Reggeli Délvilág, 1994. november (5. évfolyam, 256-281. szám)

1994-11-01 / 256. szám

Szőlőkúra A Csongrád-Békés me­gyei Vám- és Pénzügyőrség emberei az elmúlt héten is több szabálysértést tapasz­taltak a határátkelőknél. Több árut elkoboztak, ugyanakkor készpénz is. Az elmúlt hét érdekesebb eseményei közé tartozik, hogy a Csongrád megyei Nyomozóhivatal pénzügy­őrei egy ásotthalmi tanyán tartott ellenőrzés alkalmával 30 ezer 700 liter savazott háztartási tüzelőolajat foglal­tak le. A tartálykocsi veze­tője elmondta, megbízásból hozott el 30 ezer liter HTO-t Szombathelyről az egyik sze­gedi benzinkútra. Ott három férfi fogadta, akik aludni küldték. Amíg aludt, az ola­jat annak rendje és módja szerint „kiszőkítették”. A több mint egymillió forint ér­tékben elkövetett bűncselek­mény részesei a pénzügy­őrök további kíváncsiskodá­­sának lesznek kitéve. A gyulai vámhivatal mun­katársai törököket fogtak. Vélhetően az orvos gyü­mölcskúrát írt fel részükre, mert amikor beléptek Ma­gyarországra, egy szőlővel megrakott kamion belsejé­ben leltek rájuk. Az illegá­lisan érkezett különít­ménnyel a továbbiakban a határőrség szervei lesznek elfoglalva. A jugoszláv határszaka­szon változatlanul folytató­dik a szeszcsempészet. Az elmúlt héten több mint 300 liter szeszt foglaltak le vá­mosaink. Nem szűnik a kü­lönféle ruhaneműk, techni­kai eszközök illegális ex­portja sem. Egyre több toll­­kabátot és egyéb téliholmit szeretnének kivinni a csem­pészek az országból. Ugyan­akkor a román állampolgá­rok a forintot csempésznék ki folyamatosan. Naponta átlag 500 ezer forint vándo­rol az állam kasszájába, mi­után azt elkobozzák a vá­mosok. Az egyik román ál­lampolgár pedig új árufaj­tával jelentkezett a határát­kelőnél. A vámosok 57 kilo­grammos bronzötvözetet vettek el tőle. (pusztakeresztúri) Hobbijuk a lő (Folytatás az I. oldalról) föld szerepel a nevemen, de ezt föl kéne százra tornászni... Sze­retnénk saját magunk megter­melni a libának a takarmányt. — Összesen hány liba is van a telepükön, a Makovecz-ház mögött? — Ötezer-nyolcszáz — így a válasz, négyszer voltak már tép­ve, a napokban viszik őket. (— Azóta nyilván már elvitték). — Kik? — Nézze, a folyamat eléggé bonyolult... Több kézen megy keresztül a liba, de végül is ex­portra kerül. — Egy-egy libán mennyit le­het keresni? — Keresni? ... — Kovács Já­nos úgy néz rám, mint aki éle­tében nem hallott olyat, libá­val valaki valahol már pénzt keresett volna. — Volt állo­mány, amin másfél milliót buk­tam. A kolera beleesett a falkába... Általában azonban, ha minden összejön, meg lehet belőle élni.­­— Hosszú távon is ezzel akar­nak foglalkozni? A libával? — Igen, ebben talán van pénz... Tartottunk csirkét is, de nem volt jövedelmező. Disznót is, az meg csaknem padlóra vitt minket. Hobbink is van, a ló. — A ló?... — Igen, a ló. Hét lovunk van, részint itt, részint Gádoroson — veszi újra magához a szót Ko­vács Jánosné. — Unokatestvé­rem, Kádái Lajos, híres fogat­hajtó... És ha már a sportnál va­gyunk, elmondhatom: a testvé­rem meg, Kádái Mátyás, birkó­zóedző. Nemrég vitt ki gyerme­keket Belgiumba versenyre, né­gyen aranyéremmel tértek haza. — A saját gyermekeik? Hol tanulnak? — A két kisfiú Gádoroson, az ottani általános iskolában, a nagyobbik az Újszegedi Gim­náziumban, számítástechnika szakon — mondotta végül Ko­vács Jánosné, a nagy sík föld közepén levő Makovecz-ház tornácán. Süvített a puszta a szélben. Pardon, a pusztában süvített a szél. FARKAS CSABA (Fotó: Karnok) u­m DÉLVILÁG 1994. nov. 1., kedd Ez pedig sok feladatot rótt rá, mivel helyettese nem volt (nem rajta múlott — magyaráz­ta — a pártok nem tudtak meg­egyezni az alpolgármester sze­mélyéről), s nem tudott újság­cikkeket írni vagy azokra vála­szolni. Számára fontosabb volt a napi munka a sajtóbeli polé­miáknál. A polgármestert — is­merve a szentesiek gondolko­dásmódját — a rendszerváltást követően az vezérelte, hogy: „fogjunk össze, kezdjünk el dolgozni, számoljuk fel a hiá­nyosságokat!” S hogy mindent megtegyen azért: ne a gyűlölet uralkodjon el, hanem a közös munka legyen a jellemző. Ne­tán, hogy még szeressük is egy­mást — tette hozzá Rébek­ dok­tor. E gondolatok jegyében pró­bálta maga mellé állítani az ap­parátust. Azzal, hogy mindig a város lakosainak az érdekeit tartsák szem előtt, a minden­kori törvények betartása mel­lett. Az eredmények őket iga­zolják. A polgármester most a nyil­vánosság segítségével (is) arra kíván példát mutatni, hogy a nehéz időszakban is lehet ered­ményeket elérni, ha összefog­nak a lakossággal és mindazok­kal, akik tenni akarnak a váro­sért. Ezt ajánlják másoknak is. Ami a konkrét eredményeket illeti, elöljáróban idekívánko­zik: mindenre nem tért ki, az időhiány miatt nem is térhetett ki Rébek­ polgármester. (Mi ter­jedelmi okokból nem tudunk most mindenre kitérni. Később visszatérünk rá — a szerk.) Nos, a konkrétumokat illetően az elmúlt négy esztendőben —­­a felkészült apparátusi szakem­bereknek köszönhetően — sok állami pénz került a városba, amit különböző pályázatokon nyertek. Elkészült például a re­pülőtér továbbfejlesztésének a terve, s ha ez megvalósul, ak­kor menetrend szerinti járato­kat (mind teher, mind személy) fogadhat Szentes. A továbbiak felsorolása előtt azonban leszö­gezte dr. Rébek­ Sz. József: „én most nem kampányolok, ha­nem a négy év eredményeiről beszámolok. Csak a jelentőseb­bekre hívom fel a figyelmet.” Mindjárt az első évben rendbe hozták az összedőlés előtt álló zsinagógát 12 millió forintos ráfordítással. Megvették továb­bá a Baromfi-feldolgozó Vál­lalat óvodáját, a mozit pedig át­vették saját használatba. A la­kossággal karöltve ravatalozó épült a Bánomháti temetőben. Ugyancsak a szentesiek hozzá­járulásával elérték, hogy az összekötő kis utcák kivételével valamennyi szilárd burkolatú. Ami talán a legfontosabb, hogy az önkormányzat intézményei mindvégig működőképesek voltak. Évente 25 milliónyit költöttek azok felújítására. A Rákóczi utcai új piac száz év­re megfelelő, amennyiben fo­kozatosan vásárcsarnokká bő­vül majd. Szintén eredmény, hogy Szentesen zökkenőmen­tes volt az egyházi iskolák áta­dása. Külön beszélt a polgármes­ter a Selye-könyvtárról, az or­vosegyetemről. Nem kis harcok árán a város visszaszerezte az egykori megyeházát és a volt Esze Tamás laktanyát. Ezekkel Szentes vagyona gyarapodott. Az ide szállított könyv és folyóirat-állomány értéke felbe­csülhetetlen, szakemberek sze­rint 2—3 milliárd forint. A Har­­vard-típusú orvosegyetem ter­ve a könyvtárban megtekint­hető. A bibliotékát és az egye­temet diófához hasonlította a polgármester, amelyet a mai generáció ültet a jövő nemze­dékének. Az intézmény ameri­kai professzorok közreműködé­sével Közép-Európa „kis-Har­­vard-ja” kíván lenni, ahol az oktatás angol nyelven folyik majd. S ha már ilyen lehetőség adatott a városnak, azt csak kö­szönettel elfogadni szabad, nem pedig harcolni ellene. Szentes polgármestere jeles osztályzattal illette a város képviselő-testületét, hiszen az éjszakákba nyúló viták ellené­re a végső döntéseknél min­dig a pátria érdeke nyilvánult a legfőbb mérvadónak. Az, hogy az egyes képviselők más­ként vélekedtek a pártrendez­vényeken vagy utcán, s milyen magasabb szempontok érdeké­ben, mindegy, ha a testületi szavazáskor egy a lényeg: Szentes! B. I. Szentes négy éve — Rébek­ doktor számvetése Diófát ültetnek Nagy érdeklődés kísérte mind az írott, mind az elektronikus sajtó munkatársainak részéről azt a tájékoz­tatót, amelyet dr. Rébeli Sz. József polgármester tartott tegnap délelőtt Szentes elmúlt négy évéről. Tette ezt azért — miként mondta —, mert eddig egy esetet kivéve nem nyilatkozott az önkormányzatról. Neki a megbízatása ar­ra szólt, hogy a lakosságért mindent megtegyen. Elmarad Makón Robbant a bomba Minap hatalmas terme­tű kisgazda betoppanván makói szerkesztőségünkbe rövid közlemény megjelen­tetését kérte lapunktól. Ke­zembe nyomta a papiruszt, mondván: Legalább két­szer lásson napvilágot. El­eddig vakon bíztam a helyi pártok képviselőiben, kül­dönceiben. Egyetlenegy­szer sem kérdőjeleztem meg legitimitásukat, így az említett úrét sem. A közleményt azóta hétfői számunkban megjelentettük, amely arról ad hírt, hogy no­vember 1-én, kedden taggyű­lést tart — a Régi Városháza nagytermében — a Független Kisgazdapárt makói szerveze­te. Alig száradt meg a nyom­dafesték, hétfőn délelőtt emiatt­­ bomba robbant. Dán János, az FKgP makói elnöke Fejes Ferencnének, a helyi szervezet gazdasági vezetőjének kísére­tében jött hozzám. Ők is ke­zembe nyomtak egy „doku­mentumot”, amely kedd estére szól, tisztújító taggyűlésre hí­­vogatóan. Rövid eszmecsere után tisztáztuk, hogy a nagytermetű kisgazda Molnár Ferenc volt. Dán úrék elmondták, hogy a napirendi pontokat is tartalma­zó meghívókat fénymásolt bé­lyegzőlenyomattal küldték szét a városban. Az elnök felettébb furcsának tartotta, hogy az el­ső napirendi pont őt is érinti, miszerint beszámolót kell tar­tania az 1994. évi választási eredményekről. Annak ellené­re, hogy ő az egészről semmit sem tud. — Dán úr! Tulajdonképpen mi a helyzet most a kisgazdák háza tájékán? — A Független Kisgazdapárt makói szervezetének jelenleg is én vagyok a törvényes elnöke. A megyei és az országos szer­vezet hivatalosan engem ismer el, mi több, a bélyegző is az én birtokomban van. — Mit gondol, kik tehették ezt, s milyen céllal? — Egyértelműen az apátfal­vi Szigethy úr köré gyűlt cso­port műve. Ő ugyanis azért nyúl ilyen eszközökhöz, mert gazdasági bűncselekmények és egyéb okok miatt kizárták a pártból! Szervezetünk bom­­lasztásán szorgoskodik. Sze­mében a mi „bűnünk” az, hogy nem követtük őt feltétel nélkül a Független Kisgazda­­párttal történő szembefordulá­sa után. Szigethy a makói hi­székeny tagságnak azt is elő­adta, hogy Torgyán elnök azért menesztette, mert nem akarta bevinni a tehénszagú parasz­tot a Parlamentbe. Pedig nem erről van szó. A könyvszakér­tő ugyanis megállapította, hogy a korábbi cikkekben már említett 1 millió százezer fo­rint gépjárműhasználat mellett további 700 ezer forint hiánya is keletkezett Szigethy úrnak. Miután megtéveszti az egysze­rű tagságot, közülük sokan nem tudják, melyik is tulaj­donképpen az igazi kisgazda­­párti vonal. Ahhoz, hogy ez tisztázódjon, időre van szük­ség. Éppen ezen okok miatt nem került sor eddig tisztújító gyűlésre sem. Ezúton kérem mindazokat, akik az említett hamis meghívót kézhez kap­ták, hogy ne vegyenek részt a kedd estére meghirdetett tag­gyűlésen. * Okulván a fenti történetből e sorok írója ezúton kéri a ma­kói pártok megértését, hogy csak olyan közleményeket je­lentetünk meg, amelyeken ere­deti bélyegző és az elnökök vagy helyetteseiknek saját ke­zű aláírása olvasható. MOLNÁR LÁSZLÓ Megtudhattuk, hogy a tár­gyalások már régebb óta foly­tak a jelenleg ellenzéki pártok között, de a kisgazdákkal nem sikerült kompromisszumos megoldást találni. Vala­mennyien tisztában voltak az­zal, hogy csak összefogással tudnak versenyben maradni a kormánykoalíciót alkotó pár­tokkal. Ellenkező esetben hosszú ideig nem pályázhat­nak a végrehajtó hatalom meg­szerzésére. Az elkövetkező vá­lasztásokon esélyeiket a mini­mumra szándékoznak csök­kenteni az MSZP azáltal, hogy elfogadtatta az önkormányzati választásokra vonatkozó tör­vénymódosítást. Európában egyébként példátlan, hogy két hónappal a választások előtt törvényt módosítsanak a vok­solásra vonatkozóan. Az egy­fordulós választással a szoci­alisták azt kívánták elérni, hogy önkormányzati szinten az ő pártjuk soraiból kerüljön ki a legtöbb polgármester és te­lepülési képviselő. A válasz­tások elodázására nem is gon­doltak, hiszen a kormány nép­szerűségének csökkenésével párhuzamosan esélyeik lénye­gesen kisebbek lennének. A Fidesz képviselője el­mondta, a polgármesterjelölt kilétének meghatározásánál nem az volt a szempont, hogy az illető melyik párthoz tarto­zik. Kizárólag arra ügyeltek, szakmailag ki mennyire felké­szült, ugyanakkor a rátermett­séget sem hagyták figyelmen kívül. Valamennyiük számára dr. Ványai Éva, jelenlegi alpol­gármester személye jelent ga­ranciát arra, hogy elképzelése­ik valóra válhassanak. Dr.Ványai Éva arról tájékoz­tatta az újságírókat, hogy már augusztusban elkészítette prog­ramját, amit egyeztetni fog a megállapodást aláíró pártokkal, majd fórumokon ismerteti a té­mákat. Elöljáróban azonban megjegyezte, jelszavának tart­ja a tiszta várost, jobb közbiz­tonságot. Pusztakeresztúri közös polgármesterjelölt Szegeden Három a garancia Tegnap sajtótájékoztatón jelentették be, hogy Szege­den is közös polgármesterjelöltje van az MDF-nek, a Fidesz­nek és a KDNP-nek. A három párt képviselői nyomatékkal hangsúlyozták, hogy a köztük létrejött meg­állapodást nem felsőbb szintről sugallták. Ezt azért tartot­ták szükségesnek megemlíteni, mert Budapesten ugyan­ezek a pártok állítottak közös főpolgármester-jelöltet. &$£$$$ é

Next