Reggeli Délvilág, 1994. július (5. évfolyam, 152-177. szám)

1994-07-01 / 152. szám

Holdudvar A nyitóülésre rengeteg vendég is érkezett Elsősor­ban persze újságírók. A na­gyobb lapoknak három­­négy embere dolgozott De eljöttek olyanok is, akiknek nem volt különösebb dol­guk. Ott volt például Mester Ákos, Havas Henrik, a tévéből Medveczky László vagy a korábban leváltott belpolitikai főszerkesztő, Gombár János. A közvetítést Murányi Zászló vezette, aki egyébként KDNP-s képvise­lőjelöltként indult a válasz­tásokon. A Híradót Császár Attila és az összetéveszthe­tetlen Liebm­nn Kata kép­viselte. Szegedről ott volt Gregor József feleségestül, ki aktív részt vállalt a kampányból.­­— Találkoztam Hornnal — meséli mosolyogva Farkasházy Tivadar, a Hó­cipő főszerkesztője. — Ké­szüljetek fel rátok fogunk szállni mondtam neki. Ez természetes, felelte ő. — „El is várjuk” — te­szem hozzá. — Ezek azt hiszik, tréfá­lok — folytatja Farkasházy —, pedig tényleg rájuk szál­­lunk. Viccet mindig csak ar­ról lehet csinálni aki ismert, aki a figyelem középpontjá­ban áll Mit tudnék én most mondani Csurkáról? Kit ér­dekelne? Nagyon sajnál­nám, ha Maczó Ágnest nem választanák meg parlamen­ti alelnöknek. (Beválasztot­ták.) Valamit azért nekünk is. ­ Vihar a római csapat körül Bea indulatokat gerjesztett 28-án Vásárhelyen, a Phoenix étteremben — mint már tegnapi szá­munkban megírtuk — a csapat vezetése leszűkí­tette a Játék határok nélkül vetélkedőn indu­ló, Rómába utazó kere­tet 12 főre. A végered­mény kihirdetése után a csapattagok felháborod­tak, nem tartották objek­­tívnek az eredményt. Felháborodásuk okai: Az áprilisban megtartott válogatón bejutott 16 fő­höz még csatlakoztak öten. Már akkor felvető­dött bennük, hogy miért kellett válogatót tartani, ha bárki készülhet a csapattal. A legnagyobb felzúdulást az váltotta ki, amikor másfél hóna­pi edzés után megjelent közöttük Ördögh Beáta, akit a nagyon rövid fel­készülés ellenére betet­tek az utazó keretbe. A Rómába utazó játékosokkal szerettem volna egy bemutatkozó interjút készíteni, azonban beszél­getéseink a fent leírt okok miatt más, az ő álláspontjukat is meg­hallgatva készült el. Posztós Sándor 28 éves, taekwon-do világbajnoki részvételt mondott le a római út miatt Fel­szolgálóként dolgozik. — Nagyon örülök annak, hogy sikerült bekerülnöm a csapatba, vi­szonylag reálisnak tartom a válo­gatást Szeretnék a négy közé be­jutni, mert Rómában akkor indul­hatok a versenyen. Szabados Henrik 27 éves, szin­tén taekwon­dós, magyar váloga­tott. Edzéseket tart, jelenleg evvel foglalkozik. — Mi a véleményed a válogató­ról? — Nem tartom korrektnek. Hoz­záteszem, hogy nem tanultam pe­dagógiát, edzéselméletet, de én nem így csináltam volna. Főleg a lányoknál „szúrja a szemem” a végeredmény. A vezetés nem tar­totta be az elején tett ígéretét Be­került olyan ember is a csapatba, akinek szerintem nem igazán kel­lett volna. Ez nem rajtunk, és nem is rajta múlt, hanem a vezetőkön. Egyértelmű, hogy a vezető edző szava dönt, de én azt mondom, igazságosan kell dönteni bármilyen szituációban is. Legnagyobb saj­nálatomra azt tapasztaltam, hogy nem volt korrekt a döntés. —Bejutsz a négy közé? — Szeretnék. Ennek a felesé­gem és a kislányom is nagyon örül­ne. Láthatnának a tévében. Hegedűs Ildikó 24 éves, Szikáncson angolt, testnevelést ta­nít — Neked mi a véleményed a ki­alakult eredményről? — Az én véleményem szerint hangsúlyozom: nem személy ellen szóló, eddig együtt volt a csapat Tudom a legjobbaknak kell kiutaz­niuk, azonban az eltelt felkészülési időszak mindenkit kikészített ide­gileg, fizikailag. Sokkal kiegyen­súlyozottabbak voltunk, amíg új ember nem került közénk. Mind­annyian elismerjük, hogy Bea ügyes, emberileg semmi kifogá­sunk sincs ellene. Az azonban ter­mészetes, hogy sajnáljuk azt aki végig készült keményen velünk, és most kiesett miatta. Nagyon nagy felelősség lesz Rómában verse­nyezni, de eddig magunkért küz­döttünk, hogy bekerüljünk a legjobbak közé, most már a csapa­tért kell. Bánfi Evelin 19 éves, tegnap fel­vételizett Szegeden testnevelés— rekreáció szakon. — Engem is ez a Bea-„ügy” idegesít mint mindenkit Ezt nem tartjuk reálisnak. Nekem sem em­berileg van kifogásom ellene, de mint ahogy a többiek is mondták, nem erről volt szó a válogatón. — A négy közé kerülésednek re­ális esélyt adsz? — Ez minden vágyam, el is kö­vetek érte minden tőlem telhetőt Hatalmas csalódás lenne, ha nem sikerülne. — A csapat mostani hangulatá­ról mi a véleményed? — Szerintem összeáll a csapat nem lesz probléma a csapatszel­lemmel sem. Én is szeretem a Be­át a bekerülése módjával van min­denkinek gondja. Most még témázunk rajta, de majd elmúlik. A csapat a lényeges. Miután szinte mindannyian el­mondták a véleményüket amely az előzőekkel megegyezik, hallgattassák meg a másik fél is. Ördögh Beáta 25 éves, ötöd­éves orvostanhallgató. — Úgy gondolom, nagyon kí­nos lehet most Neked — Igen, elég rosszul érzem ma­gam. Amikor Szuromi István, a ve­zető edző meghívott azzal a szán­dékkal kezdtem el hogy megmu­tatom magamnak, mit tudok. A ki­hívás miatt fogadtam el a meghí­vást sokáig aktívan sportoltam. Hangsúlyoznom kell, hogy ma­gamnak szerettem volna bizonyí­tani. — Olyannyira jól sikerült, hogy utazhatsz Rómába. — Én megértem a csapatot Örü­lök persze, hogy sikerült bekerül­nöm, de aggaszt a kialakult légkör. A magam részéről mindent meg­­teszek, hogy befogadjanak. Tudom, nem személy szerint velem van a gond, hanem a bekerülésem mód­jával. Remélem minél hamarabb túl leszünk ezen a forró hangula­ton, és közösen készülünk a nagy megmérettetésre. — Az első négybe szeretnél be­jutni? — Mindenki szeretne a hat fő­ből, én is. Szuromi István vezető edző, a Tarjára Általános Iskola igazgató­ja­— Nagy felháborodást váltott ki Ördögh Bea beválogatása. —Így van. —A csapattagokkal elbeszélget­ve világossá vált, hogy emberileg semmi kifogásuk ellene, a módot igencsak kifogásolják — A lánycsapatból sajnos ki­vált egészségügyi problémák miatt egy versenyzőnk, helyette hívtam meg Beát, akinek ismerjük emberi tulajdonságait, sportéletét A felmé­rések alapján helye van a csapat­ban. A felkészüléshez kapott to­vábbi lehetőséget Ezt a döntése­met felvállalom, ez a felelősség az enyém, de Beával csak nyert a csa­pat .A csapat—már korábban is beszéltünk erről — nagyon egysé­ges volt. Nem gondolod, hogy a döntéseddel ez felborul? Hiszen Te is tudod hogy senki sem értett egyet veled a csapatból. —Egy közösségben mindig van egy „mag”. Ebbe, jelen pillanat­ban nem tartozik Beáta. Ez vala­hol természetes is. Azáltal, hogy ő beállt bizonyos fokig mások hát­rányos helyzetbe kerülhettek, ezt érezték is, hogy jobb náluk, kiszo­ríthatja őket a csapatból. Termé­szetes érzés, természetes pszicho­lógiai reakció. — Úgy érzed, összefogott ellene a csapat? — Össze, ki merem jelenteni. Most még nem fogadták be, de meggyőződésem, hogy ez megvál­tozik. Nem bulizni megyünk Ró­mába. Azok a támogatóink, akik komoly összegekkel és egyéb mó­don támogatják a csapatot azt hogy bulihoz asszisztáljanak, nem engedem meg. Ennek a csapatnak sikeresen kell szerepelnie, tehát sze­mélyeskedésnek itt már helye nincs. Ez a csapat csak egysége­sen lehet sikeres. TÓTH ANDREA -------------------­----------------------­Mégsem róla szól a könyv, a mese, hanem rólunk. Úgy is jelezhetnénk, a cigányok­ról de ebben a nagy össze­visszaságban itt a Balkán ha­tárán, az ég tudja már, ki, ki­csoda. Milyen vér folyik az én ereimben, és a tiédben. Nos, szó, ami szó, többször nekirugaszkodtunk Csemer úr opusának. Ez valószínűleg a mi hibánk, mert a szerző tény­leg izgalmas, mi több, érdek­feszítő is. És most következzék az a blőd szubjektivizmus, ami a ci­gány festő-szenátor, Péti Tamás képeiből árad, tudniillik, itt nem történik semmi, csak átéljük az életet ahogy azt az Isten ren­delte, egyszerűen, természete­sen, pózok, félelmek nélkül. Tessék, lehet tanulni Csemer Gézától, a Szegeden született író-rendezőtől, ahogy ennen­­magát nevezi a könyvben, a Pi­ros karaván, a Bestia, és még egyéb ínyencségek szerzőjétől. (Ez utóbbi két művét színpadra vitte a szegedi szabadtéri is.) Ha Csemer odébb élne, gó­bénak is bátran nevezhetnénk, de hát­ így essék a saját vermébe, és hívjuk csak nemes egyszerűség­gel, azaz cigány gőggel: habiszdnek. Megérdemli, még akkor is, ha bevallása szerint is a műve egy kissé zanza — Leszler-Markó-utánérzés, de hát az a legfontosabb, hogy a Habiszti tényleg jó könyv. Nem mikrofilológiai szempontból ha­nem az olvasmányosság oldalá­ról nézvést Ha például beleunsz a tengernyi receptbe, több száz­ról van szó, áttérhetsz az cigány hírességek biográfiájára. De egyelőre maradjunk a ha­sunknál, amit a romáknál a két­ezer éves éhínség motivál. A le­­ges­legaranyosabb az úgyneve­zett: huszárrostélyos, ami nem egyéb, sós-paprikás kenyér. Mi­lyen elegáns, és nemzetközi, az apám, az apja által Erdélyből me­nekült szóval a nagyapáméknál ez volt a fő eledel, amikor e szá­zad negyvenes éveinek tájékán épült a pirinyó tanyájuk. Tehát Csemer úr, ne tessék ci­­gányozni. Önök pontosan, azaz íra, mindannyian szintúgy tehetsége­sek, illetve mihasznák vagyunk, mint bármely más nép e kerek vi­lágon. Mégis örülnünk kell a Habisztinek. Örvendnünk, mert akadt olyan őrült, aki semmit sem sajnálván összeállított egy lexikont egy albumot egy szakácskönyvel és még azt is megkockáztatom, útikalauzt, önmagunkhoz. Kell ez, hisz sötétben tapogató­zunk, nem ismerjük értékeinket mi több, a fiaskóinkat, az árnyképein­kéi azon szörnyű sajátságainkat mely másokat taszil másokat de­terminál. De ne filozofáljunk, nem teszi ezt a szerző sem, inkább kö­vetvén a diszkréten hedonista szem­léletet, soroljuk szépen a pikánsabb­­nál pikírtebb recepteket ha egyál­talán léteznek ilyenek. Kimondottan nyárestékre ajánl­ható: mentaleves borjúfiikandóval, vajon a vegyes zöldséget lepirít­ják. Erre helyezik a borjúfrikandót Hogy ez mi a hercsula, azt nem tudja, de bizonyosan finom, ízesí­tik citromszeletkékkel, sóval, men­­talevéllel. Körete: zöldségrizottó, tojásos burgonyapép, zöldségropo­gós. De tovább nem szaporítván a szót a recenzens szólfék lehető­ség szerént némi lényegesnek tű­nő momentumról is. Például ar­ról, egy kis cigány bédekkert tart az olvasó a kezében. Vegyük mindenekelőtt az ügy néprajzi vetületét. Kevesebb ugyan a várt­nál, de a semminél több. Cigány temetési szokások, és a többi hol van, Csemer úr?! (Persze, a könyv nem szociográfia!) A opus legfőbb erőssége, a na­cionálék kavalkádja, fűszerez­ve sok-sok irodalmi szemel­vénnyel. (Lásd: Krúdy, Tersánszky, Cserzi Mihály, Pó­­sa Lajos...) Szóval ez egy iz­galmas lexikon, melyben élve­zetes lapozgatni. Akkor meg kü­lönösen, ha az embernek némi vonzalma is támad. Például ha nem is rajong, de szereti Danktí Pistát, a Most van a nap leme­nőbe, kimegyek a temetőbe, a Búsan szól a kecskeméti öreg templom nagy harangja­, kezde­tű nótákat És miért ne szeret­hetné? Ugyenez a kérdés Csemer könyvét olvasván is. Kétség­telen, lehet örvendeni neki. Vele együtt mondhatjuk: az ördög (Benga) vigye el min­den rosszakarónkat! A Jóis­ten (Devla) áldja meg min­den barátunkat. Úgy legyen, kedves Csemer úr! P. BODZSÁR ERZSÉBET Rólunk van szó — ilyennek látta Csemer Géza Habiszti bizii Ne tessenek azzal törődni, mi az ördögöt jelent az úgynevezett habiszti, talán nem is érdekes, hisz a kötet szerzője, Csemer Géza sem tartja ezt iga­zán fontosnak. Tényleg, nem? A szerző valóban könnyed, charmeur, sőt, mondhatnók, ahogy a fran­ciák fordítják: kukkoló, a szó nemes értelmében, nevén nevezvén a gyereket. Csemer Géza ismeri saját magát, önmagát, a fajtánkat. Blaha Lujza a nemzet csalogánya és Lányi Géza cimi álmos A­gyrongálás­t jelentet- Olyan dolgokkal amiben már te ki Balogh György te- egyszer döntés született Van repülési képviselő­ a csongrádi elintézni való ügy, anélkül is önkormányzat legutóbbi ülé- épp dég. Persze, valahol jön. Mire gondolt? A képvi- Vincze Lászlónak is igaza van, felő-testület előtt éppen a amikor tiltakozott képviselő­­csongrádi mozi üzemeltetője- társa kijelentése miatt Azt nck ügye szerepelt Mint is­ mondta: a kultúra ügye so­­mérd­es, az üzemeltető­­­bér­ hasoin lehet agyrongálás. Kü­­lös CSO-MO Kft. kérelmét k­lönösen a város érdekében bérleti díj elengedés, plusz ha­ nem é­vi 100 ezer forint támogatás Csakhogy, kedves képvise­­lt önkormányzat részéről ü­lő urak, mindezt már nem egy Agyrongálás a június 3-ai ülésen a testület ciklus végén kellene megyon­­elutasította. Ami egyben a dőlni Volt idő rá, alkalom is bérleti szerződés felbontását épp elég az elmúlt időszakban, is jelentette, ahogyan a felek Félreértés ne essék, az előbbi is meghatározták, közös meg­ sorok korántsem jelentenek egyezéssel. tétlenkedés! Ellenkezőleg! Erre föl mit hoz ugyan- Munkálkodott a testület azon hónap végén az a—mi- Gyakran heves vitákban érte­nek is nevezzem? — magas- födtek a gondolatok. Miköz­­ságos véletlen! Ismét két bér­­ben be-bejöttek feleslegesnek lő (üzemeltető) közül kellene tűnő „szócséplések” is. És hát választani a képviselőknek, még ma sem tudjuk, hogy mi De miért? Amikor már a lesz a mozival, lesz-e egyáltal CSO-MO Kft-vel való szer- fán színházterme a városnak, ződést felbontották. Döntés, s hogy—összességében—mi határozat született az ügyben, van a kultúrával Csongrádon. Akkor meg minek újra jár- Mindehhez pénz kellene a­gyalni az egészet? És itt jön zúg fülemben a nap mint nap be Balogh képviselő úr igaz- hallott figyelmeztetés. Anélkül saga. Mert, mint mondja, ott agyrongálás lehet az egész? van a vállalkozási iroda, meg- Ha csak beszélünk róla. Le­kapta tisztes feladatát is ezzel heti kapcsolatban, hát végezze el Jut eszembe, a Széchenyi a neki szánt munkák után, az általános iskola előtti Nyár van és nagy meleg, árokban még mindig a tava­­amúgyis felforrósodik az aggá­lyi falevél porlad, minek kell míg rongálni is. LOVAS J. JÓZSEF Új egyetemi tanárok Július elsejétől a köztársa­sági elnök egyetemi tanárokat nevezett ki. A JATE-n pro­fesszori címet kapott dr. Krámli András és dr. Szatmá­ri Sándor tudományos tanács­adó, dr. Maróti Péter, dr. Mezősi Gábor, dr. Nemcsók János és dr. Rácz Béla egye­temi docens, valamint dr. Sza­bó Gábor egyetemi adjunktus. A SZOTE új egyetemi tanára dr. Varga Tibor, az Igazság­ügyi Orvostani Intézet igazga­tója. A köztársasági elnök az Egyetemi Tanács döntése alapján újabb 3 évre Csirik Jánost nevezte ki a JATE rek­torának. A Szegedi Unvversitas elnö­ki székében Szalay Istvánt Dinya László váltja. A szege­di Élelmiszeripari Főiskola fő­igazgatója egy évig fog elnö­kölni. 1994. júl. 1., péntek DÉLVILÁG

Next