Reggeli Délvilág, 1994. július (5. évfolyam, 152-177. szám)

1994-07-01 / 152. szám

Vásárhelyi pillanatok Azt írja az újság — Nem írtál ma! — Jó meg Laci, a csapos —, pedig átnéztem az egész újságot Először a mamám jut eszembe a megjegyzésről, ki rögvest azt hi­szi, hogy megbetegedtem, ha lega­lább három cikkem nincs benne az újságban, így — AZ ÚJSÁG­BAN. Nem ám úgy: a lilában, nem is a Reggeli Délvilágban. Mert csu­pán egy napilap létezik sok ember számára a megyében. (A leg­frissebb statisztikák is megerősí­tik: lila az első, mi­al altera pars.) A Halászcsárdában vacsorá­zom, s mintha bájjal ken­egetné­nek. — Olvastad az újságot?—kér­dezi egy ötfős asztaltársaságban a pufi férfi. — Hát persze — bólint rá a barátja, nem is tudakolva melyik újságra gondolt .— Óriási, mire készülnek ezek a torgyánista antitorgyánisták. Meg akarják do­bálni záptojással a Torgyánt — Meg hát!—veti közbe a har­madik. — Meg azt is írja az újság, hogy a Szabó Lajos családját fe­nyegetik, a felesége kisbabával al­szik. Hogy mik vannak! — Hát azt olvastátok-e, hogy a lányát, Szabó Katalint is mivel mo­lesztálják? — szólal meg a negye­dik, az egyszem nő mosoly­og. Húsz sorom talán nem is ara­tott még ekkora sikert, és nemi­gen volt szerencsém részt venni ilyesféle olvasói fórumon. Minden­esetre nem bánnánk, ha hetente „buknának le” hol itt, hol ott ked­ves előfizetőink és vásárlóink. Nem hiszek a szememnek a Bocskai utcában. Az etnikai ki­sebbséghez tartozó, márkás joggingot edzőcipőt húzott férfi fé­nyes nappal vizeli le a meggy fát Jön egy lány a járdán, s zavará­ban átmegy a másik oldalra. A nem annyira úriember a legna­gyobb lelki nyugalommal elvégzi a dolgát nem siet nem kapkod — csak úgy, mint otthon. Valahol Kopáncs tájékán száll­nak fel a buszra. — Mit eszünk, rántott tehén­­farkat? — kérdi a nő, némi ideg­gel a hangjában. — He-he—kuncog a lérfi (nyil­ván a férje), majd közös erővel anyázzák azokat akikhez vendég­ségbe indulnak. Van idő Szegedig, a Ladvánszky utcáig. Egyfolytában azon tanakodnak, kimegy-e valaki elébük a buszhoz. Biztos nem, vé­lik ezek nem olyanok. — Nézd már, ott van János! — mondja elképedt arccal a nő, mi­közben fékez a sofőr. Mosolyognak, puszilkodnak a biciklis emberrel a kedves vendé­gek. (dányi) A kihirdetését követő 30. napon, július 27-én lép életbe a termő­földről szóló törvény. A jogszabály szerint gazdasági társaságok és kevés kivétellel a jogi személyek, valamint külföldiek nem szerezhetnek földet Magyarországon. A belföldi magán­­személyek által megszerezhető föld­terület nagysága nem haladhatja meg a 300 hektárt, illetve értéke a 6000 Földtörvény A határ 300 hektár aranykoronát Azokban az esetekben, ahol már jelenleg is ennél nagyobb földterület van egy magánszemély bir­tokában, a törvény megengedi annak jövőbeni tulajdonlását is. A korláto­zás alól kivételt képez a közös tulaj­don megszüntetése, valamint az, ha valaki a kisajátított földje után ka­pott pénzért új földet vásárol. Nem számít tulajdonszerzésnek, így kor­látozás alá nem­ tartozik a törvé­nyes öröklés, az elbirtoklás, illetve amennyiben valaki árverésen sze­rez földtulajdont A belföldi jogi személyek közül csupán a magyar állam, az önkor­mányzatok, az erdő- és legelőbirto­kossági társulatok és a közalapítvá­nyok szerezhetnek földtulajdont Hasonlóan a belföldi magánsze­mélyekhez, a külföldi magánszemé­lyek is elcserélhetik már meglévő termőföldjeiket és kisajátított birto­kuk kárpótlásaként kapott jegyen is vásárolhatnak területet. A törvény szabályozza a ha­szonbérletek nagyságát és idejét is. Eszerint a haszonbérlet általá­ban 10 évre szólhat az erdők és különböző ültetvények kivételé­vel. Utóbbiak esetében ennek idő­tartama több lehet. A magyar ál­lam és az önkormányzatok azon­ban korlátozás nélkül köthetnek ha­szonbérleti szerződéseket. Belföldi magán- és jogi személyek legfel­jebb 300 hektárt, illetve 6000 arany­koronát vehetnek haszonbérletbe, míg a gazdasági társaságok, illetve a szövetkezetek 2500 hektárt, 50 000 aranykoronát. Gondban a bíróság • Zalányi dr. cáfol Császármetszés latinul Németországból jött haza a koronatanú. A szegedi nő­i klinika egykori szülésznője, Táborosi Ildikó, aki január 1-jétő­l már nem az intézmény dolgozója, ám vallomása döntő­ lehet a dr. Kiss Judit kontra Szent- Györgyi Albert Orvostudományi Egyetem polgári peres ügy kimenetelét illetően. Kiss Judit nagyszénási gyermekgyógyász tavaly a szegedi klinikán vak és bé­na gyereket hozott a világ­ra, azért indított 10 millió forintos kártérítési eljárást az egyetem ellen, mert sze­rinte szakszerűtlenül vezet­ték le szülését. Ennek követ­kezményeként kislánya egészsége maradandóan ká­rosodott, gyermeke az oros­házi kórházban magatehetet­­lenül fekszik. A korábbi tárgyalásokon is krimibe illő jeleneteknek volt tanúja a hallgatóság. A kívülálló számára perdöntő­nek látszik, hogy valóban szerepelt-e az a megjegyzés a kórlapon, hogy „császár­­metszéssel” befejezendő, amit Kiss Judit állít, és amit hevesen cáfol fogadott orvo­sa, dr. Zalányi Sámuel, va­lamint a női klinika igazga­tója, Kovács László pro­fesszor. Tegnap folytatódott a kórlapátvilágítás, és dr. Both Ödön megyei bíró előtt a koronatanú többször is megváltoztatta vallomását. Táborosi Ildikó bírói kérdés­re először elmondta, látta a kórlap betétlapján a császár­­metszés latin megfelelőjét, méghozzá ilyen mondatkör­nyezetben „sectio végzen­dő”. Aztán ahogy múlt az idő, többször hangsúlyozta, pontosan nem emlékszik, mit is olvasott a már titok­zatosnak tűnő kórlapon. T. I. egyetlen körülmény mellett azonban végig kitartott, magyarul: a „császármetszés végzendő” utasítást nem látta. Szólt arról is, hogy a szülés után hónapokkal később ke­reste őt meg a lakásán Kiss Judit és akkor idézték fel együtt a nehéz perceket, mi­közben beszélt a kismamá­nak a kórlap történetéről. Dr. Kiss Judit ismételten kitartott eredeti álláspontja mellett, mert — és ezúttal is ezt állította a bíróságon — a „császármetszés” szó magyarul állt a kórlapon. Táborosi Ildikó ismét csak a latin kifejezés mellett vok­solt, ám amikor Zalányi doktorral szembesítették, az orvos határozottan mondta: sem magyarul, sem latinul nem szerepelt a műtéti előírás, s a szülésznő ismételten elbi­zonytalanodott. A bíró többször is a hamis tanúzás körülménye­ire hívta fel Táborosi Ildikó fi­gyelmét, aki végül is azt mond­ta, már nem biztos abban, hogy a császármetszés latin megfe­lelőjét látta-e vagy sem. A Csongrád Megyei Bíróság elrendelte az igazságügyi szak­értői vizsgálatot, és elnapolta a tárgyalást. (Halász) ^ * DÉLVILÁG mmmm 1994. júl 1., péntek (Folytatás az 1. oldalról) prevencióról is nehéz beszélni, hisz az amúgy is esetleges szűrővizs­gálatokra ma is az jellemző, hogy nem nagyon nézik, hogy kit, mi­lyen réteget, csoportot szűrjenek, s miért, hanem: zsupsz, leszűrni egy falut így lehet, hogy éppen a rizi­kós, a leginkább veszélyeztetettek maradnak ki a megelőzésből. Dr. László István is az alapellátás, il­letve az ágazat számítógépes in­formatikáját hiányolta, minek kö­vetkeztében nem véletlenül szület­nek olyan igaz történetek, mint­hogy: az év végéig a társadalom­­biztosítás már 14 millió tb-kártya után fizetett — miközben a lakos­ság lélekszáma a tízmillió alatt is csak egyre fogy —; volt olyan há­ziorvos, akinél az ellenőrök fél évig kutattak 24 tb-kártya után, mígnem rájöttek, a manuális számolásnál hibáztak valamit stb. László dok­tor a védőoltások ismételt kötele­zővé tételét is indokoltnak tartja. Mindezen alapvető betegségmu­tatók nélkül, pusztán a halálokok­ra hagyatkozva is persze beszédes és elgondolkodtató következtetése­ket lehet levonni. Itt van mindjárt a legközismertebb, a születéskor várható élettartam, ahol Szovjet­unió oldalán Európa utolsói között kullogunk. A megszülető férfiak nálunk 66, míg a nők 73,4 évre számíthatnak. A különbséget ne­héz magyarázni, még a jobb kedélyű képviselők válasza sem teljes mértékben kielégítő, neve­zetesen, hogy a hölgyek azért él­nek tovább, mert nekik nincs feleségük... Félretéve a tréfát, a ha­lálokok között továbbra is a kerin­gési rendszer betegségei vezetnek, toronymagasan. A makói orvos­képviselők — Kómánné dr. Nagyfalusi Mária és dr. Kiss Sán­dor —, valamint Dégi György nem véletlenül emlegették a mozgás­­szervi betegségben szenvedők ma­gas arányát, hisz a hagyma váro­sában a hagyományokhoz sajnos ez is hozzá tartozik. Ha már pedig ez így van, akkor az egészségügy­nek, a reumatológiának minden ed­diginél intenzívebben kellene épí­tenie a városban meglévő gyógy­­iszapra, mint a terápia természet adta forrására. Az öngyilkosság világranglistá­ján kiemelkedő helyezésünk már nem tartozik a hírek közé, oly rég­óta tartó magyar átok. Csongrád megyében, ezen belül is Makó térségében különösen magas a gya­korisága. A miértre máig nincs ki­elégítő válasz. Mindenesetre Nagyfalusi doktornő szavain érde­mes elgondolkodni: a fiataloknál a nevelés az egészségügyi felvilágo­sítás, valamint a családi kohézió, míg az időseknél a fokozott gon­doskodás segíthet a megelőzésben. Valahol e kategóriába tartozik a depressziós betegségek elszaporo­dása, fiataloknál a drogfogyasztás terjedése is. Minden panaszt, jajt, kiútkeresést végighallgatva kicsit hideg zuhanyt érezhet maga az em­ber meghallva: az egészségi álla­pot kedvezőtlen alakulásában az életmódnak 40, a környezeti ártal­maknak 27, az örökletes tényezők­nek 23, míg az egészségügyi ellá­tásnak mindössze 10 százalékban van szerepe. Puff neki... Nem véletlenül sodródott az előbbi napirend mellé a köz­gyűlés szociális és egészségü­gyi bizottságának beszámolója eddigi tevékenységéről. Mun­kájuk részletes elemzésénél tán beszédesebb a képviselők azon summázott véleménye, hogy a Sipos doktor vezette team pél­daértékű hozzáértéssel, ered­ményességgel és nem utol­sósorban önállósággal végezte a kompetenciájába tartozó me­gyei önkormányzati intézmé­nyek szellemi és tárgyi gazdagítását, érdekeik kórház­rekonstrukciókban, gép-műszer beszerzésben, programokban történő képviseletét. Hálás közgyűlési előterjesztés­ként a képviselők döntöttek a „Csongrád Megyei Közgyűlés Al­kotó Díja " kitüntetés odaítéléséről. A hagyományoknak megfelelően augusztus 20-án átadandó elisme­résben az idén: dr. Csípő László osztályvezető főorvos, Enyedi Zol­tán fotóriporter, Galli János címzetes, nyugalmazott iskola­­igazgató, továbbá a Makói Ma­ros Táncegyüttes és a Zsombói Népfőiskola kollektívája része­sül. Ugyancsak jó érzéssel nyugtázhatja a közvélemény, hogy minden akadály elhárult az elől, hogy Pusztamérgesen az Észak-Rajna-Vestfália tar­tomány immáron 1,5 millió márkás támogatása, illetve a megyei közgyűlés 500 millió márkának megfelelő összegű elkötelezettsége mellett, a pusztamérgesi önkormányzat égisze alatt, megkezdődhessék a mezőgazdasági szakiskola és népfőiskola építése. — Őrfi — Lesz népfőiskola Pusztamérgesen Makón Halál ellen sorompó Az elmúlt két év során a 43-as főközlekedési utat keresztező vas­úti átjáróban — a cég­gyártól nem messzire — súlyos közlekedési balesetek történtek. A legszomo­rúbb tavaly nyáron, amikor öten a helyszínen, egy fő pedig a kór­házba szállítást követő hajnalban vesztette életét. A tragédia után a közlekedési felügyelet, a MÁV szakemberei a rend őreivel közö­sen több helyszíni szemlét is tar­tottak a vasúti átjáróban. Megál­lapították, hogy az ott található jelzőtáblák mindegyike megfelel a nemzetközi előírásoknak, ám ennek ellenére mégis bekövetkez­tek a már jól ismert tragédiák. A napokban egykarú sorompót szereltek fel, amelyet a meglévő fénysorompó vezérli. Minderről Alföldi Géza, a közúti igazgató­ság makói üzemmérnökségének forgalomtechnikusa adott hírt la­punknak. — Nagyon bízunk abban, hogy hasonló balesetek sem ezen a he­lyen, sem Apátfalván, ahol hasonló sorompót szereltek fel, nem követ­keznek be. A piros fény megjelené­se után 12 másodperc telik el, mire leereszkedik a sorompó. Miután a vonat elhaladt, a sorrend fordított . Ha már közlekedésről beszélünk, akkor nem árt megemlítenünk, Makó belterületén forgalom­változás történt . Ez azt jelenti, hogy a Sze­gedi, a Kálvin utca és a Szent Já­nos téri csomópontban úgyneve­zett járműosztó sávokat festettünk föl. A Szeged felől érkező jármű­vek a Szent János tér felé kanya­rodásukhoz külön sáv áll rendel­kezésre. A főtér felől érkezőknek pedig külön-külön sáv biztosított a balra és jobbra kanyarodásuk­hoz, illetve az egyenes irányú ha­ladásukhoz. E csomópont új for­galomszervezése már alkalmas ar­ra, hogy ha lesz rá pénz, rendőr­­lámpát is működésbe állítsunk. Ta­lán még annyit: a szökőkút melletti gyalogátkelőhelynél forgalom elől elzárt területet festettünk fel, Nagylak felé haladó sávban. En­nek az a jelentősége, hogy az Úri utca sarkán lévő járműosztályozó előtt rendszerezzük a járművek ha­ladását és biztosítsuk a besorolás lehetőségét a biztonságos tovább­haladás érdekében. Kép és szöveg: MOLNÁR LÁSZLÓ mienknél sokkal gazda­gabb országokat meg­rendítene az az elemi kár, ami a megyénkben agrárá­gazatot sújtotta tavaly. A ré­gióban 645 millió forintra tehető­ az aszály, a jég okoz­ta veszteség. Minimális se­gítséget kaptak a kár enyhí­tésére a gazdálkodók, ráa­dásul az is késve érkezett. Dr. Csikai Miklós, a Mező­­gazdasági Termelők Megyei Érdekvédelmi Szövetségé­nek soros elnökétől valók ezek a megállapítások, ame­lyek a tegnapi, Szentesen tartott küldöttközgyűlésü­kön hangzottak el az elmúlt évi gazdálkodást értékelen­­dő­n. Csikai úr elismerését fejezte ki azoknak, akik e súlyos elemi csapás ellenére is talpon maradtak. A jövőt illetően arról szólt, hogy csak szektorsemleges gazda­ság tud teret nyitni magá­nak. Az elnök úr szerint az­ agrárértelmiséget a saját ér­dekei motiválják mostaná­ban. Holott azokat az em­bereket kellene szolgálni, akik ezen tisztségbe válasz­tották őket. A stabilitáshoz tulajdon- és jogbiztonság szükségeltetik. S ezek birto­kában lehetséges az előrelé­pés. Európához — mondta Csikai doktor — akkor csat­lakozhatunk emelt fővel, ha felépítjük a mezőgazdaságot és versenyképessé tesszük a ter­méket. A választmányi elnökök be­számolójából kitűnt: a szövet­ségnek vannak követendő kez­deményezései az agrárgazda­ságok megsegítésére. Egymás mellé teszik például a terme­lőt, a felvásárlót és a feldolgo­zót, valamint szövetkeznek az öntözés feltételeinek a megte­remtésére. Segítenünk kell egymást — vallják —, hogy mindenki megmaradjon! El­hangzott továbbá: az idén a zöld­ségimport ellenőrizhetőbb volt a tavalyinál, minek eredmé­nyeként csírájában már mű­ködni kezd a hazai piacvéde­lem. Fájó viszont, hogy 500 fo­rintért kótyavetyélték el az er­dőt, hiányzik az erdőtörvény is. A szövetkezetek jogutód nélküli megszűnéséhez szép halált kéne biztosítani, mert a jelenlegi szabályozók ezt nem teszik lehetővé. Stadler Fe­renc, a szövetség ügyvezető­je azt tette hozzá: fontos a műhelymunka és az össze­fogás a piacon, mivelhogy most még nincsenek állami­lag független minősítő inté­zetek. A problémákat hallva mondta dr. Gombos And­rás (SZDSZ) országgyűlési képviselő, hogy legalább nem fog unatkozni a követ­kező négy évben. A koalíciós megállapodás me­zőgazdasági fejezetéből azt tartja fontosnak, hogy évi 3 milliárd dolláros expor­tot megalapozó agrárága­zatot tervez. Képviselőtár­sa, Gazdag János (MSZP) a szektorsemleges agrárpo­litikát emelte ki, továbbá azt­ a gazdasági növekedést a mezőgazdaság talpra­­állításával kezdi a kor­mány. Dr. Kovács Kálmán (KDNP) képviselő szerint az agrártársadalom csak akkor fog előbbre jutni, ha a szerkorsemlegesség meg­valósul. BALÁZSI IRÉN Nem unatkoznak a képviselők Kótyavetyés erdők.

Next