Reggeli Újság, 2004. június (1. évfolyam, 72-97. szám)
2004-06-01 / 72. szám
2004. június 1 A holokausztra... (folytatás az 1. oldalról) Bevezetőjében Koppelman Félix, a hitközség helyi elnöke elmondta: minden megölt zsidó Várad hűséges polgára volt, és képzeljük el, mi történne, ha minden harmadik ember eltűnne a városból, porrá és hamuvá válva. Mert ez történt ezelőtt hatvan évvel. „Imádkozzunk, kérjük az örökkévalót, emlékezzen az ártatlanul legyilkolt hatmillió zsidóra, akik közül másfél millió gyermek volt. Össze kell tartanunk, minden erőnkkel a megmaradásunkért kell küzdenünk. Megtisztelő, hogy a keresztény egyházak képviselői fontosnak tartották, hogy itt legyenek velünk, pedig ma fontos ünnep van náluk” - mondotta pünkösdre utalva a szónok. A hatalmas hatágú gyertyatartón hegedűszó kíséretével meggyújtották a gyertyákat. Hat szál gyertya a hatmillió áldozat emlékére. Az elsőnek a túlélők adták a lángot. Megható volt, amint idős, hajlott hátú emberek némán, könnyes szemmel gyújtották meg a gyertyát, miközben a kórus tagjai a zsinagóga két oldalán sorakoztak fel gyertyáikkal. A másodikat két keresztény gyújtotta meg, azok az emberek, akik több tíz zsidót mentettek meg saját életüket is kockázava. A jelenlegi polgármestert ér az a megtiszteltetés, hogy ő is meggyújthatott egy gyertyát, majd Sorin Iulian, az Országos Zsidó Hitközség elnöke, a háromgenerációsra nőtt Rosenzweig család, végül pedig a helyi fiatalok járultak a gyertyákhoz. A polgármester beszédében arra kereste a választ, miért kell emlékezni egy olyan eseményre, amiért szégyenkeznünk kell. Mint mondta, egyetlen állat sem tesz olyat, mint amire az emberi faj képes: lemészárolni emberek millióit. Nem szabad engedni, hogy még egyszer megtörténhessen, ami hatvan évvel ezelőtt. Várad nagyrészt az itteni zsidóknak köszönheti európai várossá válását, épített örökségét. Menachem Hakohen főrabbi jiddis nyelven szólt az emlékezőkhöz. „A zsidó nép az emberiség legnagyobb tragédiáját élte meg, és bár ellenségeink azt hitték, csontvázak maradunk, mi újjáépítettük Izrael államát. Talán az itt ülők nem is hitték, hogy túlélhetik a holokausztot, itt vannak, új családokkal, bízva a jövőben. Akkor megfogadtuk, hogy nem történik meg ismét. A holokauszt gyilkosai ugyanolyan bűnösek, mint Káin, aki nem elég, hogy megölte testvérét, de megpróbálta letagadni tettét. Ezt teszik ma is sokan. Hatvan év telt el, de egyesek azt állítják, az egész kitaláció. Egyetlen pillanatig sem szabad hagynunk ezeket az új Káinokat! Minden vallás hisz istenben, a tízparancsolatban pedig ott áll: Ne ölj! Aki tagadja az elkövetett gyilkosságot, isten létét tagadja” - mondta a főrabbi. Sorin Iulian arról beszélt, hogy valóban fontosak az emlékművek, de sokkal fontosabb a közösség élete. A fiatalok jelentik a jövőt, és az, hogy sokan vannak, biztosíték a fennmaradásra. A kórus megható éneke után a rendezvény a kertbeli emlékműnél zárult, ahol elmondták a halotti imát, a kádist. Postafiók Nekünk van és lesz véleményünk erről, arról, amarról. Bizonyára önnek is van és lesz. Ha közzé akarja tenni, írja meg és hozza be vagy küldje el szerkesztőségünkbe. A Postafiók rovatot azért indítottuk útjára, hogy az olvasói leveleknek, közlendőknek teret biztosítsunk. Levélcímünk: Redacjia Reggeli Újság, of. p. 2„ c. p. 117., 410353 Oradea. E-mailt is küldhet a reggeli!rdsor.ro címre. Várjuk írásait! Ha szókiadása miatt netán fél az esetleges retorzióktól, nevét és címét akkor is írja meg, de kérésére nem fedjük fel a kilétét, ha erre a törvény esetnem ! Tisztelt szerkesztőség! Segítségért folyamodom önökhöz, amennyiben tudnának egy személyt avagy egy fórumot megnevezni, aki (vagy ami) a panaszomat meghallgatná. Idős házaspár vagyunk (66 és 70 évesek), akik egy forgalmas, zajos utcából mostani lakhelyünkre költöztünk tavaly ősszel. Örültünk a csendnek, hisz ezen utca gyér forgalmú, ám az öröm mint kiderült, nem felhőtlen. A tömbház előtti autóparkolóba, illetve utcára összegyűlnek naponta a környék gyermekei, kicsik és nagyok vegyesen, sokszor ötentízen, és néha három labdával is futballoznak. Ez dübörgéssel jár, amint a cementhez verik labdáikat. Szóvátettem ezt a házmegbízottnál (§el de scará), akinek kedves neje megnyugtatott, hogy ez ellen tenni nem lehet, hisz a gyermekeknek joguk van játszani. Mondom én, de nem futballozni, hisz 50 méterre van játszótér, vegyék azt igénybe, mire a nebulók válasza, hogy az füves, és nem pattan a labdájuk oly jól, mint a cementen. Kérésem tehát süket fülekre talált, s hiába koppan a labda néha autók tetején is, senki nem foglalkozik az üggyel. A főszereplők természetesen a házmegbízott két fia, akik nagyon otthonosan mozognak a környéken. Múlt hét végén péntek délutántól vasárnap estig az említett család kiutazott falura, s érdekes mód egyetlen gyermek nem játszott a ház előtt egészen vasárnap este 9.30-ig, amikor ismét beindult a gépezet. Kérésem, kérdésem az: vajon ennyire hiányában vagyunk az emberi jogoknak? Mi ketten arra vagyunk kárhoztatva, hogy életünk talán csak rövid szakaszán eltűrjük a mindennapi (4- 5 órán át tartó) dübörgést, vagy létezik valaki, aki azt mondja, amit én: gyermekek vagytok, fussatok, játsszatok, de ha zavaró a labda dübörgése, menjetek játszani az arra kijelölt helyre. Tisztelettel zárom soraimat, s ha mód van segítségre, azt nagyon megköszönöm. Trippa Margit Az a bizonyos Odobescu utcai helyszín Nagyvárad HÉTKÖZNAP Olvasónk levelét eljuttattuk a múlt héten Biró Rozália alpolgármester irodájához, ahol megígérték, hogy rövid időn belül válasz születik rá, s azt akár közzé is tehetjük. A jelek szerint az elöljárónak ebben a zsúfolt kampányidőszakban nem volt ideje ezzel a konkrét üggyel foglalkoznia. Ha állásfoglalása megszületik s eljut hozzánk, igyekszünk tolmácsolni. Egyébiránt számos olyan olvasói levelet kaptunk az elmúlt hetekben, amelyeknek nem sikerült teret biztosítanunk, hadd utaljunk pár szóban ezekre. Szabó Alexandra váradi lakos például az RMDSZ vezetőit, képviselőit bírálja, akik szerinte csak saját érdekeiket képviselik, s erről hirtelenjében az elkótyavetyélt nyári színház jut az eszébe. Ő Orbán Mihály tántoríthatatlan hívének mondja magát. Balogh Gyula mérnök viszont a Reggeli Újságénak. Nagyváradi polgártársunk leveléhez két - egy civil és egy vallási töltetű - saját verset is mellékelt, köszönjük ezeket, nemkülönben a lapunkat méltató szép szavakat. Valamint azt a felajánlkozását, hogy a lap szerkesztésében és terjesztésében is kivenné részét szívest-örömest. Nos, a szerkesztéssel megbirkózunk magunk is, hisszük - vajon túlzott önbizalommal? -, hogy ehhez talán értünk is, ám a terjesztés körül bizony nagyon sok gond van, ráadásul ez nem is a mi reszortunk, ez egy külön szakma, erre mi nem szegődtünk. Az újságíró írja, a lapterjesztő terjeszti az újságot, ez a dolgok rendje, menete. Ellenben lapunk népszerűsítéséhez minden segítség elkél, ebben nagy hasznát vehetjük a mérnök úr és mások közreműködésének is, előre is köszönjük. Előkerültek Kettyüs Sándor beküldött írásai is, elkeveredtek egy időre, az illetékes szerkesztőnek immár a kezébe adtuk őket, következhet a megjelentetésük, ha a redaktor is úgy akarja... K.A. - Reggeli Újság / 3 FELE SEM TRÉFA Számháború Búr a rekordok híres könyve (még?) nem említi, de Románia lakosságának nagy többsége számolóművész lett. Az élet kényszerítette erre. Nemcsak a sok-sok nullával gazdagodott fejjel történő alapvető matematikai műveletek tették azzá, hanem reálértékben sok-sok hányadával csökkent jövedelme taszította erre a kényszerpályára. Ugyanis bűvészmutatvánnyal egyenértékű teljesítmény az, ha valaki fizetéséből vagy a mindennapjait megcsúfoló nyugdíjából próbál emberhez méltóan élni. Magáncég és állami intézmény egyvalamiben már közös nevezőre jutott: minimálszinten fizetik a munkát. A vállalkozó, ha minden adóterhét teljesítette, és alkalmazottaival szemben is eleget tett kötelezettségeinek, az alig valamivel is kénytelen megelégedni. Természetesen csak akkor, ha törvénytisztelő polgár és mindent kifizet, amit Európa legrafináltabb és legbonyolultabb adórendszere, a román fináncpolitika előír számára. Az állam pedig azért is szűkmarkú, mert toldozott-foldozott költségvetése minden ésszerűségnek fittyet hányva a létminimum határait súroló bérrendszert tesz lehetővé. Ilyen a nyomor forrásvidéke. A szegény egyre szegényebb, az eddigi középrétegek is lejtőre kerültek. Az újgazdag milliárdosok pedig gipszpaloták fürdőmedencéiben és szaunáiban dőzsölnek, sok tízezer eurós járgányokkal furikáznak, s azt a bizonyos szociális érzékenységet hírből sem ismerik. Ez vadkapitalizmusunk természetrajza. Piacgazdaságunk - amit inkább piacgazdátlanságnak neveznék - csak az emelkedő árak tekintetében európai színvonalú, ugyanis „uniós" igyekvéseit csupán az újabb és újabb áremelések merítik ki! Csak a legújabbakról szólunk: a benzin- és egyéb üzemanyagárak ismét 10-12 százalékkal nőttek. Tengelytörő útjainkon immár vén kontinensünk talán legdrágább benzinjét fogyasztjuk. Egy liter árából Amerikában annak ötszörösét is megkapnánk... Mától 12 százalékkal nő a távfűtés gigakalóriáinak ellenértéke. S ami a legröhejesebb, azok, akik urotestjeik számának redukálásával próbáltak takarékoskodni, vagy lekapcsolták magukat a távfűtési hálózatról, egy-két év múlva azért is fizetnek majd, amit nem kapnak! A kilowattokat is már drágábban fizetjük. A hústermékek piaca is lépést tart az emelkedésekkel. Egy-két hete a szárnyasfélék ára 78-80 ezerről 92-94 ezerre srófolódott. Ez is 12-13 százalékos emelkedés. Bejelentették a Romtelecom bérleteinek és hívásdíjainak módosítását is. Annak ellenére, hogy a mobiltelefon már szinte olcsóbb! Mindennapi kenyerünket sem kímélte a drágítás: 10-12 százalékkal fogunk többet fizetni érte. És még mindehhez hozzájárul az üzemanyagköltségek drágulása miatti árlépcső - s ez teszi teljessé azt a közeljövőt, melyet a rózsás és tulipános választási ígéretek sem tudnak elködösíteni. Már-már röhögtető az, hogy mindezt ellensúlyozandó 2 (azaz kettő!) százalékos nyugdíjemelést harangozott be a kormány! Tessék csak számolni: az árak 12-14 százalékkal nőnek, a nyugdíj két százalékkal emelkedik. Érthetőbben: 10 százalékos az életszínvonal romlása! És a közeljövőben ennek a gazdaságpolitikának helyi hatalmasságaira fogunk voksolni! No comment. És persze, majdnem elfelejtettem: ennek már fele sem tréfa. Idáig Ottó A prefektúrának már kényelmetlenek a tiltakozók Egyre kényelmetlenebbé válnak a vármegyeháza előtt éhségsztrájkot folytatók a kormánybiztosi hivatal számára. A Hőerőmű egykori alkalmazottai közül már többet is kórházba kellett szállítani. A tüntetők nem engednek a maguk igazából, követelt pénzüknek azonban egyelőre híre-hamva sincs. „Engemet innen csak a csendőrség visz el, hiába kérlelnek, hogy hagyjuk abba a tiltakozást. Amint megkapom a nekem járó pénzt, itt többé nem látnak” - magyarázta hevesen a prefektusnak egyikük. A két éve elbocsátott és éhségsztrájkot hirdetett munkások száma egyre gyarapszik, a kezdeti kilencről tizennégyre emelkedett. Csütörtök délelőttől „költöztek ki” a kormánykirendeltség elé. Az ötnapi éhezés alatt rosszullét miatt már több személyt is a mentőnek kellett elszállítania. Sarb prefektus hétfőn fogadta a tiltakozók küldöttségét, ugyanakkor félórás beszélgetésre is kiment hozzájuk. Nem jutottak egyezségre, a tiltakozók nem engednek. Retegan alprefektus a sztrájkolók ügyvédjére hárítja a felelősséget, aki szerinte nem tett meg mindent azért, hogy a végkielégítést megkaphassák. „Igazuk van, joguk van a pénzhez, de semmit nem tehetek - magyarázta -, meg kell várni a perek végét, addig hiábavaló az éhségsztrájk.” Az igazságszolgáltatás kötelezte a bukaresti Termoelectricát, hogy fizesse ki az elmaradt végkielégítéseket, a vállalat azonban a Legfelsőbb Bírósághoz fordult, megfellebbezve a döntést. A bukaresti fővállalat azért nem akar fizetni, mivel a tiltakozókat azt követően bocsátották el, hogy a központtól leváló hőszolgáltatót átvette az önkormányzat. A gond abból adódott, hogy az elbocsátásokról és végkielégítésekről szóló határozatra még a bukaresti cég pecsétje került, nem pedig a helyi tanácsé. A 2002-ben leépített több mint 500 alkalmazottnak egy része megkapta a kormányhatározat előírta összeget, 150 személy azonban azóta is várja. A ki nem fizetett summa 24 milliárd lejre rúg. ......... ...........----- .......... L. L.