Reggeli Délvilág, 1993. október (4. évfolyam, 229-253. szám)
1993-10-01 / 229. szám
Üzenet Westfaliából Vigyázó szemek Ópusztaszeren (Folytatás az 1. oldalról) tési lehetőségeivel. Mielőtt bármelyik közgyűlési képviselő féltékeny lehetett volna az említett idegenforgalmi tengely helyzetbe hozására, a bizottsági elnök gyorsan emlékeztette képviselőtársait, hogy ugyancsak készül az egész megyére szóló átfogó területfejlesztési koncepció, melyet az év végéig ugyancsak a közgyűlés asztalára tesznek. Amire aztán lehet építeni a kistérségi projekteket is. A témához szorosan illeszkedően Ratkai Imre alelnök az ópusztaszeri emlékparkkal kapcsolatos gyakorlati kérdésekre irányította a figyelmet. Kezdte ott, hogy a mostani évi 150—200 ezres látogatói létszám várhatóan félmillióra fog növekedni a Feszty-körkép elkészülésével, ami alapvető változtatásokat igényel a vendégfogadás gyakorlatán. Egyrészt, biztosítani kell az egész éves nyitva tartást, másrészt fel kel készülni a tömegek fogadására vendéglátó, kereskedelmi és egyéb infrasturktúrával, programokat kell biztosítani — mégpedig minőségi szinten — stb. Továbbá olyan fejlesztési feladatok szükségeltetnek még a nagyszerűséghez, melyek bekerülési költsége félmilliárd forint körüli. Erre természetesen a megyei önkormányzatnak nincsen pénze, de a befektetőknek talán igen. Például olyan elképzelésekhez, mint egy nemzetközi rangú lóversenyközpont megteremtése, vagy az emlékpark és a Tisza közötti útszakasz kiépítése, de egy kellemes korhű kocsma megépítése és üzemeltetése a skanzenben, ugyancsak e körbe sorolható. A közgyűlés messzemenően lelkes Ópusztaszert illetően. Dégi György egyenesen költői ihlettel mondta: „Vigyázó szemetek...” S a jelenlévők folytatták: Ópusztaszerre vessétek. Dégi képviselő úr a világ magyarjaira apellált, akiket érdemes már 1996-nál korábban is az emlékhelyhez szoktatni. Pillanatok alatt meghallgatásra talált Wéber Mátyás azon javaslata, hogy mielőbb alakuljon egy működtető, menedzsment szervezet az emlékparkkal kapcsolatos mind több teendő végzésére. Ennek formájáról, feladatairól még az idén döntenek, csakúgy mint a Ratkai Imre által felvetett „visszaszámlálási ütemtervről” is, hisz közeleg ’96, tévedni már nem nagyon szabad. Bölcsen nem zavartatta magát a közgyűlés azon jogi huzavona miatt, mely az emlékpark tulajdonjoga miatt vesztegel az első bírósági ügyszakban. Noha, korábban valamennyi körülményt figyelembe véve a közgyűlés már bejegyeztette a tulajdonjogot az önkormányzati törvény alapján, egy későbbi jogszabály, az önkormányzati vagyontörvény „keresztbe tett”. Egy biztos, az emlékpark ott marad, ahol van, s fel kell készíteni 1996-ra. Ez a felelősség vezeti a közgyűlést minden döntésében. Az előzetesen kiadott napirendeken kívül fordult Lehmann István elnök a közgyűléshez egy sürgősségi indítvánnyal. Mint kiderült, Pusztamérges — mint ahogy már megszokhattuk tőle — megint nagy dobásra készül. Fax érkezett a közgyűlés elnökéhez, mégpedig Németországból, Észak-Rajna-Westfáliából. A feladó kormány 500 ezer márkának megfelelő pénzösszegre kér ígérvényt a testülettől, mégpedig egy 120 férőhelyes mezőgazdasági iskola létesítésére. Ők erre az évre, illetve jövőre 1,6 millió márkát különítenek el erre a célra. A többit már a pusztamérgesi polgármestertől, Börcsök Antaltól tudtuk meg, aki magával hozta a Gazda-Gazdasszonyképző Iskola, Népfőiskola elvi építési engedélyezési tervdokumentációját. A hír tehát igaz. A beruházó a német tartomány és a szegedi Csanádi püspökség. Ötszázezer márkát már az idén elköltenek, lerakják az alapokat a község által biztosított hat hektárnyi területen. A beruházás hiányt pótló, hisz itt ez a nagymúltú homoki térség mezőgazdasági képzés nélkül. A németek támogatásuk alatt a gépek behozatalát is értik. A közgyűlés úgy döntött, hogy elvi támogatását máris adja, ám a pénzügyi feltételek biztosításához össze kell ülni a feleknek, s egyeztetni kell a teherbíró képeségeket. - Őrfi -Építik a szegedi harmadik körutat, erősen építik. Nagyon helyes — hisz Szeged belvárosa, mind forgalom, mind a környezetszennyezés szempontjából, erősen túlterhelt. Én, kérem szépen — hogy személyes példával hozakodjam elő — reggelente rendszeresen átkelek, a szerkesztőségbe menet, illetőleg onnét jövet a nagykörúton, mely átkelés, ha a lámpák éppen nem működnek, negyedóráig tart, mert csak úgy özönlik a kamion- és általában kocsisor... Ennyit a forgalmi túlterheltségről, a környezetszenynyezéssel összefüggően pedig hiába is próbálnánk pusztán megszólalni, torkunkra forrasztja a szót a füst. Nagyon kell tehát e harmadik körút, mely úgyszólván városon kívülre helyez a teher, s ezen túl az egész átmenő forgalomból annyit, amennyi belefér. — Az a hír járja a városban, novemberre készen is áll a körút. Mi az igaz ebből? — kérdeztük Nagypál Miklóst, a szegedi polgármesteri hivatal városüzemeltetési és műszaki irodájának vezetőjét. — Maga az építkezés ez év tavaszán kezdődött meg, mint tudjuk, a Szabadkai út—Szél utca közti szakaszon. Október 15-ig kell elkészülnünk az útépítéssel ezen a részen, s az év végéig talán közvilágítás is lesz itt. — Ez azt jelenti, hogy meg is nyitják az útszakaszt a forgalom előtt? — A jövő év első negyedévében valószínűleg igen, de a tehergépjárművek nem mehetnek rá addig, amíg a körút Szél utca utáni szakasza is meg nem épül. Az ezzel párhuzamosan futó Ybl Miklós utca ugyanis — itt haladhatna csak tovább a forgalom — nem bírna a tehergépjármű-özönnel. Teherforgalom — tehát épp az, amitől meg szeretnénk szabadítani a belvárost — nem bonyolódhat itt, csak a körút teljes elkészülte után. — A harmadik körút építése kapcsán a bele csatlakozó, egyéb útvonalak korszerűsítése is szóba kerülhet? — Igen, a legutóbbi közgyűlésen döntöttek a képviselők arról is, hogy a Cserepes sor földes útrésze (a Kaszás utca és az épülő új körút közti szakaszon) csatornázást és szilárd burkolatot is kap. Ezáltal a Cserepes sor—Szabadkai út—harmadik körút közti háromszög gépkocsival bejárhatóvá válik. — Több más, járulékos haszna is lehet a közútépítésnek, például épp a Lancer-tavaknál. A Sancer-tórendszer Franknói utca felőli vízterületét ketté kellett vágni, mert itt halad át az épülő körút. Az út alatt nagy átmérőjű áteresszel biztosítottuk az átfolyást. A tóra nézve pedig ennek annyi haszna lesz — remélhetően —, hogy, immáron szem előtt lévén a vízterület, az eddigi, illegális feltöltögetések meg fognak szűnni. Maga a tórendszer — a továbbiakban állatkertté bővített — vadaspark részét képezi, legalábbis annak tartjuk fönn. — Van egy lakóház a Cserepes sor elején, négy család él benne, s e ház éppenhogy csak nem „lóg bele” az épülő körútba, mely közvetlenül mellette halad ki. De olyannyira mellette, hogy úgyszólván az udvarban. Kérdik a lakók, mi lesz a házzal? Mint nemrég már írtunk róla, eddig még nem kaptak értesítést, megy-e a ház, vagy marad-e. — Tömör anyagú kerítéssel határoljuk el az úttól az épületet egyelőre, hogy legalább a gyerekek védve legyenek a majdani forgalomtól. A ház szanálása egyébiránt előbb-utóbb bekövetkezik, a körút második, város felőli pályájának építésekor. Ez azonban, ha lesz, aligha valósul meg ’95 előtt. — Térjünk vissza most a körútra! A Szabadkai út—Szél utca közti szakasz megépítése után mi következik? — A Szél utca—Kálvária sugárút—Kenyérgyári út közti szakaszt kezdjük el, ennek befejezését a jövő esztendő harmadik negyedévére tervezzük. E szakasz már a Vásárhelyi Pál utcához csatlakozik, melynek szélessége egyelőre kielégítő, s így részét képezi majd a körútnak. Ha tehát egészen a Szabadkai úttól a Kenyérgyári útig elkészül az új körút,akkor egyrészt a Vásárhely, Csongrád, Budapest felől belétorkolló forgalmat fogja föl, másrészt a volt Jugoszláviából jövőt. Akinek nem Szeged az úticélja, nem lesz kénytelen bemenni a belvárosba, aminek következtében a nagykörút teherfogalma várhatóan felére csökken. — Óriási jelentősége van tehát a harmadik körútnak. Illetőleg csak lesz, de reméljük, mielőbb. Mekkora terhet ró az építkezés Szegedre, pénzügyileg? Jelentőségét a szakminisztérium is fölismerte; a Szabadkai úti, s a Kálvária sugárúti csomópontok kialakításához 25 millióval járult hozzá. Maga az összköltség várhatóan meghaladja a 300 milliót, amiből csak a szanálások százmilliót visznek el. (Az is igaz, a volt kötélgyár területének egy részét további városfejlesztésekre föl lehet használni). A kivitelező egyébként, az útépítést tekintve, a Hódút Kft., jó velük dolgozni. S hogy mi következik a szűken vett útépítési és közvilágításbevezetési munkák után? A zöldterület rendezése, beleértve a kellő mérvű fásítást is. FARKAS CSABA Fellélegezhet majd a szegedi belváros Lépésben a harmadik körúton (Fotó: Miskolczi R.) A német szövetségi kormány megbízásából három hétig Magyarországon tartózkodik két piacszakértő: Günter Brüning agrármérnök, hús- és vágóállat-szakértő, valamint Albert Wulbrandt különleges szaktanácsadó. Wulbrandt úr a napokban Hódmezővásárhelyen tartott előadást, illetve fórumot a minőségi méztermelésről. — Otthon kétszáz családos méhészetem van, saját üzletemben árusítom a megtermelt mézet. Mestervizsgával rendelkezem, ami nálunk minden főfoglalkozású méhésznek kötelező. Ez azt jelenti, hogy le kell tölteni három tanulóévet, a segédlevél megszerzése után pedig további három év tanulás szükséges, hogy mestervizsgára jelentkezhessen a méhész. Otthon benne vagyok az oktatásban és a vizsgabiztottságban is. — Mit ajánl a magyar méhészek számára? — Elsősorban azt, hogy szervezkedjenek, minél hamarabb hozzanak létre országosan egy erős szövetséget, egyesületet, azután nagyon szigorú szabályok alapján dolgozzák ki a termelés és az értékesítés közösségét. A német méz nálunk például egységes félkilós üvegekben, és azonos márkajelzéssel kerül forgalomba. Magyarországon sem szabadna a kitűnő akácmézet megdöbbentően alacsony felvásárlási áron kannákban eladni, hanem ki kellene alakítani a belkereskedelemben a saját üzlethálózatot, exportra pedig az egységes megjelenést. Nem hivatalosan hallottam, hogy itt 11,20 német márkát ajánlanak egy kiló kannás mézért, míg nálunk fél kiló virágméz 7—8 márkáért kapható, a speciális fenyő- és réti mézért pedig félkilónként 10 német márka fölött is fizetnek. — Magyarországon ugyan sok a méz, és jó minőségű, ám a belföldi fogyasztás igen alacsony. .. — Éppen a méhészet jövedelmezősége érdekében kellene külföldi piacokat keresni, és a jó minőség, valamint a tetszetős kiszerelés mellett kitartani a méz árát akkor is, ha kicsi a kereslet, vagy éppen rekordtermés van. Nálunk is hatalmas készletek halmozódtak fel, mert az elmúlt három évben kiemelkedő volt a termés, de inkább raktározzuk a mézet, minthogy áron alul adjuk el. — Mi a célja ennek a háromhetes magyarországi tanulmányútnak? — Brüning úr kidolgozott egy nagyon jó tervet, amelyet szeretnénk ismertetni minél több magyar méhésszel, ugyanakkor hazatértünk után jelentést kell tennünk a bennünket megbízó Német Mezőgazdasági Társaságnak, hogy a magyar méhészet, méztermelés és értékesítés érdekében milyen eszközökre, segédanyagokra van szükség. Reméljük, hogy tanulmányutunk eredményes lesz a német fogyasztók és a magyar méhészek szempontjából is. M. V. Német zümmögés Vásárhelyen Édes gondok Fizessen jeggyel Tovább bővül a kárpótlási jeggyel megszerezhető állami tulajdon kínálata. Októberben és novemberben több mint 70 olyan pályázat beadási határideje jár le, amelyekben kárpótlási jeggyel is fizethetnek a jelentkezők. A pályázatokon meghirdetett cégek jegyzett tőkéje meghaladja a 34,5 milliárd forintot. Akadnak közöttük részvénytársaságok, korlátolt felelősségű társaságok és vállalatok. A pályázatok többsége üzletrész, illetve részvény megvásárlására szól, de egyes esetekben tulajdonjogra, telepek és eszközök, illetve egyes üzletek és boltok megvásárlása is lehetséges. A pályázatokat nem mindig a teljes cégek megvásárlására írták ki, az azokban felajánlott részek teljes összege mintegy 18,5 milliárd forint, és ebből valamivel több mint 13 milliárd forintnyi vagyon vásárolható meg kárpótlási jegy ellenében. Számos olyan cég is akad a listán, amelynek a teljes egészére elfogad kárpótlási jegyet az Állami Vagyonügynökség. #I DÉLVILÁG 1993. okt. 1., péntek Mostanság hallani olyan vélekedést, hogy a szentesi önkormányzat nem körültekintően gazdálkodik a város vagyonával. Egyremásra elkótyavetyélik az értékes ingatlanokat — mondják —, s mire „feláll” az új helyhatóság, bizony nem marad semmije. A képviselőforintért. Ha nem ezt teszik, az épület állaga — felújítás híján — egyre csak romlik, s előbb-utóbb összedől. Most legalább „kiveszik” belőle a pénzt (a vevő bizonyára rendbe hozza), és a magyartésiekre költik. A tervek szerint ugyanis ebből az összegből tatarozhatják majd a szin Szentesi kótyavetye A testület múltkori ülésének fejleményeit figyelembe véve azonban a kótyavetyét ezúttal tán cáfolnunk illik. Sőt, az alábbiakból az derül ki, hogy valószínűleg szerencsésebb lett volna, ha megszabadulnak a város „szívében” lévő Petőfi u. 4. számú ősrégi épülettől. (Ám erről majd lentebb.) Mint tették ezt, nagyon helyesen, az egykori tanácsházával Magyartésen. Bár a döntés előtt még azon dilemmáztak némelyek: mi van akkor, ha a tésiek egyszer csak meggondolják magukat, és válni akarnak. Mármint Szentestől elválni, s megpróbálkozni az önálló település státusával. Akkor pedig szükségük lehet egy községházára. Amennyiben így határoznának — fogalmazódott meg a testületi ülésen —, jogosan érhetné a képviselőket a vád, miszerint elkótyavetyélték a tetőt a magyartésiek feje fölül. Miután a jegyző konstatálta, hogy a tésiek nem kívánnak elszakadni, ezért is voksoltak a volt tanácsháza értékesítésére a szenátorok1,7 millió jen lerobbant művelődési házukat. Visszatérve a szentesi Petőfi u. 4. sz. épületre: ez tényleg lerobban teljesen, amennyiben nem hasznosítják. Márpedig a képviselők 2 indítványt is leszavaztak erre vonatkozóan. Kár, mert a ház — mint az előterjesztésben olvasható — több éve lakatlan, állaga rohamosan romlik, így egy-két éven belül felújíthatatlan lesz. Egy romhalmazért viszont nem adnak ám 4—5 milliókat, tudniillik most ennyiért lenne rá vevő. Csakhogy a testület nem járult hozzá, miként már jeleztük. Sőt, még az is lesöpörtetett, amit az egyik képviselő javasolt: ne adják el az ingatlant, hanem pályáztassák meg, s az önkormányzat apportként szálljon be ezzel a vállalkozásba! Mivel az épület csak romlik (pénz meg nincs a felújításra), ezért írtuk fentebb: talán jobb lett volna, ha így vagy úgy, de mégiscsak elkótyavetyélik... B. I.