Reggeli Magyarország, 1944. október (51. évfolyam, 223-240. szám)
1944-10-01 / 223. szám
'■ ■ 51 1944 október, vasárnap VI. (II.) évfolyam 223 szám főszerkesztő: vitéz TELEKI MIHÁLY gróf Előfizetési ár: Vasárnapi szám 10 oldal, ára 20 filér 1 hóra 3.40, negyedévre 9.80 pengő Honvédeink ellentámadással benyomultak Makóra és visszafoglalták az oroszoktól Sarkadat a magyar-román határon nyugvópontra futott a szovjet offenzíva — Erdélyben az eső és az első hó akadályozza a hadműveleteket — Visszavert támadások a Tatárhágónál — A szlovák határon újabb nagy erőket vetettek harcba az oroszok — A Vág völgyét megtisztították a partizánoktól A nyugati front harcai új szakaszba léptek Berlin, szeptember 38 (A Reggeli Magyarország berlini szerkesztőségének telefonjelentése.) Itteni hivatalos katonai magyarázóknak már tegnap adott közléseiből kivehető volt, hogy a nyugati arcvonalon a harcok új szakaszba lépését állapították meg a legújabb fejleményekből. Erre elegendő támpontot nyújt egymagában az a jelenség, hogy Aachentől egészen a burgundi kapuig terjedő hosszú vonaton már eddig is kifejlődött élénk ellenséges tüzérségi tevékenység még hatalmasabb mértékben tovább folytatódik- De egyéb jellemző körülmények islátják ezt a változást. Elsősorban például a véderőfőparancsnokság jelentésének az a része, amely a Hollandiában lefolyt terjedelmes angoladműveletekről zárójelentésnek veető beszámolót ad. Természetesen rámutatnak arra, hogy e hadműveletük során a 2. brit hadsereg támadásai nem mindenütt maradtak eredménytelenek, mint például a Nywegentől a Maasig harcbavetett támadó ékek esetében. E harcokkal kapcsolatban történik említés első ízben Venloo helységről, mint ahol a hivatalos napi jelentés szerint szintén súlyos küzdelmek fejlődtek ki. A nyugati arcvonalnak így jellemzett képéhez hozzátartozik még az a helyi jellegű harci tevékenység, amely az Epinaltól egészen a Doubs-ig terjedő nagy térségben, mint az amerikai támadó tevékenység egyenes céljául már tegnap a Yelfort ellen indítandó támadást jelölték meg. Hivatalos katonai magyarázók az egész arcvonalra nézve jellemző körülménynek mondják, hogy a front általában az átcsoportosítások és új készenléti állások elfoglalásának jegyében áll. Ez is amellett szól, hogy a nyugati arcvonal fejleményei valóban új fázisba léptek, mégpedig olyan értelemben, hogy ezek még az eddiginél is átfogóbb nagy térségre terjednek ki; ez magyarázza meg azt is, hogy ennek a harctérnek igen sok fontos pontján bizonyos átmeneti pihenőszünet állt be-Ugyanilyen értelmű következtetésre lehet jutni a véderő főparancsnokságnak a keleti arcvonal legészakibb szakaszáról szintén zárójelentésnek tekinthető jelentéseiből. A hivatalos katonai szakkörök is ennek a felfogásuknak adnak kifejezést. Ezt alátámasztja a napi jelentésnek a lettországi helyzetre vonatkozó része is, amely az Észtországból kivonuló német erők elszakadó mozdulatainak befejeződését jelenti Riga térségében s egyúttal azt, hogy itt a németek a megmaradt területek tartós védelmére készülnek. Az egyéb arcvonal szakaszok közül különösen nyomatékosan emelik ki a magyar határ térségében: kialakult legújabb fejleményeket- amelyek között a magyar kötelékek eredményes ellentámadásait mondják a legfigyelemreméltóbbaknak. Közelebbi megvilágítást ad erre az a részletközlés, hogy ezekkel az ellentámadásokkal sikerült Nagyváradra már bejutott szovjet kötelékeket a városból tökéletesen kikérhetni-Első ízben említi a napi jelentés Horvátországot, mint fontos harci területet, amihez illetékes katonai magyarázók hozzáteszik, hogy itt még nem foglalkozhatnak részletekkel, mert a Balkánnak ebben a térségében az események még nem jutottak ilyen fejlődéshez. Ebbe a keretbe tartozik a Bánjaiikénál és a Vaskapu térségében Turnu Severionél folyó harci tevékenység, amelyre nézve azonban szintén tartózkodnak minden részletközléstől, különösen azzal a megokolással, hogy ezen a vidéken a német erők átcsoportosítása még teljes mértékben folyamatban van- Otto von Heydebrech AA A Honvédeink ellentámadása visszaszorította az betört oroszokat 35. számú hadijelentés Magyar Távirati Iroda jelenti: honvédvezérkar főnöke jelenti.makó—ésanádpalotai határszakaszon át betört ellenség Makót elfoglalta és élével Földeákig jutott előre. A megindult saját ellentámadás Makó felé már eddig is sikeresen teret nyert Ezekben a harcokban 47 ellenséges harckocsit kilőttünk, számos foglyot ejtettünk és nagyobb zsákmányra is szert tettünk. A mezőhegyes—sarkadi határszakaszon az ellenség számos, páncélosokkal támogatott támadását visszavertük.A Nagyszalontánál a határon át betört ellenséges erőcsoport ellen ellentámadásunk folyamatban van. Nagyvárad nagy ellenséges túlerővel szembeni hősies védelme után a beérkezett magyar és német erősítésekkel ellentámadásba mentünk át és a város elfoglalására törő szovjet erőcsoportot szétvertük. Kolozsvártól délre és a Székelyföld északi részén az ellenség támadó tevékenysége — a múltban elszenvedett súlyos veszteségei miatt — csökkent. Ezekben a harcokban magyar és német csapatok az ellenség támadását visszaverték és a nagy túlerejű szovjet erőket feltartóztatták. A magyar és német csapatok ezen a területen szeptember elseje óta 1100 foglyot ejtettek. 134 harckocsit és rohamlöveget kilőttek, 112 löveget és páncéltörő ágyút, 51 aknavetőt, 5554 géppuskát és sok más egyéb fegyvert zsákmányoltak vagy semmisítettek meg. Az Északkeleti-Kárpátok magyar csapatok által védett arcvonalán csupán helyi jelentőségű harctevékenység volt. Az ellenségnek a Tatár-hágó és kisebb erőkkel ettől nyugatra lévő szorosok ellen intézett támadásait — az ellenségre nézve súlyos veszteségekkel — visszavertük. A magyar hadi jelentés kiegészítése A Magyar Távirati Iroda jelenti: illetékes katonai helyről közlik: A makói nagyváradi határszakaszon a nagy túlerőben lévő szovjet és román erőknek igen súlyos veszteségek árán is csupán két helyen sikerült a határon át betörve teret nyerni. A Makóra előretört szovjet gyorsan mozgó és páncélos kötelékek további támadásuk folyamán egyik hadosztályunk ellentámadásába ütköztek, mely az ellenséget előbb feltartóztatta, majd ellentámadással nyugatról Makóra, Hódmezővásárhelyről pedig Földeákig visszavetette. Itt a súlyos harcok még most is tartanak. A harcok hevességére jellemző a hadijelentésben is említett nagyszámú ellenséges páncélos kilövése. Ezekben a harcokban önfeláldozó vitézségével különösen kitűnt egyik rohamtüzér ütegünk, amely napokon keresztül vívott súlyos harcok irán 6 rohamlövegre leapadva 20 T 34-es harckocsival és számos nehéz páncéltörő ágyúval került szembe. Az üteg a harcot a sokszoros túlerővel szemben is felvette és hősies küzdelemben 16 ellenséges harckocsit kilőve, a saját rohamlövegei is harcképtelenné váltak. Az utolsókig küzdő rohamüteg egész személyzete, élén az ütegparancsnokkal, Kőszeghy Barnabás főhadnaggyal, hősi halált halt. A hadijelentésben említett 47 kilőtt ellenséges harckocsi nagy részét ez a rohamüteg semmisítette meg. A Gyula körüli harcokban különösen kitűnt egyik miskolci zászlóaljunk, amely Gyulát túlerejű ellenséggel szemben hősiesen védte, miközben még hat ízben a betört ellenségre ellentámadást is végrehajtott. A már Gyuláig előretört ellenséget egyik páncélos hadosztályunk csapatai vetették azután vissza és az ellenségnek oly súlyos veszteségeket okoztak, hogy ezen a területen a helyzet már hosszabb idő óta megszilárdult és az ellenség újabb nagyobb támadásokkal már nem is kísérletezett. A legsúlyosabb harcok Nagyvárad területén fejlődtek ki. Itt a dél-dunántúli 12. hadosztályunk Németül Béla vezérőrnagy parancsnoksága alatt a túlsúlyban lévő ellenséggel szemben napokon keresztül tartó heves és rendkívül súlyos harcokban kemény helytállással és önfelállózóan, körömszakadtáig védte a túlsúlyban lévő ellenséggel szemben a várost. A hadosztály az ellenségnek igen súlyos veszteséget okoz va mindaddig kitartott, máig a beérkező magyar és német erősítések a támadó ellenséget szétverték. A beérkező újabb erők közül a harcok súlyát az egyik német páncélos hadosztály vette át, mely már az ellentámadás első napján is az ellenségnek súlyos veszteséget okozott, sok foglyot ejtett és nagyobb zsákmányra tett szert. Ezzel a Nagyváradtól délre lévő területen a helyzet súlyossága lényegesen enyhült. A Nagyváradtól folyó harcokban kitűnt Tömöry Jenő vezérkari ezredes, az előbb említett 12. hadosztály egyik harccsoportjának parancsnoka is. Példaadó magatartásával kiemelésre méltó vitéz Zsolnay ezredes egyik járás katonai közigazgatási vezetője, aki az ellenséges előnyomulás hírére öntevékenyen átvette a parancsnokságot a szomszédos községek csendőrei és az ott elhelyezett műszaki alakulat felett, ezekkel harccsoportot alakítva a támadó ellenséget visszavetette és egy nagyobb község védelmét a lakosság bevonásával feszesen megszervezte. Kiemelkedett még teljesítményével Csorna főhadnagy parancsnoksága alatt utász és ejtőernyős részekből alakított korcsoport, valamint az ezt támogató Horvát százados parancsnoksága alatt álló tüzérosztály, mely három román és egy szovjet zászlóaljból álló ellenséges csoporttal szemben példás vitézséggel küzdve, megakadályozta az ellenség térnyerését, az ellenségnek nagy veszteséget okozott, több foglyot ejtett és számos tűzfegyvert is zsákmányolt. Kimagaslóan vitéz magatartást tanúsított Forrás Ottó csendőrhadnagy. Ellenséges páncéltörő ágyúk heves tüzében saját ellentámadásunk nem tudott előre jutni. Erre Forrás hadnagy önként jelentkezve egy járőrrel az ellenséges páncéltörő ágyúkat oldalból megtámadva egy orosz páncéltörő ágyú szakaszt kézigránáttal szétugrasztott és egy páncéltörő ágyút zsákmányul is ejtett. A hősies küzdelemben megsebesült, de azzal mit sem törődve, tovább vezette járőrét. A Kolozsvártól délre folyó harcokról a szeptember 26-i 34. számú magyar hadijelentés kiegészítésében már megemlékeztünk. Az ellenség az itt elszenvedett súlyos veszteségekre való tekintettel csak kisebb erőkkel kísérletezett állásainkba betörni, ezeket visszavertük. Ugyancsak nem került sor nagyobb ütközetekre a léényegében a Maros mentén húzódó arcvonalon sem. A Keleti-Kárpátokban folyó harcokban kiemelkedő teljesítményt mutattak a Borsai hágó területén küzdő erődalakulataink Az Északkeleti-Kárpátokban — mint a hadi jelentés is említi — csak helyi jelentőségű harcokra került sor. Ügyes védőszakaszokon azonban a küzdelem igen heves volt. Az ellenség különösen a Tatár hágó előterében szenvedett súlyos véres veszteségeket. Utcai harcok Makón Berlin, szeptember 30. Az interiur jelenti a román hadszíntérről: A magyar-román határ mentén a honvédkötelékek német bajtársaik oldalán mindenütt visszavetették a bolsevistákat és a románokat. A magyar csapatok összpontosított támadás után elérték a szovjet erőktől meg