Reggeli Délvilág, 1993. szeptember (4. évfolyam, 203-228. szám)

1993-09-01 / 203. szám

Tizenegy napos szünet után tegnap folytatódtak a genfi béketárgyalások. A két társelnök, Lord Owen és Thorvald Stoltenberg a térképeken vitázó feleknek hétfőig szabott határidőt a kompromisszumos javaslattervezet elfogadására. Míg a boszniai szerbek jóváhagyták a rendezési javaslatot, a muzulmánok — akiket Genfben Alija Izetbegovic bosnyák elnök képvisel — továbbra is változtatásokat akarnak elérni a határokat illetően. Az össze­gyűlteket Lord Owen arra figyelmeztette, hogy a szerb erők kettévághatják Boszniát, ha a muzulmánok nem fogadják el a béketervet, és tovább folytatódik a háború. A terv értelmében a szerbek Bosznia-Hercegovina területének 52, a muzulmánok 31, míg a horvátok 17 százalékát kapnák. A bosnyák kormány azzal utasította el a béketervet, hogy nem tartja elegendő­nek a számára kiutalt területeket. Emellett a majdani muzulmán államnak területi összeköttetést szeretne elérni az Adriai-tengerrel, továbbá azt akarja, hogy a rendezésben a NATO és az Egyesült Államok is vállaljon szerepet. Bezár vagy mégsem? Nem tudni. Mint ahogy azt sem, hogy mit tartalmaz az FM-nek a húsipari szakágazat átalakítására készített stra­tégiai terve. Egy biztos: az állami tulajdonban levő húsfeldolgozó üzemek közül többet hama­rosan bezárnak. Tudósításunk a 3. oldalon. A Máltai Szeretetszolgá­lat alapítója, egyben örö­kös tiszteletbeli elnöke, Csilla von Boeselager az elmúlt napokban Makóra is ellátogatott, hogy megismerkedjen a helyi máltaisokkal. A vissza­utazás előtti percekben kértünk tőle interjút. — Néhány évvel ezelőtt két szociológus felmérte — így az elnöknő —, hogy mi­ként működnek Magyaror­szágon a karitatív szerveze­tek. E dolgozatuk könyV- formában pár nappal ezelőtt látott napvilágot. Ebben ol­vasható, hogy a Magyar Máltai Szeretetszolgálat két­szer annyi munkát végez Magyarországon, mint a töb­bi karitatív szolgálat együt­tesen, beleértve a Vöröske­resztet is. Az itteni máltai - sok 11 ezer önkéntese 112 helyen dolgozik. — Melyek voltak a kez­deti lépések, netán nehezebb percek, amikor meg kellett birkóznia a feladatokkal önnek, mint alapítónak? — Az alapítás igazából könnyebben ment, mint gon-Makón európaiabbak — A máltaisok nem politizálnak Ha baj van, indulnak doltam. Pontosan 1987. ok­tóber 23-án érkezett a ma­gyar határra az első, ado­mányokkal teli teherautó, amelyet én személyesen küldtem. Kozma Imre zug­ligeti plébános urat talál­tam partnernek ezek szét­osztására. Egy évre rá olyan hatalmas mennyiség gyűlt össze adományokból, hogy tovább nem lehetett anélkül dolgozni, hogy egy szerveze­tet ne hozzak létre. An­nak idején tárgyalásokat folytattam a reformkommu­nista kormány tagjaival, s 1988 őszén megadták az en­gedélyt arra, hogy megala­pítsam a Magyar Máltai Szeretetszolgálatot. Eddig a dolgok egyszerűen mentek. Nehezebb idők következtek később. Még most is néhány városban az embereket ar­ról kell meggyőzni: ne gon­dolják, hogy mi az egyház szervezete vagyunk. Ráadá­sul azt gondolják, hogy poli­tizálunk is, s ezért nem tá­mogatják törekvéseinket. Ezek a nehezebb percek, amelyeket ön kérdezett. — Most módjában állt be­tekintést nyerni egy kisvá­rosban élő máltaisok tevé­kenységi körébe. Mi a ta­pasztalata? — Csodálatosan szép és barátságos városként ismer­tem meg Makót, rövid itt­létem során. Ezúton szeret­ném megköszönni a helyi önkormányzatnak, hogy a működésünkhöz szükséges Liget utcai székházat ne­künk adták. Tudja, itt, Ma­kón már modernebbek és európaibbak a gondolatok, nem úgy, mint más nagyobb városokban. Sok helyen még nem vették észre, hogy Európában, a szabad világ­ban, Amerikában a szociális (Folytatás a 3. oldalon.) Y ízparti vidámság, bog­rácsban párolódó marhapörkölttel. A kerti bádogsátor alatt pedig koccannak a poharak, neve­­tés-szaladgál a tányérok kö­zött. S persze politika. Ma­gyarosan, hangoskodva, minden szóval feszegetve a vitát. Pocsék világot élünk. Olyan világot, ahol már nincs hitele a szónak, szél­hámosok uralkodnak a gaz­daságban, konjunktúralova­gok lopják ki a szemünket, tízmilliós Mercedesben fe­­szeleg az, ki rongyos gatyá­ját szégyelite két éve. Kiáru­sítottuk az országot, nincs gazdája az iparnak, elhullaj­­tottuk piacainkat, tehetség­telen vezetők lopják össze magukat, harácsolnak, mert érzik, hogy jövőre kitakarít­ják őket. Szemétdombra ke­rül ez az új rend — összeg­ződnek a panaszok —, mert semmibe veszi azt, aki trónra ültette. Az embert nézi le, s csak a hatalmat isteníti. Aztán asztalra kerül a pörkölt, tejfölös galuskát ta­kar a lábszárpörkölt szaftja, s Istennek tetsző illatokba burkolózva vidámodik a né­pes kompánia. Ám telt gyo­morral sem lesz szebb a vi­lág. Önkormányzat magá­nak kaparó tisztségviselője éppúgy szóba kerül, mint hivatalához mit sem értő mi­niszter. S persze a privatizá­ció, amit a nép csak kótya­­vetyének titulál, kesernyé­sen biggyesztve ajkát. Hát ennyire padlón va­gyunk? — kavarog a kérdés. Sokszor hallani beszélge­tésekből: bizony ennyire. A rendszerváltás harmadik évében mind keményebben formálódik az ítélet: de hát emberek, mi nem ezt akar­tuk. Kinek a mind izmo­sabb, hivatalosabb, költeke­­zőbb állam nem tetszik, ki­nek éppenséggel a bűnözést támogató erélytelenség fáj, ki azt panaszolja újfent: kontraszelekció nevelte ki új vezetőinket is, ezért to­­porgunk alföldi sarunkban. S persze az sem kerülheti el a bírálatot, aki hatalmába kapaszkodik. A sok-sok polgármester, ki gyakrab­ban látná már nevét az új­ságban, mint egykoron a dölyfös ideológiai titkár, ön­­kormányzati szenátor úr, ki megválasztásakor csak kus­­hadt, ha korábbi (köztörvé­nyes) bűneit sorolták volna, de most már keményebb bajnoka az igazságnak, mint Oroszlánszívű Richárd ked­venc lovagja, a páncélos Ivanhoe. Csoda hát, hogy közben fölsejlik a régi rend? Mert minek is tagadnánk, szelektívre, múltat szépí­­tőre, rosszat felejtőre fogé­kony emlékezetünk csil­logora mázolja azt is, mi akkoriban olyan szidni va­lóan bárgyú volt. Hamis ér­tékek fölmagasztosulnak, valós bűnök elfelejtődnek. Talán mert ilyen az ember? Talán mert most billeg he­lyére a mérleg? Ki tudja. A szaftos pörkölt világából in­kább csak a keserűség ereje marad meg. Zötykölődő kisbuszban forgatom újra és újra a szavakat, s irigylem a politikacsinálók népes kompániáját. Mert miköz­ben így forr fedő alatt az ország, nekik ma is legfon­tosabb a ki mondta, miért mondta, mit gondolt akadé­mikus vitája. Nekik székházügyletek, pártpén­zen kreált autókölcsönzők, alapítványpénzeken tákolt új értékek kötik le agyukat. S persze az a pörkölt, amit a parlamenti étteremben tá­lalnak föl. Isten látja lelkem, nem tu­dom, melyiknek szaftja le­het a finomabb. Bánatpörkölt Kisgazdák egymásközt Patakvér Vásárhelyen? Jön a választási kampány (vagy már meg is érkezett), és egyre idegesebbek a Füg­getlen Kisgazdapárt vásár­helyi szervezetének a tag­jai. Lehetnek úgy 120-an. Tudniillik, abból indulnak ki: ha nem lesz legalább egy kis irodájuk hamarosan, ak­kor lőttek a párt választási esélyeinek, senki és semmi sem ingathatja meg dr. Sza­bó Lajos országgyűlési képviselőnek, a Történelmi Független Kisgazdapárt he­lyi elnökének a „trónját”. Három-négy hónapja huza­­kodnak már a polgármeste­ri hivatallal avégett, hogy valahol meghúzódhassanak, eredmény nélkül. így aztán a követelésükre hétfőn — Szigethy Ferenc megyei el­nök vezetésével — 50 fős kompánia gyülekezett a városháza előtt. Mindenáron találkozni akartak a város vezetésével. — Végül is, hányán men­tek be a hivatalba? — kér­deztem a megyei elnököt. — Ügy tízen. Nem lett volna értelme annak, ha mindenki bezúdul. — Kivel tárgyaltak? — Nagy György János al­polgármester szobájában Novák Imre polgármester­helyettessel, dr. Dubecz György jegyzővel és termé­szetesen az alpolgármester úrral. . . — Aki a mai napig tagja a Független Kisgazdapárt­nak, ugye? — Igen, de ő sem tudott rajtunk segíteni. Nem tu­dom, hogy van ez. Már ne­gyedik alkalommal jártunk ez ügyben a hivatalban, két levelet írtam (az egyikre (Folytatás a 2. oldalon.) I AUTÓZNI PEDIG lg I Ha csütörtök, akkor ■ i CotdSál| ?! . ZÖLD ÚJSÁGOT! I KETTÉVÁGHATJÁK BOSZNIÁT l/láról holnapra-összeállításunk az I—II—III—IV. oldaioi 1993/203. szeptember L, szerda Ára: 11,60 Ft

Next

/
Thumbnails
Contents