Reggeli Magyarország, 1942. december (49. évfolyam, 272-294. szám)
1942-12-01 / 272. szám
Ibii étember li htés — Ára 8 fizét XLIX. évfolyam, 272. szám főszerkesztői SZVATKÓ PÁL Előfizetési ár: 1 hóra 1.90, negyedévre 5.50 pengő Mann és a Volga közt visszaverték a Szovjet páncélos és gyalogsági támadásait 1z középső frontszakaszon meghiúsultak az ellenség támadásai — Kelet-Kaukázusban több szovjet támadás összeomlott — Gépesített német erők a Kalmük pusztaságban a Szomjét hátsó összekötő vonalain törtek előre . Heves légiharcok Tuniszban A tengelyhatalmak erélyesen visszautasítják Churchill kirohanásait Mussolini és Olaszország ellen A harctéri események közt az első helyet változatlanul a keleti front nagy csatái foglalják el. Észak-Afrikában egyelőre még mindig nem ütköztek össze a tengelyhatalmak és az angolszászok főerői. A politikai fronton a francia kérdés mellett főleg Churchill vasárnapi rádióbeszéde érdemel figyelmet. 71 keleti fronton — mint ismeretes — A sztálingrádi és a rzsevi szovjet offenzíva hozta nagyobb mozgásba az eseményeket. Az oroszok továbbra is nagy erőkkel támadnak és újabb erősítéseket vetnek harcba. De — mint a német jelentések mondják — a mostani szovjet offenzívákban is kitűnik, hogy a szovjet hadvezetőség nem tudja kihasználni a helyzeti előnyöket. A Don és a Volga közt például Timosenkónak sikerült áttörnie a német vonalakat, de ezeket a kezdeti sikereket nem tudta gyümölcsöztetni. Timosenko nem először dolgozik »német módszer« szerint A sztálingrádi felmentő offenzíva terve is teljesen német mintára készült A nagy átkaroló mozdulatok kezdettől fogva a német hadvezetés legnagyobb erősségei veltak. A bekerítő stratégiához azonban nem elegendő a bekerítés elérése, mert a bekerítés után következik tulajdonképpen ennek a harcmodornak a legnehezebb része, a bekerütl itt csapatok megsemmisítése. A bekerített ellenfélnek ugyanis két lehetősége van. Vagy kitörni próbál az ellenséges gyűrűből, vagy tovább harcol az ellenséges gyűrűben és kívülről várja a felmentést Eddig többnyire az volt a helyzet hogy amikor az oroszokat kerítették be, akkor a németeknek sikerült a bekerítést követő megsemmisítő csatát levezetni, amikor viszont az oroszok kerítették be a németeket, a megsemmisítő csata nem sikerült Főleg az elmúlt téli háborúból emlékezhetünk a német »sündisznóállásokra«, melyek hónapokon keresztül kitartottak s vagy kitörtek az orosz gyűrűből, vagy kivárták a kívülről érkező felmentést. Az északafrikai frontról még mindig csak csapatfelvonulásokat jelentenek. Mindkét oldalról állítják, hogy mind Tuniszban, mind Kirenaikában nagy csaták álltak küszöbön, de egyelőre mindkét oldalról oly szűkszavúak az északafrikai jelentések, hogy nehezen tudjuk követni a nagy csaták előkészületeit. Nem lenne meglepő, ha az angolszászok Tuniszban és Kirenaikában egyszerre támadnának. A hozzánk beérkező jelentések is bizonyítják, hogy az angolszászok a két északafrikai front együttműködését szeretnék elérni. Erre vall a két front légierőparancsnokainak értekezlete, amelyet most tartottak meg »Valahol Nyugat- Afrikában.« Az északafrikai frontjelentésekből csak annyi derül ki, hogy Tuniszban máris súlyosabb harcok folynak, míg Kirenaikában csaka felderítők csatároznak. 71 francia helyzet — úgy belpolitikailag, mint külpolitikailag — még elég zavaros. Ami a külpolitikai helyzetet, vagyis a vichyi kormánynak a tengelyhatalmakhoz való viszonyát illeti, erre vonatkozólag a Bud. Tud. a következő tényeket szögezi le: „ A francia kormány továbbra is megvan. 2. Németország részéről továbbra is fennáll az együttműködési akarat amit Hitlernek Pétainhez intézett levele is kifejezésre juttatott. 3. Rundstedt vezértábornagy — akiről Hitler levelében úgy emlékezett meg, hogy Pétain »rendelkezésére áll« — mindaddig, amíg a helyzet nem tisztázódik, gyakorlatilag a birodalom katonai képviselőjének tekintendő. • Lávai rövidesen Párizsba utazik s a lehető legrövidebb időn belül nagyszabású kormányátalakítást hajt végre. Vichyi politikai körökben számolnak azzal, hogy Laval Párizsban megbeszéléseket folytat Déat és Doriot ismert jobboldali politikusokkal is. Most már igazán semmi sem állhatja útját annak, hogy Déat és Doriot bekerüljön a francia kormányba. Vichyben egyébként cáfolják, hogy Pétain a lemondás gondolatával foglalkozna. A francia gyarmatbirodalom likvidálása közben rohamosan közeledik a befejezéshez. Mint ismeretes, két sarka volt még az egykori gyarmatbirodalomnak, amely bent maradt az idegen ellenőrzéstől: Réunion és Francia- Szomáliföld. Délafrikai csapatok vasárnap megszállták Réunion szigetét (Madagaszkártól keletre), Francia-Szomáliaföldön pedig néhány katonai egység néhány polgári egyén társaságában — jelenti az MTI Vichyből — csatlakozott a szakadárokhoz. Dzsibuti helyőrsége egyelőre még hű marad Pétainhez. Francia-Nyugat-Afrika főkormányzója— aki, mint ismreres, nemrég Darlanhoz csatlakozott — Dakarból repülőgépen Algírba érkezett. Churchill vasárnap este (68. születésnapjának előestéjén) rádióbeszédet mondott a brit nemzethez és a világhoz. A Német Távirati Iroda nyomán beszédéből a következő részleteket ismertethetjük: Churchill a többi között azt mondotta: reméli, hogy »már leküzdötték a borzalmas veszélyeket, melyek megsemmisíthették volna életünket«. Elutasította a jóslásokat olyan csatákról, amelyeket még nem harcoltak végig. Az eddigi események — mondotta — nem tehetik jogossá azt a reményt, hogy a háború már nem fog sokáig tartani, hogy már nem várnak keserves és véres esztendők. A hadihelyzetről beszélve elsőnek az északafrikai helyzetet méltatta. A legnagyobb bizalmát fejezte ki Alexander és Montgomery tábornokoknak. Szerinte az északafrikai vállalkozás célja, hogy a tengelyhatalmakat Tuniszból »kisöpörjék« s azután Olasszorzágra helyezhessék a háború súlypontját. Afrika »ugródeszka«. Ha majdadott időben elsöpörjük az ellenséget a tuniszi csúcsról, akkor egész Dél-Olaszországra súlyos légitámadások várnak. Ezzel kapcsolatban Churchill nem mulasztotta el, hogy heves támadásokat ne intézzen Mussolini ellen. Rámutatott arra, hogy a Földközi tenger újramegnyitása milyen fontos a katonai forgalom szempontjából. Az afrikai sikereknek azonban nem szabad elterelniük a figyelmet — mondotta továbbá Churchill a Magyar Távirati Iroda szerint — azokról a »hatalmas csapásokról«, amelyeket a szovjet hadsereg mér a keleti frontra. Sztálin katonai vezetését Churchill »kiválónak« mondotta. Aztán e francia kérdésről beszélt. Azt állította, hogy a franciaországi eseményeket Mare látta. Megismételte azt a valótlan állítást, hogy Németország meg akarta kísérelni a touloni francia flotta lefoglalását. Majd annak a véleményének adott kifejezést, hogy az események után a de gaulleista »harrcoló franciák« szelleme uralkodó befolyást fog gyakorolni a francia nemzetre. Kijelentette ezután, hogy semmit sem ígér és semmit sem jósol. Óva intette az angolszász népeket attól, hogy elbizakodjanak, mert fájdalmas tapasztalatok várnak még Angliára, ha az erők kifejtése csökkenne, mielőtt a győzelmet »végleg« kivívnák- Churchill végül lehetségesnek mondotta, hogy az európai háború majd hamarabb ér véget, mint az ázsiai. Ebben az esetben Anglia azonnal a föld másik részére dobná haderőit. Ha a háború így végződne — két részletben — akkor »a tárgyalóasztalnál jóval bajtánsiasabb szellem uralkodna, mint annak idején a Versailles- győzők között.« Versaillesben a szövetségesek már túl voltak a veszélyen — mondta beszéde végén Churchill — is ezért felbomlott köztük a szoros kötelék, nem volt olyan közös felelősségérzés, mint amilyen lesz akkor, ha a győztes nemzetek — immár urai az egyik hadszíntérnek, de legnagyobb részt még vállvetve együtt küzdenek egy másik hadszíntéren. — Churchill — ezért azt reméli, hogy e háború végén Európa problémái számára »jobb megoldást« találnak majd, mint egy negyedszázaddal ezelőtt. Churchill végül figyelmeztette az angolokat, készüljenek fel, hogy szembenézhessenek egy »komoly és szörnyű év sorscsapásaival és problémáival«. B. I. Sertin ékes válasza Churchillnek Berlin, november 16 A Hegben .'Magyaratszag berlini szerkesztőségének« telefonjelentése Bármilyen nagy figyelmet szentelnek a Wilhelmstrasse illetékes körei a franciaországi fejleményeknek, mégis rendkívüli figyelmet kelt azon magatartás, amely a brit miniszterelnök vasárnapi beszédével szemben megnyilvánult. Mégpedig ez az állásfoglalás rendkívül schlltmodiónak és szigorúnak tekinthető. Churchill fejtegetései közül a legnagyobb figyelmet az Olaszországról szóló fejtegetésnek szenteli. Ez az itteni politikai érdeklődést annál nagyobb mértékben kelti fel, mert egyébként a Wilhelmstrasse nem ezt tekinti éppen a beszéd leglényegesebb részének. De az erre a részre adott válasz természetesen rendkívül éles. A válasz két szempontot emel ki. Elsősorban kiemelik, hogy Church ülnek Mussolini ellen intézett támadása, amellyel láthatóan mély benyomást akar kelteni az olasz népben, rendkívül hasonlít ahhoz az eljárásához, amellyel a német nép és vezére között, illetve a nemzeti szocializmus között akart visszavonást szítani. Figyelemreméltó, hogy ezt a kísérletet is hasonló élességgel utasít-