Reggeli Délvilág, 1993. június (4. évfolyam, 125-150. szám)

1993-06-01 / 125. szám

Szúnyogoktól (is) szenvednek (Folytatás az 1. oldalról.) irtás témája volt. Elmondta: az önkormányzat 8 légi és szárazföldi szórásra kötött megállapodást az illetéke­sekkel, ám a szakemberek tíz alatt nem vállalnak ga­ranciát annak hatékonysá­gáért. A telepeken és egyes helyeken már-már szúnyog­invázióról beszélnek az em­berek. Lakossági bejelentés, továbbá képviselői indít­vány alapján kérte a szórá­si szám tizenkettőre történő felemelését, egyben 500 ezer forint kiadásba helyezését e célra. Eme csípős témában a képviselők egyöntetűen meg­szavazták az összeget. Nem így a másik kettőben. A következő már nagyobb falatnak bizonyult. Oly­annyira, hogy egy pillanatra meg is akadt a torkokon. A repülőtérről van szó, azon belül is a rajta áthúzódó elektromos légvezeték földkábelbe történő áthe­lyezéséről. A munkát a Re­pülőklub elvégeztette, a be­kerülési költséget, mely „kb. 500 ezer forintot tesz ” ki, megelőlegezte az önkor­mányzatnak. Most ezt az összeget kéne kifizetni a tes­tület jóváhagyásával. 1 5 | * * ' V A képv.o . egy része ma­nipulációtól fél, az ellenzéki oldal aggályát fejezte ki az újabb kiadás miatt,­­ Cseuz László egyszerűen pazarlás­nak nevezte a dolgot. Képvi­selő­társával egyetértve Szirbik Imre azt mondta: a helikopter eddig is leszáll­hatott Szentesen, nem érti, miért kell másik leszállópá­lyát építeni. Kételkedései­kért meg is kapták a magu­két a „másik oldaltól”. Si­mon Tamásné az ismert mondást említette, misze­rint: ki mint élt a múltban, úgy ítél. Eme kijelentést többen személyes sértés­nek vették. A fenti intermezzót köve­tően a polgármester úr an­nak a véleményének adott hangot, hogy őt magát sze­mélyesen a múlt már nem érdekli, a város jövője annál inkább. A repülőtér a tele­pülés és környékének érde­keit szolgálja. A mentő­heli­kopter most már szabályos körülmények között, az év bármelyik időszakában biz­tonságosan leszállhat, hogy a súlyos betegeket el tudja szállítani. Ez eddig nem mindig volt lehetséges. Ha­marosan megtörténik az át­adása, az avatóünnepségre Göncz Árpád köztársasági elnök utazik Szentesre. Ezért is sürgető a munkák befeje­zése, az anyagiak rendezése. Az első körben a képvise­lők nem szavazták meg a kért pénzösszeget. Szünet után, amikor is jobban át­gondolták az egészet, már annak kifizetésére voksolt a testület. Ezt követően újabb 500 ezer forint kiadásáról kellett dönteniük. Arról, hogy a Selye-alapítvány könyvtára és az orvosegye­tem tervezési munkái két héten belül megkezdődhes­senek. A területre azonban részleges rendezési tervet kell készíteni. A könyvtár egy részét még ősz előtt át kívánják adni. A polgár­mester úr azt is elmondta, hogy nem kidobott pénz, mi­vel az említett tervet min­denképpen meg kellene csi­nálni. A képviselők úgy ha­tároztak, hogy az átköltöz­tetés terhére elkülönített pénzösszegből engedélyezik a kifizetését. A szentesi képviselő-tes­tület hétvégi ülésén a to­vábbiakban elfogadták és megalkották a szociális rá­szorultságtól függő pénzbe­li és természetbeni ellátá­sokról, valamint a szociális rászorultságtól függő sze­mélyes gondoskodást nyúj­tó ellátásokról szóló helyi rendeletet. LOVAS J. JÓZSEF Váratlan segélytornák (Folytatás az 1. oldalról.) Lány sorsa? — fordultam végül Kardos Sándornéhoz, a makói Vöröskereszt-iroda vezetőjéhez. — Noha hasonló eset már előfordult, ilyen nagy meny­­nyiségű segélyszállítmányt még soha nem kaptunk. Meg is telt vele majdnem teljesen a Szegedi utcai rak­tárunk ... A hét és fél ton­nányi szállítmányt még nem leltároztuk fel, de na­gyon sokféle dolog van ben­ne: élelmiszerek, gyógysze­rek, ruhák, gyógyászati se­gédeszközök és más hason­lók. Mindezt a rászorulók között fogjuk szétosztani Makón és a város vonzás­körzetében. Egy része pél­dául a makói kórház gyer­mekosztályára kerül, de szeretnénk ezzel segíteni az Apátfalván nemrég árván maradt hármas ikreknek is. Az adománynak természete­sen nagyon örülünk, és na­gyon hálásak is vagyunk ennek a három önzetlen angol fiatalembernek. Ha­marosan írunk nekik egy köszönőlevelet, és — ha ők is úgy gondolják — a to­vábbiakban is szeretnénk kapcsolatban maradni ve­lük. Azt hiszem, ez az ado­mány itt is jó helyen van, hiszen rászorulók sajnos er­refelé is vannak, méghozzá egyre többen. SZABÓ IMRE­ DLIMLAG M (Folytatás az 1. oldalról.) nak egyidejűleg, s egy­szerre. De most, térjünk egy pil­lanatra vissza, mint táncos a hőfejlesztő készülékhez, a rózsaszín repülő alá, mely, mint mondtuk, kvázi lilának is betudható. Itt próbálta lapunk főszerkesztő-helyette­se, dr. Bátyi Zoltán, közös nevezőre hozni a vidámpark korántsem föltétlen rózsa­szín jövőjét illetően, dr. Vá­nyai Éva alpolgármesternőt és Sebők Ferencet, a Biliárd Casino Kft. tulajdonosát A beszélgetésről csak annyit: nyomtatott formában, s bi­zonyos időben az éter hullá­mai által egyaránt élvezhe­tő. Ugyanitt tartotta a Reg­geli Délvilág lapszervezője, Fleisz Endre, azt a nagy si­kerű vetélkedőt gyermekek­nek, mely vetélkedő szelle­mi volt — mégis anyagi dí­jakkal járt. Szóval, sok minden történt a rózsaszín repülő alatt, hová egyébként visszatértünk a késő délutá­ni órákban is, nehogy kide­rüljön, közben valami tör­tént, ám mi lemaradtunk róla, pl. fölszállt a repülő. Hát, fölszállni épp nem szállt föl, viszont meg kell említeni: a gyereknap alkal­mával ellazuló papák-ma­­mák hangjegyellátását szol­gáló Frankie Látó Group igazán boszorkányos volt. Hogy seprűnyél van a do­logban, onnan jöttünk rá, hogy a darabig népies mű­dalokat játszó csoport hirte­len olyan szuper profi, élő, improvizációval teli jazz­­rockot kezdett játszani, hogy csak úgy pengett. Frenetikus volt — különösen az előz­mény után. A közönség per­sze, nem vette észre sem ezt, sem azt... Közben for­gott az óriás kerék, továbbá annak kicsinyített párja, ment a dodzsem, odébb, a KRESZ-pályán, a villamosí­tott miniautó, szólt, s ki­nyilatkoztatott az Igazság Szája (olasz jósjáték, echte magyarul), léggömbök száll­tak, s a boldogságtól, igen, szállt a sok-sok száz gye­rek. ... Persze, a város más pontjain is leendtek gyer­meknapi rendezvények — nagyon helyes, legalább nem szorult egy helyszínre a sok nép —, így a Kálvin téren, ahol kirakodóvásártól kezdve kézműves foglalko­zásokig, minden volt, to­vábbá, a Lechner téren, ahol sárkányt készítettek­­röptettek a gyerekek, sőt, beülhettek egy valódi vitor­lázó gépbe is. Általában erőteljes juniális hangulat uralta a várost, s a gyere­kek — érdekes! — szembe­szökően, ritkán, nyaggatták jó szüleiket, hogy még ezt is akarom, meg még amazt is akarom. Pedig gyermek­nap volt, amikor is, min­dent szabad. Vagy italán — épp ezért? F. Cs. Makón háromnaposra nyúlt a gyermeknap. A ren­dezvénysorozat péntek dél­után kezdődött a közösségi házban, ahol a Jövőnk című gyermekraj­zpály­ázatra beérkezett alkotások leg­szebbjeit állították ki. El­gondolkodtató, hogy a ké­pek között nem egy akadt, amely sivár, elgépiesedett, netán háborútól sújtott, vagy teljesen kopár világot ábrázolt. .. Persze akadtak vidámabb rajzok, festmé­nyek is. A legszebb képeket oklevelekkel és apró jutal­makkal díjazták — még kü­­löndíjakat is kapott néhány pályázó. Ezzel párhuzamo­san, néhány teremmel ar­rébb megnyílt egy hologra­mokat bemutató tárlat, vala­mint a természetes anya­gokból készült játékok kiál­lítása. A szombati nap Trapp­napnak indult, zenés reggeli tornával kezdődött a Petőfi­­parkban. Délután felvonult a Szegedről érkezett majo­­rettecsapat. Az Árkádia parkszínpadon gyerekeket és szüleiket egyaránt szórakoz­tató ünnepi műsor kezdő­dött fél 4-kor. A népes kö­zönség elé léptek a Makói Budo Klub tagjai látványos küzdősport-bemutató­j­uk­­kal, szőnyegre léptek a birkózók, és fellépett egy bűvészpáros — talán ők aratták a legnagyobb sikert. Szép volt az idő, kellemes a műsor, jól érezték magukat a gyereksereg kisebb és na­gyobb ünnepeltjei. Vasárnap reggel a BMX- kerékpár és a gördeszka fia­tal mesterei találkoztak a Petőfi-parkban, a szabadtéri színpadon a Mens Humana együttes adott koncertet. A közösségi házban vegyes, sokféle lehetőséget kínáló szórakoztató délután kezdő­dött 2 órától. A gyerekek számára ismét megnyíltak a kiállítások, vásárok, kéz­műves játszóház indult, a számítógép iránt érdeklődők is találhattak maguknak el­foglaltságot. Érdekes szín­folt volt az immár hagyomá­nyos Tátika-verseny, a pop­sztárokat utánzó fiúk-lányok vetélkedője. A parkszínpa­don eközben zenés-humoros műsort láthattak az érdek­lődők. A makói gyerekek­­ tartozzanak bármelyik kor­osztályhoz — részesei lehet­tek az önfeledt szórakozás­nak, a játéknak. Talán egy pillanatra kiszakadtak a köznapok rohanásából, az is­kolai hajtásból, és tényleg gyermeknek érezték magu­kat ... SZABÓ IMRE Milyen jó lenne, ha min­dennap gyermeknapot ünne­pelhetnénk — hangzott el a Pom-Pom együttes műso­rában vasárnap délután Csongrádon. És a jelenlevő több száz emberpalánta nagy kedvvel bólogatott a kihí­vásra. Miért is no, hiszen ilyenkor van program, já­ték, rengeteg ajándék, min­den, ami szemnek és száj­nak ingere. A művelődési központ azon a napon kitett magá­ért. Programösszeállításuk mindenkinek jó szórakozást ígért. Bemutatkozott a Bo­torka Néptánccsoport, a Be­rekháti Roma együttes, a helyi Gyémántszemek elne­vezésű csoport cigányfolkról műsorával és a szintén csongrádi Azúr Társastánc Klub. Volt szemet gyönyör­ködtető divatbemutató, mely természetesen a kicsi­nyeket célozta meg a Reebol sportruházati üzlet és a Ba­ba-Mama ruházati üzletben árusított termékeivel. Ezen­kívül kisautózhattak a gye­rekek és a gumi vár is a rendelkezésükre állt. Ez utóbbi is nagy sikert aratott a kicsinyek körében. A program fő attrakciója mindenképp a Pom-Pom együttes volt. Kiváló zené­jük mellett jó oldaluk még az is, hogy nagyon gyorsan megtalálják a kapcsolatot hallgatóságukkal. Őket is bevonva a műsorba, így a gyerekek részeseivé vál­nak az előadásnak. A prog­ram keretében hirdették ki a különböző pályázatok, ver­senyek eredményeit is. Az „Észforgató”-ra 117 megfej­tés érkezett, a rajzpályázat­ra 130 körüli munka (ebből százat ki is állítottak a mű­velődési központban), az aszfaltrajzversenyen 52 gyermek indult. És a leg­többje díjat, ajándékot ka­pott. A program a Coctail együttes minibuli utcabál­jával zárult.­ ­ lovas - Rózsaszín repülő alatt Gyermeknapot rendezett a gyermekvédő liga megyei cso­portja tegnap, hétfőn Szegeden, a pedagógiai intézetben. Negyven hátrányos helyzetű gyermek tölthette a délelőt­töt felszabadult szórakozással. (Fotó: Karnok Csaba) M 1993. jún. 1„ kedd

Next