Reggeli Délvilág, 1994. január (5. évfolyam, 1-25. szám)

1994-01-03 / 1. szám

Égi koccintás A képernyő előtt Hanem az mégiscsak jó lele­mény volt, hogy éjfélkor a Himnusz után limonádézenét adtak. Régebben ilyenkor a Szózatot mondta egy zengzete­­sebb hangú színész, vagy nyomban az államfő követke­zett, hogy elmondja köszöntő­jét. Losonczi Pálra - mitagadás - kevesen voltunk kíváncsiak, s Németh Károlyt sem lestük epedve. Hanem most már sza­badság van nálunk, de a demok­rácia még elég érdekes ahhoz, hogy megérje ünnepi beszéde­ket hallgatni. Meg aztán köz­­társasági elnökünk nemcsak népszerű politikus és kemény­fejű demokrata, de szépszavú ember is. Nos, a tévé 1994 első percei­ben hagyott nekünk időt, hogy elpukkantsuk a pezsgősüvege­ket, töltsünk, boldog új eszten­dőt kívánjunk annak a pár em­bernek, akik velünk ünneplik az óévbúcsúztatót. Erre hagyott nekünk időt udvariasan a mi té­vénk, s ez nem kis dolog. Annál is inkább, merthogy Göncz Árpád pompás kis be­szédet mondott, érdemes volt megvárni. Engem legalábbis le­nyűgöz ennek az öregembernek a derűje, szeretetteljes hangne­me, s az a képessége, hogy min­denféle-fajta embernek tud mondani egy érthető biztató szót. Jó műsorszám volt, talán a legjobb egész este. Más élvezetest nemigen találht­tam a két csatornán. Buli volt, a magnó néha túlharsogta a tévét, de azt gondoltam, végül is ezt nézni kell, ha jó, hang nélkül is lehet élvezni. Ezt nem lehetett. A szokásos Szuperbolát csak percekig bírtam. Lehet, hogy na­iv vagyok, de tényleg meglepő, hogy Chrudináknak és csapatá­nak még szilveszterkor sem lan­kad anyázó kedve. Másfelől per­sze értem a dolgot, hisz most anyázhattak utoljára. Nem elég, hogy hamarosan választások lesznek, még Boross Péter is azt emlegeti mostanában, hogy a mé­diatörvényt mihamarabb tető alá kell hozni. Márpedig ha azt tető alá hozzák, az efféle humor az utcára kerül. Vagy kerüljön in­kább valamelyik mérges kis­ke­reskedelmi csatornára, csinálják csak, ha van rá néző. S ha mind­ennek az az ára, hogy ezek most még egyszer alaposan kianyázzák itt magukat, én azt mondom, ám legyen, szilveszter van, s kitöl­tök magamnak még egy nagy adag whiskyt, kevés jéggel, s hangosra állítom a magnót, ami­ből pártsemlegesen árad a Deep Purple. Az Uborkára emlékszem még. Szelid műsor volt, nagyon vi­gyáztak, nehogy valami lényegeset találjanak mondani. Gönczöt ezúttal kihagyták, s Boross sem kapott oly előkelő elbírálást, mint miniszterelnök elődje: ott viháncolt a tömegben, mint egy közülük. Az Uborká­ban még nincs új kormányfő. Én csak egyet vártam, de azt nagyon, hogy az égi kávéház­ban, Kabos és Latabár mellett megjelenik Antall, letelepszik közéjük, mond egy mondatot, fölülről ránk tekint. Csak rövid jelenet lett volna, egy kis snitt a végén, szeretetteljes, szomo­rú gesztus. Ha ez műsor volna, ha tévé, s ha igazi szatirikusok írnák, akkor ez eszükbe jutott volna, lett volna bátorságuk hozzá, s lett volna tehetségük is, hogy ízlésesen, kegyeletsér­tés nélkül megcsinálják. Nem truvájból, nem dacból, s nem is elképesztés végett, hanem mert a műsor logikájából egy­szerűen így következnék. A többiből nekem az tetszett legjobban, amikor régi szilvesz­teri műsorokból adtak részlete­ket. Akkor Major Tamás, Daj­ka Margit, Sulyok Mária, Greguss Zoltán, meg ilyenek bohóckodtak. Nem Tóth Enikő cicije volt a főszám, amit végül is meg se mutattak az újévi ma­­lacságokban, így hát csonka maradt az élmény. Balázs Pé­ter szerepkörét egykoron Feleki Kamill alakította, aki azóta szintén az égi kávéházban főpincérkedik. De nem sorolom tovább. 1994 jobban kezdődött. A bé­csi újévi koncert arra alapul, hogy a világ egyik legnagyobb kar­mestere vezényli a világ legjobb zenekarát. A Bécsi Filhar­monikusok szimfonikus könnyű­zenét játszanak. Csak sajnos nagy karmesterek ma már alig vannak. Most, hogy Bernstein és Karajan meghaltak, tényleg csak Carlos Kleiber maradt, de ő tavaly volt, így aztán az idén Lorin Maazel vezényelt, akit nagyon szeretek, legalábbis újévi koncertben. Ele­gáns, precíz, arisztokratikus. Ráadásul a show-hoz is van ér­zéke: ezúttal hegedült és egy ül­lőt kocogtatott kalapáccsal. Ha már nem nagy, legalább annak tűnik. Itt a földön tényleg szűkében vagyunk nagyoknak. Vagy újak nem születnek, vagy a régiek túl gyorsan költöznek át. S ott a felhők fölött egyre jobb a bu­li. Miska főpincér francia pezs­gőt hoz, s Árkus keserű mo­sollyal koccint az új évre Latabárral. MAROK TAMÁS * (Folytatás az 1. oldalról) Tulajdonképpen még azt sem tu­dom teljes bizonysággal megál­lapítani, a fülem a petárdától csöng-e, vagy csak a náthától. Mert most is csöng. Ja, ez a tele­fon? Halló! Egy bizonyos: tűzijáték, az volt. F. CS. Egy hónapja mást se hallottam Makón, mint a petárdák durra­nását. Durrant reggel, durrant napközben és durrant (leggyak­rabban) éjszaka, frászt hozva a lakótelep aludni vágyó családja­ira. Most végre nyugalom lesz - gondoltam -, hiszen szilveszter­kor általában elfogy ez az esz­köz (hogy igazam lett-e, napo­kon belül eldől). Az mindeneset­re biztos, hogy minden tilalom ellenére repültek a petárdák, és robbantak annak rendje és mód­ja szerint, néha a szerb tüzérség tévében látható akcióit idézve. Hogy miben különbözött ez a szilveszter a többitől? Úgy iga­zán semmiben, leszámítva per­sze, hogy ezúttal a ’93-as naptá­rakat dobhattuk el. Makó ugyan­úgy ünnepelt, ahogy szokott: a megannyi szórakozóhely várta a szilvesztert mulatozással, tánccal tölteni vágyókat, nyitva voltak a kocsmák és a vendéglők, fiata­lok és idősebbek egyaránt talál­hattak kedvükre való programot. A legtöbben persze otthon szil­vesztereztek. Jó esetben a család vagy a baráti kör várta az ün­neplőt, de volt olyan is, aki egye­dül köszöntötte az új esztendőt... Éjfélkor valószínűleg több ezer pohár koccant össze. Ismét be­köszöntött egy új év - ki tudja, boldog lesz-e? „Buli van a parton, a szabadstrandon...” - énekelte a nyárról itt maradt slágert Sipos F. Tamás, az ex-exoticos énekes szinte minden házban - magnó­ról. Nos, a Maros partján aligha volt buli, de másutt mindenütt. Ez a nap az örömé, a jókedvé volt, szinte már reggeltől. Az év első napja pedig a takarításé... - Szabó -Az ünnepek előtt barátaimmal pezsgőt bontottunk makói szer­kesztőségünkben. Gyula, a har­madik pohár után, váltig erősí­tette, lapunk kétszer is leközölte Hírvilág rovatunkban a Dávid név jelentését, eredetét. Jóked­vünk volt, nem vitatkoztunk, megegyeztünk abban, hogy va­lóban szép névről van szó. Nos, örömmel adom tudtul ré­giónk lakóinak, hogy szaporod­tunk, mégpedig az új év első nap­ján. Mint azt dr. Smeller Pál, a kórház szülészeti osztályának ad­junktusa elmondta, január else­jén 21 óra 30 perckor az ő kezei között sírt fel először Bertus Barcza Csabáné kisfia, Dávid, aki 2800 gramm súlyú. Az édes­anyjával, akiről azt is megtud­tuk, hogy nagyon szereti a kis­gyerekeket - élethivatása ugyan­is óvónő, a FÉG óvodájában dol­gozik - mindketten egészségesek. Gyulával arról is beszélgettünk, hogy a Dávid ősi héber név. Je­lentése: kedvenc, kedvelt. Gon­dolom, ő is egyetért azzal, hogy Dávidka szülei boldogságára kedvenc kisgyerek lesz, amely­hez lapunk munkatársai nevében még nagyon sok boldog új évet és jó egészséget kívánunk. Hál’ Istennek az elmúlt napok során a makói tűzoltóknak nem akadt munkája. A rend őreinek is kevesebb, mint karácsonykor. Garázdaság, szabálysértés miatt a Körösi borozóban szilveszter hajnalán két férfival szemben kellett eljárniuk. Nyomoznak egy lopás miatt, dobermann kutyát vittek el egy ház udvaráról, amelynek értéke körülbelül 15 ezer forint. Kevesebb volt a pi­­romániások száma idén. Néhány feljelentést tettek a rendőrök pe­­tárdázás miatt fiatal emberekkel szemben. Nagylaknál, a határon, a kamionoknak 24 órát kellett vá­rakozniuk, vasárnap a kamion­sor már csak 800 méter hosszú volt, az áthaladás pedig folyama­tos.­­ Molnár -­ Szentes Kossuth terén a tábla már éjféli futásra invitál. Egy má­sik felirat a Dózsa-háznál meg azt hirdeti: itt sorsolják majd az ajándékokat azok között, akik a Szent Jupát SE felhívására 1993- ból átfutottak az új esztendőbe. No de addig még történik egy és más. Mindjárt reggel sokakat megkacagtat Kruzslicz Pál ma­gánszámával a szegedi rádióka­baréban, amikor is a magyarok legújabbkori honfoglalását ecse­teli a képzelt vászonra, Feszty Árpád nyomán szabadon. A Sport Szállóban, ahol a szerkesz­tőségünk (is) van, azt mondja Bocskay Pisti igazgató úr, hogy elnézést kér a zenebonáért, de az éjszakai mulatsághoz hangolnak a fiúk. S persze boldog új évet kíván a lilának, meg a virágnak úgyszintén, hisz az is élőlény a szem­ben. A Kossuth téri alkalmi árustól kicsik és nagyok viszik mint a cukrot a dudákat és más­ kellékeket. Egymásnak felesel­nek a szilveszteri hangszerek vé­gig a főutcán. Az itteni torozóban az év utolsó napján is nagy a for­galom. - Mindenki szeretné megala­pozni a jövőjét - mondá Hor­váth Sándor kirendeltségvezető. - Az idén egyébként 600 ezer szelvényt adtunk el, 24 millió fo­rint értékben. Bár ötös nem volt Szentesen, de négyes igen, ha­vonta egyszer-kétszer. - Játékos kedvűek a helybeli­ek? - Ez elmondható. A szegények inkább kevesebbet költenek en­nivalóra, ám megveszik az egy­két szelvényt hetente. A tehető­sek 200-300-at kérnek, kiadnak érte 8-12 ezer forintot minden hé­ten. Én tíz havi lottóval játszom, csak ketteseim voltak az idén. A Szent Anna-templomban az esti misén arra szólítja fel Szentirmai Endre esperes úr a hí­veket, hogy a betegekkel még többet törődjenek, ne csak a tes­tükkel, hanem a lelkükkel is. Kér­désünkre, mit üzen az új eszten­dő alkalmából a szentesieknek, azt feleli: - Legyen a szívekben hit, re­mény és szeretet. Békés és Isten­től megáldott új évet kívánok Szentes minden polgárának. A Bajor vendéglőben már telt ház, zenekar gondoskodik a jó hangulatról, Molnár Mihály sza­kács pedig a finom falatokról. Malacsültet készít pezsgős ká­posztával, temesvári sertésbordát pikáns mártással és fonott szűz­­pecsenyét. S hát éjfélkor kolbászt ad, pezsgő is durran hozzá. A Kossuth térről megindul a lelkes csapat, hogy átfusson 1994-be. - balázsi -* Az újévi ünnepek ugyanúgy békességben teltek el Hódmező­vásárhelyen, ahogyan a kará­csony. Sőt, ezúttal egyetlen köz­úti baleset sem történt a város­ban és környékén. A városi rend­őrkapitányságon mindössze egyetlen törvénysértésről tudtak, arról is Székkutason. Szilveszter éjszakáján ismeretlen tettesek le­tépték a szúnyoghálót az egyik ház ablakáról, majd betörtek, és 100 ezer forintot vittek maguk­kal. Miközben a rendőrség embe­rei nyomozni kezdtek, hogy el­fogják a székkutasi betörés részt­vevőit, az új év első napjának hajnalán Vásárhelyen a Kossuth térre riasztották a tűzoltókat. Sze­rencsére nem sok munkájuk akadt, hiszen csak egy szemét­­gyűjtő láda gyulladt ki. Ponto­san nem tudni, hogy égő cigaret­tától avagy petárdától. Apropó, petárda. Köztudott, hogy ennek használata szabály­­sértésnek minősül, és akár 30 ezer forinttal is büntethetők a durrogtatók. Ettől eltekintve Vá­sárhelyen is gyakran durrogtak a petárdák szilveszter éjjelén. Sza­bálysértési eljárás azonban senki ellen sem indult, mert roppant ne­héz kiszűrni az elkövetőket. Vá­sárhelyen a legtöbben családi és baráti körben töltötték szilvesz­ter éjjelét, de azért a vendég­látósok sem panaszkodhatnak. Szinte valamennyi szórakozóhely bejáratára kitűzhették, minden hely foglalt. Ezt az egyik legfel­kapottabb helyen, a Phönixben már napokkal azelőtt megtehet­ték, minthogy több érdeklődő akadt, mint amennyi vendég el­fér. Úgy tűnik, az Almasi­­dixieland továbbra is vonzza a tömeget. A Phönixben ugyanis ez a zenekar szórakoztatta a ven­dégeket. Emelkedett hangulat uralko­dott a többi szórakozóhelyen is, mi több, az olvasókörökben. A Zafírban például gyertyafény mellett fogyaszthatták el a ven­dégek a pezsgős vacsorát. Amíg a rendőröknek és a tűzoltóknak szinte alig akadt munkájuk, ad­dig a detoxikálóban bizony nagy volt a nyüzsgés-mozgás. Főként a két ünnep között. De azért szil­veszterkor is négyen ott kötöttek ki. (pusztakeresztúri) * Kis történelmet írt az elmúlt napokban Csongrád és Kiskun­félegyháza. Olyan dolgokról van szó, melyekről eddig nemigen beszélhettek a két város életében. Közös programok: vetélkedők, bemutatók, tréfás játékok szóra­koztatták az embereket egészen az óévbúcsúztató Szilveszter nap­jáig. Mindez azt is bizonyítja, hogy az efféle bolondságokra ve­vők az emberek. Fiatalok, idő­sebbek egyaránt. Nem számít az sem, ha az elején még egy kicsit idegenek egymásnak, ilyenkor el­tűnnek a város- és megyehatá­rok.­ Mint például a Kiskun TV és a csongrádi kábeltévé nyilvá­nos felvételeinél. Történt ugyanis, hogy Hájas Sándor, a Csongrád újság fele­lős szerkesztője stábjával kiötöl­te, hogy közös bulit kéne csinál­ni, melyet azután a két város ká­belrendszerén, közel 7 ezer la­kásban, szilveszterkor megnéz­hetnek. És mint ahogyan a beve­zetőnkben írtuk, vetélkedők, be­mutatók, tréfás játékok, vidám műsorok szórakoztatták az em­bereket. A humorról a Ki mit tud? televíziós vetélkedő máso­dik középdöntőjéig eljutott Pölös-Ürmös duó, valamint Ko­vács Attila Tocsanikusz show-ja gondoskodott. A szerkesztett mű­sorból azután közel 6 és fél órás programot láthattak Csongrádon. Találkoztam ismerőssel, aki azt mondta: ez jobb volt, mint a nagy magyar televízióé. Talán azért is, mert független tudott maradni. Természetesen nem minden­ki ült a tévé előtt szilveszter­kor. A vendéglátóegységek Csongrádon is megteltek: zenés műsorok, kabarék szórakoztat­tak. Közben, no meg éjfél után, szokatlanul sokan mentek ki az utcákra, különösen a Fő utca volt hangos a dudaszóktól és a petárdáktól. Az egységes „BÚÉK!” köszöntés hangzott fel mindenütt. Legyen benne ré­szünk! A rendőrségtől és a mentőktől kapott információink szerint nem volt különösebb zűr, egyszóval nyugis volt a szilveszter éjszaka Csongrádon. (lovas) Petárdás szilveszterek Honfitársaim, Barátaim! Sokan köszöntjük ma és sokfé­leképpen köszöntjük az új eszten­dőt: néhányan dúsgazdagon, sokan szerényen vagy épp szorongató sze­génységben. De egy biztos: vala­mennyien békességre kiéhezve - hangsúlyozta Göncz Árpád a tele­vízióban. Békességre: a bennünket környe­ző tágabb és szűkebb világgal. A Göncz ■ ■■ ■■ koszom mindenekelől csak ha a ír visszanyerte' világgal k­­egy - v szöbénm lom: béküljui. fogadjuk el, hogy m.. bárki más, esendő e­­gyünk. Sem jobbak, sem . bak, sem többek, sem keveset Ha püspökök, ha kéménysep., Ebben, a nekünk rendelt kis hazánk­ban magunkért, egymásért­­ egy­más sebeiért és azok gyógyultáért! -egyetemlegesen felelősek. Kössünk hát ma éjjel békét - ki tudja, hátha tartósnak bizonyul? Mindannyiunknak boldog új évet kívánok! c£V\ ^ w DÉLVILÁG

Next