Reggeli Délvilág, 1993. április (4. évfolyam, 76-100. szám)

1993-04-01 / 76. szám

Egy PHARE-szerződés apropójából kell-e nekünk autópálya? Sir Leon Brittan, az Európai Közösségek Bizottsága külgazdasági kapcsolatokért felelős alelnöke és Kádár Béla külgazdasági miniszter március 26-án szerződést írt alá. 5 millió ECU dollár magyarországi felhasználásról. A szerződést Schamschula György közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter is ellátta névjegyével. Ez utóbbi a négy határátkelőhelyhez vezető út tervezett korszerűsítése, il­letve a településeket elkerülő szakaszok kiépítése miatt. Ezzel a határátkelők: Rábafüzes, Rédics, Torna és Röszke. Az első három távol esik tőlünk. Röszkét jobban ismerjük. Röszke hasonló helyzet­ben van, mint Nagylak. Csak torlódás esetén terelik be a forgalmat a községbe. Legutóbb tavaly nyáron volt ilyen. Az M5 (E75) au­tópálya, illetve autóút meg­építése (ami 5 éven belül el­készül) teljesen megoldja Röszke problémáját, ame­lyet a nemrégiben megnyílt Tiszasziget—Dyala (Gyála) közötti határátkelő is jelen­tősen csökkentett. Térségünk sokkal neural­­gikusabb pontja a 43-as (ES8) út és a nagylaki ha­tárátkelőhely. Az 52 km hosszú út kilenc településen — köztük két városon — halad keresztül. A forgalma dinamikusan növekszik. A belföldi for­galmat nem számolva, a múlt évben több mint 1 mil­lió gépjármű, közöttük 70 ezer kamion és 18 ezer au­tóbusz haladt át rajta. Azt átkelési szakaszok beépítési szélessége általá­ban minimum 30 méter. Itt „csak” a zajt kell elviselni a lakosságnak. Szőreg és Makó nagy részén azonban a beépítési vonalak közötti távolság kb. 15 méterre szű­kül. Itt a lakóházak abla­kaitól 3-4 méterre zajlik a forgalom. A lakosságot érő környezeti ártalmak az elvi­­selhetetlenségig fokozód­tak. A távlati fejlesztési ter­vekben szerepel az E43-as autópálya vagy autóút ki­építése. S itt jön a „Vakulj magyar” politika. A makó­iaknak már elviselhetetlen forgalom évi 20 százalékos növekedése mellett kb. 20 év múlva lesz indokolt az autópálya megépítése. Ad­dig minden sürgetésre azt a választ kapják, hogy kész vannak a tervek, de a for­galom még nem indokolja az autópálya megépítését. A kiszombori és a makói önkormányzat évek óta szorgalmazza a Kiszombor (Őscsanád) közötti határ­­átkelőhely kiépítését, illet­ve megnyitását. Ez az új határátkelőhely a részletes számítások és felmérések szerint 30 százalékkal csök­kentené a nagylaki átkelő, illetve a Kiszombortól ke­letre eső települések átme­nő forgalmát. A megnyitás­ra vonatkozó kérésünk — egy alkalmi, háromnapos megnyitást kivéve — süket fülekre talált. Az új határ­átkelő iránti igényünket, minden — a térségben megforduló — vezető politi­kusnak,­­ miniszternek, ál­lamtitkárnak elmondjuk, dokumentáljuk, indokol­juk, ők megértik gondjain­kat, támogatásukról bizto­sítanak, és utána — nem történik semmi. Legutóbb a makói márci­us 15-i ünnepségen részt vevő Jeszenszky Géza kül­ügyminiszter úr ígérte meg támogatását. Nemcsak ne­künk, hanem az ünnepségen jelen levő Temes megyei RMDSZ küldöttségének is. Rezignáltan vettük tudo­másul, hogy a román kül­ügyminiszterrel folytatott gyulai megbeszélésén a kiszombori határátkelő szóba sem került. Ezen a megbeszélésen csak Nagy­lak bővítéséről, Battonyá­­ról és Méhkerékről tárgyal­tak. Ezek a 43-as út menti települések gondjaiból semmit sem oldanak meg. A román kormány 1992. november 2-i ülésén elfo­gadta a Cenad—Kiszombor határátkelőhely létesítésé­ről szóló előterjesztést. A magyar kormány reagálása még várat magára. A „fal­ból” tervezett autópálya ki­váltására készült tanul­mánytervek szerint, a határ­átkelőhöz vezető út a 43-as út Kiszombor—Makó közötti szakaszán, a jelenlegi cse­metekert bejárójánál csatla­kozna a 43-as úthoz, és mintegy 2,5 kilométernyi új nyomvonalon haladna az ún. „Szentmiklósi” útig, ahol erre csatlakozna, és ennek nyomvonalán haladna a ro­mán határig. A II. ütemben készülne az Autós csárda— Töltés utcai szennyvíztisztí­tó—Ószegedi út közötti, mintegy 1,5 km-es szakasz, amely az Ószegedi út fel­­használásával az M43-as út helyett épülő 430. sz. fő­úthoz csatlakozna. Az el­képzelt 430. sz. főút az M5 autópályából, Szegedtől ÉK- re indulna, Szegedet északról kerülné meg, Algyő és Tápé között, az új Tisza-hídon átjőve csatlakozna a jelenle­gi Ószegedi útra. Azt a Ha­dár-feljáró környékén el­hagyva, Makót északról megkerülve csatlakozna a palotai úthoz, majd arról Kövegy és Csanádpalota kö­zött leágazva a határhoz, illetve a tervezett Nagylak II. átkelőhöz jutna. A 430. sz. út legalább egy ember­öltőig megnyugtatóan ren­dezné a körzet közlekedési gondjait, és az autópálya építési költségeinek töredé­kébe kerülne. A megvalósításhoz szüksé­ges pénzösszeg előteremté­séhez javaslom az ún. tran­­zitdíjak felhasználását. Ezt a díjat az állam az átmenő teherforgalom által okozott környezeti és egyéb károk csökkentése, illetve meg­szüntetése érdekében szedi. A jelenlegi 43-as útra eső tranzitdíj bevétele 1992. évben: tarifa: 3 Ft (10) km. A 3 Ftx25 t (átlagos kami­­onsúly)x70 ezer (1992. évben áthaladt kamionok száma)1­5 millió 250 000 Ft/km. Ez az összeg nyomtalanul eltű­nik a költségvetés feneket­len zsákjában A múlt év­ben a 43-as úton kb 500 000 Ft/km-t fordítottak útfenn­tartásra és környezetvéde­lemre. Ennek fedezetét az üzemanyag árába foglalt, ún. „útalap”, illetve a költ­ségvetésből az utak fenntar­tására elkülönített összeg adta. A közlekedési tárca szerint, országosan, mintegy 200 települést elkerülő út­szakaszt kell a közeljövőben kiépíteni. A 43-as út által kettévágott települések ezen a listán nem szerepelnek. Véleményem szerint, azon­nal megvalósítható lenne a kiszombori határátkelő, és a hozzátartozó útszélesítés, va­lamint új útépítés a 43. sz. útig. Ez 30 százalékkal csökkentené a nagylaki ha­tárátkelő, Makó és a tőle keletre eső községek forgal­mi terhelését. Az M43-as autópálya, és a hozzákapcsolódó Nagylak II. átkelőhely tervét el kell vetni. A gazdasági helyzet­től függően, de lehetőleg az M5 autópálya építésével egy időben, ki kell építeni a 430-as utat 7 méter szé­lességben, a fentebb közölt nyomvonalon, a települések elkerülésével. Ezzel együtt a meglévő nagylaki határátke­lőt is korszerűsíteni kell. (Ezt a korszerűsítést jelen­leg azonnalra tervezték.) Ezekkel a paraméterekkel a 430. sz. út, és a bővített nagylaki határátkelő kb. 25—30 évig biztosítja a for­galom áramlását. A 430-as sz. út kiépítésé­vel be kell vezetni a kis­­zombori átkelő forgalmát az említett, Autós csárda— Ószegedi út (430-as) nyom­vonalán. A kiszombori átke­lő­ a megnyitás után né­hány évvel a tervezett és számított 30 százalék helyett a forgalom 50 százalékát át­venné. (A Szeged—Temes­vár távolság a mostani 160 km helyett kb. 80 km-re csökkenne.) Ezek után csak egy olyan vezető politikusra várunk, aki a lobbyzás helyett előnyben részesíti a józan érveket. ALFÖLDI GÉZA makói önkormányzati képviselő Maradjon a Szabad Európa A Kelet-Európa és az egykori Szovjetunió területére sugárzó, az amerikai kormány által működtetett rádióadók további fenntartását kérte személyes levelében Bill Clinton amerikai elnöktől Lennart Meri észt elnök. Az AP keddi jelentése szerint az észt államfő azokra a korábbi amerikai javaslatokra reagált, amelyek szerint­ a Szabad Európa Rádió és a Szabadság Rádió működtetését be kell szüntetni. Lennart Meri üzenetében kijelentette: " Egyetlen kér­dés sem olyan fontos számunkra, mint az eurázsiai béke és demokrácia fennmaradása. Ebben egyedülálló és rend­kívül értékes szolgálatot tesz a Szabad Európa Rádió és a Szabadság Rádió. Az észt elnök levelében rámutatott: " E két rádió azon kevés rendelkezésre álló eszköz közé tartozik, ame­lyekkel a nyugati demokráciák megelőzhetik az egykori Jugoszlávia területén dúló háborúhoz hasonló etnikai ka­tasztrófa bekövetkeztét. Az AP jelentésében emlékeztet rá, hogy a balti köz­társaságban a sajtó még ma is a nyugati híradásokat hasz­nálja fel elsődleges hírforrásként. N­a, most nézze meg az ar­com? Nem lát semmi kü­lönöset? — fordult kérdésével Belami, a külváros nyugalmazott szépfiúja Smitz apuhoz, ki szoká­sához híven az orrát piszkálta,­­ támasztotta a bádogszegély a Zsibbadt brigádvezető névre hallgató, teljesen külvárosi kis­kocsmában. — Hát mit kéne látnom? Épp olyan vizenyős a tekintete, mint tegnap, az orra akkora, mint a cseh katona combja, emellett tel­jesen véreres, a pofázmánya meg úgy fel van puffadva, mint egy ekcém s vízilónak — kedveske­dett Smuz apu, ahogy azt jól megtanulta a Dujj Előre SC fele­lős vezetőjeként, mint egykor volt a másodszertáros. — Tudja mit, Smitz? Nyalja maga is a zománcos bödönömet. Mert ha nem lenne ennyire torz a lelke, máris látná, hogy teljesen új életet kezdtem, leszoktam a cigarettáról, a szeszes italok fo­gyasztásáról és a kávéról is, mi­nek következtében most méreg­­telenítem a szervezetem, vagyis holnapra kicsattanok az egész­ségtől. — Leszokott a cigiről? De hát akkor maga nagyobb hős, mint az Osztyapenko kapitány — ájult el az elismeréstől Plüss Eta, ki szo­kása szerint azonnal belepofázott az ügyekbe. — És az italról is? Nofene! — mordult egyet Bika Jenő, a rok­kantnyugdíjas politikai tiszt, majd böffentett is, mert miért ne. — Persze ebben nincs semmi különös — nyújtózkodott egyet Smuz apu, majd hozzátette: Ez a Belami mindig is egy rongy, önző alak volt. Na erre aztán még az is föl­kapta a fejét, aki legszívesebben kést mártogatott volna Belami torkában. — Mi köze a Belami úr önzésé­nek a cigihez, momentán? — ér­deklődött Snájdig Pepi, de na­gyon. — Hogy mi? — szívta a fogát Smuz apu. — Hát csak annyi, hogy a cigarettából, az italból meg a kávéból él az ország. Pon­tosabban abból a mérhetetlen magas luxusadóból, amit ezekre a termékekre kivetnek. Mert Ha nem tudnánk, az ötven forintos cigi még egy húszasba sem kerül ám! És a háromszáz forintos pá­linka előállítási költsége is legfel­jebb egy százas. A többi meg megy a költségvetésbe, abból épülnek az utak, az iskolák, a bölcsődék, abból fizetjük a mi szeretett rendőrségünket, hogy mást ne mondjak. — Hát úz éppen úgy nem épül, mint óvoda, és a rendőröket se valami kurvára csípem, de azért a Smuznak van ám igaza — bóloga­tott Snájdig Pepi. — Tényleg. Mi lenne, ha mindenki csak a saját nyavalyás egészségével törődne, és leszokna, mint ez... ez a ... ki ne mondjam milyen önző Be­lami. Megállna az élet! Össze­csuktam­ a magyar állam! Szét­esne a költségvetés? Kiírhatnák az országhatárra: Magyarország bezárt! Hát ez szörnyű — sápíto­­zott a derék rakodó, s széles vál­lai is megremegtek. — Bezzeg a komenisták idején csak úgy bodorította a füstöt — kiabált bele a nagy tömegbe Réz Enikő. — Azt az államot ugye volt pofája erősíteni maga bolse­vik bérenc, — sikított Réz, s még azt is elfelejtette nagy felháboro­­dásában, hogy egy-két hete mos­dott török kamionossal lenne randevúja a kamionparkolóban. Belami meg csak bámult, mint Rozália a mozgóképszínházban. — Hát normálisak maguk? Én csak azt mondtam... — Maga csak ne mondjon semmit. Maga egy hazátlan bi­tang — fordultak el a népek, s még ma is gyűlölik Belamit, ha csak nem látták be azóta, nem­csak az OMO-tól lett ilyen. BÁTYI ZOLTÁN Belami leszokott DÉLVILÁG M 1 1993. ápr. L, csütörtök Ma fut ki az első hajó Ma, április első napján fut ki a szegedi kikötőből Mahart-hajó, az idén először. Általános iskolás gyerme­keket visz körútra , illetve, mert hogy a Tiszáról van szó, Szeged fölé, s alá. Mostantól fogadja tehát a sétaha­józni vágyókat a Mahart. Maga a menetrendszerű hajózás pedig április 15-től kezdődik a megyében, és az egész Ti­szán. Szintén a hónap közepén avatják a Tiszafüred é­s Ti­­szacsege közti szakaszt, ahol tizenkilenc hajóállomás egy­bekapcsolásával 406 kilométernyi vízi útvonal áll a sze­mélyhajózás szolgálatába. Sárospataktól Zentáig járnak hát a Mahart-hajók — persze, a jugoszláviai szakaszon, az embargó miatt, a menetrendszerű utasszállítás pillanatnyi­lag szünetel. Tájékunkon azonban beindulóban a szezon, mellyel kapcsolatban dr. Zsiga Attilát, a Mahart tiszai személyhajózási kirendeltségvezetőjét kérdeztük. — Melyik is az a hajó, amelyik megnyitja ma a tavaszt? — A Szentes motoros. Ezen kívül a Sárrét horgonyoz Szegeden, illetve az Óbuda, amely Pestről jött hozzánk le, a jugoszláv Duna- és Tisza-szakaszon keresztül. Vasárnap érkezett meg szegedi állomásunkra. Néminemű festési munkákat kell csak végezni rajta, s a hónap közepén már ez is csatarendbe áll. Egyébiránt minden hajónk jó ál­lapotban vészelte át a telet. — A Szeged—Csongrád közti, menetrendszerű hajó­­járatok tehát a hónap közepén indulnak. Hol is áll meg e szakaszon a hajó? — Reggel 7-kor indul majd Szegedről, közben megáll a Kiskőrössy halászcsárdánál, azután Mindszenten, Csany­­teleknél, a szentesi állomáson, és fél 12-re érkezik Csong­­rádra. Visszafelé délután 4-kor indul, s este 8-ra ér Sze­gedre. — Az állomásokról jut eszembe: többszörösen szóba került, kikötőhöz jut Algyő is. Ezzel kapcsolatban mi hír? — Algyőn eredetileg a volt tsz-keres rakodóhelynél akarták kialakítani az állomást, most azonban úgy néz ki a helyzet, az egykori révátkelő ad majd neki otthont. Ugyanitt kiköthetnek a sporthajók — evezősök, kajakosok, kenusok­­—, a halászladikok, a motorcsónakok ... Táboro­zásra is nyílik majd lehetőség. Hogy mikortól? Ez az év még alighanem rámegy a jogi procedúrákra. — A jövő évig van még idő... És a mostani sze­zonkezdést nem akadályozza a gyakori áradás, apadás? — Tegnap tetőzött a folyó, 500 centiméter körül, ez még nem akadályozza a hajózást. Csak akkor áll le a sze­mélyszállítás, ha a víz ellepi a szegedi rakpartot, s a be­járók víz alá kerülnek. Gondot most inkább a hirtelen apadás okozhat. A Tisza hajlamos egyik napról a másikra métereket apadni, s a pontonok, tehát a szegedi állomás is, könnyen szárazra kerülhetnek. Különösen hétvégeken árad-apad előszeretettel a folyó, mikor úgyszólván lehe­tetlen az embereket előkeríteni. De hát a Tisza már csak ilyen. — Az utazási irodák érdeklődnek-e a tiszai progra­mok iránt? — De még mennyire! Eleddig összesen nyolcszáz órá­nyi hajózást kötött le nálunk huszonöt iroda. Április kö­zepétől indulnak a tíznapos Tisza-túrák, várjuk a jelent­kezőket. Megrendelhetők nálunk ugyanakkor a legkülön­bözőbb dunai hajóutak is. Sőt! Európa összes tengeri kompjára és hajójára is igényelhetők nálunk részvételek. Nem kell Pestre telefonálgatni — mi itt, a szegedi Felső Tisza parton mindent megszervezünk. — Ha már itt tartunk, mennyibe kerül egy tengeri hajóút? — Calais és Dower között, oda-vissza 65 márkába, egy hétnapos, földközi-tengeri utazás, Genovától Szicílián át Tuniszba fejenként 1450 márkába kerül. Persze, kör­nyékünkön az emberek nagy hányadának jóval szerényeb­bek a lehetőségeik. Nekik mondjuk, immár másodjára­ indul a szezon a Tiszán. FARKAS CSABA (Fotó: Karnok)

Next