Reggeli Magyarország, 1942. január (49. évfolyam, 1-25. szám)
1942-01-01 / 1. szám
1942 formáris csütörtök XLIX. évfolyam, 1. szám FŐSZERKESZTŐI SZVATKÓ PÁL Ára: a Sárga Rádióval együtt 8 fitté* Előfizetési ár ' V%£\ ! hóra 1*90, negyedévre 5*50 pengő ■ lift) A Krim félszigeten a harcok és németek behatoltak Szebasztopol erődjeibe — Elkeseredett harcok a keleti arcvonal többi szakaszán — Csatározások Mgedabia környékén — Manilától tíz kilométerre állnak a japánok Hitler újévi felhívása a német néphez — Mussolini szombaton beszél Könnyebb elmondani, hogy mi volt az elmúlt évben, mint megjósolni, hogy mi lesz az új évben. Churchill ugyan az ottawai parlamentben azt mondta, hogy a háború elérkezett ahhoz a ponthoz, ahonnan már látniaz út végét*, — de ez inkább újévi hangulatból térnek szánt propagandakijelentés, mint tárgyilagos vélemény, amelynek mi is hasznát vehetnénk. Egyet biztosan látunk és tudunk, hogy ez az újév, összehasonlítva 1940 és 1941 első napjaival, sokkal nagyobb háborús lázban találja a világot. Hiszen az első háborús újév úgyszólván csendben telt el, az első háborús tél a tengeri és a légi háborútól eltekintve szinte eseménytelen volt Tavaly is ugyanez volt a helyzet azzal a különbséggel, hogy Észak-Afrikában akkor is nagy harcok voltak. Ez idén egész más a helyzet Ez az első igazi háborús tél, amikor a harcok változatlanul folynak, sőt éppen a tél küszöbén új frontok is keletkeztek, mint a Távol-Keleten. Ma szünet nélkül dühöng a téli háború az orosz fronton, a német-angol légiháború is időnkint teljes erővel kiújul, az óceánokon folyik a harc a tengeri uralomért és Távol-Keleten az európai háborúnak teljesen méltó párja született 1941-ben végleg kialakult a két szembenálló arcvonal. Ez az év méltán nevezhető a totális háború kiterjedései évének, ebben az évben megszűntek azok a felemás helyzetek, amelyek a háború fejlődésével egyre tarthatatlanabbá váltak és döntésre késztették az érdekelteket Van ugyan még most is néhány homályos pontja a világtérképnek, ahol még érezzük a döntés előtti feszültség nyomait, de érzésünk szerint nagy meglepetések már nem történhetnek. A homályos pontok kitisztulása csak az alkalomtól függ, ami nem sokáig késhet. A totális háború azt jelenti, hogy a háború a föld bármelyik pontján élő népeket egyik vagy a másik táborba sodorta. A földet ma valahogy »övezetekre« lehetne felosztani, aszerint, hogy a föld egyes területei melyik hadviselő fél befolyása alá tartoznak. Hét övezetet tudnánk felállítani: 1. Anglia, 2. a tengelyhatalmak ellenőrzése alatt álló európai és északafrikai területek, 3. a Szovjetúnió, Közel- és Közép-Kelet, a Kairó—Cape Town tengelyhez tartozó afrikai területek, India, Csungking—Kína, az angolszász felügyelet f alá tartozó csndesóceáni szigetek és kontinensek, 4. Japán és a hozzá tartozó keletázsiai területek, 5. a Csendes óceán, 6. az Egyesült Államok és Kanada és 7. az Atlanti óceán. Az első, a harmadik és hatodik övezet képezi a szövetségesek bázisait, a második és negyedik a tengelyhatalmakét 1942- ben valószínűleg hamarosan sor kerül annak a néhány »homályos pontnak”eltüntetésére, amelyről előbb már szóltunk. Ilyen homályos pont elsősorban a japán-szovjet viszony. A távolkeleti háború kitörése után az angolszászok érthető okokból arra törekedtek, hogy Japán ellen a Szovjetúniót is felvonultassák. Moszkvában viszont — szintén érthető okokból — ragaszkodtak a japán-orosz semlegességi szerződéshez és Tokiónak is megvolt az oka arra, hogy fenntartsa a Matszuoka európai utazása alkalmából kötött moszkvai paktumot. Eden moszkvai utazása nem utolsó sorban valószínűleg éppen a szovjet-japán viszonnyal állt összefüggésben. Sokan vannak, akik már a közeljövőre jósolják a japán-orosz háború kitörését Az illetékesek nyilatkozatai azonban egyelőre igen óvatosak és tartózkodóak. Hull amerikai külügyminiszter egyáltalán nem volt hajlandó nyilatkozni az állítólagos angol-amerikai-orosz megegyezésről. A másik ilyen homályos kérdés a délamerikai országok ügye. Roosevelt mindent megtesz annak érdekében, hogy Dél-Amerikát teljesen megnyerje az angolszászok ügyének, de ugyanakkor a délamerikai országok sajátos érdekei és kapcsolatai ellentétes irányban is hatást gyakorolnak. Érdekes fejleménynek kell tekintenünk a berlini argentin nagykövet és a buenosairesi német nagykövet hazahívását. A tisztázásra váró homályos kérdések közé tartozik végül Délnyugat- Európa problémája, amellyel bizonyos tekintetben — lévén földközitengeri kérdésről szó — a török ügy is összefügg. De amit a délnyugateurópai probléma alatt értünk, az összefügg Észak- és Nyugat-Afrika bizonyos területeivel is. Egyszóval itt a Vichy uralma alá tartozó francia területekről, valamint Spanyolországról és Portugáliáról van szó. Pillanatnyilag kisebb jelentőségű események hívják csak fel a figyelmet ezekre a területekre — mint a Benno-ügy vagy a Timor-, St. Pierre- és Miquelon-szigetek kérdése — de jól tudjuk, hogy az ilyen kisebb jelentőségű események könnyen idézhetik elő a függő kérdések teljes felgöngyölítését. 1943- ra eddig még csak Churchill merészkedett jóslásokba bocsátkozni. A brit miniszterelnök washingtoni tárgyalásai óta sokat foglalkozik a jövővel és beszédei főleg a háború folytatására és befejezésére vonatkoznak. Churchill beszédmodora pont az ellenkezője például Hitler megszokott gondolatmeneteinek. Hitler beszédeiben mindig a történelmi visszapillantás foglalja el a főhelyet, de a különbség Hitler és Churchill beszédeinek felépítése közt érthető, hiszen a németek óriási sikerekre tekinthetnek vissza, míg az angolszászok jobb, ha hallgatnak a múltról. Az egyik tekintélyes japán lap főszerkesztője egyébként azt válaszolta Churchill 1943-ra vonatkozó jóslataira, hogy 1943-ban a brit világbirodalom már rég nem lesz. A japán főszerkesztő 1942-re jósolja az Empire felosztását, mégpedig Amerika elsőrendű közreműködésével. Anglia vagy Németország megszállása alá kerül, vagy pedig északamerikai protektorátussá válik — írja a japán publicista. Az újévre vonatkozó német kijelentések jelentősége majd háttérbe szorul Hitler bejelentett szilveszteri felhívásának elhangzása után. Ennek tartalmát még nem ismerjük. De már most is érdemes feljegyezni, hogy 1942-re vonatkozólag eddig két autentikus német nyilatkozat hangzott el, mindkettő Ribbentroptól származik. December 24-én a német külügyminiszter a spanyol távirati iroda munkatársának nyilatkozott és azt mondta, hogy 1942-ben a német véderő egyikfő feldata a kelet felől fenyegető veszedelem végleges kikapcsolása lesz. December 27-én pedig Ribbentrop rádióbeszédet intézett a japán néphez és kijelentette: a háromhatalmi egyezmény országai 1942-ben teljes bizonyossággal kivívják a végső győzelmet. A győzelem mögött mindkét oldalról az új világ képét szeretik felvázolni. A béke ideáljai természetesen homlokegyenest ellenkezőek. A háromihatalmi szerződésben foglalt eszmékkel szembenállnak az Atlanti Chartában foglalt angolszász békeeszmények. Churchill legutóbbi ottawai beszédében még azt is elárulta, hogy szerinte »az új világ felépítése olyan nemzetközi szervezeten fog alapulni, amelynek középpontjában az angolul beszélő népek állnak.* Eden moszkvai tárgyalásairól kiadott hivatalos közlemény pedig arról beszél, hogy megállapították az angolszovjet nézetek teljes azonosságát s ez az összhang nemcsak a háború folytatására és a béke megszervezésére vonatkozik, hanem a háborút követő új világ felépítésére is. Berlinben, Rómában és Tokióban úgy Churchill ottawai kijelentéseit, mint Eden moszkvai megállapodásait a legnagyobb felháborodással utasítják vissza. A béke céljaiban és eszményeiben nem is lehet megegyezés a tengelyhatalmak és az angolszászok között. A totális világháború ereje teljében lépi át az újesztendő küszöbét. BORSODY ISTVÁN ! 71 moszkvai paktum berlini megvilágításban Berlin, december 31 A Reggeli Magyarország berlini szerkesztőségének telefonjelentése Az a nagy élesség, amellyel német részről Eden angol külügyminiszternek Moszkvában folytatott tárgyalásaira reagálnak és ezeket a tárgyalásokat úgy értékelik, hogy egész Európát kiszolgáltatták a bolsevizmusnak, a berlini megfigyelők körében egyfelől nagy érdeklődést keltett, másfelől messzemenő következtetéseket váltott ki. A német sajtó — példaként a Deutsche Allgemeine Zeitung-ot említhetjük — azt hangsúlyozza, hogy a moszkvai értekezlet után is Európa nemzetei még fanatikusabban fognak küzdeni a bolsevista fenyegetés elleni, de ennél is nagyobb figyelmet kelt a Wilhelmstrasse illetékes tényezőinek állásfoglalása, amely igen széleskörű távlatokat nyit A birodalmi külügyminisztérium vezető tényezői rámutatnak arra, hogy a moszkvai értekezleten elhatározták a Szovjet hatalmi szféra kiterjesztését, ami nemcsak azt jelenti, hogy Románia ismét elvesztené Beszarbiát, hanem azt is, hogy Bulgáriát szovjet érdekterületnek nyilvánítanák. Ez a brit-szovjet részről Bulgáriának szánt szerep módot ad arra, — és ez csak az egyik pont, amely politikai körökben figyelmet kelt — hogy a Wilhelmstrassen utaljanak az ankarai és teheráni brit nagyköveteknek a moszkvai tárgyalásokban való részvételére. Ez alkalommal nyíltan kimondják, hogy ebben a körülményben kifejezésre jutott e két állam bevonása Anglia és a Szovjet stratégiai terveibe. Ez viszont és — mint az illetékes tényezők hozzátették — különösen a Bulgáriának szánt szerep feltétlenül a legnagyobb fokú háborús politikai érdeklődést kelti Törökországban. Másrészt a Wilhelmstrasse vezetői nyomatékosan mutatnak rá arra a fenyegetett helyzetre, amelybe az európai kontinens egész összessége jutott a Nagy-Britannia által a Szovjetnek jövőben szánt pozíció következtében. Európa — hangsúlyozzák —a döntő óráit éli az újra akuttá vált holosevista fenyegetés miatt. Az a mód, ahogyan illetékes német helyen ezt az állásfoglalást a moszkvai tárgyalásokkal kapcsolatban fejezésre juttatják, a diploma politikai megfigyelőkben arésre vezetett, német **'