Reggeli Délvilág, 1994. április (5. évfolyam, 76-100. szám)

1994-04-01 / 76. szám

Dr. Fodor Gábor Vásárhelyen Hatalmas terheket nyögünk Jól kialakultak Hódmezővá­sárhelyen a választási hadjárat szekértáborai, mert míg a kormánykoalíció pártjai rendsze­resen a Petőfi Sándor Művelő­dési Központban győzködik nagygyűléseiken a választópol­gárokat arról, hogy nincs jobb náluk, az ellenzék az Állami Ze­­ neiskola hangversenytermében ütött tanyát így volt ez szerdán este is, amikor nem más volt az SZDSZ nagygyűlésének szóno­ka, mint dr Fodor Gábor. Kiss László önkormányzati képvise­lő, a szabad demokraták vásár­helyi országgyűlési képviselője­löltje köszöntötte a szép szám­ban megjelent hallgatóságot, majd mutatta be az SZDSZ or­szágos listájának 2. helyen lévő politikusát, „az ország egyik leg­népszerűbb emberét”. Dr. Fodor Gábor „ Van hát! ” címmel meghirdetett előadásá­ban bő fél órán keresztül azt fej­tegette, miért szükséges a hata­lomváltás. Négy évvel ezelőtt a kommunizmusra mondott nemet a nép, most viszont előre kell tekintenünk, a változás a kulcs­szó. A nyugdíjasok megalázó életkörülmények között élnek, a fiatalok előtt nincsen perspektí­va , jó néhány illúziótól meg­fosztottak bennünket az utóbbi évek. Benckés alá vette a kor­mánynak A nemzeti megújhodás programja elnevezésű középtá­vú tervét, mely 1993-ra egy számjegyű inflációt ígért, a mun­kanélküliség csökkenését, a költ­ségvetési deficit mérséklését, ez­zel szemben jelenleg 23 száza­lékos inflációról, 13 százalékos munkanélküliségről beszélhe­tünk, s az államháztartás hiánya 1994-ben a költségvetés szerint is 350 milliárd forint lesz. Az egykori fideszes országgyűlési képviselő ugyan nem vádolta meg rosszakarattal a kormány­zatot, ám véleménye szerint sem gazdaságpolitikai elképzeléssel, sem az annak végrehajtását cél­zó szilárd elhatározással nem rendelkezik. Szívesebben foglal­kozott a dicső múlt iránti nosz­talgia ébresztgetésével, a nem­zeti identitástudat erősítésével, mint például a miniszterek kö­zötti háborúskodások csillapítá­sával. Talán dr. Rabár Ferenc és dr. Kupa Mihály pénzügy­­miniszterek próbálkoztak vala­miféle koncepció kidolgozásá­val, írott malaszt lett papírra ve­tett gondolataik sorsa, azonkí­vül fel kellett állniuk a minisz­teri bársonyszékből. A kormányzat tulajdonképpen csak sodródott a gazdasági vál­sággal, folytatta gondolatmene­tét a szónok, a környező orszá­gokhoz képest 1989 1990-ben kimutatott első helyünk már a múlté. Miközben nem tekinti fel­nőtt állampolgároknak a válasz­tókat, egyfajta liberális kommu­nista zsidó szabadkőműves összeesküvéssel riogatja a népet, azt állítva, hogy kizárólag a kor­mánykoalíció pártjai hordozzák magukban a keresztény nemzeti gondolatot Az ellenzéket jósze­rivel ellenségnek tekinti, amellyel már vitatkozni sem érdemes. Van kiút?, kérdezte előadásának vé­gén dr. Fodor Gábor, majd imi­gyen folytatta: „Természetesen nem, mindenekelőtt a liberális el­­veken nyugvó gazdaságpolitika érvényre jutása, az adók egy ré­szének eltörlése, az adóprés eny­hítése, a járulékok csökkentése, hiszen a világon mindenhol az adóterhek mérséklése növeli az állami büdzsé bevételét. ” Már csak azért is nagy jelentőséggel bír az állami bürokrácia­ létszá­mának apasztása, mivel meleg­ágyává vált a korrupcióknak. Hatalmas terheket nyögünk mindahányan, olyan viszonyok közepette, amikor a kormány zsíros pozíciókba juttatja az em­bereit, no de az SZDSZ máris munkabizottságot hozott létre annak kidolgozására, milyen jo­gi lehetőségek kínálkoznak a munkaviszonyuk megszünteté­sére. D.L. (Folytatás az 1. oldalról) valóságos felújítási, beruházási dön­tési kompetenciákat egyre inkább felszámoló körülmények közepet­te is sikerült a megyei önkormány­zatnak vagyonát nemhogy megtar­tani, de növelni is. Az új, illetve felújított létesítmények által. Mind­ezek mellett, minden eltervezett munkát sikerült előkészíteni, illet­ve ütem szerint megkezdeni. Rö­viden, a romló pénzügyi kondíci­ók ellenére is sikerült az évet likvi­ditási gondok nélkül, eredménye­ket is produkálva zárni. Mivel a megyei közgyűlés közvet­len irányítása alá tartozó 25 intézmény­ben a közalkalmazottak száma eléri a 3600-at, bizony nem kis tehertételt je­lentett és jelent ma is az ominózus közalkalmazotti és köztisztviselői tör­vény maradéktalan végrehajtása. A jogalkotók szándéka ellenére joghé­zagok, bonyolult számítási módok, többféle értelmezés, egyenlősdiség és végrehajtási nehézségek, s az ezekből adódó konfliktusok kísérik a törvény bevezetését Mindemellett tarthatatlan, hogy a közalkalmazotti bértábla Al- A4 fizetési fokozatai (8 ezer forintos induló összeggel) a jelenlegi minimál­­bér — 10 ezer 500 forint­­ alatt van­nak. Ugyan nem kis erőfeszítés árán, de a megyei közgyűlés intézményei­ben végrehajtja az említett törvénye­ket Milyen szerencse, hogy tavaly si­került a költségvetésből kihasítani 12 százalékos automatizmust! Tennivaló még az F1-es kategóriában van, de ez is már csak 17 személyt érint Döntenie kellett a közgyűlésnek az elmúlt évi szabad pénzmaradvány - 31 millió forint - felhasználásáról is. Az összeg azonban oly csekély, hogy felosztásába bele is törött a kép­viselők bicskája. A következő köz­gyűlésig egyeztetnek majd a bizott­ságok arról - ami kardinális kérdés­ként merült fel -, hogy az egészség­­ügyi intézményektől elvonják-e pénz­­maradványaikat, vagy sem. Annyi már biztos, hogy amelyiktől igen, azt a pénzt csakis ugyanazon intézmény részére a Népjóléti Minisztérium ked­vezményes gép-műszer beszerzési pályázatához szabad felhasználni sa­ját erőforrásként Elmozdulás történt a patikapriva­tizációban. Hatvani Szalai János, az ÁVÜ ügyvezető igazgatója és Lehmann István, a megyei közgyű­lés elnöke - immáron közgyűlési jó­váhagyással - megállapodást kötött a megyei gyógyszertári központ és működési körébe tartozó patikák pri­vatizációja ügyében. Eszerint a me­gyei önkormányzat elismeri, hogy a gyógyszertári központ alapítói jogát immáron az ÁVÜ gyakorolja (ha­csak ellenkező értelmű jogforrás megszületése az eredeti igény újbóli érvényesítését lehetővé nem teszi). A vállalat igazgatói teendőit a vagyon­ügynökség által kinevezett Nagypál Istvánná vállalati biztos látja el. Ez egyben azt is jelenti, hogy az eddigi igazgató, Rákos Gyula munkaviszo­nyát a közgyűlés kénytelen felmon­dani. A képviselő-testület felhasználta az alkalmat arra, hogy Rákos Gyulá­nak megköszönje eddigi hozzáértő, értékteremtő munkásságát, melyet mi sem bizonyít jobban, minthogy az általa vezetett intézmény olyannyira kapós lett. Az ÁVÜ egyébként vál­lalja, hogy a gyógyszertári központ, illetve a hozzá tartozó patikák va­gyonértékelését, illetve értékesítését követően a befolyó összegből 20 szá­zalékot a megyei önkormányzatnak, míg 50 százalékot a megye lakossá­ga folyamatos gyógyszerellátását elő­segítő alapítvány számlájára fizet be. A privatizáció egyébként az ÁVÜ igazgatótanácsa által meghatározott módon és ütemben történik majd -Őrfi­ A patikák piacra mennek B­artha úr legutóbb azért járt Szegeden, hogy részt ve­gyen azon az érdekegyeztető tár­gyaláson, ahol az önkormányzati lakások magánosításáról szóló he­lyi rendelettervezet vitáját tartották. Épp ezért is kértük interjúra, hi­szen az országos gyakorlatot össze tudja vetni a Tisza-parti kezdemé­nyezéssel.­­ Véleményem szerint a szóban forgó rendelettervezet elfogadhatat­lan, mert rosszabb helyzetbe sodor­ja a bérlőket, mint amilyenben ko­rábban voltak. Meg kell mondani őszintén, Szegeden azok jártak jól, akik mint korábban megvették bér­lakásukat. Ha a rendelettervezet életbe lép, sok százmillió forintos terhet helyez a leendő tulajdono­sok vállára. — Részletesebben is kifejtené ki­fogásait? - A tervezet megvitatásakor szer­vezetünk javasolta, hogy ne hatá­rolják be a vételi jog határidejét, a lakások forgalmi értékét lakottan számítsák, s ne úgy, mintha üres lenne. Kifogásoljuk azt is, ha a la­kás árát valaki 25 év alatt törleszti, akkor ne a jegybanki alapkamatot vegyék figyelembe, ami jelenleg 21-22%, amit a szegediek prog­ramjukba vettek, hanem a 3 száza­lékos kamatot számítsák, melyet a törvény előír. Elég terhet jelent, hogy a forgalmi érték évről évre rohamosan növekszik. Korábban aki egy összegben fizette ki bérla­kása vételárát, 40 százalék kedvez­ményt kapott. Szegeden most az az elképzelés, hogy ezt az összeget csökkentsék a felére, tehát 20 szá­zalékra. Szerintünk ez is elfogad­hatatlan. Humánusnak azt tarta­nánk, ha csak akkor vonnák meg az összes kedvezményt az új tulaj­donostól háromhavi részletfizetési díj nemfizetésénél, ha nem tudja igazolni, hogy objektív okok miatt (munkanélküliség, betegség) nem tud eleget tenni kötelezettségeinek. Sokfelé jár az országban. Más településen is olyan harapóssá tet­ték az önkormányzatok a helyi pol­gárokat, mint ahogyan Szegeden? - A budapesti példát szeretném népszerűsíteni és dicsérni. A bér­lők irigykedve gondolhatnak arra a gyakorlatra, amit most egy epi­zód erejéig ismertetek. Budapes­ten, a XII. kerületben, egy 50 négyzetméteres lakás bérlője 150 ezer forint készpénzért megvehet­­te otthonát 1991-ben és 92-ben. A XII. kerület az elit negyedhez tar­tozik, zöld terület. A szóban for­gó lakás bruttó ára 1,5 millió fo­rint volt. Sajnos abba a hibába más önkormányzatok is beleestek, amit Szegeden tapasztaltunk. Érthetet­len, hogy sok esetben miért nem egész lakóépületeket, miért csak házrészeket és lépcsőházakat ad­tak el. Ebben az esetben az embe­rek joggal tételezik fel az összefo­nódásokat, a kapcsolatokat. Úgy látom, Szegeden csak arra ügyel­tek, durva hibát ne vétsenek, de a lakosság érdekeit nem vették fi­gyelembe. Én elfogadhatatlannak tartom azt a szemléletet, miszerint a bérlakások leendő tulajdonosai­val akarják megoldani az otthonra várók lakásalapítási gondjait. Ezért srófolták fel a bérlakások árait, ám ez diszkrimináció, mellesleg alkot­mányellenes is. - Forintra átszámítaná az okfej­tését? - Szegeden, a Zöldfa utcában az 54 négyzetméteres, téglablok­kos lakást 1991-ben bérlője 85 ezer forint készpénzért vehette meg. Ennek az otthonnak a for­galmi értéke akkor 945 ezer fo­rint volt, és mivel kápéban fize­tett, 40 százalékot elengedtek. Ha a rendelettervezet életbe lép, ak­kor ugyanez a lakás - már 20 százalékos kedvezményt számít­­ va és 1,5 millió forint mai for­ galmi értéket alapul véve - 700 ezer forint készpénzbe kerül a pri­vatizálásnál. A diszkrimináció fo­rintba számítva kilencszeres több­letkiadást jelent röpke három év alatt. Azt hiszem, a rendeletter­vezet alkotóinak figyelembe kel­lett volna venniük, mennyire ter­helhetők a bérlők, amikor tulaj­donossá válnak. Ugyanis nem­csak a törlesztést fizetik, az üze­meltetést fedezik, hanem az el­mulasztott felújítást is nekik kell pótolni. A lakásbérlők jelentős hányada képtelen tehermentesíte­ni az önkormányzatot. Ne feled­jük, a privatizáció csak esélyt kí­nál a rossz hatékonyságú épület­felújítások megszüntetésére, de nem oldja meg az évtizedek óta elhanyagolt kérdést. HALÁSZ MIKLÓS Átvágták a lakásbérlőket Battha Pál, a Lakásbérlők Egyesületének főtitkára, többször megfordult Szegeden. Tanácsára úgy szomjaz­nak az 50 négyzetméterek lakói, mint a sivatagi vándo­rok, akik oázisra bukkannak. Évek óta nagy a felzúdulás Szegeden, mert lassan halad a bérlakások privatizációja. Vér folyt a Türr utcában O­yan embereket küldjük az ország házába, akik tudják, hogy kell két forintból négyet csinál­ni, ne olyanokat, akik azon törik a fejüket, hogyan lehet három forint­ból hatot elkölteni - javasolta Hagy Tamás szerdán este Makón. Az Ag­rárszövetség elnöke pártjának mező­gazdasági program­ját ismertette a vá­lasztási nagygyűlésen, amelyen be­mutatkozott Szamai Sándor, az Ag­rárszövetség helyi képviselőjelöltje. - Ez a választás más lesz, mint a négy évvel ezelőtti mondotta Nagy Tamás. - Az akkori tét az volt, si­kerül-e a politikai rendszerváltás. Ma a demokratikus intézményrendszer már működik, ezért mások a kérdé­sek. A politikai pártok részéről az a tisztességes magatartás, ha gazdasá­gi programjaikat mutatják be, s ezek alapján választhatnak a szavazók. Arra a kérdésre, hogy miben külön­bözik az Agrárszövetség programja a legmarkánsabban a többi párttól. Nagy Tamás így válaszolt - Ami­kor modernizációról beszélünk, nem szabad megfeledkeznünk arról, mekkora szakadék van a Dunántúl és a Tiszántúl között, mekkora a kü­lönbség a főváros és a vidék között. Ez az infrastrukturális elmaradás számtalan konfliktus forrása. Mi azt mondjuk, meg kell végre valósítani a vidéki polgárosodást. Az egész gazdaság dinamizálása id­vetetten fel­adat, de egy modern alapokra he­lyezett mezőgazdaság, mint fogyasz­tó, lendületbe hozhatja az ipart és a szolgáltatási szférát is. Erősíteni kell a jogbiztonságot, a magántulajdont A kormányzási esélyeket latolgat­va Nagy Tamás így fogalmazott: - Hosszas tépelődés után arra a kö­vetkeztetésre jutottunk, hogy nem egyedül fogunk kormányozni. A közkeletű kifejezéssel liberális blokként emlegetett választási szó­egyeznek a három másik párt prog­ramjával. Csütörtökön reggel Vásárhelyen a Phoenix Étteremben megrende­zett sajtótájékoztatón és fórumon Nagy T­amás ugyanezeket mondta bő egy hétben - amíg az ajánlószel­vényeket gyűjtik, további 20-30 je­löltre számítanak. A párt a ’94-es választásra teljes körű listával ren­delkezik: mind a 19 megyében és az ország legnagyobb falujában, Bu­dapesten is tudtak listát készíteni. Vásárhelyen bemutatkozott Csat­lós János, a 6. sz. választókörzet je­löltje, aki 46 éves mezőgazdasági gé­pész-üzemmérnök. 1975 óta a Hód Csillag Szövetkezetben dolgozik. Programja szerint hiába siránkozunk itt a végeken, ha nem kerül a Parla­mentbe kellő számú agrárszakember, akkor a mezőgazdaság és az élelmi­szeripar évtizedekre elveszik hazánk­ban. A jelenlegi feltételek mellett a magyar gazdák már nem bírnak ki még egy évet, tehát akármilyen po­zíciót foglal el az Agrárszövetség, az agrárértelmiségnek össze kell fognia a következő négy évben. Nagy Tamást a kisgazdáktól át­pártolt dr. Boross Imre személyé­ről kérdeztem, pontosabban arról, nem bánta-e meg az ismert politi­kus fölvételét az Agrárszövetségbe? - Ellenkezőleg! Nem szívesen h­angoztatom, de szerintem dr. Boross Imre a legigazibb kisgazda politikus Magyarországon. Tem­észetesen sok az ellensége, főleg a különböző kis­gazdapártokban, de én örülök, hogy az Agrárszövetséget erősíti. Nem április elsejei tréfa, hogy ma délután 2 órától Szentesen az Árpád Szövetkezet tanácstermében (Apponyi tér 12.) az Agrárszövet­ség nagygyűlést tart, melyre min­den érdeklődőt szívesen várnak. * Országjáráson az Agrárszövetség Győzzön a józan paraszti ész­­ vétségbe - Fidesz, SZDSZ, Vállal- el. Annyival egészíteném ki kollé­­kozók Pártja, Agrárszövetség nem gám makói tudósítását, hogy az Ag­­azért lépett be pártja, mert liberális társzövetség jelenleg 117 országgyű­­eszméket vall, hanem mert gazda­­lési képviselőjelöltet indíthat a má­sági elképzelései sok ponton meg­­jus 8-ai választáson, ám a követke­ SZABÓ IMRE - MEGYERI VALÉRIA Csatlós János vásárhelyi képviselőjelölt és Nagy T­amás, az Agrárszövetség elnöke a­­r DÉLVILÁG mmmm 1994. ápr. L, péntek (Folytatás az 1■ oldalról) T­örtént tavaly augusztus 20- án és 21-én, hogy veszekedés tá­madt a Patai és a Dömötör csa­lád közt Ez utóbbihoz, tartozik az első- és másodrendű vádlott is, mármint Dömötör János (Makó, Türr u. 13.), illetve Ros­tás L­ászló (Makó, Dembinszki u. 29.) is. Augusztus 21-én dél­után, amikor Kiskunhalasról megérkezett Patai Márton há­rom testvére,Faragóék attól tar­tottak, hogy sor kerül a végső leszámolásra. Faragó Jánosné azonnal hívta a rendőröket, ám azoknak nem kellett közrelép­­niük, hiszen a két család tagjai a Türr utcában csak kiabáltak egymásra. Miután a zsaruk tá­voztak, a Kiskunhalasról érke­zettek átmentek a Türr utca 20. szám alatti ház előtt tartózkodó Dömötör Józsefhez, aki tü­k­ed­­magával álldogált ott Azzal a szándékkal mentek oda, h­ogy ki­békítsék a haragosokat Nem sokkal később hozzájuk csatla­kozott Patai Márton és Dömö­tör Attila. A békülés helyett he­ves vitába kezdtek. Amikor lök­­dösték egy­mást, Dömötör Attila elővette gázpisztolyát, és lövést adott le. Erre a Türr utca 13. szám alatti házból kifutott az el­ső- és másodrendű vádlott, majd Dömötör János (Makó, Türr u. 31/A),aki harmadrendű gyanú­sítottként szerepel az ügyben. Miután szép számban össze­csődültek, előkerült az, ásó, a vil­la, a kasza, a b­otok. A szócsata verekedésbe torkollott, aminek következtében Patai­­Márton a Zöidre került. Az elsőrendű vád­lott nem sokáig tétovázott, mert egy tőrt a hátába szúrt. Dömö­tör János ezután Dömötör At­tilára támadt Névrokona, Dö­mötör János ezt látv­án, az első­rendű v­ádlotthoz sietett és kés­sel hátb­a szúrta. Ezután az el­sőrendű gyanúsított és Dömö­tör Attila beleestek az útmenti árokba. Ott birkóztak tovább. Nem sokkal később odalépett Rostás L­ászló, és a nála lévő ká­vával Dömötör Attilát szúrta hátba. Eközben a harmadren­dű vádlott, Dömötör János ásó­val vágta fejbe Jakab Sándort. Tulajdonképpen ez volt a nagy tumultusnak a fináléja, mert utána valamennyien elveszítet­ték harci kedvüket. Valóságos csata utáni állapotokra emlékez­tetett a Türr utca, ahol a sebe­sülteket öszeszedték és a ma­kói kórházba vállították. Igen ám, csakhogy a sérültek közül Patai Márton még kórházba vállítás közben belehalt sérülé­seibe. A C­songrád Megy­ei Bíróság büntetőtanácsa, dr. Exterde Ti­bor elnökletével bizony nincs könnyű helyzetben, híven az eddig kihallgatott tanúk és a vádlottak szembesítése nem sok eredménnyel járt. Abban azon­ban bizonyosak lehetünk, hogy a bizonyítási eljárás során tir­­tázódnak a bérletkérdések, és a megállapított tények alapján ítélkeznek a v­ádlottak felett. Pusztakeresztúri

Next