Reggeli Délvilág, 1993. október (4. évfolyam, 229-253. szám)

1993-10-01 / 229. szám

Üzenet Westfaliából Vigyázó szemek Ópusztaszeren (Folytatás az 1. oldalról) tési lehetőségeivel. Mielőtt bármelyik közgyűlési képviselő féltékeny lehetett volna az em­lített idegenforgalmi tengely helyzetbe hozására, a bizott­sági elnök gyorsan emlékez­tette képviselőtársait, hogy ugyancsak készül az egész me­gyére szóló átfogó területfej­lesztési koncepció, melyet az év végéig ugyancsak a közgyű­lés asztalára tesznek. Amire az­tán lehet építeni a kistérségi projekteket is. A témához szorosan illeszke­dően Ratkai Imre alelnök az ópusztaszeri emlékparkkal kapcsolatos gyakorlati kérdé­sekre irányította a figyelmet. Kezdte ott, hogy a mostani évi 150—200 ezres látogatói lét­szám várhatóan félmillióra fog növekedni a Feszty-körkép el­készülésével, ami alapvető vál­toztatásokat igényel a vendég­­fogadás gyakorlatán. Egyrészt, biztosítani kell az egész éves nyitva tartást, másrészt fel kel készülni a tömegek fogadására vendéglátó, kereskedelmi és egyéb infrasturktúrával, prog­ramokat kell biztosítani — még­pedig minőségi szinten — stb. Továbbá olyan fejlesztési fel­adatok szükségeltetnek még a nagyszerűséghez, melyek be­kerülési költsége félmilliárd fo­rint körüli. Erre természetesen a megyei önkormányzatnak nincsen pénze, de a befekte­tőknek talán igen. Például olyan elképzelésekhez, mint egy nemzetközi rangú lóver­senyközpont megteremtése, vagy az emlékpark és a Tisza közötti útszakasz kiépítése, de egy kellemes korhű kocsma megépítése és üzemeltetése a skanzenben, ugyancsak e körbe sorolható. A közgyűlés messzemenően lelkes Ópusztaszert illetően. Dégi György egyenesen költői ihlettel mondta: „Vigyázó sze­metek...” S a jelenlévők foly­tatták: Ópusztaszerre vessé­tek. Dégi képviselő úr a világ magyarjaira apellált, akiket ér­demes már 1996-nál korábban is az emlékhelyhez szoktatni. Pillanatok alatt meghallgatásra talált Wéber Mátyás azon javas­lata, hogy mielőbb alakuljon egy működtető, menedzsment szervezet az emlékparkkal kap­csolatos mind több teendő vég­zésére. Ennek formájáról, fel­adatairól még az idén dönte­nek, csakúgy mint a Ratkai Imre által felvetett „vissza­­számlálási ütemtervről” is, hisz közeleg ’96, tévedni már nem nagyon szabad. Bölcsen nem zavartatta magát a közgyűlés azon jogi huzavona miatt, mely az emlékpark tulajdonjoga mi­att vesztegel az első bírósági ügyszakban. Noha, korábban valamennyi körülményt figye­lembe véve a közgyűlés már bejegyeztette a tulajdonjogot az önkormányzati törvény alapján, egy későbbi jogsza­bály, az önkormányzati va­­gyontörvény „keresztbe tett”. Egy biztos, az emlékpark ott marad, ahol van, s fel kell ké­szíteni 1996-ra. Ez a felelősség vezeti a közgyűlést minden döntésében. Az előzetesen kiadott napi­rendeken kívül fordult Lehmann István elnök a köz­gyűléshez egy sürgősségi indít­vánnyal. Mint kiderült, Puszta­­mérges — mint ahogy már megszokhattuk tőle — megint nagy dobásra készül. Fax érke­zett a közgyűlés elnökéhez, mégpedig Németországból, Észak-Rajna-Westfáliából. A feladó kormány 500 ezer már­kának megfelelő pénzösszegre kér ígérvényt a testülettől, mégpedig egy 120 férőhelyes mezőgazdasági iskola létesíté­sére. Ők erre az évre, illetve jövőre 1,6 millió márkát külö­nítenek el erre a célra. A többit már a pusztamérgesi polgár­­mestertől, Börcsök Antaltól tudtuk meg, aki magával hozta a Gazda-Gazdasszonyképző Is­kola, Népfőiskola elvi építési engedélyezési tervdokumentá­cióját. A hír tehát igaz. A beru­házó a német tartomány és a szegedi Csanádi püspökség. Ötszázezer márkát már az idén elköltenek, lerakják az alapo­kat a község által biztosított hat hektárnyi területen. A beruhá­zás hiányt pótló, hisz itt ez a nagymúltú homoki térség me­zőgazdasági képzés nélkül. A németek támogatásuk alatt a gépek behozatalát is értik. A közgyűlés úgy döntött, hogy elvi támogatását máris adja, ám a pénzügyi feltételek biztosítá­sához össze kell ülni a felek­nek, s egyeztetni kell a teher­bíró képeségeket. - Őrfi -Építik a szegedi harmadik körutat, erősen építik. Nagyon helyes — hisz Szeged belvárosa, mind forgalom, mind a­ környe­zetszennyezés szempontjából, erősen túlterhelt. Én, kérem szépen — hogy személyes pél­dával hozakodjam elő — regge­lente rendszeresen átkelek, a szerkesztőségbe menet, illető­leg onnét jövet a nagykörúton, mely átkelés, ha a lámpák ép­pen nem működnek, negyed­óráig tart, mert csak úgy özön­­lik a kamion- és általában kocsi­sor... Ennyit a forgalmi túlter­heltségről, a környezetszeny­­nyezéssel összefüggően pedig hiába is próbálnánk pusztán megszólalni, torkunkra for­rasztja a szót a füst. Nagyon kell tehát e harmadik körút, mely úgyszólván városon kívülre he­lyez a teher­, s ezen túl az egész átmenő forgalomból annyit, amennyi belefér. — Az a hír járja a városban, novemberre készen is áll a kör­út. Mi az igaz ebből? — kérdeztük Nagypál Miklóst, a szegedi polgármesteri hivatal városüzemeltetési és műszaki irodájának vezetőjét. — Maga az építkezés ez év tavaszán kezdődött meg, mint tudjuk, a Szabadkai út—Szél utca közti szakaszon. Október 15-ig kell elkészülnünk az útépí­téssel ezen a részen, s az év végéig talán­ közvilágítás is lesz itt. — Ez azt jelenti, hogy meg is nyitják az útszakaszt a forgalom előtt? — A jövő év első negyedévé­ben valószínűleg igen, de a te­hergépjárművek nem mehet­nek rá addig, amíg a körút Szél utca utáni szakasza is meg nem épül. Az ezzel párhuzamosan futó Ybl Miklós utca ugyanis — itt haladhatna csak tovább a forgalom — nem bírna a teher­­gépjármű-özönnel. Teherforga­lom — tehát épp az, amitől meg szeretnénk szabadítani a belvá­rost — nem bonyolódhat itt, csak a körút teljes elkészülte után. — A harmadik körút építése kapcsán a bele csatlakozó, egyéb útvonalak korszerűsítése is szóba kerülhet? — Igen, a legutóbbi közgyű­lésen döntöttek a képviselők arról is, hogy a Cserepes sor földes útrésze (a Kaszás utca és az épülő új körút közti szaka­szon) csatornázást és szilárd burkolatot is kap. Ezáltal a Cse­repes sor—Szabadkai út—har­madik körút közti háromszög gépkocsival bejárhatóvá válik. — Több más, járulékos haszna is lehet a közútépítésnek, például épp a Lancer-tavaknál.­­ A Sancer-tórendszer Franknói utca felőli vízterületét ketté kellett vágni, mert itt ha­lad át az épülő körút. Az út alatt nagy átmérőjű áteresszel bizto­sítottuk az átfolyást. A tóra nézve pedig ennek annyi haszna lesz — remélhetően —, hogy, immáron szem előtt lévén a víz­terület, az eddigi, illegális fel­­töltögetések meg fognak szűnni. Maga a tórendszer — a továbbiakban állatkertté bőví­tett — vadaspark részét képezi, legalábbis annak tartjuk fönn. — Van egy lakóház a Csere­pes sor elején, négy család él benne, s e ház éppenhogy csak nem „lóg bele” az épülő kör­útba, mely közvetlenül mellette halad ki. De olyannyira mellette, hogy úgyszólván az udvarban. Kérdik a lakók, mi lesz a ház­zal? Mint nemrég már írtunk róla, eddig még nem kaptak ér­tesítést, megy-e a ház, vagy ma­­rad-e. — Tömör anyagú kerítéssel határoljuk el az úttól az épületet egyelőre, hogy legalább a gye­rekek védve legyenek a majdani forgalomtól. A ház szanálása egyébiránt előbb-utóbb bekö­vetkezik, a körút második, vá­ros felőli pályájának építése­kor. Ez azonban, ha lesz, aligha valósul meg ’95 előtt. — Térjünk vissza most a kör­útra! A Szabadkai út—Szél utca közti szakasz megépítése után mi következik? — A Szél utca—Kálvária su­gárút—Kenyérgyári út közti szakaszt kezdjük el, ennek be­fejezését a jövő esztendő har­madik negyedévére tervezzük. E szakasz már a Vásárhelyi Pál utcához csatlakozik, melynek szélessége egyelőre kielégítő, s így részét képezi majd a körút­nak. Ha tehát egészen a Sza­badkai úttól a Kenyérgyári útig elkészül az új körút,akkor egy­részt a Vásárhely, Csongrád, Budapest felől belétorkolló for­galmat fogja föl, másrészt a volt Jugoszláviából jövőt. Akinek nem Szeged az úticélja, nem lesz kénytelen bemenni a belvá­rosba, aminek következtében a nagykörút teherfogalma várha­tóan felére csökken. — Óriási jelentősége van tehát a harmadik körútnak. Illetőleg csak lesz, de reméljük, mielőbb. Mekkora terhet ró az építkezés Szegedre, pénzügyileg?­­ Jelentőségét a szakminisz­térium is fölismerte; a Szabad­kai úti, s a Kálvária sugárúti csomópontok kialakításához 25 millióval járult hozzá. Maga az összköltség várhatóan megha­ladja a 300 milliót, amiből csak a szanálások százmilliót visznek el. (Az is igaz, a volt kötélgyár területének egy részét további városfejlesztésekre föl lehet használni). A kivitelező egyéb­ként, az útépítést tekintve, a Hódút Kft., jó velük dolgozni. S hogy mi következik a szűken vett útépítési és közvilágítás­bevezetési munkák után? A zöldterület rendezése, bele­értve a kellő mérvű fásítást is. FARKAS CSABA Fellélegezhet majd a szegedi belváros Lépésben a harmadik körúton (Fotó: Miskolczi R.) A német szövetségi kor­mány megbízásából há­rom hétig Magyarorszá­gon tartózkodik két piacszak­értő: Günter Brüning agrármérnök, hús- és vágóál­lat-szakértő, valamint Albert Wulbrandt különleges szakta­nácsadó. Wulbrandt úr a na­pokban Hódmezővásárhelyen tartott előadást, illetve fóru­mot a minőségi méztermelés­ről. — Otthon kétszáz családos méhészetem van, saját üzle­temben árusítom a megtermelt mézet. Mestervizsgával rendel­kezem, ami nálunk minden fő­foglalkozású méhésznek köte­lező. Ez azt jelenti, hogy le kell tölteni három tanulóévet, a se­gédlevél megszerzése után pe­dig további három év tanulás szükséges, hogy mestervizs­gára jelentkezhessen a méhész. Otthon benne vagyok az okta­tásban és a vizsgabiztottságban is. — Mit ajánl a magyar méhé­szek számára? — Elsősorban azt, hogy szervezkedjenek, minél hama­rabb hozzanak létre országosan egy erős szövetséget, egyesüle­tet, azután nagyon szigorú sza­bályok alapján dolgozzák ki a termelés és az értékesítés kö­zösségét. A német méz nálunk például egységes félkilós üve­gekben, és azonos márkajelzés­sel kerül forgalomba. Magyar­­országon sem szabadna a ki­tűnő akácmézet megdöbben­tően alacsony felvásárlási áron kannákban eladni, hanem ki kellene alakítani a belkereske­delemben a saját üzlethálóza­tot, exportra pedig az egységes megjelenést. Nem hivatalosan hallottam, hogy itt 1­­­1,20 né­met márkát ajánlanak egy kiló kannás mézért, míg nálunk fél kiló virágméz 7—8 márkáért kapható, a speciális fenyő- és réti mézért pedig félkilónként 10 német márka fölött is fizet­nek. — Magyarországon ugyan sok a méz, és jó minőségű, ám a belföldi fogyasztás igen ala­csony. .. — Éppen a méhészet jöve­delmezősége érdekében kel­lene külföldi piacokat keresni, és a jó minőség, valamint a tetszetős kiszerelés mellett ki­tartani a méz árát akkor is, ha kicsi a kereslet, vagy éppen rekordtermés van. Nálunk is hatalmas készletek halmozód­tak fel, mert az elmúlt három évben kiemelkedő volt a ter­més, de inkább raktározzuk a mézet, minthogy áron alul ad­juk el. — Mi a célja ennek a három­hetes magyarországi tanul­mányútnak? — Brüning úr kidolgozott egy nagyon jó tervet, amelyet szeretnénk ismertetni minél több magyar méhésszel, ugyan­akkor hazatértünk után jelen­tést kell tennünk a bennünket megbízó Német Mezőgazda­­sági Társaságnak, hogy a ma­gyar méhészet, méztermelés és értékesítés érdekében milyen eszközökre, segédanyagokra van szükség. Reméljük, hogy tanulmányutunk eredményes lesz a német fogyasztók és a magyar méhészek szempontjá­ból is. M. V. Német zümmögés Vásárhelyen Édes gondok Fizessen jeggyel Tovább bővül a kárpótlási jeggyel megszerezhető állami tu­lajdon kínálata. Októberben és novemberben több mint 70 olyan pályázat beadási határideje jár le, amelyekben kárpótlási jeggyel is fizethetnek a jelentkezők. A pá­lyázatokon meghirdetett cégek jegyzett tőkéje meghaladja a 34,5 milliárd forintot. Akadnak kö­zöttük részvénytársaságok, kor­látolt felelősségű társaságok és vállalatok. A pályázatok több­sége üzletrész, illetve részvény megvásárlására szól, de egyes esetekben tulajdonjogra, telepek és eszközök, illetve egyes üzletek és boltok megvásárlása is lehetsé­ges. A pályázatokat nem mindig a teljes cégek megvásárlására írták ki, az azokban felajánlott részek teljes összege mintegy 18,5 milli­árd forint, és ebből valamivel több mint 13 milliárd forintnyi vagyon vásárolható meg kárpót­lási jegy ellenében. Számos olyan cég is akad a listán, amelynek a teljes egészére elfogad kárpótlási jegyet az Állami Vagyonügynök­ség. #­I DÉLVILÁG 1993. okt. 1., péntek M­ostanság hallani olyan vélekedést, hogy a szentesi önkormányzat nem körültekintően gazdálkodik a város vagyonával. Egyre­­másra elkótyavetyélik az ér­tékes ingatlanokat — mond­ják —, s mire „feláll” az új helyhatóság, bizony nem ma­rad semmije. A képviselő­forintért­. Ha nem ezt teszik, az épület állaga — felújítás híján — egyre csak romlik, s előbb-utóbb összedől. Most legalább „kiveszik” belőle a pénzt (a vevő bizonyára rendbe hozza), és a m­agyar­­tésiekre költik. A tervek sze­rint ugyanis ebből az összeg­ből tatarozhatják majd a szin­ Szentesi kótyavetye A testület múltkori ülésének fejleményeit figyelembe véve azonban a kótyavetyét ezút­tal tán cáfolnunk illik. Sőt, az alábbiakból az derül ki, hogy valószínűleg szerencsésebb lett volna, ha megszabadul­nak a város „szívében” lévő Petőfi u. 4. számú ősrégi épü­lettől. (Ám erről majd len­tebb.) Mint tették ezt, nagyon he­lyesen, az egykori tanácshá­zával Magyartésen. Bár a döntés előtt még azon dilem­­máztak némelyek: mi van ak­kor, ha a tésiek egyszer csak meggondolják magukat, és válni akarnak. Mármint Szentestől elválni, s megpró­bálkozni az önálló település státusával. Akkor pedig szükségük lehet egy község­házára. Amennyiben így ha­tároznának — fogalmazódott meg a testületi ülésen —, jogosan érhetné a képviselő­ket a vád, miszerint elkótya­vetyélték a tetőt a magyarté­­siek feje fölül. Miután a jegyző konstatálta, hogy a té­siek nem kívánnak elsza­kadni, ezért is voksoltak a volt tanácsháza értékesíté­sére a szenátorok­­1,7 millió jen lerobbant művelődési há­zukat. Visszatérve a szentesi Pe­tőfi u. 4. sz. épületre: ez tényleg lerobban teljesen, amennyiben nem hasznosít­ják. Márpedig a képviselők 2 indítványt is leszavaztak erre vonatkozóan. Kár, mert a ház — mint az előterjesztés­ben olvasható — több éve lakatlan, állaga rohamosan romlik, így egy-két éven be­lül felújíthatatlan lesz. Egy romhalmazért viszont nem adnak ám 4—5 milliókat, tudniillik most ennyiért lenne rá vevő. Csakhogy a testület nem járult hozzá, mi­ként már jeleztük. Sőt, még az is lesöpörtetett, amit az egyik képviselő javasolt: ne adják el az ingatlant, hanem pályáztassák meg, s az ön­­kormányzat apportként szálljon be ezzel a vállalko­zásba! Mivel az épület csak romlik (pénz meg nincs a fel­újításra), ezért írtuk fentebb: talán jobb lett volna, ha így vagy úgy, de mégiscsak elkó­tyavetyélik... B. I.

Next