Reggeli Délvilág, 1994. szeptember (5. évfolyam, 204-229. szám)
1994-09-01 / 204. szám
Apátfalva életfája — Fogy a lakosság Akik büszkék Dózsa Györgyre Apátfalva Móricz Ágnes jóvoltából „életfát” állított Ágain zöldelló levelek, vastag ágak helyett számkupacokat láthat az érdeklődő, hiszen szociológiai felmérésről van szó. A tájékoztató munka népességi nyilvántartás, mely pontos adatokra épülve mutatja, az elmúlt évszázadok folyamán hogyan alakult a község ivóinak száma, hol voltak hullámtörések, s mikor lehettek megelégedve a gyarapodással. Egyfajta falutörténet ez, melyből kiderül, Apátfalva már 1332-ben is létezett „Pothfalua” néven. A következő viharos évszázadokat több-kevesebb veszteség árán, de mindig túlélte. Azóta is büszkék rá az itteniek, hogy Dózsa György 1514-ben a faluban táborozott, mezőgazdasági termény ára csök A történeti visszatekintést tovább olvasva kiderül, az első komolyabb emberáldozatot a törökdúlás okozta 1537-ben, ekkor a falu elpusztult, kiürült. Az ide települőknek köszönhetően azonban hamarosan fellendült Pátfalva. A fokozatos gyarapodásnak köszönhetően a település 1920—1930 közt élte fénykorát A jó minőségű föld szorgos művelői számára biztos megélhetést nyújtott. Sokan önálló földbirtokkal rendelkeztek ebben az időben, vagy mezőgazdasági munkásként tevékenykedtek. Büszkék rá, hogy cselédként kevesen dolgoztak. A környező települések közül 1928-ban itt vezették be először a villanyt. Mindez vonzóvá tette Pálfalvát Sajnos azonban a világgazdasági válság, a háború itt is érzékeltette hatását A búza, s másként az eddig stabilnak látszó egzisztenciák meginogtak. Sokan tönkrementek, eladósodtak, s ha vagyonukat elárverezték, kénytelenek voltak máshol letelepülni. Kisebb-nagyobb eltéréssel a község lakossága azóta fogy. Jelenleg 3714-en élnek itt. Az életfáról kiderül: a halálozási és születési arány nincs egyensúlyban. A ’70-es években még többen születtek, hiszen a gyes, gyed bevezetésével több időt energiát fordíthattak a családra, mára már azonban ettől sem remélnek fellendülést Az életfa leggyengébb ága a 0-9 éves korosztály. Mindössze a falu 10%-a. Öregedő községgel van tehát dolgunk. Némi vigaszt jelent ha ebből arra következtetünk, hogy ez egy egészséges község, s az itteniek hosszú életűek. De hol a középgeneráció? Nos, közülük, sokan elköltöznek, máshol találják meg számításukat Nagy a város vonzereje. Az életfa felállítója a nemek aránytalan megoszlására is felhívja a figyelmet Nemcsak az aktív dolgozókat tekintve, de a falu összlakosságát nézve a nők aránya nagyobb: 110%. Az Apátfalva — Életfa — 1994 című munka visszatekintés évszázadok letűnt múltjára, s összegző a mára nézve. Elkészítésének viszont akkor van elsősorban értelme, ha a jövőre vetítjük ezeket a tapasztalatokat A jövő feladatmeghatározásainál nem lehet figyelmen kívül hagyni, mert a 2000-re vonatkozó jóslás lesújtó: előreláthatólag a lakosok száma több mint 550 fővel fog csökkenni, a 63 halálozásra pusztán 31 születés jut Vajon a község következő önkormányzata mit tehet ez ellát? Elsőként — az előzetes célkitűzések szerint—a munkanélküliséget kellene visszaszorítani. A biztos megélhetés láttán talán kevesebben hagynák itt a fiatalok közül szülőföldjüket Mindezt egy hangsúlyos infrastrukturális fejlesztéssel párhuzamban lenne jó megvalósítani. Szükség lenne gázra, több telefonra, s a jóléti szolgáltatások színvonalának emelésére. A faluvezetés egyelőre nem számít még lassú népességgyarapodásra sem, de talán a fogyás megállítható. Stabil létszámú közösségben a település minden tagja jobban érezné magát. A művelődési, kulturálódási lehetőségek bővítését is szem előtt kell tartani! Látva ezt a forrásművet, a képviselő-testület több tagja kiemelte: a szociális felmérésben a cigányságnak is szót kell kapnia, hiszen napjainkra Apátfalva népességének 10%-át a cigány etnikum adja Szintén a testület legutóbbi, augusztus 29-i ülésén hangzott el a javaslat, hogy áfe „Életfa” folytatásaként, erre alapozva jó lenne megírni, összeállítani Apátfalva történetét. A számadatok mellé tanácsos felgyűjteni a gazdasági, szociális jellemzőket. Mivel még élnek olyanok, akik a századelő letűnt világára is vissza tudnak emlékezni, bizonyára érdekes adatokkal, tényekkel, emlékekkel gazdagítják majd a történeti munkát. A néphagyományok összegyűjtése szintén az eltűnt múlt felelevenítésében segíthetne. Most már csak egy kérdés marad hátra: mindehhez a következő önkormányzat honnan teremti majd elő a szükséges anyagi hátteret? P. L. pátfalvi hírnök Lecsillapodtak a kedélyek? Kerekesné dolgozhat az időseknél Olvasóink előtt, de az apátfalvi polgárok előtt is ismert, hogy a község képviselő-testülete június 28-i ülésén döntött a Területi Gondozási Központ vezetői pályázatának elbírálásáról. Mint ismeretes, a képviselők a pályázók közül Nagy Istvánnét találták alkalmasnak a feladat ellátására. Ő a megbízatást — gondolkodási idő után — elfogadta. A testület döntése egyben azt is jelentette,, hogy elutasították Kerekes Gézáné pályázatát. A határozatot nem mindenki fogadta egyetértéssel. Az Idősek Klubja aláírásgyűjtést szervezett, és 565 aláírással megtámogatott kérésüket — nevezetesen, hogy az önkormányzat vizsgálja felül döntését — eljuttatta Szentesi József polgármester úrnak. Foglalkozott a témával a Pálfalvi Hírnök is. Veréb József, a Kereszténydemokrata Néppárt elnöke ugyancsak levelet intézett Szentesi Józsefhez. A polgármester a levélben foglaltakat tudomásul vette, az aláírásokat átvette, ám a döntés felülvizsgálatára nem tehetett ígéretet, lévén ez a testület kompetenciája. A tudomására jutott véleményeket azonban ismertette a legutóbbi, augusztus végi testületi ülésen. Mint a polgármesteri tájékoztatóból kiderült, Szentesi úr több ízben is tárgyalt Nagy Istvánnéval, egyszer Kerekes Gézánéval is, sőt július 13-án az Idősek Klubjába is ellátogatott. Az eseményeket közösen kiértékelve — az idősekkel együtt — úgy tűnik, rendeződött a kérdés. Kerekes Gézáné a továbbiakban is dolgozhat a Gondozási Központban kívánságának megfelelő hosszúságú munkaidőben, s ezt az érintettek elfogadták. A polgármesteri beszámolóból kitűnt, hogy a helyi önkormányzatokról szóló törvény értelmében — mivel a képviselőtestület hatáskörébe tartozó személyi kérdésről van szó — nem rendelhető el helyi népszavazás. Az ülésen jelenlévő képviselők sem kívánták a korábban meghozott döntést újratárgyalni, netán megváltoztatni. Marad tehát minden a régiben. „Az elmúlt időszakban a kérdéskör nyugvópontra jutott, a helyzet megnyugtatóan rendeződött.” — zárul az írásos formában közzétett polgármesteri beszámoló, melyet a testület fenntartások nélkül elfogadott. Úgy legyen... — sim — r Évtizedek barázdái az arcon. Egy mélyülő vonás. Töretlen, tiszta, kék tekintet, melyből majd’ egy évszázad edzette türelem néz ránk. Ősz haj. Ráncos, dolgos kéz. 98 év. Apátfalva legidősebb polgára Fejes Ferencné, Rozália néni, aki kedves modora, segítőkészsége, korát meghazudtoló szellemi frissessége miatt a község népszerű lakói közé tartozik. 1896-ban született. S hogy hogyan emlékszik vissza a letűnt időkre? — Tudja, két könyv is kevés lenne, hogy életemet s az ilyen idős generáció szenvedéseit elbeszéljük. Mesélésre még csak vállalkoznék, de könyvírásra már nem, mert csak két elemit végezhettem, szegények voltunk, hamar munkába kellett állítam. Beteg édesanyám mellett, hat gyermek gondviselőjeként téglát hordtam, vályogot vetettem, téglát talicskáztam, markot vertem. 8 éves voltam. Nem szeretek ezekről az időkről beszélni, rossz visszagondolni rá. Néha már-már tűrhetetlen volt a szegénység. Ferenc József idejében, ha apáink a téli estek halvány petróleum fényében üldögélve beszélgettek, gyakran hallottam, amint mondják: „bárcsak jönne már egy háború, ne lennénk ennyien”. Nagyon nagy volt az elkeseredés. Szinte minden gondolatunk a munka körül folyt Szüleink más vármegyékbe, Erdélybe, a sóbányába jártak dolgozni. Ott földvermekben laktak, éjjelente farkasüvöltésre riadtak. Fél év múltán nem lehetett rájuk ismerni. „Van te rajtad emberi ábrázat?” — sokszor ezzel fogadták a hazatérőt Mégis muszáj volt ilyen nagy áldozatot hozni a családért, volt, ahol 8-10 éhes gyerekszáj várta nap mint nap a betevő falatot A legkisebb családoknál is 4-5 gyerek nevelkedett. Mi hatan voltunk. S közbejött az első világháború, majd az 1918- as forradalom. Apáinkat, ferjeinket fiainkat elvitték katonának. Ismét az asszonyok végeztek minden nehéz munkát 10 krajcárért jártunk napszámba S még ez sem jutott mindenkinek. Sok volt a szegény, s kevés a munka Csak a két földcsútnál kaphattunk mezőgazdasági munkát Ők 100-100 holdon gazdálkodtak. Az a néhány ember szerencsésnek számított, aki a később megépült cserépgyárban tudott elhelyezkedni. A Horthy-rendszer volt a legnehezebb, de a Rákosi-éra sem jelentett sok könnyebbséget Olyan nyomor volt sokszor még az ünnepeinket se nagyon tudtuk megtartani. Fehér kendővel leterített asztal mellett imádkoztunk. Hitünket akkor is megőriztük. S mondják: „Szegényembert még az ág is húzza”. Valóban így volt Rendszeresen utolért bennünket a vízözön. Először 1933- ban, majd ’41-ben, s ’70-ben ismét árvíz öntötte el Apátfalvát Sok ház romba dőlt a mi utcánkban is. De azért ne gondolja, hogy mi folyton csak keseregtünk. Nagyon szerettük a vidám, felszabadult szórakozást. A hagyományos egyházi ünnepek mellett nagy eseménynek számított a Szent Mihály-napi búcsú, a templomszentelés napja, mikor zarándokok tucatjai látogattak tálunkba. A farsang sem volt kisebb esemény. Álarcosbál idején még a házak tálát is bekenték korommal. Maskarát öltöttünk. Szokás volt, hogy aki nem tudott férjhez menni, vagy nem nősült meg, annak egy madzagra kötött farönköt kellett maga után húzni, úgy ment végig a földúton. Mondogatták: kimaradt a farsangból. Ilyenkor, csakúgy mint a bálokon, a legszebb népviseletben jelent meg mindenki. Kifehérített buggyos ujjú ingben, elöl csipkével, pántlikával díszítve, hat-hét, nyerskeményítővel kikeményített alsószoknyában, rajta színes szoknyával, így mentünk szórakozni. Rojtos, tarka kendőt vetettünk át kacéran a vállunkon, s deréktájon, hátul kötöttük meg. Rózsaszín harisnyát, selyemfejű papucsot hordtunk. Szintén a népviseletünkhöz tartozott még a selyemfityula is. Hátra, kontyba fésültük hajunkat, s a fityula díszítette frizuránkat. — Így csak ünnepnapokon öltözködtek? — A nagy átlag igen, de a kikapós szépasszonyok bizony gyakrabban felvették. Ki ne szeretne tetszeni a férfiaknak? Mikor az esti litánia véget ért, s kijöttünk a templomból, a fiúk a téren, szembe a templommal vártak bennünket. Ilyenkor válthattunk néhány pillantást szívünk választottjával, s no persze később a táncmulatságban. Én nagyon szerettem táncolni, s ha megszólalt a zene, én voltam, aki elkezdte. Még ma is szívesen táncolnék. — Mikor táncolt utoljára? — 4 évvel ezelőtt, 94 éves koromban, egy díszebéden Apátfalván, ahol a polgármester úr kért fel. Persze annak idején, régen nemcsak a mulatságok, de a képviselőválasztások alkalmával is megélénkült az egyébként nem túl izgalmaspátfalvi élet Már akkor nagy divat volt a korteshadjárat Nálunk azonban nem mindenki járt szerencsével Hiába pártolták a gazdák a jelölteket ha a szegények gyűlölték, záptojással dobálták őket Képzelje csak el: Juszt Gyula, dr. Csorba, Gömbös Gyula, a későbbi miniszterelnök, bent gazdagon, minden ínyencséggel megterített asztal mellett lakomázik a kampánygyűlés után, s kint a falon kívül éhes gyerekszáj sír. „Tegyétek a népet koldussá, különben egy sem jut a mennyországba” — mondták. Hát Gömbös meg is tett mindent.. — mondja Rozália néni, s fáradt, munkás kezével lemondóan int Beszédes kezei mintha azt mondanák: ezt is túléltük, még ha embertelen volt is. Még jó, hogy a Kádár-rendszer egy kis könnyebbséget jelentett. Apátfalva legnagyobb részét akkor építették fel. A poros, sáros utcákat sok helyütt beton váltotta fel, modern házak épültek. Megszépült Pátfalva. Tudom, nem túl gazdag falu a miénk, mégis sajnálom, hogy annyian elhagyják. Nem tudják itt tartani a fiatalokat. — Rozália néni, mi a véleménye a mostani fiatalokról? —Nem szeretem örökösen azt hajtogatni, hogy bezzeg az én időmben így meg úgy volt, hogy sokkal különbek voltunk, mint a mai fiatalok. Mégis van benne valami. Volt egy rossz élményem, ami bizalmatlanná tett Valamikor a ’80-as években megtámadott otthon egy fiatalember. Hajnal volt, imádkoztam. Egyszer csak elém toppant egy fekete álarcos alak, aki megvert, majd elvitte összes pénzem, 120 forintom volt Aztán vérbe fagyva vitt el a mentő. A legnagyobb fájdalmat mégis az jelentette, hogy ezt a fiatal fiút ismertem kisgyerek kora óta Ott nőtt fel a szemem előtt Szomorú emlék. Mégis vigasztal, hogy nem minden fiatal ilyen Szerencsére az apátfalvi ifjúság nagyobb része tisztelettudó, becsületes — mosolyodik el, s reszkető kezével letöröl egy könnycseppet. Tekintete eltéved. Emlékezik. — Tudja, ha végignézek életemen, a sok nyomorúság mellett sok szépet is látok. Boldog családban éltem, ha szegényen is, de családi békében, egyetértésben éltünk férjemmel, aki ’78-ban halt meg, s a három gyerekemmel Békében vagyok önmagammal, s ha a Bibliát olvasom, nyugodt a lelkiismeretem. PETRUSÁN LÍVIA Apátfalva legidősebb polgára — Rozália néni 98 éve Tíz krajcárért napszámba Rozália néni még együtt férjével, aranylakodalmuk napján 1994. szept. L, csütörtök Varga Sinka József özvegye veszi át Az első díszpolgár A Pálfalvi Hírnök legutóbbi számában már foglalkoztunk azzal a kérdéssel, vajon kit tartanak a falu polgárai a legméltóbbnak arra, hogy 1994-ben —lső ízben — a falu díszpolgára legyen. Körkérdésünkre sokan elmondták válaszukat, javaslatukat A képviselő-testület legutóbbi ülésén kiderült hogy kiket javasoltak hivatalosan magánszemélyek, közösségek a megtisztelő rímre , sőt döntés is született az ügyben. Apátfalva díszpolgára kitüntető címmel azt az élő vagy már elhunyt személyt kívánja elismerésben részesíteni a képviselő-testület, aki kimagasló munkájával közvetlenül hozzájárult a község fejlődéséhez, tekintélyének emeléséhez. Különböző szakterületeken vagy társadalmi munkában a község érdekében folytatott kimagasló tevékenységet, művészeti alkotással gyarapította a községet, a község múltjának feltárásán fáradozott, esetleg más területen alkotott kiemelkedőt. A közzétett felhívásra az ajánlattevők összesen négy személyt javasoltak. A jelöltek: Szigeti György nyugalmazott főelőadó, Sánta Valéria, Varga Sinka József is Borbély András volt apátfalvi pedagógusok voltak. A névsort az augusztus végi ülésen vitatta meg a testület. A képviselők között igazából nem is afölött bontakozott ki vita, hogy ki érdemes a címre, hisz mind a négy javasolt kétségtelenül jogosan került a listára, a kérdés inkább az volt, hányan kapjanak díszpolgári címet (a rendelet megengedi, hogy egy évben többen is részesüljenek az elismerésben). A legtöbben végül Szigeti Márton alpolgármester véleményét osztották, nevezetesen, hogy a cím tekintélyét megőrzendő, az első alkalommal csupán egy díszpolgárt válasszon a testület A javasoltak közül mindenki mellett szólnak érvek, ám az általunk végzett mini közvélemény-kutatás, de a képviselők lassanként kikristályosodó véleménye is Varga Sinka Józsefet emelte a kitüntető cím közelébe. A döntés is annak megfelelően született—egybehangzóan. Kár, hogy Varga Sinka József, a köztiszteletnek örvendő pedagógus, aki tulajdonképpen egész életét Apátfalvának, a közösségnek szentelte, már nem élhette meg ezt a pillanatot Helyette özvegye fogja átvenni a közeljövőbeni falunapon a díszpolgári oklevelet, valamint a rímmel járó ajándéktárgyakat A polgármesteri hivatal pedig továbbra is várja a javaslatokat kik legyenek Apátfalva díszpolgárai — legközelebb 1995-ben. SZABÓ IMRE DÉLVILÁG