Reggeli Délvilág, 1993. augusztus (4. évfolyam, 178-202. szám)

1993-08-02 / 178. szám

Csak elszámolási vita A lap július 14-i számában (a 10. oldal jobb alsó sarká­ban) megjelent rövid hír messze nem az igazságot tartalmazza, és — annak el­lenére, hogy név szerint nem említ — ismerőseim és barátaim körében alkalmas tekintélyem csorbítására. A valós tények tömören az alábbiak: Mint kárpótlás­ra jogosult, ez év kora tava­szán, a szentesi Május 1. Tsz területéből — a kárpót­lásra kijelölt területek ter­hére — ideiglenes haszná­latra, rendelkezésemre bo­csátottak kb. 10 kh földterü­letet. Mivel sem igás állat­tal, sem mezőgazdasági gé­pekkel nem rendelkezem, ezért a költségek csökken­tésére megegyeztem a cikk­ben említett B. A. szentesi lakossal, hogy a mintegy 10 kh földből 4—5 kh területet átengedek neki ez évi hasz­nálatra, annak fejében, hogy a nekem maradó 5—6 kh területet gépeivel bemun­kálja. (Az egyezségünk sze­rint, kb. 2 kh zabos árpa­területet az én vetőmagom­mal be kellett vetnie, 3 kh területet megszántani, foga­­solni, tengerivel bevetni, utána meg gyűrűshengerezni és kelés után idejében meg­­ekézni.) Nevezett személy a zabos árpát elvetette, a 3 kh földet tengerinek felszántotta. Mi­vel a tengeri terület meg­szán­tását erősen kifogásolha­tó minőségben végezte el, ezért, közöttünk vita támadt, és a további esedékes gépi munkákat már nem vállal­ta, de én sem szívesen vé­geztettem volna azokat vele, mivel munkájával nem vol­tam elégedett. B. A. ennek ellenére a neki átengedett földből mintegy 4 kh terüle­tet bevetett árpával. Kb. 1000 négyszögölnyi területre már nem jutott vetőmagja, és ekkor szóban úgy álla­podtunk meg, hogy azt be­veti az én vetőmagommal, zabbal az én részemre. (Ek­kor még közöttünk a viszony nem volt kiélezett.) Az egyezségünk ellenére nekem más erőgép-tulajdonossal kellett elvégeztetnem a 3 kh tengeri vetését, boronálását, gyűrűs hengerezését és eké­­zését. A munkabér nekem 12 541 Ft-ba került. Én te­hát, az általam hasznosított terület egy részének munkái­ért kétszer fizettem, egyszer B. A.-nak földhasználattal, másoknak pedig készpénz­zel. Ilyen körülmények mel­lett nem B. A., hanem én lettem félrevezetve, és meg­károsítva. A közleményben szereplő területet tehát jogo­san arattattam le, mivel az a terület az én bérleményem része, az én vetőmagommal lett bevetve, így B. A. e te­rületre a kombinátorozással és vetéssel legfeljebb 1200— 1500 Ft értékű munkát fek­tetett be, ezzel szemben ne­kem nem végezte el a kial­kudott 12 541 Ft értékű munkát. Ez ügyben tehát jogelle­nes magatartásról szó sem lehet, csak kettőnk közötti elszámolási vitáról. SZABÓ ISTVÁN Szentes Fehér holló Egyik este igen fáradtan betértem vacsorázni Szaty­­mazon a Guliver ételbár ne­vezetű vendéglőbe. Mivel nyugdíjas vagyok, nemigen engedhetem meg magamnak ezt a luxust. Úgy voltam vele, egye fene, 40 éves munkaviszony után ta­lán megengedhetem. Vacsorát rendeltem, kávét és egy üveg sört, erre mind­össze volt 200 forintom. Fi­zetésre került a sor, a szám­lám 217 Ft lett. És amiért tollat fogtam, az a követke­ző: A hölgy, aki kiszolgált, látta zavarom, közöltem ve­le, hogy elnézést kérek, csak 200 forintom van. A legnagyobb meglepetésem­re, kedves mosollyal kérdez­te, kérek-e még valamit. Nem kért személyazonossá­git, nem szaladgált rend­őrért, döbbenetemre az elfo­gyasztott vacsorához egy megjegyzése volt: „Egészsé­gére!”. A tartozásom, majd, ha arra járok, beadom. Ezek után önkéntelenül szétnéz­tem a patyolattisztaságú, rendezett vendéglőben, amelynek tulajdonosa Kiss Antal és felesége. g .1 . PAPP GYULA nyugdíjas, Szatymaz Luxus a telefon? Örvendetes, hogy mind szélesebb körben bővül a telefonhálózat. Ezzel is a Nyugathoz való felzárkózá­sunkat prezentáljuk. Hiszen ott olyan természetes igény a telefon, hogy hozzátarto­zik komfortérzésükhöz. Ren­geteg időt, energiát — néha még pénzt is — takarít meg vele az ember. Arról nem is szólva, hogy családtagjain­kat, barátainkat is hama­rabb elérjük, hogy létük fe­lől tájékozódhatunk. Ez mind nagyon fontos az éle­tünkben. Úgy érzem, hogy az idős, egyedülálló, beteg embereknél különösen lét­­fontosságú ez a készülék. Sok kisnyugdíjas a lét­­fenntartásából spórolja el a rávalót, hogy végszükségben legyen egy „szalmaszál” a segítségkérésben. Szép gesz­tus volt a postától az el­múlt években, hogy a keve­sebbet beszélő telefontulaj­donosoknak engedményt adott 100 forintig. Kis pénz­ből élőknek ez is jól jött. Már ez a múlté! A telefon­szolgáltatás mind drágább lesz. Különösen annak, aki­nek eddig sem volt olcsó. Egyedül élő, létminimum­ból tengődő, idős, beteg ba­­rátnőm a telefonszolgáltatás díjának emelkedése láttán íme: Elmagyarázni nem tud­tam, de őszintén sajnálnám, ha a rászoruló idős emberek megfosztanák magukat attól a készüléktől, amely sok­szor egyetlen kapocs a kül­világgal, avagy az utolsó le­hetősége a segítségkérésnek. Tudniillik, szerény anyagi már többször fogad­kozott, hogy visszaadja a telefont, mert lassan a létfenntartá­sára sem telik csekélyke nyugdíjából. Nem az a fajta ember, aki minden lehetősé­get kihasználva, rászorult­ságát hangoztatva segélyké­­relmekkel próbálja enyhíte­ni azt. Úgy él szigorú be­osztással, ahogy tud, és há­nyan vannak ilyenek! Legutóbbi telefonszámlá­ját böngészve, engem kért meg, hogy miután összesen húsz forintnyit telefonált, mitől lett a végösszeg négy­száztizenhét forint, helyzetüket tekintve, úgy ér­zik — nem mérlegelve az említett indokokat — nekik így luxus a telefon. Nincs mód rá, hogy se­gítsünk ezen? FODOR ANNA Szeged elő fiz. díj.: 350,— Ft áfa: 21,— Ft ossz.: 371,— Ft helyi b. d.: 20,— Ft áfa: 1,— Ft ossz.: 21,— Ft kész. haszn. díj: 20,— Ft áfa: 5,— Ft ossz.: 25,— Ft 25% áfa: 20,— Ft 5,— Ft 25— Ft összesen: 390,— Ft 27,— Ft 417,— Ft N­yílt napot tartottak a hódmezővásárhelyi szociális otthonban. Itt egy teljesen új, 1987-ben felépült összkomfortos, 200 szemé­lyes épületben élnek a gon­dozottak. A rendezvényen igen sok kívülálló is részt vett. A hódmezővásárhelyi polgár­­mesteri hivatal szociálpoliti­kai osztály küldöttein kívül az Aranyházból a rokkant­szövetség vezetői, több nyug­díjasklub tagjai, köztük az I—IV. kerületi, a susáni Sza­badság olvasókör és a kertvá­rosi olvasókör tagjai. Gila Andrásné, az otthon igazgatója részletesen beszá­molt az otthon belső gazda­sági és kulturális életéről. Sok a nehézség. 200 helyett 220 gondozott van, sok az elfekvő, kiknek az ellátása a fizikai munka mellett nagy türelmet igényel. De a sze­mélyzet emberi és lel­kiismeretes munkájának köz Szociális gondozottak szönhetően az idősek nem panaszkodnak, jól érzik ma­gukat. A beszámoló után az ott­hon kultúrcsoportja kedves szórakoztató műsort adott, majd a vendégek végigláto­gatták az otthon szobáit, he­lyiségeit. Elbeszélgettek a gondozottakkal. A fönt járók örömmel közölték, még toló­kocsist is elvisznek kirán­dulni, részt vesznek kulturá­lis rendezvényeken. Az otthon sokat segít kí­vülálló rászorultakon is, szá­mukra is főznek, és kihorda­nak 140 adag ebédet. A vendégek közül többen most voltak először a vásár­helyi otthonban. A látottak és hallottak alapján a legna­gyobb elismeréssel nyilat­koztak. Itt csak az nem érez­heti jól magát, aki egyénisége és kora miatt nem bírja a közösséget — nem sokan vannak ilyenek bent. Kár, hogy a rászorultak közül többen nem tudnak be­kerülni, mert tudjuk, hányan várnak (és egyre többen) a szociális otthoni elhelye­zésre, beutalásra. NAGY JÁNOSNÉ Hódmezővásárhely postabontás Ki mit főz, egye­­s Tavasztól őszig estefelé be­népesülnek a külváros utcái. Az emberek a halasztható dol­gokat másnapra hagyják, kiül­nek a házuk elé napozni vagy hűsölni. Gyakran csoportokba verődve tárgyalják a minden­napok híreit, főként nehézsé­geit. A tv-t tán senki sem nézi? — kérdem én. Kézlegyintés: tv? Ugyan! (Hiába van anny­i adó, még ha parabolaantenna fogja is) Annál már többet ér a friss levegő. Majd ha beszorít az idő, akkor talán jobb lesz a semmi helyett. — Azért a tv-díjat fizetni kell... — Hát, ez az! Ezt mondják az előfizetők. De mit mond Antal Imre, aki a tv-műsorok gyakori vezetője, aki az MTV-től veszi fel a min­dennapi betévőre valót, aki­nek, lehetséges, beteggé vált kezei nem bírták tovább bű­völni a zongora billentyűit. Fel­karolta az MTV és irreálisan magas megélhetést biztosít neki (éppúgy, mint megannyi kollégájának). Szóval a Vasárnapi Hírek­ben Antal Imre egyéni humo­rát próbálta fényesíteni amikor kijelentette: „...Nagyon szere­tem nézni a tv-t, persze nem az MTV-t...” Mit gondoljon az ember ar­ról a szakácsról, aki ország­világ előtt kijelenti, hogy ő ugyan meg nem kóstolná a sa­ját főztjét. Velünk persze meg­eteti a pénzünkért. Erről jut eszembe egy régi mondás: Nem biztos, hogy a királyok prímása a legjobb ze­nész. Lehet, hogy a prímások királya ott muzsikál valamelyik faluvégi kiskocsmában. TÓTH ANTAL Hódmezővásárhely Automaták Felgyorsuló világunkban egyre több dolog az automa­tából kerül ki. Az ember fent bedobja a pénzt, lent kijön a megvásárolt áru. (Előfordul, hogy nem jön ki semmi!) Csak két példát említsünk, hogyan lehetne „bővíteni” az automatákat. Házasságközvetítő automa­ta. Bedobunk egy fémhú­szast, kijön egy gyönyörű lány arcképe, címe, életraj­za, az összes adatokkal együtt. Ha a nőt a férfi nem akarja feleségül venni, nem történik semmi, mind­össze a húszas vész oda. Ennyit pedig — a mai inf­lációs időkben — igazán megér egy nem nősülés! Adóautomata. Ezzel adóhi­vatali izgalmaktól, utána já­rásoktól, adóívek lehetetlen kitöltéseitől kímélnék meg az adózó állampolgárt. Az adóhivatal emberei tévedhet­nek esetleg! Az automata soha! Az eljárás az lenne, hogy az ember fent bedobja az egész évi jövedelmét, mi­re lent nem jön ki semmi! Azaz, mégis, egy nyugta, ami igazolja, hogy az adózó állampolgár évi adófizetési kötelezettségének eleget tett, és a továbbiakban már csak áremelésekkel rövidíthető meg. SZÁSZ MIHÁLY Szeged Kárpótlási maszlag Hibák mindig vannak, voltak, és lesznek is, hisz az ujjunk se egyforma. Ezt csak azért említem, mert teljesen ellenkezőt ál­lít az élet és a valóság egy­más mellé. Hogy miért is izgat ez a probléma? Hisz az egész országot félreveze­tik, ezzel a kárpótlási je­gyek mizériájával. Az egész országban tudjuk azt, hogy a Parlament, mikor ezt a törvényt meghozta az a fó­rum, amelynek az intézke­déseit a kormány bármelyik minisztériumának végre kell hajtani, részemről itt van a bökkenő. Sepsei Tamás, a Kárpótlási Hivatal vezetője, minden alkalommal kijelen­ti, hogy a kárpótlási jegyre, a törvény életbe léptetése óta, mennyi a kamat, ugyan­akkor azt sem értem, hogy föld-, lakásvásárlásnál, vagy részvény- és áruvásárlásnál sosem adják rá a kamatot, sőt, a jegy HMM­ forintos névértékének csak a felét, 50 százalékát, vagy esetleg 60 százalékát veszik alapul. Tudomásom szerint a Parla­ment az a legfelső fórum, amelynek döntését minden területen szentnek kellene tekinteni. Itt nem értem, ha a Parlament ezt a törvényt megalkotta, a kormánynak az állami költségvetésben erre fedezetet kellett volna biztosítani. Ugyanakkor, rengeteg olyan alapítványt létrehozott, amelyet sem a parlamenti adásokban, sem a tv, vagy a rádióban, sőt, a sajtóval sem tudósítottak. Dr. Juhász Imre nevében, bizonyos privatizálandó dol­goknál is, a kárpótlási je­gyet minimum 10 százalék­ban fogadják el. Nem tu­dom, hogy a Parlament ál­tal hozott törvényt, ilyen hé­zagosan csak azért alkotják, hogy legyen egy kiskapu a nagy mellett, amely bizo­nyos személyeknek lehető­séget ad a törvények kiját­szásához. Az államnak, mint az ország legfelsőbb fórumának, azon kellene lenni, hogy az ilyen, mint a kárpótlási jegy, ne csak egy nesze semmi okmány le­gyen, hanem, mint egy tör­vényben elfogadott fizető­­eszköz, ami egyenlő azzal a forinttal, amely forgalom­ban van. Ez az a bizonyos pont, amelyet nem tudok megérteni, hogy éljek azzal a közmondással, hogy: vizet prédikálnak és bort isznak. Minek a Parlament, ha bi­zonyos hivatalok semmibe veszik a nép által megvá­lasztott személyek dönté­sét. Nem „fél” dolog az, hogy a népet az orránál fog­va vezetik. Ezért szeretném azt, akár a szegedi, vagy a budapesti tv foglalkozna ezekkel a problémákkal, arra illetékes személy megfelelő választ nyújtana ezekre az úgyne­vezett jogi csűrés-csavará­­sos dolgokra, hogy amit az állam a Parlamentben meg­alkot, az ne olyan nyakate­­kert intézkedés legyen, amit sok esetben tapasztaltam, hogy egy-egy törvény meg­alkotásánál 5-600 módosítás is megszületik. Csak éppen a lényeg, amit itt a kárpótlá­si jegyeknél is tapasztalunk, hogy a törvény megvan, csak éppen a lényeg, hogy ezt az összeget ugyanúgy, mint a bankban levő pénz után, ha az ember kiveszi, garancia az, hogy a teljes összeget kamatos kamatával visszakapja. Én úgy értelmezem Sep­sei Tamás beszédét, hogy mindenhol ez egy teljes névértékű állami okmány, aminek igenis olyan fede­zetet kell elérni, mint bár­mely államkötvénynek. Amennyiben ez a kárpótlási jegy csak egy maszlag a nép félrevezetéséhez, mond­ják meg nyíltan a nép sze­mébe, mert mindazok, akik eddig megkapták a földet, azoknak adják meg azt a kamatot, amit nem vettek figyelembe az árveréseken. Sepsei Tamás által emlí­tet kamatokkal kapcsolat­ban is vannak hibák, ezért az egész kárpótlási jegy his­tóriát a kormány vizsgálja felül, és a képviselők dön­tését is. Az állam a költ­ségvetésből bizonyos meny­­nyiséget biztosítson a ka­matok megtérítésére. JUHÁSZ LAJOS Makó — S én mennyit érek, kárpótlási jegyben számolva? C£\} f ^ DÉLVILÁG IÉÉ' 1993. aug. 2., hétfő

Next