Reggeli Délvilág, 1995. május (6. évfolyam, 101-126. szám)

1995-05-02 / 101. szám

A vásárhelyi Bethlen gimnáziumban az elmúlt néhány nap ünnepléssel telt. Nemrég érkeztek haza ugyanis a református gimnáziumok művészeti triatlonjának versenyzői, Szél Erzsébet, Törökgyörgy Zsuzsa és Hegyi Márton, sikerükkel öregbítették alma materük hírnevét. Tanáruk Fülöp Erzsébet volt, aki arról beszél, mit is jelentett valójában ezen a megmérettetésen szerepelni. — A verseny — Kursinszky Lajosné kezdeményezésére született — hagyományteremtő volt, a sokoldalúan képzett személyiség fejlesztésének jegyében zajlott. Nagyon örültünk az ötletnek, minden gyermekben csodák rejlenek, csak nem mindig figyelünk rájuk. Ez a mostani program afféle tehetségkutatás is volt. Ennek alapján választották ki a feladatokat: irodalom, ének-zene, rajz. A három tantárgyból egy elméletet választottak a diákok, de a gyakorlatból — ének, képzőművészet — bizony mindannyiuknak helyt kellett állni. Komoly próbatétel volt, hisz’ nemrég lettünk református gimnázium. Embertelenül sokat tanultak a gyerekek, míg a húsvétról — a versengés idejének ünnepéről —, mint a művészetek nagy témaköréről annyit tudtak, hogy dobogóra kerülhessenek. Nehéz a reformáció, pláne, hogy tősgyökeres egyházi középiskolákkal kellett összemérni tudásunkat. Ők a szimbólumrendszertől kezdve mindenben több tapasztalattal rendelkeztek. Kezdetben. Pedig sokáig kétséges volt, indulhatunk-e egyáltalában. Nevezési díjra ugyanis nem futotta a gimnáziumnak, az ótemplomi egyházközösség segített ki bennünket. A felkészülés terén sokat köszönhetünk Dányi József tiszteletes úrnak, aki saját könyvtárának féltett kincseit bocsátotta diákjaink rendelkezésére, Simon István és felesége pedig a zsoltárok bibliai vonatkozásainak elsajátításában könnyítette meg dolgunk — mondja Erzsike néni, s átadja a szót Szél Erzsébetnek, aki sok emléket gyűjtött a versennyel kapcsolatban. — Én összehasonlító verselemzést írtam az elméleti részben, amihez egyébként nagyon át kellett venni, Ady, Babits, Dsida, Áprily, és Tamási egész művészetét, életrajzát, műelemzéseket, korszakokat — de a legnehezebbnek mégsem ezt tartottam. Verset is kellett írni! Előre megadott rímekkel. Nem mondom, jobban beleizzadtam, mint a három művészeti produkcióba együtt. Aztán ott a másik nagy izgalom, szereplés a gálán. Egy Liszt-darabot zongoráztam és egy Babits-verset szavaltam. Persze ettől a kis izgalomtól volt igazán érdekes. — Meg attól, hogy énekelni lehetett — veszi át a szót Hegyi Márton, akinek basszus hangját III. díjjal jutalmazta a zsűri az ének-zene kategóriában. — A felkészülés alatt sok olyant tanultunk a XVI. század protestáns énekköltészetről, ami az újdonság erejével hatott. Én eddig — cserkésztábori élményeim alapján — elsősorban népdalokkal foglalkoztam. Színpadra is egy bácskai dallal készültem. Most látom csak, mi minden rejlik a zsoltárokban. 9- et kellett megtanulni belőle. Mindent, ami szövegével, zenéjével, szerzőjével kapcsolatos. — Marci, hogy állsz a többi művészettel? — Az irodalmat szeretem. — A rajzot? Szóval azt kevésbé. Nem úgy, mint Törökgyörgy Zsuzsa, akinek épp’ a napokban nyílt kiállítása a gimnázium aulájában. Ő a triatlon harmadik helyezettje lett, második díjat nem adtak ki, mégis szerényen csak ennyit mond: — Imádok rajzolni. Felvételizni is ebből szeretnék képgrafika szakra a Képzőművészeti Főiskolára, de tartok tőle egy kicsit. Térjünk vissza a pesti versenyre! A feladat címe „A húsvét szimbolikája a református egyházi művészetben” volt, ezenkívül ismerni kellett a Tiszahát középkori eredetű református templomait. Gyakorlatból pedig köcsögöket, kancsókat, vázaféleségeket rajzoltunk (amik nem voltak a legjobban beállítva.) A rendezvény alaphangulata tetszett a legjobban. Bár én nem vagyok elmélyülten vallásos, mégis jólesett látni, mekkora erőt ad néhány embernek a hit. Különböző embertípusokon mérhettük le a vallásosság fokozatait. Volt, aki csak eszköznek, máznak használta, s bizony láttunk mást is. Én úgy érzem csak vágyakozhatok ilyen békére, de elérni... — A felkészítő tanár szerint mi jelentette a legnagyobb gondot? — A, nem volt nehéz dolgom! Különösen, hogy előre meghatározták a kiírásban a feladatokat. Egyik leglényegesebb eredményünk, hogy tanulóink megtanultak önállóan anyagot gyűjteni, szelektálni, felkészülni egy-egy komoly feladatra. S ösztönösen ráéreznek, mi az, amihez tehetségük van, s ezt milyen irányba fejlesszék tovább. Ez a verseny, azt hiszem, jó útravaló lesz nekik. — petrusán — (Fotó: Robert Canon) A választmány Vásárhelyen Az MDF nem tétlenkedik A legutóbbi tisztújítást követően az MDF Csongrád megyei választmánya úgy döntött, üléseit ezentúl mindig másmás településen tartja. A választmány tagjai ehhez igazodva adtak egymásnak randevút a hétvégén Hódmezővásárhelyen. Miután meghallgatták a beszámolót, amely a párt helyi és megyei szervezetének helyzetét taglalta, dr. Für Lajos, a Magyar Demokrata Fórum országos elnöke megnyugvással vette tudomásul, hogy a tagság errefelé sem táblából. Eme dr. Kószó Péter, a megyei választmány elnöke utalt, amikor megállapította, hogy sikerült felülkerekedniük a kudarcon. A megye településein az utóbbi időben fokozódó érdeklődést tapasztalnak az MDF munkája iránt, amit a taglétszám növekedése, de főként holdudvarinaiak a tágulása is bizonyít. Elégedettségre azonban nincs okuk, mert a rendszerváltozás előtt sokkal nagyobb népszerűségnek örvendhettek. Érettnek látják a helyzetet, hogy némiképpen változtassanak pártjuknak az arculatán, ami olyan politizálást eredményezhet, amire a jelenleginél jóval többen tartanak igényt. Eltökélt szándékuk, hogy olyan markáns egyéniségeket juttassanak az MDF élére, akik képesek lesznek maguk mögé tömegeket felsorakoztatni. Nem rejtették véka alá, ebbéli törekvéseikkel már a következő parlamenti választásokra készülnek, amelyen mindenképpen csatát szeretnének nyerni. Ennek megfelelően dolgozzák ki hosszabb távra szóló programjukat is. Annak tartalmaznia kell mindazt, ami alternatívát kínál a jelenlegi válságos helyzetből való kilábalásra. Ellenkező esetben tétlen szemlélői lehetnek annak a folyamatnak, amit egyre többen bírálnak, de nem olyan biztos, hogy a koalíciós kormány bukását eredményezheti. — puszta — HAT TÜNTETŐ SZAK- vagy csak formálisan műkö- SZERVEZET MÁJUS bő érdekegyeztetést, vala- ELSEJÉN. A Belügyi Dolgo mint tiltakozik a kormányzók Szakszervezete, a Fél- egyoldalú pénzügyi szemlélőoktatási Dolgozók Szaklete, a szakmaiság háttérbe szervezete, a Honvédségi szorítása ellen. Az aláírók köz Dolgozók Szakszervezete, a vételik a köz- és felsőokta- Magyar Zeneművészek és táj szakmai finanszírozása Táncművészek Szakszerve- biztonságának biztosítását tete, a Tudományos és In- és a tudományos munka fennovációs Dolgozók Szaktételeinek európai színvonaszervezete, valamint amely fenntartását. Olyan pénzptdagógusok Szakszervezete ügyi és adórendszer bevet vezetőik aláírásával elfizetését szorgalmazzák, tett petíciót adtak át Kóródi amely nemcsak a bérből és Máriának, az Országgyűlés fizetésből élők jövedelmét alelnökének a Parlament tartja számon, hanem visszaben. A dokumentum első szorítja az illegális jövedelmadhatatlannak tartja a nemet és a feketegazdaságot. Tűzszünet után Szerbek ellen horvátok A horvát hadsereg tegnap megtámadta Belgrád—Zágráb autópálya nyugat-szlavóniai szakaszát, tüzérséggel lőtte a krajinai szerbek kezén lévő Nova Gradiskát és Pakracot, a támadásban több polgári személy életét vesztette, illetve megsebesült. A térségben állomásozó ENSZ-erők jelentése alapján, a horvát erők ellenőrzésük alá vonták az autópálya jelentős részét, harckocsik állnak a decemberben megnyitott, ám pénteken lezárt útszakaszon. Susan Manuel zágrábi ENSZ-szóvivő elmondta: a kéksisakosok úgy tudják, hogy a krajinai szerbek nem vezényeltek erősítést a harcok helyszínére. Az ENSZ zágrábi parancsnoksága utasítást adott a harcok helyszínén tartózkodó kéksisakosok visszavonására, miután a szerbek Pakracban túszul ejtettek 26 ENSZ-katonát. A harcokban súlyos sebesülést szenvedett három jordániai ENSZ-katona, valószínű, hogy a kéksisakosok megfigyelőpontját szerb állásokból vették tűz alá. A horvátok szerint a terveknek megfelelően halad a korlátozott katonai akció. Banja Luka-i szerb források szerint nem lehet kizárni, hogy a két szerb hadsereg közös támadást indít a horvát haderő ellen. Rokonlelkek biztattak, csak ne Szerbiába. És ha kell? Adódott, hogy az Újvidéki Színház fölajánlotta nyárra a Zorbát, Mikisz Theodorakisz híres balettjét a szabadtérire. Későn bár, de csalogató feltételekkel, jönnének napidíjért mindössze, csupán csak jöhessenek. Hiába, az embargó miatt partvonalra szorult kultúra azért éberen keresi a kitörési pontokat, hiszen a művészeti életet sem lehet falak közé zárni a megaporodás, tartós károsodások veszélyei nélkül. A múzsáknak — ha nem is hallgatnak — ott sincs közük a fegyverek ropogásához. Van persze a milíciának. Trükkös dolog, de látszólag a közlekedés fegyelme erezi át az utak forgalmát fékező hatvanas sebességkorlátozó táblák erdejét okkal, ok nélkül visszafognak, s miután jó előre figyelmeztettek barátaink, úgysem ússzuk meg büntetés nélkül, be is tartottam mód felett Még a negyvenes, harmincas, húszas sőt tízes korlátokat is, bár utóbbinál az Opel Astrát valósággal tolni Potorba kellett Mindezek jó éjfél után, hogy menetrendszerűen jöttek az ellenőrzések. Bácskatopolya fölött aztán nem volt pardon. „A hatvanas tábla után kicsit még jött hatvanöttel” — így a rend őre, útlevelet el, ötven dinár. Csak forint és márka van. Nem baj, útlevél marad, tessék keresni dinárt E végszavakat már magyarul tolmácsolta a kék egyenruhába bújt fiatalember, uccu hát neld az éjszakának. A közeli hotelben természetesen nem váltottak, akkor és ott a szerb ügyeletesnek nem volt ínyére a márka, pláne nem a forint. Kocsmáról kocsmára araszolva végre holmi éjjeli bagoly szűnt meg, még rendes volt, csak 25 márkát kért ötven dinárért. Sietve vissza a milicistákhoz, közben szorong a szív, görcsben a gyomor, mert ha már nincsenek ott, hogy jutok ki az országból. Szerbiában ma minden megtörténhet. Szerencsénk volt, kitöltötte büntetőigazolásomat, a petordát, s usgyi negyvenes átlagsebességgel le a határig, gurultunk majd reggelre. Az igazsághoz tartozik, mindehhez tényleg semmi közük a múzsáknak. Határtalan figyelmességgel, szeretettel fogadtak a színházban, ahová az athéni polgármester is háztűznézni jött a Zorbát. Tárgyalás után, közvetlenül az előadás előtt függöny elé jött a direktor, nyílt színen köszöntött bennünket, utána a vacsorameghívást sem lehetett lemondani, de persze az előadás sem volt rossz. Theodorakisz muzsikája érzelemdús, melankolikus, mediterrán zsongás. Igazi délszaki. Ukrán és román szólótáncos erősíti a kartáncosokat, a kórus mint a görög drámában hátul, lépcsőkön gubbasztva dalol, a finálé szirtakija unos-untalan ismétlésre tapsolja a látványt. Játsszuk vagy sem, most nyáron, még nem tudom. Amolyan előrehozott ráadásfélének, ámbátor legkésőbb június végére ajánlják, régi nóta, a társulat szabadságra megy. Úgy látszik, a szubvenció apadása odaát még nem rajzolta át a munkahelyi szokásokat. Idő kérdése csupán. — nikolényi — C^N ^ w DÉLVILÁG mmmMi 1995. máj. 2., kedd n Boldoggá avatták János Pál pápa vasárnap az észak-olaszországi Trentóban • tett látogatása során boldoggá avatta a 18—19. században élt Giovanni Nepomuccno De Tschiderer püspököt, aki az akkor az Osztrák—Magyar Monarchiához tartozó vidéken mind a német, mind az olasz közösségben tevékenykedett . A püspök valóban megnyitotta Európa szívét, mivel átlépett a társadalmi helyzet, a gondolkodásmód és a nyelvek különbözőségének határain—idézte a Reuter a pápa német és olasz nyelvű méltatását amelyet mintegy 100 ezer hívő előtt egy háromórás istentiszteleten mondott. — Jelenleg, amikor oly fontos Európa felépítése, egy püspök boldoggá avatása, aki átlépett a határokon, biztatás népeinknek arra, hogy a keresztény hitben felismerjék a különböző nyelvű kultúrájú népeket összekötő cementet — állt a trentói püspökök üzenetében, amelyet felolvastak az istentisztelet során. Az 1770- ben Bolzanóban született és 1860-ban Trentóban elhunyt De Tschiderert életében csak „csizmás püspökként” ismerték, mivel sűrűn meglátogatta a hegyvidékes környék eldugott falvait A mostani II. János Pál 120. apostoli látogatása. A katolikus egyházfő már kétszer járt Trentóban néhány napos pihenés céljából. A pápa — akin egy évvel ezelőtt hajtottak végre műtétet combnyaktörés miatt — viszonylag jó egészségnek örvend. Vigyázó szemüket Szegedre vetették A tandíj kompenzációja Szombaton Szegedre irányult az ország egyetemi-főiskolai hallgatóinak a figyelme. Ennek egyszerűen az a magyarázata, hogy a Hallgatói Önkormányzatok Országos Szövetségének közgyűlésén, a tisztújítás mellett, sorskérdésről is tárgyaltak a résztvevők. Mint azt Szabó László, a szövetség újraválasztott elnöke lapunknak elmondta, több mint hat órán át vitáztak a tervezett tandíj bevezetéséről. Ezzel kapcsolatban eltérőek voltak a vélemények, de végül is a közgyűlés megállapodott abban, hogy a tandíj, mint fogalom, elfogadható a számára. Ám a bevezetésére több feltételt szabtak. Csak akkor tartják elfogadhatónak, ha azzal egyidejűleg megreformálják a hallgatói juttatások teljes rendszerét. Jelenleg ugyanis tanulmányi és szociális alapon járnak ezek a juttatások. A kormányzati tervek arról szólnak, hogy kétezer forintos egységes tandíjat kell fizetni. Ennek így semmi köze egymáshoz, hiszen csak a tandíjmentességet osztanák le szociális alapon. Ezért ezt a javaslatot a közgyűlés nem tartja elfogadhatónak. Szerintük a hallgatói juttatásokkal egységben kell kezelni a tandíjat, gyakorlatilag egy közös kormányrendeletben. Megítélésük szerint a tandíj bevezetésével párhuzamosan konkrét fejlesztési lépésekre is szükség van. Ez azt jelenti, hogy nem érik be csupán a kormányzati tervekkel, ami a felsőoktatás fejlesztéséről szóló országgyűlési határozat megalkotását, tehát egy elvi kinyilatkoztatást jelent, mert ez kevés. Ezzel nem lehet tandíjat kompenzálni. Egyes konkrét felsőoktatás fejlesztési kérdésekben konkrét lépéseket kell tennie a kormányzatnak. Ilyen lehet például a kredit rendszerű oktatás kiterjesztése, az oktatók véleményezési rendszerének a beiktatása, valamint a hallgatóké is, a hallgatói létszám radikális emelése és sok minden más. A hallgatók azt állítják: ha tandíj van, akkor ennek együtt kell járni más konkrét lépésekkel. Nem elég csak az elveket leszögezni. Elhatározták, ha nem sikerül megállapodásra jutni a kormányzattal, akkor készek lesznek a végső eszközt igénybe venni. Számukra ez a tüntetést jelenti. Szabó Lászlótól megtudtuk tovább, hogy pénteken újra találkoznak a pénzügyminiszterrel, amikor summázzák a szakértői tárgyalások eddigi menetét. Ha megállapítják, hogy nem sikerült közös nevezőre jutniuk, akkor természetesen a megállapodás sem jöhet létre. Kérdésünkre, hogy Bokros úr vajon a múlt héten tartott megbeszélésükön is olyan cinikusnak, arrogánsnak bizonyult, mint amikor a tüntető egyetemisták előtt beszélt, Szabó elmondta, velük egészen más stílusban tárgyalt. Időközben bizonyára kommunikációs szakértők is a segítségére siettek, és meggyőzték: visszafogottabb viselkedéssel, hangvétellel megnyerőbbé válhat. A cinikus mosolytól azonban nem tud szabadulni. Ám a hallgatók ezúttal nem is arra figyelnek. Inkább azt várják el tőle, hogy fogadja el javaslataikat, és idén még ne vezessék be a tandíjat. A hallgatói önkormányzatok ezt politikai sikerként könyvelnék el. Pusztakeresztúri