Reggeli Délvilág, 1995. március (6. évfolyam, 51-76. szám)
1995-03-01 / 51. szám
Premiére Mode címmel tegnap délben a szakma résztvevőinek, este 7 órától pedig a nagyközönségnek tartott divatbemutató show-t Szegeden, a Tisza Szállóban Vámos Magda magyarországi divatdiktátor főrendezésében számos hazai divatcég. Felső képünkön Németh Tamás látható (Pálmával, bakancsbemutató közben). A show koreográfusa és szólótáncosa a fiatalember. Alsó képünkön a Bahama + Bt. ónszürke fehérneműit mutatják be a csinos manökenek. Legközelebb ősszel találkozhatnak a szegediek a Premiére Mode divatshow-jával. Szabó Alajos makói állomásvezetőt, mentőtisztet faggattak. Az asztalán tervrajzok. — Mikor intenek búcsút a Kórház utcának? — A sok viszontagság ellenére mégiscsak költözködünk Nem akármilyen világ a mentősöké. Apám — közeledvén a hetven felé is — maradt az egykori kollégáinak és az utódainak: bajtárs. Mondhatnék, szép, sőt megható. Évtizedeken át járták az úttalan utakat a csotrogány Nysákkal, hordágyaztak kilométereken át. De ez már a múlt, a jelen egészen más. Makói mentősök Költözés a Kórház utcából erről a régen kinőtt állomáshelyünkről. Makón a szervezett mentés 1928. augusztus 11-én kezdődött, és azóta már sok víz lefolyt a Maroson, szóval itt már nem félünk. — Mikor kezdődött az új korszak az életükben? — Az első esetkocsit 1992 nyarán kaptuk meg, majd 1993 novemberétől nonstop működik ez a rendszer. A mentési technika tehát rengeteget változott: az öreg jószágokat lecseréltük, Toyoták járnak, és tavaly a Télapó hozott egy Mercedest is. Időközben három mentőtiszt kezdett el dolgozni, de a kiegészítő állományunkban egy orvos is szerepel. Jelenleg közel negyvenen állunk arra készen, hogy Makótés a város vidékét — ez közel hatvanezer embert jelent — szolgáljuk. — A Mercedesszel betört a szupertechnika. Mire képesek? — Rendelkezünk a komplex helyszíni újraélesztés műszer-, műszaki hátterével; van tehát a gépkocsin EKG, defibrillátor, infúziós pumpa, a gyógyszerek egész nagy skálája, ami szükséges lehet a helyszínen. De hatékony belgyógyászati, szülészeti beavatkozásokat is tudunk végezni. * Szól a telefon, idős nénihez hívják a mentőket. Az állomásvezető rögtön ugrik, néhány másodperc múlva már robog is a Mercedes. Azt már másoktól tudtuk meg, hogy nem ritka a Makói Mentőállomáson a napi 50—60 kivonulás — nem mind életveszélyes eset —, és hát valóban nagy szükségük van már az új épületre. Mint ismeretes, a város központjába, a volt munkásőrlaktanya helyére költöznek a tűzoltókkal együtt. Az épület felújítására benyújtott pályázatokat hamarosan értékeli a budapesti főigazgatóság, és gőzerővel kezdődnek majd az átalakítások. A Kórház utcai épület már gazdára talált, ez azt is jelenti, hogy az új tulajdonos ez év június 30-án szeretne költözni. Addig maradnak tehát — az előzetes számítások szerint — a mentők régi helyükön. Milyen lesz a új? Hát persze, hogy jobb, mint a régi. A városközpontban mindenkinek egyforma esélye lesz arra, hogy időben érkezzenek a mentők. A lakóknak sem kell félniük a környező utcákban, hisz az úgynevezett megkülönböztető jelzéseket nem a mentőállomáson fogják használni, bevenni. Kicsit terjeszkednek majd a Deák Ferenc utca felé, a garázsaik a volt kenyérgyári pékség helyén épülnek. Summa summárum: európai színvonalú mentőállomást kapnak hamarosan a makóiak és a városkörnyék lakói. — p. b. e. — A második világháború idején a magyar Légoltalmi Szolgálat Európa-szerte híres munkát végzett, s ma is működik jogutódja, a Polgári Védelem. Erre emlékeztet bennünket az a kiállítás, melyet Makón, a Közösségi Ház I. emeleti nagytermében nyitott meg tegnap dr. Polner Eörs, Makó város jegyzője. A tárlat apropójául az szolgált, hogy a Polgári Védelem idén ünnepli hatvanadik születésnapját, ráadásul közeleg a polgárvédelem napja, március elseje is. Bora Miklós százados, megyei polgárvédelmi parancsnok a rövid megnyitó után arról beszélt, mi mindent tett és tesz szervezete megyénkben, illetve Makón. Egy tablón például fotóösszeállítás mutatta be, miként működtek közre a polgárvédelmisek a 25 évvel ezelőtti makói árvíz kárainak elhárításában. A tárlat bemutatja az 1989 óta humanitárius alapon működő szervezet által használt eszközöket, védőruhákat, felszereléseket, valamint bepillantást enged a társszervezet, a tűzoltóság munkájába is. Az érdekes kiállítás március 3-ig, péntekig tekinthető meg a Közösségi Házban. Aki felkeresi a tárlatot, a helyszínen találkozhat a Polgári Védelem képviselőivel, s ők szívesen válaszolnak az érdeklődők kérdéseire. SZABÓ IMRE Kiállítás Makón Védi a polgárokat A tavaly augusztus óta Bethlen Gábor Református Gimnázium néven működő hódmezővásárhelyi intézmény élén tegnap foglalta el hivatalát a református egyház javaslatára elfogadott új igazgató, a gimnázium eddigi magyar—történelem—könyvtár szakos tanára, Simon Ferenc. Az iskola tornatermében tartott ünnepségen Dányi József református lelkész, a református egyház közoktatási bizottságának elnöke az 1661 - es Váradi Biblia fölött eskette fel az új igazgatót, hogy „a gondjaira bízottakat nemcsak tanítja, hanem Jézus Evangéliuma szerint neveli” is. Gulyás László, aki 26 évig volt folyamatosan az igazgatók helyettese, szép szavakkal adta át az intézményt jelképező kulcsokat és pecséteket. A továbbiakban Lakatos Tóth István matematika-fizika szakos tanár látja majd el az igazgatóhelyettesi teendőket. Őt szintén Dányi József eskette fel. Simon Ferenc, az új igazgató hivatalba lépését követően vállalkozott arra, hogy bemutatkozik és beszél elképzeléseiről: — Fogadni mertem volna, hogy Ön a Bethlenben érettségizett... — Nem, reál érdeklődésű gyerekként és szüleim javaslatára a Kossuth Zsuzsanna Szakközépiskolába jártam, de ott a kamaszkori útkeresés időszakában az irodalomban és elsősorban a versekben találtam választ kérdéseimre. Az viszont valóban szokatlannak nevezhető, hogy osztályfőnököm, Meskó Árpádné is biztatott, magyar— történelem szakon tanuljak tovább. A főiskolán viszont tanítottak engem a volt bethlenes tanárok. Dr. Grezsa Ferenc, dr. Imre Mihály meghatározókká váltak az irodalomszemléletemben. Imre Mihállyal már az iskola vége felé több mint tanár— diák viszonnyá alakult a kapcsolatunk, azóta pedig még inkább barátivá vált. Ez a tanári pálya misztériuma: most én, a Bethlen tanáraként próbálom egykori tanítómestereim felé orientálni itteni diákjaimat. — Hogyan került a gimnáziumba? — A főiskolával párhuzamosan végeztem az egyetemet. Pályakezdőként a Kertvárosi Általános Iskolában kezdtem, ahol szintén egykori földrajztanárnőm, Hegedűs Pálné lett az igazgatóm. Nagy köszönettel tartozom neki azért, mert egyrészt támogatta egyetemi tanulmányaimat, másrészt, hogy elengedett a gimnáziumba tanítani. — Hány éve is már ennek? — Idén lesz tíz éve, hogy a Bethlenbe kerültem. Öt évig szakos tanárként és osztályfőnökként dolgoztam, majd Baritz Zsolt könyvtáros távozása után a könyvtár értéke és csodálatosságai miatt vállaltam a könyvtári szak elvégzését, hogy a gimnázium ritka szép könyvtárát gondozhassam. — Az Ön neve mégis eddig az irodalmi színpadi produkciók miatt volt ismert... — Olyan nevek, mint Földesi Ferenc, Blazovich László, Imre Mihály, Steiner Béla, Cserjés Katalin tanárok után vettem át a nagy hírű irodalmi színpadot 1988-ban. De előtte még a Bethlen újság segítő tanáraként kerültem órán kívüli kapcsolatba a diákokkal. Az a stencilezős újságkészítős korszak is nagy élmény volt. Amennyiben bírom, szeretném megtartani továbbra is az irodalmi színpadot. Legnagyobb sikerünk a „Szétszóródás előtt” című oratóriumunk volt, de a klasszikus darabokkal is szépen szerepelnek diákjaink. Most épp a Bethlen-estre és az EDU-re készülünk. — Ön különböző pályázatokon több százezer forintot nyert a könyvtár, könyvrestaurálás, irodalmi színpad javára, és a tanárkollégák bizalmát is régóta élvezi. Mi az elképzelése most, mint iskolaigazgató? — Célom mindenképpen a javítás, jobbítás. A tanár szükségképpen idealista, hogy a körülmények ellenére a jelenlegi mindig jobbítható, s hogy bár az idea elérhetetlen, törekedni kell arrafelé. Ezt a gimnáziumot a város mindig sajátjának tartotta, és segítette, támogatta anyagilag is. Hálából, mert a város polgárai nagyon sokat köszönhettek ennek az alma maternek. Remélem, ez így lesz továbbra is. Óriási kihívást jelent számomra iskolát csinálni. A legfontosabbnak az értékfelmutatást tartom: csak akkor lehet értéket követni, ha tudják és érzik a diákok, hogy mi felé szeretnének haladni. Az iskola 272 éves múltja kijelöli a legfontosabb irányokat. — Mik ezek az irányok, amit a mai gimnazisták számára fontosnak tart? — Ma is a kereszténység értékei az irányok, magyarság és Európa, szociális érzékenység, esélyegyenlőség. A sokféleségben rejlő erőnek kell meghatározónak lenni. Ezek bizonyítottan értékek, ilyen értelemben nem értek egyet azzal, hogy értékválság van. Értékek vannak, csak nem követjük őket. Én erre szeretném fektetni a hangsúlyt az iskolában, hogy felmutassuk az értékeket. József Attilát idézném: „Ahol a szabadság a rend, mindig érzem a végtelent”. Ebben benne van a sokféle gondolkodásmód, és a fegyelem is. Különösen a választás szabadságában kell érvényt szerezni az előbb említett értékeknek, vagyis azt kellene elérni, hogy a diákok szabadon és belsőleg válasszák az értékeket, és tudják megkülönböztetni a hamisat az értéktől. Föltétlenül az erkölcsi értékek belsővé válását kell segíteni az iskolának, mert nem lesz gazdasági megújulás és Európába jutás, ha nem lesz erkölcsi megújulás. Mert itt vannak a legnagyobb gondok. Számomra az erkölcs nem elvont dolgokat takar, hanem a pontosságot, becsületességet, szeretetet. Ezt szeretném szem előtt tartani a gimnáziumban is. Hiszen, s ide feltétlenül Berzsenyit kell, hogy idézzem: „Minden ország talpköve a tiszta erkölcs”. GULYÁS MÁRTA Fotó: Pintér József Beiktatták a Bethlen új igazgatóját Felmutatni az értékeket mimiXUAGmmnm. függ 1995. márc. 8., szerda Vidéki vonzások Frekvenciapiac Szirányi János, a Magyar Rádió (MR) elnöke és Simkó János, Merza Jenő, vezetőtársai tegnap korteskörútjuk szegedi állomására érkeztek. Bevallott úticéljuk a vidéki rádiózás megsegítése, aminek a meghívott újságírók társaságában tettek eleget. A helyzet természetesen e téren is bonyolult, hogy e meglepő fordulattal mutassunk rá a vidéki rádiózás jelenére. Egyrészt úgy tűnik, bár ez meglepő, de az elektronikus sajtóra van pénz. Mutatja ezt a nagy érdeklődés a frekvenciák iránt, Szegeden pl. 6 pályázó két helyre! Másrészt a MR ugyan maga is versenytárs, de nem feltétlenül konkurens lesz. H Ha ugyanis megtörténik a frekvenciák elosztása, akkor majd lehet látni a tényleges feladatokat és azok valóságos megosztását Nevezetesen a MR megmarad közrádiónak, ha teheti, és meg tud erről egyezni a társstúdiókkal. Az persze nehezen lesz elkerülhető, ha csak nem egyeznek meg ebben is, hogy a reklámokért ne küzdjenek egymással. Mert a piac ebben biztos versenyt követel. Jelenleg a MR fő bevételi forrása az előfizetési díj, mintegy 4 milliárd forint, ehhez járul még úgy 2,1 milliárd forint hirdetéspénz, és akkor már csak kevéske állami támogatás kell, hogy menjen a verkli. Megy is, csak nagyon „változásra éretten”. Nyugaton a technika és a szerkesztés nem vált szét ennyire, ezáltal tán közvetlenebb, gyakran egyszemélyes. A vidéki stúdióknak meg kell találniuk azt a profilt, amitől vonzóak, sőt sikeresek maradnak, hisz ettől függ reklámbevételük. Rövidesen összekapcsolják ezeket a MR központi „hírgyárával”, ami vélhetően jelentős előrelépést hoz a vidéki stúdiók életében. Visszatérve a pénzre, mint általános értékmérőre, szóval a pénz a hallgatótól jön, de neki is kell majd nyilvánosan elszámolni a fölhasználásával, mondja Szirányi János, a majdani médiatörvény elfogadása utáni helyzetre tekintve. De ez még odébb lesz, pesszimisták szerint akár a következő parlamenti ciklusra is maradhat.. Addig minden engedély, rádióállomás ideiglenes. A befektetés viszont nem működhet hozamra, ami nevezhető akár szolid feszültségnek is, ha kellő emelkedettséggel nézzük az ügyeket. A frekvenciára várók viszont nagyon is kemény küzdelemre készülnek, hiszen számukra ez tízmilliós nagyságrendű befektetés, aminek sikeres megtérülése függ az adás minőségétől, adásidőtől, tartalomtól. Egyszóval nehéz kenyér vidéken rádiózni. Csakúgy, mint Pesten. Ráadásul a MR pillanatnyilag még mindig a legolcsóbb napilap! (tráser)