Reggeli Délvilág, 1993. május (4. évfolyam, 101-124. szám)

1993-05-03 / 101. szám

vágyott — a híd melletti, rögtönzött vidám park for­góin is megtehette azt. Ille­tőleg minden nélkül — egy láda sör után. Befejezésül, a politika­­mentesség jegyében, egy ér­dekes epizód ... Vállalati volt párttitkár nyomakszik mellettünk, egyik kezében kolbász vége, másikban zsömle, a szájában ez is, az is. — a pártállamban — magyaráz a büfésnek — most bezzeg vonulhatnék a tribün előtt, állig gombol-Más ez a majái is... (Folytatás az 1. oldalról.) Mi volt még mindezeken olaszhonból jövő különféle . , . T , ,. ,, , kívül teli? Például a vidám játékok fölszerelését csak mind-mind teli voltak (ez , . . , , , megint csak merő tapaszta- park ~ IS 7’, ambar m akk°r végezték meg a park lat — sehol sem találtunk legföljebb sétálgatni, ismé- munkásai. Aki azonban helyet). telten enni-inni lehetett; az erőnek erejével émelyegni kozva. öltöny-nyakkendő­ben! végre nem kell glanc­ban lennem május elsején! — A volt párttitkár látha­tóan boldog. Megszabadult a fojtogató ünneplőtől, elve­gyül „a nép” között. Hogy ehhez a Föld egyhatodán kellett megdőlnie a szocia­lizmusnak? Ügy látszik .. . Jut eszembe, a zsebében pedig ott vala egy félig­­üveg sör. F. Cs. Söprik a Kossuth teret a munka ünnepén. A híres promenádon ünnepi egyen­ruhába öltözött rendőrök né­zik a vendéglátó-ipari szak­­középiskola IV./B osztályá­nak a tablóját. A virágboltok készlete rohamosan fogy — holnap anyák napja. A köz­épületeken magyar zászlók díszelegnek, már működik a Bakay kút, és a korsós lány is életre kelt a Fekete Sas előtt. Ujjé, a Népkertben nagy­szerű, és az idő is ragyogó! Nem tudom, mi lett azok­kal a srácokkal, akik előző este az egyik sátornál el­határozták, hogy most aztán úgy berúgnak, de úgy .. . Vajon, sikerült-e néhány, órára megfeledkezniük ar-' ról, hogy az élet nem habos torta. Az ám, Virág elvtárs, hol lehet? Együtt ünnepel-e a nemzetközi munkásmoz­galom és a munkás szolida­ritás ünnepét a munka ün­nepévé (ha az még) „deg­radáló” polgári Magyaror­szággal? A Szántó Kovács János-szobrot 11 órakor mndenesetre csak az Vásárhelyen MSZMP, az MSZP, az MSZOSZ és a Mtedosz ko­­szorúzza meg. Hiába vár­juk dr. Rapcsák András polgármestert és Irhás Jó­zsefet, a nemzeti etnikai kisebbség szószólóját a Gólya utcai út átadásához, fél 12-ig, nem jönnek. Bán­­fi Antaltól, az egyik szer­vezőtől megtudom, hogy csütörtökön sajnálatos ha­láleset történt Irhás úr csa­ládjában, így a polgármester sem vesz részt az esemé­nyen; bográcsós marhapör­költ sem lesz, és a Szeren­csés fiúk cigány folklór együttes sem lép fel. Azért ledörrgetnek egy fopiderbit a cigányok a magyarokkal; melyet Matyi legnagyobb sajnálatára, az utóbbiak nyernek 3-0-ra. Lassan delet üt az óra mutatója, a Tabáni Olvasó­kör is ingyen ebéddel vár­ja a nyugdíjasait. A Birka csárdában Kiss bácsi öltözé­ke kelt némi megütközést, merő korom az öreg úr. Le­gyint, mikor megkérdezem tőle: „Nem tudja, hogy ma van május elseje?” A só­gorának pucolta ki a kály­háját, merthogy 2-án men­nek hozzá a festők. — Üljön csak ide mel­lém! — invitál az asztalá­hoz. Szót fogadok neki, és néhány perc alatt egy élet­út főbb mérföldkövein időz­hetek el. Egyáltalán nem szégyelli, hogy párttitkár volt a városgazdálkodási vállalatnál. A hétköznapo­kon is csak az elvégzett munka szerint ítélte meg az embereket. — Hát ezt jól kitalálták, pont május 1. előtt emelték föl a sör árát 12 forinttal! — dühöng egy szemüveges úr a, §zonv>zédos asztalnál- Még jó, hogy - „Rőzse”,-‘ ,.á pincér nem hallja. Még ma­gára venné a „Magyar Ár­emelő Rt?-* összes,, népet szomorító cselekedetét. A Dózsa György utca új­ra csendes, mindössze egyet­len, nem annyi szelíd mo­toros rézegteti' meg a pol­gármester gyönyörű házának ablakait. Arra a helyi pol­gárra gondolok, aki pénte­ken azt híresztelte a piacon, hogy enyhe agyvérzés érte Rapcsák doktort. Hát, so­sem lankadnak bizonyos erők ebben a városban? Egy tényt tanúsíthatok: Lehmann „Stefi”, azaz, hogy Lehmann István, a megyei közgyűlés elnöke tartja a kondícióját — a Tóalj utcában rövid nad­rágra vetkőzve, félmeztele­nül, készülődik a móka csa­ládi körben való megünnep­lésére. És hát, persze, megint a Liget. Mi szemnek és száj­nak ingere. Aki meg dalla­mok után vágyódik, letábo­rozik a Metripond sportte­lep mellett, ahol a városi fúvószenekar, Ürmös Ica, Németh József, Koltay Zol­tán nótaénekesek, a "szentesi Coctail együttes, a Blaskó Dixieland Band és az Ad­vent együttes jelenti a földi boldogságot. Ám annál a kisfiúnál senki sem lehet vidámabb, aki a bitumenes kézilabdapálya egyik kapu­­jábaij, ” fehér ingben álló' apunak rúghat kapura. (dányi) Makón A nyárinak is nyugodtan nevezhető napsütés, az ün­neplésre igazán alkalmas szép idő ezreket csalt ki a majális különböző prog­ramjaira Makón. Egyedül a Munkáspárt szervezett — még délelőtt — a régi má­jus elsejék hangulatát idéző megemlékezést az Űri utcai munkásotthon-emléktábla előtt. A koszorúzásra, vala­mint a rövid ünnepi beszéd­re Ihúsz-harminc, javarészt idős ember volt kíváncsi. A délelőtti és a kora dél­utáni események fő helyszí­ne a Maros-partja volt, ahol spontán és szervezett programok egyaránt várták az ünneplőket. A legtöbben a 'hagyományos kirakodó­­vásárt keresték fel. A gye­rekek játékok vásárlására igyekeztek rábírni szülei­ket, de jóformán mindent lehetett kapni, ami ilyenkor egyáltalán eszébe juthat az embernek. A szabadtéri színpadon változatos mű­sort követhettek figyelem­mel az érdeklődők: volt ví­­zisport-bemutató, színpad­ra léptek a néptáncosok, felcsendült a népzene, és koncertet adott a Mens Humana együttes is. Átel­­lenben a céllövölde, a kör­hinta és a hullámvasút kí­nált szórakozási lehetősé­get. Szokatlan, ám annál kellemesebb színfoltja volt az ünnepnapnak a makói Renault-üzletház előtti program, amellyel Makó is bekapcsolódott az egész or­szágra kiterjedő csillagtú­­ra-autóversenybe. iA fiatalok számára való­színűleg a Post Wawe Day elnevezésű zenei fesztivál jelentette a legemlékezete­sebb eseményt. A Petőfi­­park Árkádja színpadán 3 zenekar lépett fel. A sort a szegedi eFeMeR kezdte, őket követte a Perfect Name, majd a Sexepil együttes lé­pett a közönség elé. Noha az eredetileg meghirdetett öt együttesből kettő kényte­len volt lemondani a fellé­pést, a tekintélyes létszámú rajongótábor így is jól szó­rakozott. SZABD IMRE Mórahalmon A hagyományokhoz híven ez évben is megrendezték május elsején délelőtt a Majális ’93 elnevezésű ke­rékpárversenyt. Három fu­tamban több korcsoport is összemérte tudását, így óvo­dások, s már őszes halán­­tékú, tapasztalt versenyzők is nyeregbe szálltak. Közel száz indulót regisztrált a versenybíróság, akik vala­mennyien teljesítették a ki­tűzött távot, az alsó tago­zatos lányoknál Katona Ré­ka, a fiúknál pedig Miklós Gábor győzött. A felsős lá­nyok versenyében Dobó Zsuzsanna, a fiúknál Hor­váth Péter diadalmaskodott. A harmadik futamban ama­tőrök mellett profik is in­dultak. A nem igazolt urak közül Urbán László bizo­nyult a legjobbnak, a höl­gyek vetélkedését pedig Si­mái Renáta nyerte. S végül a profiknál nagy fölénnyel győzött Dobó Attila. Dél­után a művelődési házban májusfát állítottak a móra­­halmiak, ezt követően a Szegedi Nemzeti Színház művészei tolmácsolásában a János vitézt Látták az ér­deklődők. Nem maradt sport nélkül a délután sem: öreg­­fiúk labdarúgó-mérkőzést rendeztek a focipályán. Közben a piactéren igazi majálishangulat uralkodott, bográcsban főzték a finom falatokat a polgárok. Ké­sőbb pedig élő zene, sör és virsli emelte a hangulatot Mórahalmon. A. L. Szentesen Régi május elsejék emlé­két idézi két középkorú ember Szentes főterén. Be­szélgetésükből korántsem a kötelezően előírt felvonulá­sokról esik szó.' Azt latol­gatják, valami nagyon hi­ányzik a mai majálisokból. Egyféleképp próbálják kö­zelíteni: annak idején étel­ital mellett legalább jól ki­beszélgethették magukat, amolyan családias körben. Persze, ma már kevesebb a munkahely, megcsappant a dolgozó emberek száma is. A munka ünnepe mára új értékítéletet kapott. Egy­szerre többfélét. Léki Gábor, a Szabadidős Sportklub el­nöke emígyen fogalmaz: spontán szerveződő, családi­as hangulatú sportprogram­ra gondoltak, melyben min­denki megtalálja a magá­nak megfelelő mozgást Sportbemutatók, íjászat, rög­bi, sárkányrepülés, ifjúsági labdarúgó-mérkőzés szere­pel a műsorban. Továbbá: kapura lövésben, célba do­básban, lepényevésben és zsákban futásban próbál­hatják ki ügyességüket a Csongrádi úti sporttelepre látogató polgárok. A bográ­csokból pacal- és birkapör­költ ínycsiklandozó illata száll. Más helyszín: a Kontavill Rt. sporttelepe. Korántsem zártkörű formában. Családi, baráti együttlét jellemzi a rendezvényt, biztosítva a jó szórakozást. Melyről egy­részt a Pom-pom együttes, Ördögik Ottó humorista, Szűcs László bűvész, és a művelődési központ bábcso­portja gondoskodik, a to­vábbiakban maguk a majá­­lisozók a főszereplők; a sportprogram itt is szín$s. A testet megmozgató játék­ban ott látjuk Rébeli Sz- József polgármestert is. A Kossuth téren néhány árus kínálja portékáját. Az érdeklődő vásárlók száma sem lehet sokkal több. Mint hallom, a szentesiek több­sége a kertekben tölti el a szép időt. A délután már­­egyértelműen a fiataloké. Az ifjúsági ház előtti sza­badtéri színpadon a Pom­pom együttes kezd, majd ezután az alternatív zenéé a terep. A Csinovnyik ha­lála. a Szabadszáj filmszín­ház, a D. Zs. Kvartett és az Old Sound zenekarok ad­nak műsort. Itt van a Coc­tail együttes is, ám az ő programjukat már megsza­kítja a közben eleredő eső. Sebaj, bent a házban a szo­kásos diszkóval folytatódik a nap. (lovas) Csongrádon A városközpont nagyon csendes ezen a délelőttön. Az Ifjúság tér irányába sé­tálnak el néhányan, gye­rekekkel — hiába. Talán a korábbi majálisok beidegző­dése ez a csongrádiakban. Adott egy nagyon szép hely, kihasználatlanul. Az utóbbi évben a bokrosi pusztára tevődtek át az események. A kisgyermekesek egy része azért nem örül ennek. Mondja is az egyik anyuka felháborodva: szégyen, hogy még lufit sem tud vásárolni. A bútorgyáriak azért csak gondoskodtak dolgozóikról. Rendezvényük, mely közel 400 embert mozgat meg különböző programokkal, családias hangulatú, jó bulit sejtet. Szűkebb körű össze­jövetelektől ekkortájt már a szőlőhegy is hangos. A bokrosi pusztára leme­­net, előbb azon csodálkozik el a polgár, hogy belépője­gyet szednek. (Ami tombola­jegy is egyben.) Aztán meg, szinte megszédül a tömeg­től. Valóban nagyon sokan vannak. Jó ötlet volt, hogy a szervezők ez évben már autóbuszjáratokat indítot­tak a városközpontból a kö­zel 14 kilométerre lévő pusztára. De nagyon sok a személyautó is. Az már szintén a szervezők — Bok­rosi Baráti Kör és a műve­lődési központ — munkáját dicséri, hogy programnak sem maradtak híján a ma­­jálisozók Wing Tsun Kung Fu-, Kyokushinkai karate-, Aikidó- és divatbemutató várja a vendégeket, külön­böző tréfás, ügyességi vetél­kedők, egyéb sportrendezvé­nyek állnak a szórakozni vágyók rendelkezésére. A bátrabbak helikopterre száll­hatnak, s a levegőből te­kinthetik meg a környékét, magát a színes forgatagot. Az első alkalommal meg­rendezendő Hüngaropanol kupáért pedig autóverseny­zők mutatják be ügyességü­ket. Gulyás F]erenc, a Bokrosi Baráti Kör elnöke elmond­ja, hogy legalább tízezer emberre számolnak egész nap. (Tavaly sem voltak sokkal kevesebben.) Ételről, italról a kitelepülő vendég­látó egységek hosszú sora gondoskodik. Nem marad hát étlen-szomjan senki. Még akkor sem, ha megvárják — a Zseton együttes közre­működésével — a puszta-' bált. összességében jó han­gulatú, kellemes ez a ma­jális. • A városban maradók a Renaült-rali körverseny keretében majálison „vi­gasztalódhatnak”. Szkander­­verseny szerepel a prog­ramban, melyet a mindszen­ti Gajdos Sándor nyer meg, miközben már sorra érkez­nek a versenyzők is. Az is­mertebbek közül például: Nyertes Zsuzsa, Forró Ta­más, Székhelyi József, Farkas Péter, Hegyi Barba­ra, Keveházi Gábor, Eperjes Károly. Egészen addig, míg egy halálos baleset miatt — Fogarasi Tamás, a Tele­sport operatőre a szenvedő fél — a versenyt le nem fújják. A Renault márka­­kereskedés előtt utcabál, majd az ifjúsági házban á szokásos diszkóműsor zárja a május 1-je programját.-s -j w r mt 1993. máj. 3., hétfő SfiBSttlMNE ^ 'DEUTILAG«*

Next

/
Thumbnails
Contents