Reggeli Magyarország, 1944. február (51. évfolyam, 25-48. szám)

1944-02-01 / 25. szám

1944 február 1 tedd A lengyel kormány mindent megtett, hogy helyreállítsák a baráti kapcsolatot a Szovjetunióval Ankara, január 31. Henryk Strass- J­rger lengyel miniszter, aki Tehe­­r­ánban megbeszéléseket folytat a per­zsái lengyel menekültek ügyében, ki­­jelentette, hogy a lengyel kormány minden tőle telhetőt elkövetett a len­gyel-szovjet baráti kapcsolatok újra,­felvétele érdekében. Továbbra is fenn­áll a­nnak lehetősége, hogy az angol­szász nemzetek közvetítő igyekezete nem lesz eredménytelen, ha eljön a végső rendezés ideje — mondotta a len­gyel miniszter. (MTI) A Szovjet és a dunai államszövetség terve Zürich, január 31. A Basier Nach­richten fősz­erkesztője, dr. Jan, egyik cikkében azt írja, hogy a Szovjet eu­rópai poltikája összeegyeztethetetlen az angolszászok Atlanti egyezményé­vel. A lengyel vagy balti területeik fe­letti uralom csak egy töredéke az eu­rópai orosz követeléseknek. A Szovjet saját határai előtt akár szép szóval, akár erőszakkal, cs­­­ósállamok védő­­övezetét szeretné megteremteni. Kí­vánságát Csehszlovákiában szép szó­val megvalósíthatja. Viszont kérdés, hogy a dunai vagy a Balká­n-államok­­ban, a Kárpátoktól a Fekete-tengerig vagy az Égei-tengerig miként való­sítja meg ezt a tervet. A Szovjetnek nincsen ínyére egy du­nai államszövetség terve, ha az a leg­kisebb mértékben is akár gazdasági a­onatkozásban emlékeztetne a régi Monarchiára. Pedig a gazdasági ér­dekközösség lenne az egyetlen eszköz, a­mely ezeket a kö­zp- és kisállamokat összefoghatná és függetleníthetné. A továbbakban fejtegeti, hogy az oro­szok miért nem bombázták a keleti német területeket, mert a Szovjet háb­­­orús károsodásainak pótlására any­­agi ipari termelési lehetőséget akar magához ragadni, amennyit csak tud. Deri ezután azt írja, a Szovjetnek be t­ul majd látnia, hogy Európa ellen­­á­lást fejt ki azok ellen a törekvések­­­ben, amelyek egy nagyhatalom ural­ma alatt akarják összefogni. Az angol­szászok tehetetlenek a Szovjettel szemb­e­­n, mert vitával biztosan nem lehet iszlalin tervein és céljain változtatni. Talán elrőbb érnének el sikert a té­nyekkel,­­éspedig az angolszászok ered­ményes is fölényes szárazföldi invá­ziójával.­­ A veszélyes 5. szabadság A Bund A veszélyes 5. szabadság címmel cikket közöl. Megállapítja, hogy az Atlanti egyezményben a szö­vetségesek­­ hirdették a­ négy alapsza­badságot: mentesség a félelemtől, men­tesség az ínségtől és éhségtől, a szólás­­szabadság és a vallásszabadság. Újab­ban a három szövetséges nagyhatalom egy ötödik szabadságot is különösen fontosnak látszik tartani, nevezetesen szabadságot arra, hogy másoknak megparancsolják, mit tegyenek. Ez az a szabadság, amelyet a nagyok és a ha­tal­masok a kicsinyekkel és gyengékkel szemben tulajdonítottak mindig ma­guknak és amelyből már oly gyakran félelem, ínség, valamint a szólás és­­lelkiismereti szabadság legszigorúbb korlátozása származott Utal a cikk az 1942. évi balti-orosz szerződésre, amelyben az ig áll, hogy Nagy-Britannia és ap. Szovjetunió nem igyekszik a maga számára területi hódításokat biztosítani és nem avat­s­­z­ik bele más ál­amok belső ügyei­be. Végezetül úgy látszik, — írja — hogy most Spanyolország is erősebb nyo­másnak van kitéve, különösen London részéről. Arra akarják Spanyolorszá­got r­ábírni, hogy döntsön az egyik, vagy se másik háborús fél mellett Sztálin még nem köt szerződést a kairói délszláv kormánnyal Istanbul, január 31. Az angol­­hír­­szolgálat jelentése szerint Kairóban vasárnap este hivatalosan közölték, hogy Parics jugoszláv miniszterelnök Sztálin újévi üdvözletének vétele után Moszkvának formális ajánlatot tett szövetségi és barátsági szerződés meg­kötésére, Sztálin így válaszolt: Még nincs itt a pillanat. (MTI) A bari kongresszus az olasz király azonnali lemondását követeli Amszterdam, január 31. »Olaszor­szág megszállt részének összes párt­­jai« tartományi védelmi bizottságai szombaton a bari kongresszuson közös határozatot fogadtak el, amelyet a li­berális párt, a keresztény demokraták, az akciópárt, a szocialisták és a kom­munisták képviselői írtak alá. Az úgynevezett »olasz félsz­a­badi­tási mozgalom« határozatának szövege a brit hírszolgálat jelentése szerint a következő: »Az értekezlet azon meggyőződésének ad kifejezést, hogy Olaszország erköl­csi és anyagi újjáépítésének előfelté­­tele az olasz király azonnali lemon­dása. A kongresszus meg van győződve egy olyan kormány alakításának szük­ségességéről, amely teljhatalommal rendelkezik és rendkívüli körülmé­nyek között is határozhat. Ebben a kormányban helyet kell adni a kon­gresszuson képviselt valamennyi párt­nak. A kormány feladata lenne a há­borús erőfeszítések fokozása a töme­gek támogatásával a legsürgősebb pro­blémák megoldása és biztosíték nyúj­tása arra nézve, hogy a háború meg­szűnte után azonnal megtörténik egy alkotmányos nemzetgyűlés összehí­vása. Gondoskodni kell ezenkívül egy állandó végrehajtó hatalom megszerve­zéséről, amelyben a felszabadítási moz­galom pártjai a központi bizottsággal és a politikai vezető személyiségekkel megegyezés alapján lennének képvi­selve. Ezek az intézkedések előfeltéte­lei annak, hogy a végső cél eléréséhez szükséges követelményeket megteremt­sük.­ A kongresszuson 120 delegátus vett részt. Sforza gróf és Benedetto Croce szintén jelen volt Az új olasz hadsereg vezetőinek eskütétele Vádat emeltek több tábornok és tengernagy ellen Róma, január 31. (Német TI) Miután­ a Duce fogadta Graziani tábornagyot,­ a hadsereg vezetősége ünnepélyesen le­tette az esküt. Két tiszt tartotta az új olasz hadilobogót s ez előtt sorakoztak fel Gombarra tábornok, a vezérkar fő­nöke, valamint a tengerészeti államtit­kár, a légi fegyvernem államtitkára és a hadseregtábornokok. Graziani tábor­nagy rámutatott az újszövegű eskü megújításának jelentőségére s kiemelte, hogy mindannyiuknak tiszta lelkiism­e­­rettel és szinte vallási érzéssel kell le­tenniük az esküt a köztársaságra. A tá­bornagy beszédét az új olasz véderő hadikiáltásával fejezte be: »Itália!« A jelenlevők lelkesen megismételték kiál­tását, Graziani tábornagy azután felol­vasta az esküszöveget, majd megcsó­kolta a hadilobogót. Példáját követte Gambara tábornok, vezérkari főnök és a többi tábornok. (MTI), Milano, január 31. (Német TI) Mint a Stefania-irola jelenti, az államvédel­mi különbíróság vádat emelt Robotto, Verveil­ino, Caracciolo, Rose és Vec­­chiavelli tábornokok, a Montenegró­ban, Görögországban és Albániában állomásozó hadseregek parancsnokai, valamint Rozzo tábornok laibaehi fő­biztos ellen. Ugyanannál a bíróságnál vádat emeltek ezenkívül Camnioni, Zarnomi, Moscherpa, Pavese és Leonardi ten­gernagyok ellen. Rose, Vecchiavelli és Caraccioli tá­bornokokat, valamint Campioni, Mos­­eherpa és Zanoni tengernagyokat le­tartóztatták s azok egy észak ola­szor­­­szági börtönben tartózkodnak. A vád­lottaknak azért kell majd felelniük, hogy anélkül, hogy az ellenség meg­támadta őket, letették a fegyvert és ki­szolgáltatták az olasz lakosságot olasz­­ellenes helyi elemek garázdálkodásá­nak. (MTI) R­M Szegénygondozói telepet létesít Nagykanizsa Nagykanizsa, január 31.­ (A Reggeli Magyarország tudósítójától.) Nagyka-­­nizsa szegénygondozó bizottsága ülést tartott és ezen a város minden szociá­lis és karitatív egyesülete részt vett. Elhatározták, hogy a lazsmaki gróf Billoth-féle birtokon, melyet a város már korábban megvett, nagy szegény­gondozó telepet létesítenek. A telepen a város arra neveli szegényeit, hogy saját maguk kezem­unkájával tartsák fenn magukat. Ebből a célból külön­böző műhelyeket és gazdaságot létesí­tenek. Az előkészületi munkák már megindultak. Ryti beszéde a finn képviselő­házban Helsinki, január 31. (MTI) A finn képviselőház is szombaton ünnepélyesen lezárta az 1943-as év törvényhozási te­vékenységét. Ryti államelnök kijelentette beszédé­ben, hogy Finnország védelmi harca a Szovjet ellen valamennyi arcvonal­szakaszon álló harc formájában meg­szilárdult, azonban ez sok éberséget követel a finn hadseregtől. Áldozato­kat az elmúlt évben is hozni kellett a Még az idén elkészül Kolozsvárig a földgázvezeték Kolozsvár,­ január 31. (A Reggeli Magyarország tudósítójától) Az erdé­lyi földgáz megfelelő kihasználására, a háborús viszonyok ellenére is, ko­moly munka folyik. Magyarország és a Cseh-morva protektorátus között kedvező mederben folynak a kompen­zációs tárgyalások abban az irányban, hogy a földgázvezeték lefektetéséhez szükséges csövek beszerzése lehetővé váljék. A tárgyalások, a jelek szerint, rövidesen befejeződnek és még ebben az évben lehetővé válik a földgázveze­ték kiépítése Kolozsvárig. 3 A patikusok után most az orvo­sok is tiltakoznak »előnyben« színpadi szerepeltetésük elleni Ez a tiltakozás azonban egészen más természetű, mint az utóbbi i­dőben divatossá vált »szakma« panaszok voltak, amelyek rendszerint azt ne­­hezményezték,hogy egy-egy fogorvos kisgazda vagy gyógyszerész alakja karikírozott vonásokkal, kellemet­len megvilágításban, emberi gyen­géit megmutatva került a rivalda­fénybe. Az Egészségpolitikai Tár­saság hivatalos lapjában dr. Bakos Tibor igen higgadt, komoly és tár­gyilagos hangon teszi szóvá az or­vossal kapcsolatos egészségügyi kérdések tájékozatlan beállítását s meggyőző példákkal illusztrálja: milyen tekintélyrombolást végezhet az ilyen tudatlanságból eredő ferde szerepeltetés, tévedés vagy felszí­nesség. A cikkírónak tökéletesen igaza van, amikor rámutat arra, hogy ha egy darabban például valami mérnöki probléma, merül fel, akkor azt föltétlenül hitelessé igyekeznek tenni. Tanulmányozzák, tiszába jön­nek vele s a valóságnak megfele­lően viszik színpadra. Ugyanígy kellene eljárni akkor is, ha egy egészségügyi kérdés kerül a közön­ség elé, nehogy megtévesztő és bosz­­szantó, olykor szinte hajmeresztő »orvosi­ képtelenségek« süljenek ki a szerző tájékozatlanságából. Elvég­re a színpad csakugyan szószék is kissé, az ott elhangzó szónak tehát fokozottabb súlya, nagyobb szug­­gesztív ereje van. Márpedig egy­általán nem lehet kívánatos, hogy egészségügyi kérdések körül zűr­zavart keltsünk és téves képzeteket plántáljunk át a köztudatba. Ez egyébként — minden egyébtől el­tekintve — írói lelkiismeret dolga is. Az »Epol« cikkírójának idáig, ismételjük, igaza van. Legfeljebb azt tartjuk némileg túlzott követe­lésnek részéről, hogy a filmek és színdarabok »kellő mértékben« fog­lalkozzanak az egészségüggyel. Úgy, hogy a nép »megértse annak nagy ■és fontos nemzetvédelmi felada­tait«. Ez — bocsánat — aligha a színház és dráma feladata. Irodal­mi és művészi szempontból még éppen több kárt eredményezne min­den efféle didaktikus célzat keresz­tülvitele, mint amennyi haszonnal járna a közvélemény felvilágosí­tása tekintetében. A goethei igaz­ság iránt rendkívül érzékeny a színházi közönség: ha látja a szán­­dékot, m­agyárt lehangolódik, el­veszti kedvét s nem hisz a játék erőlködésének. Elég, ha a magyar színpadi és filmszerzők valóban avatottabb kézzel, felkészültebben, komolyabb tudással viszik szín­padra az orvosi kérdéseket, egész­ségügyi problémákat, mint eddig tették. Azt a naiv szakmai kíván­ságot azonban, hogy egy-egy orvos olykor, ha a színpadi mese törté­neti hűsége úgy kívánja, ezentúl ne szerepelhessen többé »nevetsé­ges figuraként«, vagy »légynek sem ártó kedves doktor bácsi« alak­jában, semmikép sem helyeselheti nek. Az az egy nem jelenti a tö­r­bit, még kevésbé valamennyit. Bo­­vary Károlyért, Flaubert elmara-­­dott, tudatlan falusi orvosáért sem­mikép sincs okuk megsértődniük azoknak a kiváló, tehetséges, tudós orvosoknak, akik iránt annyi hála­­val tartozik az emberiség. Azt­ sem lehet hát megkívánni az íróktól, hogy ezentúl csupa Nobel-díjra ér­demes kiválóságot szerepeltessenek regényeikben és darabjaikban or­vosként. Az orvos is ember, tele emberi gyengeségekkel, az író pedig első­sorban az ember jellemző meg­ele­ven Hésére törekszik. Ha ettől el­ütik, csak az irodalom vallja kárát Avagy most már kergessük le a színpadról Moliére kuruzsló dokto­rait ezeket a remek vígjátéki kari­katúrákat is, pusztán azért, mert csupán csinos beállításuk árt az or­vosi tekintélynek? Ugyebár, ilyes­miről szó sem lehet! Mert, ha végül is csak ide lyukadnánk ki, az orvo­sok mostani, jogos tiltakozása mi­ben sem különböznék más szakmai sértődöttségek kissé komikus ízű elfogultságától. A »szakszerű« áb­rázolást­ joggal megkövetelhetjük­ az írótól, de az »elrajzolás«­­művé­szi jogát nem vonhatja meg tőle egyetlen hivatásrendi szervezet til­takozása sem. Annál kevésbé, mert" — mondottuk — azzal az esetleg pellengérre állított eggyel senkinek­ sem jut eszébe azonosítani a szak­ma tagjainak összességét. Végül meg csak ennyit a hangos tiltako­zók szíves figyelmébe: ha a rokon­szenves szerepeltetés ellen nem volt kifogásuk, ne legyen hát akkor sem, ha véletlenül valamelyik szak­mabeli figura — mint egyes kivé­tel — gyarlóbb színben mutatkozik meg »a valóság elé tükröt tartó« színpadon a finn hadseregnek, de ezek nem voltak nagyobbak, mint azok az áldozatok, amelyeket a háború korábbi szakaszá­ban hoztak. A fegyveres erő védelme a belső arcvonalat biztosította. Finnország külkereskedelmi kapcso­latait illetően Ryti államelnök első helyen említette Németországot, amely közel 72 százalék arányban szerepel a finni külkereskedelemben. Hangsú­lyozta, hogy jelen­tős segítséget kap­tak még Svájctól és Magyarországtól. MÉG EGY TILTAKOZÁS

Next