Reggeli Délvilág, 1994. február (5. évfolyam, 26-49. szám)

1994-02-01 / 26. szám

GÁZROBBANÁS CSONGRÁDON. Bökény városrészben vasárnap, a Raisio utca sarkán, Nagy Sándor­­né vállalkozó virágkereskedésében robbant fel két gázpalack. A jel­zés 8 óra 36 perckor érkezett a városi tűzoltóságra, a helyi tűzoltók két perc múlva már a helyszínen voltak. A tűzoltóságtól kapott tájé­koztatás szerint a szerencsétlenséget egy selejtes gázpalack okoz­ta. Az üzletben ugyanis gázpalackból üzemeltették a konvektort. A tulajdonos éppen palackcseréhez készült, amikor észrevette, hogy az elzáró csavaron többet kell húzni a szokásosnál. A következő pillanatban már repült a palack felső része, a gáz belobbant. Utána három palackból is elkezdett szivárogni a gáz, egy gázpalack pedig szintén felrobbant. Bonyolította a helyzetet az, hogy közös tető alatt lévő ikerépítményről volt szó, így a mentés nagy gyorsaságot igé­nyelt a tűzoltóktól. Ennek köszönhetően az egyik faház, az ikerépü­let fele ép maradt, míg a virágüzlet teljesen leégett. Az anyagi kár megközelíti a 2 millió forintot. Szerencse a szerencsétlenség­ben, egyben csoda is, hogy személyi sérülés nem történt, (lovas) A Lilát nem kell esztergálni. Cikkünk a 3. oldalon Január utolsó napjának hideg reggele. Prémes kabátokba me­nekülő szegediek fejüket lehajt­va, járdát bámulva sietnek a metszőén hideg szélben. Szót­lanul. Aztán a Belvárosban ka­vargó tömegből kiválik egy asszony, és celofánba csoma­golt virágcsokorral kezében hajt fejet egy vasajtóval elzárt por­tál előtt. Majd a virágokat ha­talmas befőttes üvegbe gyömö­szöli. Sok száz virág mellé. Szegfűk, gerberák, rózsák...- Mint egy ravatal - sut­togja mellettem egy hang, de nem tudom megfejteni, ki is szólhatott a tömegből. Hi­szen itt hirtelen sietősre vált mindenki dolga. Mert a „ra­vatal” olyan gyilkosságra emlékezteti, amilyenre még soha nem volt példa Szege-Szegedre költözött a félelem den. A virágokkal borított portál ugyanis nem más, mint az a cukrászda, amely Szeged híres szülöttének, Dugonics Andrásnak szobrá­ra néz, s amelyet jó egy hét­tel ezelőtt még a híres cuk­rászfamília, a Z. Nagy csa­lád Bálint nevű fia vezetett. — Nem nyit ez ki többet? — fordul hozzám tétován egy öreg mamácska. Majd mint aki meg­ijed saját kérdésétől, már siet is a többiek után. S miközben én is azt fontolgatom, merre is tovább, egy testes úr rám dör­dül: — Maga is rendőr? Akkor meg minek áll itt? Miért nem a gyilkost üldözi? Időm sincs megkérdezni, honnan is a félreértés, miért is fröcsög gyűlölete, mikorra az úr máv et is tűnt'a forgatagba!^ De miért épp őt kérdezzed pi­szén Szegeden a Z. Nagy-gyil­kosság óta nem is annyira a gyűlölet, mint inkább a félelem veri bilincsbe a várost. Mert a Tisza-parti polgárok most már úgy érzik, hbgy ez a valaha oly békés, inkább már unalmasnak elkeresztelt település lett a bűn magyar fővárosa. És hitükhöz sorolják a tényeket is. Mert itt működik a szeszcsempész maf­fiák központja, itt buktak le az olajmaffia első képviselői, ide utazik az, aki netán a szerbiai fegyvercsempészektől szeretne pisztolyhoz, puskához jutni. Szegeden leplezték le az ille­gális fegyvergyárakat, itt buk­tak meg a gyerekcsempészek. És itt nem bírnak a valutázó, dollárpörgető legények népes tömegével, akik már nemcsak a Belvárost uralják, hanem ha­talmukba vették Szeged „gyom­rát”, a Mar.s téri piacot is. (Folytatás a 3. oldalon) Maroster Gyurinak jutott eszébe Makói állásvadászok- Tulajdonképpen mi ez az Állás-Pont?- Az ötlet tavaly májusban valósult meg először Szegeden, októberben Hódmezővásárhe­lyen, most pedig Makón. Ez egy olyan szervezet, ami össze akarja fogni egyrészt az állás nélküli fiatalokat, másrészt azo­kat az embereket, akik bármi­lyen módon segíteni tudnak ne­kik. Egyelőre Csongrád megyé­ben vannak csak területi tago­zataink, de célunk az, hogy a Dunától keletre minél több he­lyen legyenek.- Kinek jutott eszébe létre­hozni a makói tagozatot?- Maroster Gyurinak, aki kapcsolatban van a szegedi köz­ponttal. A szegedi kapcsolat na­gyon fontos, az ottaniak rendel­keznek a legtöbb tapasztalattal, Napjaink cseppet sem szívdéiiOTjelensége a iminkanílküli­­ség. Minden korosztályt egyformán sújt, de akiket talán a legtra­­gikusabban érint, azok a fiatalok. Rosszabb óment, mint hogy valaki a pályát, a nagybetűsnek hitt életet az utcán kezdje - elkép­zelni sem lehet. Persze akadnak olyan fiatalok is, akik nem elég­szenek meg a siránkozással, az önsajnálattal. A hír rövid: Makón is megnyílt az Állás-Pont Klub, az Áilásteremtó' Fiatalok Öntevé­keny Ligájának helyi alközpontja. Ami az információ mögött van, arról Vékony Évával, a klub titkárával beszélgettem. és nagyon sok segítséget nyúj­tanak nekünk.- Milyen módon képzelitek el a klub működését?- Az állást kereső, munkára váró fiataloknak sokféle prog­ramot kínálunk. Lesz állás-Akció! Akció! Akció! Szezon végi kiárusítás!' PVC-podló már 390 Ft/m* I 2 * * * * * * * *-től Tapéta 198 Ff/teL-főI Habtapéta 540 Ft helyett 440 Ft/tek.-től SZENTES Kossuth és József A. u. sarok. Január 31-étöl, hétfőtől TÉLI VÁSÁR 40% árengedménnyel férfi-, női és gyermekpulóverek, cipők, csizmák, ingek, zoknik, pizsamák, hálóingek, kabátok stb... I széles választékban kaphatók. János téri Áruház, Vásárhely. ________ börze, ahol a munkaadókkal közvetlenül lehet találkozni, tárgyalni. Átképzési és képzési lehetőségeket is biztosítunk. Akik nálunk jelentkeznek, be­kapcsolódhatnak a már műkö­dő szegedi és vásárhelyi prog­ramokba - ez esetben 75%-os utazási kedvezményt kapnak a Volántól a tanfolyamok látoga­tásához -, de saját tanfolyama­ink is lesznek. A kör folyama­tosan bővül, de máris lehet je­lentkezni számítástechnikai, an­golnyelv-, gépírás- és biztosí­­tásiügynök-képző tanfolyama­inkra. Az angolul tanulók egy­úttal gyermekgondozói képzést is kaphatnak, és a szervezet se­gítségével angliai családokhoz kerülhetnek.- A munkát kereső fiatalok gyakran lelki problémákkal is küzdenek.- Sokan attól, hogy nincs munkájuk, visszahúzódóvá vál­nak, begubóznak, mert felesle­gesnek érzik magukat. Ezt az érzést közösségi rendezvények­kel igyekszünk feloldani. A ter­veink között szerepel klubjel­legű öntevékeny körök indítá­sa, önismereti foglalkozások megszervezése, a művészeti te­vékenységet folytató fiatalok ösztönzése, támogatása. Úgy gondoljuk, ha valami értelmes tevékenységet adunk ezeknek az embereknek, már megnyug­(Folvtatás a 3. oldalon) családja évtizedek óta I SV, fegyverrel szolgált, már a nagyapja is katonatiszt volt, apja is, S kiugrott a sorból, mert rendőrnek állt. Az alföl­di kisvárosban hivatásos rend­őrtiszt volt, a közbfintényesek ellen küzdött. Nem nősült meg, mert mint mondja, avval az életmóddal azt nem lehet g összeegy eztetni, hogy az em­bert otthon időre várják. Még a 80-as évek közepén kizárták a pártból, mert túl komolyan állottak át sokan, varázsütés­re, tániadhatatlanul, az elsők között az új rendszerhez. Ezt nem bírta a gyomra, mondja még mindig nem egykedvűen, feszülten, alig féken tartott in­dulatokkal. Mégis, miért veszi ennyire a szívére? Mert én ilyen vagyok, nem is tudok már másmilyen lenni, foglal­koztat mások sorsa is. Most vi­szont jó helyen vagyok, töb­bet tudok segíteni az embere­ken, mint korábban - teszi Szélárnyékban vette a hazai bamabőrűek jog­­egyenlőségét. Erről dolgozatot is írt akkoriban, erre követke­zett a retorzió. Kérdem, ak­kor hogy maradhatott bent a Yardon? Szocialista összeköt­tetésem volt, mondja. Azután jött a rendszervál­tozás, és R. rövid úton kike­rült az állományból. Most, ahogy ő mondja, a helyi bo­londokházában szolgál, mint ápoló. Időnként azonban őt magát is kezelik egy hasonló profilú osztályon. Mély dep­resszióba zuhant a közelmúlt­ban is. Kérdem a magyaráza­tot, mert nem értem a sorsát, hiszen kizárták a pártból, nem politikaiakkal foglalkozott, hi­vatásos kopó volt, mi akkor a baj? Vele semmi, hanem amit látott Mit látott? Hát azt, hogy hozzá magyarázatul. Lehetsé­ges, bár ezt kívülről oly nehéz megítélni, fogadjuk hát el meg­nyugvásul. Hanem az ár, nem sok ez az ár, nem magas? Kér­dem, vajon miért nem mehet vissza, hiszen ő végül is ízig­­vérig fegyveres szolgálatra ter­mett? Nem, már nem lehet, mert ő nem tudná elképzelni a következő rendszerváltozást, az újabb pálfordulást, nyögi ki nagy erőfeszítéssel. Nem ér­tem. Hát az újabb hamis es­küket, mondja, de ekkor már reszket a felindultságtól. Ilyés Gyula használta a szót: szélárnyékban él­tünk. Csakugyan. De lesz-e erőnk változni? És tovább? Mit bírunk ki lelkileg? Nincs unalom a vásárhelyi tanyában. írásunk a 3. oldalon 1994/26. február 1., kedd Ara: lly60 Ft

Next

/
Thumbnails
Contents