Reggeli Délvilág, 1995. május (6. évfolyam, 101-126. szám)

1995-05-02 / 101. szám

A vásárhelyi Bethlen gimnáziumban az elmúlt néhány nap ünnepléssel telt. Nemrég érkeztek haza ugyanis a református gimnáziumok művészeti triatlonjának verseny­zői, Szél Erzsébet, Törökgyörgy Zsuzsa és Hegyi Márton, si­kerükkel öregbítették alma materük hírnevét. Tanáruk Fü­­löp Erzsébet volt, aki arról beszél, mit is jelentett valójában ezen a megmérettetésen szerepelni. — A verseny — Kursinszky Lajosné kezdeményezésére született — hagyományterem­tő volt, a sokoldalúan képzett személyiség fejlesztésének je­gyében zajlott. Nagyon örül­tünk az ötletnek, minden gyer­mekben csodák rejlenek, csak nem mindig figyelünk rájuk. Ez a mostani program afféle tehetségkutatás is volt. Ennek alapján választották ki a fel­adatokat: irodalom, ének-zene, rajz. A három tantárgyból egy elméletet választottak a diá­kok, de a gyakorlatból — ének, képzőművészet — bizony mindannyiuknak helyt kellett állni. Komoly próbatétel volt, hisz’ nemrég lettünk reformá­tus gimnázium. Embertelenül sokat tanultak a gyerekek, míg a húsvétról — a versengés ide­jének ünnepéről —, mint a mű­vészetek nagy témaköréről annyit tudtak, hogy dobogóra kerülhessenek. Nehéz a refor­máció, pláne, hogy tősgyöke­res egyházi középiskolákkal kellett összemérni tudásunkat. Ők a szimbólumrendszertől kezdve mindenben több tapasz­talattal rendelkeztek. Kezdet­ben. Pedig sokáig kétséges volt, indulhatunk-e egyáltalá­ban. Nevezési díjra ugyanis nem futotta a gimnáziumnak, az ótemplomi egyházközösség segített ki bennünket. A felké­szülés terén sokat köszönhe­tünk Dányi József tiszteletes úrnak, aki saját könyvtárának féltett kincseit bocsátotta diák­jaink rendelkezésére, Simon István és felesége pedig a zsol­tárok bibliai vonatkozásainak elsajátításában könnyítette meg dolgunk — mondja Erzsike néni, s átadja a szót Szél Er­zsébetnek, aki sok emléket gyűjtött a versennyel kapcso­latban. — Én összehasonlító verselem­zést írtam az elméleti részben, amihez egyébként nagyon át kel­lett venni, Ady, Babits, Dsida, Áprily, és Tamási egész művé­szetét, életrajzát, műelemzéseket, korszakokat — de a legnehezebb­nek mégsem ezt tartottam. Ver­set is kellett írni! Előre megadott rímekkel. Nem mondom, jobban beleizzadtam, mint a három mű­vészeti produkcióba együtt. Az­tán ott a másik nagy izgalom, sze­replés a gálán. Egy Liszt-darabot zongoráztam és egy Babits-ver­­set szavaltam. Persze ettől a kis izgalomtól volt igazán érdekes. — Meg attól, hogy énekelni lehetett — veszi át a szót Hegyi Márton, akinek basszus hangját III. díjjal jutalmazta a zsűri az ének-zene kategóriában. — A felkészülés alatt sok olyant tanultunk a XVI. század protestáns énekköltészetről, ami az újdonság erejével hatott. Én eddig — cserkésztábori élmé­nyeim alapján — elsősorban népdalokkal foglalkoztam. Szín­padra is egy bácskai dallal ké­szültem. Most látom csak, mi minden rejlik a zsoltárokban. 9- et kellett megtanulni belőle. Mindent, ami szövegével, zené­jével, szerzőjével kapcsolatos. — Marci, hogy állsz a többi művészettel? — Az irodalmat szeretem. — A rajzot? Szóval azt kevésbé. Nem úgy, mint Törökgyörgy Zsuzsa, aki­nek épp’ a napokban nyílt kiál­lítása a gimnázium aulájában. Ő a triatlon harmadik helyezettje lett, második díjat nem adtak ki, mégis szerényen csak ennyit mond: — Imádok rajzolni. Felvéte­lizni is ebből szeretnék képgra­fika szakra a Képzőművészeti Főiskolára, de tartok tőle egy ki­csit. Térjünk vissza a pesti ver­senyre! A feladat címe „A hús­vét szimbolikája a református egyházi művészetben” volt, ezenkívül ismerni kellett a Ti­­szahát középkori eredetű refor­mátus templomait. Gyakorlat­ból pedig köcsögöket, kancsó­­kat, vázaféleségeket rajzoltunk (amik nem voltak a legjobban beállítva.) A rendezvény alap­hangulata tetszett a legjobban. Bár én nem vagyok elmélyül­­ten vallásos, mégis jólesett lát­ni, mekkora erőt ad néhány embernek a hit. Különböző embertípusokon mérhettük le a vallásosság fokozatait. Volt, aki csak eszköznek, máznak használta, s bizony láttunk mást is. Én úgy érzem csak vá­gyakozhatok ilyen békére, de elérni... — A felkészítő tanár szerint mi jelentette a legnagyobb gon­dot? — A, nem volt nehéz dolgom! Különösen, hogy előre megha­tározták a kiírásban a feladato­kat. Egyik leglényegesebb ered­ményünk, hogy tanulóink meg­tanultak önállóan anyagot gyűj­teni, szelektálni, felkészülni egy-egy komoly feladatra. S ösz­tönösen ráéreznek, mi az, ami­hez tehetségük van, s ezt mi­lyen irányba fejlesszék tovább. Ez a verseny, azt hiszem, jó út­­ravaló lesz nekik. — petrusán — (Fotó: Robert Canon) A választmány Vásárhelyen Az MDF nem tétlenkedik A legutóbbi tisztújítást követően az MDF Csongrád me­gyei választmánya úgy döntött, üléseit ezentúl mindig más­más településen tartja. A választmány tagjai ehhez igazodva adtak egymásnak randevút a hétvégén Hódmezővásárhelyen. Miután meghallgatták a beszámolót, amely a párt helyi és me­gyei szervezetének helyzetét taglalta, dr. Für Lajos, a Magyar De­mokrata Fórum országos elnöke megnyugvással vette tudomásul, hogy a tagság errefelé sem táblából. Eme dr. Kószó Péter, a megyei választmány elnöke utalt, amikor megállapította, hogy sikerült felül­kerekedniük a kudarcon. A megye településein az utóbbi időben fokozódó érdeklődést tapasztalnak az MDF munkája iránt, amit a taglétszám növekedése, de főként holdudvarinaiak a tágulása is bi­zonyít. Elégedettségre azonban nincs okuk, mert a rendszerváltozás előtt sokkal nagyobb népszerűségnek örvendhettek. Érettnek látják a hely­zetet, hogy némiképpen változtassanak pártjuknak az arculatán, ami olyan politizálást eredményezhet, amire a jelenleginél jóval többen tartanak igényt. Eltökélt szándékuk, hogy olyan markáns egyénisé­geket juttassanak az MDF élére, akik képesek lesznek maguk mögé tömegeket felsorakoztatni. Nem rejtették véka alá, ebbéli törekvése­ikkel már a következő parlamenti választásokra készülnek, amelyen mindenképpen csatát szeretnének nyerni. Ennek megfelelően dol­gozzák ki hosszabb távra szóló programjukat is. Annak tartalmaznia kell mindazt, ami alternatívát kínál a jelenlegi válságos helyzetből való kilábalásra. Ellenkező esetben tétlen szemlélői lehetnek annak a folyamatnak, amit egyre többen bírálnak, de nem olyan biztos, hogy a koalíciós kormány bukását eredményezheti. — puszta — H­AT TÜNTETŐ SZAK- vagy csak formálisan műkö- SZERVEZET MÁJUS bő érdekegyeztetést, vala- ELSEJÉN. A Belügyi Dolgo­ mint tiltakozik a kormány­zók Szakszervezete, a Fél- egyoldalú pénzügyi szemlé­­lőoktatási Dolgozók Szak­­lete, a szakmaiság háttérbe szervezete, a Honvédségi szorítása ellen. Az aláírók köz Dolgozók Szakszervezete, a vételik a köz- és felsőokta- Magyar Zeneművészek és táj szakmai finanszírozása Táncművészek Szakszerve- biztonságának biztosítását tete, a Tudományos és In- és a tudományos munka fen­­novációs Dolgozók Szak­­tételeinek európai színvona­­szervezete, valamint a­me­­ly fenntartását. Olyan pénzp­t­dagógusok Szakszervezete ügyi és adórendszer beve­­t vezetőik aláírásával elfi­­zetését szorgalmazzák, tett petíciót adtak át Kóródi amely nemcsak a bérből és Máriának, az Országgyűlés fizetésből élők jövedelmét alelnökének a Parlament­ tartja számon, hanem vissza­­ben. A dokumentum első­ szorítja az illegális jövedel­­madhatatlannak tartja a nem­­et és a feketegazdaságot. Tűzszünet után Szerbek ellen horvátok A horvát hadsereg tegnap megtámadta Belgrád—Zágráb au­tópálya nyugat-szlavóniai szakaszát, tüzérséggel lőtte a krajinai szerbek kezén lévő Nova Gradiskát és Pakracot, a táma­dásban több polgári személy életét vesztette, illetve megsebe­sült. A térségben állomásozó ENSZ-erők jelentése alapján, a hor­­vát erők ellenőrzésük alá vonták az autópálya jelentős részét, harckocsik állnak a decemberben megnyitott, ám pénteken le­zárt útszakaszon. Susan Manuel zágrábi ENSZ-szóvivő elmondta: a kéksisa­kosok úgy tudják, hogy a krajinai szerbek nem vezényeltek erő­sítést a harcok helyszínére. Az ENSZ zágrábi parancsnoksága utasítást adott a harcok helyszínén tartózkodó kéksisakosok visszavonására, miután a szerbek Pakracban túszul ejtettek 26 ENSZ-katonát. A harcokban súlyos sebesülést szenvedett három jordániai ENSZ-katona, valószínű, hogy a kéksisakosok megfi­gyelőpontját szerb állásokból vették tűz alá. A horvátok szerint a terveknek megfelelően halad a korlátozott katonai akció. Banja Luka-i szerb források szerint nem lehet kizárni, hogy a két szerb hadsereg közös támadást indít a horvát haderő ellen. R­okonlelkek biztattak, csak ne Szerbiába. És ha kell? Adódott, hogy az Új­vidéki Színház fölajánlotta nyárra a Zorbát, Mikisz Theodorakisz híres balettjét a szabadtérire. Későn bár, de csalogató feltételekkel, jönné­nek napidíjért mindössze, csupán csak jöhessenek. Hiá­ba, az embargó miatt part­vonalra szorult kultúra azért éberen keresi a kitörési pon­tokat, hiszen a művészeti éle­tet sem lehet falak közé zár­ni a megaporodás, tartós ká­rosodások veszélyei nélkül. A múzsáknak — ha nem is hallgatnak — ott sincs közük a fegyverek ropogásához. Van persze a milíciának. Trükkös dolog, de látszólag a közlekedés fegyelme erezi át az utak forgalmát fékező hatvanas sebességkorlátozó táblák erdejét okkal, ok nél­kül visszafognak, s miután jó előre figyelmeztettek baráta­ink, úgysem ússzuk meg bün­tetés nélkül, be is tartottam mód felett Még a negyvenes, harmincas, húszas sőt tízes korlátokat is, bár utóbbinál az Opel Astrát valósággal tolni Potorba kellett Mindezek jó éjfél után, hogy menetrendszerűen jöttek az ellenőrzések. Bácskatopolya fölött aztán nem volt pardon. „A hatvanas tábla után kicsit még jött hatvanöttel” — így a rend őre, útlevelet el, ötven di­nár. Csak forint és márka van. Nem baj, útlevél marad, tes­sék keresni dinárt E végsza­vakat már magyarul tolmá­csolta a kék egyenruhába bújt fiatalember, uccu hát neld az éjszakának. A közeli hotelben természetesen nem váltottak, akkor és ott a szerb ügyeletes­­nek nem volt ínyére a márka, pláne nem a forint. Kocsmá­ról kocsmára araszolva végre holmi éjjeli bagoly szűnt meg, még rendes volt, csak 25 már­kát kért ötven dinárért. Sietve vissza a milicistákhoz, közben szorong a szív, görcsben a gyo­mor, mert ha már nincsenek ott, hogy jutok ki az ország­ból. Szerbiában ma minden megtörténhet. Szerencsénk volt, kitöltötte büntetőigazolá­­somat, a petordát, s usgyi negyvenes átlagsebességgel le a határig, gurultunk majd reg­gelre. Az igazsághoz tartozik, mindehhez tényleg semmi kö­zük a múzsáknak. Határtalan figyelmességgel, szeretettel fo­gadtak a színházban, ahová az athéni polgármester is ház­­tűznézni jött a Zorbát. Tár­gyalás után, közvetlenül az előadás előtt függöny elé jött a direktor, nyílt színen kö­szöntött bennünket, utána a vacsorameghívást sem lehe­tett lemondani, de persze az előadás sem volt rossz. Theodorakisz muzsikája ér­­zelemdús, melankolikus, mediterrán zsongás. Igazi délszaki. Ukrán és román szólótáncos erősíti a kartán­cosokat, a kórus mint a gö­rög drámában hátul, lépcső­kön gubbasztva dalol, a fi­nálé szirtakija unos-untalan ismétlésre tapsolja a lát­ványt. Játsszuk vagy sem, most nyáron, még nem tudom. Amolyan előrehozott rá­­adásfélének, ámbátor leg­később június végére ajánl­ják, régi nóta, a társulat szabadságra megy. Úgy lát­szik, a szubvenció apadása odaát még nem rajzolta át a munkahelyi szokásokat. Idő kérdése csupán. — nikolényi — C^N ^ w DÉLVILÁG mmmMi 1995. máj. 2., kedd n Boldoggá avatták János Pál pápa vasárnap az észak-olaszországi Trentóban • tett látogatása során boldoggá avatta a 18—19. században élt Giovanni Nepomuccno De Tschiderer püspököt, aki az akkor az Osztrák—Magyar Monarchiához tartozó vidéken mind a német, mind az olasz közösségben tevékenykedett . A püspök valóban megnyitotta Európa szívét, mivel átlépett a társadalmi helyzet, a gondolkodásmód és a nyelvek különbözőségének határain—idéz­te a Reuter a pápa német és olasz nyelvű méltatását amelyet mintegy 100 ezer hívő előtt egy háromórás istentiszteleten mondott­­. — Jelenleg, amikor oly fontos Európa felépítése, egy püspök boldoggá avatása, aki átlépett a határokon, biztatás népeinknek arra, hogy a keresztény hitben felismerjék a különböző nyelvű­­ kultúrájú népeket összekötő cementet — állt a trentói püspökök üzenetében, amelyet felolvastak az istentisztelet során. Az 1770- ben Bolzanóban született és 1860-ban Trentóban elhunyt De Tschiderert életében csak „csizmás püspökként” ismerték, mivel sűrűn meglátogatta a hegyvidékes környék eldugott falvait A mostani II. János Pál 120. apostoli látogatása. A katolikus egyházfő már kétszer járt T­rentóban néhány napos pihenés céljából. A pápa — akin egy évvel ezelőtt hajtottak végre műtétet combnyaktörés miatt — viszonylag jó egészségnek örvend. Vigyázó szemüket Szegedre vetették A tandíj kompenzációja S­zombaton Szegedre irányult az ország egyetemi-főiskolai hall­gatóinak a figyelme. Ennek egyszerűen az a magyarázata, hogy a Hallgatói Önkormányzatok Országos Szövetségének közgyűlésén, a tisztújítás mellett, sorskérdésről is tárgyaltak a résztvevők. Mint azt Szabó László, a szövetség újraválasztott elnöke la­punknak elmondta, több mint hat órán át vitáztak a tervezett tan­díj bevezetéséről. Ezzel kapcsolatban eltérőek voltak a vélemé­nyek, de végül is a közgyűlés megállapodott abban, hogy a tandíj, mint fogalom, elfogadható a számára. Ám a bevezetésére több feltételt szabtak. Csak akkor tartják elfogadhatónak, ha azzal egy­idejűleg megreformálják a hallgatói juttatások teljes rendszerét. Jelenleg ugyanis tanulmányi és szociális alapon járnak ezek a juttatások. A kormányzati tervek arról szólnak, hogy kétezer fo­rintos egységes tandíjat kell fizetni. Ennek így semmi köze egy­máshoz, hiszen csak a tandíjmentességet osztanák le szociális ala­pon. Ezért ezt a javaslatot a közgyűlés nem tartja elfogadhatónak. Szerintük a hallgatói juttatásokkal egységben kell kezelni a tandí­jat, gyakorlatilag egy közös kormányrendeletben. Megítélésük szerint a tandíj bevezetésével párhuzamosan konk­rét fejlesztési lépésekre is szükség van. Ez azt jelenti, hogy nem érik be csupán a kormányzati tervekkel, ami a felsőoktatás fej­lesztéséről szóló országgyűlési határozat megalkotását, tehát egy elvi kinyilatkoztatást jelent, mert ez kevés. Ezzel nem lehet tandí­jat kompenzálni. Egyes konkrét felsőoktatás fejlesztési kérdések­ben konkrét lépéseket kell tennie a kormányzatnak. Ilyen lehet például a kredit rendszerű oktatás kiterjesztése, az oktatók véle­ményezési rendszerének a beiktatása, valamint a hallgatóké is, a hallgatói létszám radikális emelése és sok minden más. A hallga­tók azt állítják: ha tandíj van, akkor ennek együtt kell járni más konkrét lépésekkel. Nem elég csak az elveket leszögezni. Elhatá­rozták, ha nem sikerül megállapodásra jutni a kormányzattal, ak­kor készek lesznek a végső eszközt igénybe venni. Számukra ez a tüntetést jelenti. Szabó Lászlótól megtudtuk tovább, hogy pénteken újra talál­koznak a pénzügyminiszterrel, amikor summázzák a szakértői tár­gyalások eddigi menetét. Ha megállapítják, hogy nem sikerült közös nevezőre jutniuk, akkor természetesen a megállapodás sem jöhet létre. Kérdésünkre, hogy Bokros úr vajon a múlt héten tar­tott megbeszélésükön is olyan cinikusnak, arrogánsnak bizonyult, mint amikor a tüntető egyetemisták előtt beszélt, Szabó elmondta, velük egészen más stílusban tárgyalt. Időközben bizonyára kom­munikációs szakértők is a segítségére siettek, és meggyőzték: visszafogottabb viselkedéssel, hangvétellel megnyerőbbé válhat. A cinikus mosolytól azonban nem tud szabadulni. Ám a hallgatók ezúttal nem is arra figyelnek. Inkább azt várják el tőle, hogy fogadja el javaslataikat, és idén még ne vezessék be a tandíjat. A hallgatói önkormányzatok ezt politikai sikerként könyvelnék el. Pusztakeresztúri

Next