lehet venni, ha nagy mennyiségben (több ezer tonna!) illegális áru kerül az országba. A kiskereskedők nem tudnak ellenállni a „fe­ketézők” ajánlatának, hiszen a csempészárut — mivel az áfa- és vámmentes — jócskán a piac mindenkori ára alatt kínálják. A kétes eredetű áru minősége sokszor minősíthe­tetlen, mégis, a legálisan mű­ködő kávékereskedők egy­két hónapig nem tudnak megrendeléshez jutni. A fent leírtak egy kávé­nagykereskedő kesergései, aki — névtelenséget kérve — még hozzátette: — Azt már senki nem cáfolja, hogy léte­zik szesz- és cigarettamaffia, de van kávémaffia is. Rátele­pedett a piacra, 20—30 tonna alatt nehéz vásárolni. Ügyes tranzakciókkal csempésznek­­kávét az országba és egy ilyen szállítmányon milliókat ke­resnek Tisztán. A lebukás esélye csekély, mivel az árut 48 óra alatt terítik az ország­ban. Corpus nélkül pedig ne­héz rájuk verni a balhét. A kereskedővel történt be­szélgetés után megkerestünk hivatalos szerveket is (vám- és pénzügyőrség, határőrség, rendőrség), akik annyiban megerősítették az elmondot­takat, hogy azokat nehéz bi­zonyítani, de vannak infor­mációk — egy-egy lebukás után — hogy tízezer liter számra folyik be a tisztaszesz és konyak főleg az egykori Jugoszláviából (a zöldhatá­ron át!). A cigaretta és a kávé pedig nyugatról érkezik — tranzitországként használva Magyarországot de az áru sokszor hazánkban eltűnik. OLÁH Önrablás Az Országos Rendőr-főka­pitányságtól szerdán reggel kapott tájékoztatás szerint, az elmúlt 24 órában a köz­utakon összesen 28 személyt ért baleset, egy ember meg­halt, tízen súlyos, és tizen­­heten könnyű sérülést szen­vedtek. Nyírbátor külterületén kedden este, S. Mihály, 59 éves nyírcsiszári lakos sze­mélygépkocsijával az árokba hajtott, és felborult. Az au­tós a helyszínen életét vesz­tette, önrablás. A főváros X. kerületi rendőrkapitánysá­gán, hétfőn, V. László, 30 éves, díjbeszedő bejelentet­te, hogy a Dombtető utca 12 számú ház lépcsőházá­ban egy ismeretlen férfi megtámadta, és elrabolta az 50 ezer forintnyi bevételt. Ám a nyomozók később megállapították, hogy V. László azért tett feljelentést a rablásról, mert sikkasztott a díjbeszedő vállalatnál, és a hó végi összesítésnél a pénzzel nem tudott volna elszámolni. A BRFK akciócsoportja lopott útlevelek és személyi igazolványok értékesítését akadályozta meg a belváro­si McDonald’s étteremben. Az étteremben — B. Emil megbízásából — három fia­talkorú: H. Péter, P. Zsolt és S. Zsolt készítette elő eladásra a lopott okmányo­kat. * lapzáróra ALKOTMÁNYELLENESNEK ÍTÉLTE és megsemmi­sítette a vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettséget megálla­pító rendelkezéseket az Alkotmánybíróság. A testület hatá­rozatát — a külföldön tartózkodó dr. Sólyom László távol­létében — dr. Herczegh Géza, az Alkotmánybíróság he­lyettes elnöke szerdán hirdette ki nyilvánosan a megjelent közjogi méltóságok és a sajtó képviselői előtt. A határozat rendelkező része megállapította: az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény 38—41. paragrafusaiban, továbbá a törvényt módosító 1991. évi LXXXV. törvény 32. paragra­fusának (6)—(7) bekezdéseiben, illetőleg 33. paragrafusá­nak (2) bekezdésében foglalt rendelkezések, valamint a vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettség időpontját meghatá­rozó 149/1992. (XI. 17.) kormányrendelet alkotmányellene­sek. A megsemmisített rendelkezéseket a határozatnak a Magyar Közlönyben való közzététele napjától nem lehet alkalmazni. KI MENEDZSELI A KUL­TÚRÁT címmel szerdán or­szágos konferencia kezdő­dött Szegeden, a Juhász Gyula Tanárképző Főisko­lán. A szombatig tartó ta­nácskozásra meghívták az or­szág összes olyan felsőoktatási intézményét, amelyben köz­művelődési szakembereket képeznek. A szegedi főisko­lán 1989-ben kezdték meg az új közművelődési képzési formát, az intézményből már kulturális menedzserek, il­letve az írott és elektronikus sajtó szakemberei kerülnek ki. m 3. ápr­­is csütörtök mmmm^DÉLVILÁG««

Next