Reggeli Délvilág, 1993. augusztus (4. évfolyam, 178-202. szám)
1993-08-02 / 178. szám
Csak elszámolási vita A lap július 14-i számában (a 10. oldal jobb alsó sarkában) megjelent rövid hír messze nem az igazságot tartalmazza, és — annak ellenére, hogy név szerint nem említ — ismerőseim és barátaim körében alkalmas tekintélyem csorbítására. A valós tények tömören az alábbiak: Mint kárpótlásra jogosult, ez év kora tavaszán, a szentesi Május 1. Tsz területéből — a kárpótlásra kijelölt területek terhére — ideiglenes használatra, rendelkezésemre bocsátottak kb. 10 kh földterületet. Mivel sem igás állattal, sem mezőgazdasági gépekkel nem rendelkezem, ezért a költségek csökkentésére megegyeztem a cikkben említett B. A. szentesi lakossal, hogy a mintegy 10 kh földből 4—5 kh területet átengedek neki ez évi használatra, annak fejében, hogy a nekem maradó 5—6 kh területet gépeivel bemunkálja. (Az egyezségünk szerint, kb. 2 kh zabos árpaterületet az én vetőmagommal be kellett vetnie, 3 kh területet megszántani, fogasolni, tengerivel bevetni, utána meg gyűrűshengerezni és kelés után idejében megekézni.) Nevezett személy a zabos árpát elvetette, a 3 kh földet tengerinek felszántotta. Mivel a tengeri terület megszántását erősen kifogásolható minőségben végezte el, ezért, közöttünk vita támadt, és a további esedékes gépi munkákat már nem vállalta, de én sem szívesen végeztettem volna azokat vele, mivel munkájával nem voltam elégedett. B. A. ennek ellenére a neki átengedett földből mintegy 4 kh területet bevetett árpával. Kb. 1000 négyszögölnyi területre már nem jutott vetőmagja, és ekkor szóban úgy állapodtunk meg, hogy azt beveti az én vetőmagommal, zabbal az én részemre. (Ekkor még közöttünk a viszony nem volt kiélezett.) Az egyezségünk ellenére nekem más erőgép-tulajdonossal kellett elvégeztetnem a 3 kh tengeri vetését, boronálását, gyűrűs hengerezését és ekézését. A munkabér nekem 12 541 Ft-ba került. Én tehát, az általam hasznosított terület egy részének munkáiért kétszer fizettem, egyszer B. A.-nak földhasználattal, másoknak pedig készpénzzel. Ilyen körülmények mellett nem B. A., hanem én lettem félrevezetve, és megkárosítva. A közleményben szereplő területet tehát jogosan arattattam le, mivel az a terület az én bérleményem része, az én vetőmagommal lett bevetve, így B. A. e területre a kombinátorozással és vetéssel legfeljebb 1200— 1500 Ft értékű munkát fektetett be, ezzel szemben nekem nem végezte el a kialkudott 12 541 Ft értékű munkát. Ez ügyben tehát jogellenes magatartásról szó sem lehet, csak kettőnk közötti elszámolási vitáról. SZABÓ ISTVÁN Szentes Fehér holló Egyik este igen fáradtan betértem vacsorázni Szatymazon a Guliver ételbár nevezetű vendéglőbe. Mivel nyugdíjas vagyok, nemigen engedhetem meg magamnak ezt a luxust. Úgy voltam vele, egye fene, 40 éves munkaviszony után talán megengedhetem. Vacsorát rendeltem, kávét és egy üveg sört, erre mindössze volt 200 forintom. Fizetésre került a sor, a számlám 217 Ft lett. És amiért tollat fogtam, az a következő: A hölgy, aki kiszolgált, látta zavarom, közöltem vele, hogy elnézést kérek, csak 200 forintom van. A legnagyobb meglepetésemre, kedves mosollyal kérdezte, kérek-e még valamit. Nem kért személyazonosságit, nem szaladgált rendőrért, döbbenetemre az elfogyasztott vacsorához egy megjegyzése volt: „Egészségére!”. A tartozásom, majd, ha arra járok, beadom. Ezek után önkéntelenül szétnéztem a patyolattisztaságú, rendezett vendéglőben, amelynek tulajdonosa Kiss Antal és felesége. g .1 . PAPP GYULA nyugdíjas, Szatymaz Luxus a telefon? Örvendetes, hogy mind szélesebb körben bővül a telefonhálózat. Ezzel is a Nyugathoz való felzárkózásunkat prezentáljuk. Hiszen ott olyan természetes igény a telefon, hogy hozzátartozik komfortérzésükhöz. Rengeteg időt, energiát — néha még pénzt is — takarít meg vele az ember. Arról nem is szólva, hogy családtagjainkat, barátainkat is hamarabb elérjük, hogy létük felől tájékozódhatunk. Ez mind nagyon fontos az életünkben. Úgy érzem, hogy az idős, egyedülálló, beteg embereknél különösen létfontosságú ez a készülék. Sok kisnyugdíjas a létfenntartásából spórolja el a rávalót, hogy végszükségben legyen egy „szalmaszál” a segítségkérésben. Szép gesztus volt a postától az elmúlt években, hogy a kevesebbet beszélő telefontulajdonosoknak engedményt adott 100 forintig. Kis pénzből élőknek ez is jól jött. Már ez a múlté! A telefonszolgáltatás mind drágább lesz. Különösen annak, akinek eddig sem volt olcsó. Egyedül élő, létminimumból tengődő, idős, beteg barátnőm a telefonszolgáltatás díjának emelkedése láttán íme: Elmagyarázni nem tudtam, de őszintén sajnálnám, ha a rászoruló idős emberek megfosztanák magukat attól a készüléktől, amely sokszor egyetlen kapocs a külvilággal, avagy az utolsó lehetősége a segítségkérésnek. Tudniillik, szerény anyagi már többször fogadkozott, hogy visszaadja a telefont, mert lassan a létfenntartására sem telik csekélyke nyugdíjából. Nem az a fajta ember, aki minden lehetőséget kihasználva, rászorultságát hangoztatva segélykérelmekkel próbálja enyhíteni azt. Úgy él szigorú beosztással, ahogy tud, és hányan vannak ilyenek! Legutóbbi telefonszámláját böngészve, engem kért meg, hogy miután összesen húsz forintnyit telefonált, mitől lett a végösszeg négyszáztizenhét forint, helyzetüket tekintve, úgy érzik — nem mérlegelve az említett indokokat — nekik így luxus a telefon. Nincs mód rá, hogy segítsünk ezen? FODOR ANNA Szeged elő fiz. díj.: 350,— Ft áfa: 21,— Ft ossz.: 371,— Ft helyi b. d.: 20,— Ft áfa: 1,— Ft ossz.: 21,— Ft kész. haszn. díj: 20,— Ft áfa: 5,— Ft ossz.: 25,— Ft 25% áfa: 20,— Ft 5,— Ft 25— Ft összesen: 390,— Ft 27,— Ft 417,— Ft Nyílt napot tartottak a hódmezővásárhelyi szociális otthonban. Itt egy teljesen új, 1987-ben felépült összkomfortos, 200 személyes épületben élnek a gondozottak. A rendezvényen igen sok kívülálló is részt vett. A hódmezővásárhelyi polgármesteri hivatal szociálpolitikai osztály küldöttein kívül az Aranyházból a rokkantszövetség vezetői, több nyugdíjasklub tagjai, köztük az I—IV. kerületi, a susáni Szabadság olvasókör és a kertvárosi olvasókör tagjai. Gila Andrásné, az otthon igazgatója részletesen beszámolt az otthon belső gazdasági és kulturális életéről. Sok a nehézség. 200 helyett 220 gondozott van, sok az elfekvő, kiknek az ellátása a fizikai munka mellett nagy türelmet igényel. De a személyzet emberi és lelkiismeretes munkájának köz Szociális gondozottak szönhetően az idősek nem panaszkodnak, jól érzik magukat. A beszámoló után az otthon kultúrcsoportja kedves szórakoztató műsort adott, majd a vendégek végiglátogatták az otthon szobáit, helyiségeit. Elbeszélgettek a gondozottakkal. A fönt járók örömmel közölték, még tolókocsist is elvisznek kirándulni, részt vesznek kulturális rendezvényeken. Az otthon sokat segít kívülálló rászorultakon is, számukra is főznek, és kihordanak 140 adag ebédet. A vendégek közül többen most voltak először a vásárhelyi otthonban. A látottak és hallottak alapján a legnagyobb elismeréssel nyilatkoztak. Itt csak az nem érezheti jól magát, aki egyénisége és kora miatt nem bírja a közösséget — nem sokan vannak ilyenek bent. Kár, hogy a rászorultak közül többen nem tudnak bekerülni, mert tudjuk, hányan várnak (és egyre többen) a szociális otthoni elhelyezésre, beutalásra. NAGY JÁNOSNÉ Hódmezővásárhely postabontás Ki mit főz, egyes Tavasztól őszig estefelé benépesülnek a külváros utcái. Az emberek a halasztható dolgokat másnapra hagyják, kiülnek a házuk elé napozni vagy hűsölni. Gyakran csoportokba verődve tárgyalják a mindennapok híreit, főként nehézségeit. A tv-t tán senki sem nézi? — kérdem én. Kézlegyintés: tv? Ugyan! (Hiába van annyi adó, még ha parabolaantenna fogja is) Annál már többet ér a friss levegő. Majd ha beszorít az idő, akkor talán jobb lesz a semmi helyett. — Azért a tv-díjat fizetni kell... — Hát, ez az! Ezt mondják az előfizetők. De mit mond Antal Imre, aki a tv-műsorok gyakori vezetője, aki az MTV-től veszi fel a mindennapi betévőre valót, akinek, lehetséges, beteggé vált kezei nem bírták tovább bűvölni a zongora billentyűit. Felkarolta az MTV és irreálisan magas megélhetést biztosít neki (éppúgy, mint megannyi kollégájának). Szóval a Vasárnapi Hírekben Antal Imre egyéni humorát próbálta fényesíteni amikor kijelentette: „...Nagyon szeretem nézni a tv-t, persze nem az MTV-t...” Mit gondoljon az ember arról a szakácsról, aki országvilág előtt kijelenti, hogy ő ugyan meg nem kóstolná a saját főztjét. Velünk persze megeteti a pénzünkért. Erről jut eszembe egy régi mondás: Nem biztos, hogy a királyok prímása a legjobb zenész. Lehet, hogy a prímások királya ott muzsikál valamelyik faluvégi kiskocsmában. TÓTH ANTAL Hódmezővásárhely Automaták Felgyorsuló világunkban egyre több dolog az automatából kerül ki. Az ember fent bedobja a pénzt, lent kijön a megvásárolt áru. (Előfordul, hogy nem jön ki semmi!) Csak két példát említsünk, hogyan lehetne „bővíteni” az automatákat. Házasságközvetítő automata. Bedobunk egy fémhúszast, kijön egy gyönyörű lány arcképe, címe, életrajza, az összes adatokkal együtt. Ha a nőt a férfi nem akarja feleségül venni, nem történik semmi, mindössze a húszas vész oda. Ennyit pedig — a mai inflációs időkben — igazán megér egy nem nősülés! Adóautomata. Ezzel adóhivatali izgalmaktól, utána járásoktól, adóívek lehetetlen kitöltéseitől kímélnék meg az adózó állampolgárt. Az adóhivatal emberei tévedhetnek esetleg! Az automata soha! Az eljárás az lenne, hogy az ember fent bedobja az egész évi jövedelmét, mire lent nem jön ki semmi! Azaz, mégis, egy nyugta, ami igazolja, hogy az adózó állampolgár évi adófizetési kötelezettségének eleget tett, és a továbbiakban már csak áremelésekkel rövidíthető meg. SZÁSZ MIHÁLY Szeged Kárpótlási maszlag Hibák mindig vannak, voltak, és lesznek is, hisz az ujjunk se egyforma. Ezt csak azért említem, mert teljesen ellenkezőt állít az élet és a valóság egymás mellé. Hogy miért is izgat ez a probléma? Hisz az egész országot félrevezetik, ezzel a kárpótlási jegyek mizériájával. Az egész országban tudjuk azt, hogy a Parlament, mikor ezt a törvényt meghozta az a fórum, amelynek az intézkedéseit a kormány bármelyik minisztériumának végre kell hajtani, részemről itt van a bökkenő. Sepsei Tamás, a Kárpótlási Hivatal vezetője, minden alkalommal kijelenti, hogy a kárpótlási jegyre, a törvény életbe léptetése óta, mennyi a kamat, ugyanakkor azt sem értem, hogy föld-, lakásvásárlásnál, vagy részvény- és áruvásárlásnál sosem adják rá a kamatot, sőt, a jegy HMM forintos névértékének csak a felét, 50 százalékát, vagy esetleg 60 százalékát veszik alapul. Tudomásom szerint a Parlament az a legfelső fórum, amelynek döntését minden területen szentnek kellene tekinteni. Itt nem értem, ha a Parlament ezt a törvényt megalkotta, a kormánynak az állami költségvetésben erre fedezetet kellett volna biztosítani. Ugyanakkor, rengeteg olyan alapítványt létrehozott, amelyet sem a parlamenti adásokban, sem a tv, vagy a rádióban, sőt, a sajtóval sem tudósítottak. Dr. Juhász Imre nevében, bizonyos privatizálandó dolgoknál is, a kárpótlási jegyet minimum 10 százalékban fogadják el. Nem tudom, hogy a Parlament által hozott törvényt, ilyen hézagosan csak azért alkotják, hogy legyen egy kiskapu a nagy mellett, amely bizonyos személyeknek lehetőséget ad a törvények kijátszásához. Az államnak, mint az ország legfelsőbb fórumának, azon kellene lenni, hogy az ilyen, mint a kárpótlási jegy, ne csak egy nesze semmi okmány legyen, hanem, mint egy törvényben elfogadott fizetőeszköz, ami egyenlő azzal a forinttal, amely forgalomban van. Ez az a bizonyos pont, amelyet nem tudok megérteni, hogy éljek azzal a közmondással, hogy: vizet prédikálnak és bort isznak. Minek a Parlament, ha bizonyos hivatalok semmibe veszik a nép által megválasztott személyek döntését. Nem „fél” dolog az, hogy a népet az orránál fogva vezetik. Ezért szeretném azt, akár a szegedi, vagy a budapesti tv foglalkozna ezekkel a problémákkal, arra illetékes személy megfelelő választ nyújtana ezekre az úgynevezett jogi csűrés-csavarásos dolgokra, hogy amit az állam a Parlamentben megalkot, az ne olyan nyakatekert intézkedés legyen, amit sok esetben tapasztaltam, hogy egy-egy törvény megalkotásánál 5-600 módosítás is megszületik. Csak éppen a lényeg, amit itt a kárpótlási jegyeknél is tapasztalunk, hogy a törvény megvan, csak éppen a lényeg, hogy ezt az összeget ugyanúgy, mint a bankban levő pénz után, ha az ember kiveszi, garancia az, hogy a teljes összeget kamatos kamatával visszakapja. Én úgy értelmezem Sepsei Tamás beszédét, hogy mindenhol ez egy teljes névértékű állami okmány, aminek igenis olyan fedezetet kell elérni, mint bármely államkötvénynek. Amennyiben ez a kárpótlási jegy csak egy maszlag a nép félrevezetéséhez, mondják meg nyíltan a nép szemébe, mert mindazok, akik eddig megkapták a földet, azoknak adják meg azt a kamatot, amit nem vettek figyelembe az árveréseken. Sepsei Tamás által említet kamatokkal kapcsolatban is vannak hibák, ezért az egész kárpótlási jegy históriát a kormány vizsgálja felül, és a képviselők döntését is. Az állam a költségvetésből bizonyos menynyiséget biztosítson a kamatok megtérítésére. JUHÁSZ LAJOS Makó — S én mennyit érek, kárpótlási jegyben számolva? C£\} f ^ DÉLVILÁG IÉÉ' 1993. aug. 2., hétfő