Reggeli Újság, 2007. január (4. évfolyam, 863-887. szám)

2007-01-03 / 863. szám

Tüzes látványosság és főtéri buli Szalontán A városháza előtt felállított ,z sídon táncoló tinédzserek fogadták a hajdúváros központ­jába érkező újévi tömeget, amely elsősorban az ünnepi tűzijátékra volt kíváncsi. Az alkalomból le­zárták a Fő utcát, több hordóban tűz ropogott, ezekhez közelebb húzódhattak a fázósabbak. A mű­sorvezető bejelentése szerint mí­nusz hat fokot mutatott a hőmé­rő. A színpadon a Princess, a he­lyi Tini Dance és az Aphrodité táncosai szórakoztatták a nagy tömeget, amíg éjfélt nem ütött az óra. A „román újév” tiszteletére a helyi nyugdíjas-egyesület kórusa elénekelte Románia himnuszát, majd Török László polgármester köszöntötte a téren ünneplőket, akik közül néhányan - annak el­lenére, hogy tilos volt - sűrűn petárdáztak, kisebb tűzijátékok­kal mulatták az időt. A városháza mögött elkezdő­dött a tűzijáték, amilyet Szalonta lakossága helyben még nem lát­hatott, színesebbnek tűnt, mint a városnapok alkalmából bemuta­tott. Egy óra múlva ismét a Ro­mániai Magyar Nyugdíjas Szö­vetség tagjai léptek színpadra, és a tömeggel együtt elénekelték a Magyar Köztársaság himnuszát. Ezt követően az István, a király rockopera zenéjére egy még fé­nyesebb tűzijátékban gyönyör­ködhettek a szalontaiak. Köszöntőbeszédet Illyés La­jos alpolgármester mondott. Az Európai Unióhoz való csatlako­zás alkalmából a városháza erké­lyén a város címerével ellátott lo­bogó mellett minden uniós tagor­szág zászlaja ki volt függesztve. A tömeg viszonylag nyugodtan oszlott fel, néhány pezsgősüveg tört csupán a duhajabbak „jóvol­tából”, viszont félórán belül mint­egy tucatnyi utcaseprő serényke­dett a főutca üveg- és más hulla­déktól való megtisztításán. A leg­főbb­ közösségi újévi mulatság idén is a Magyar Házban volt. Papp Gy. Attila Szalonta városvezetősége megadta a módját az idei újévköszöntőnek és az unióhoz való csatlakozásnak 2007. január 1-én 0 órakor a nagy­váradi városháza előtt ünnepélye­sen felvonták az Európai Unió zászlaját, amelyen bár csupán az alapítóknak számító 12 országot jelképező ugyanennyi csillag talál­ható, mégis immár mind a 27 tag­ország - köztük Románia - szim­bólumának tekinthető „Határlégiesítés” az EU-csatlakozás éjszakáján I Pezsgővel felfegyverkezett újságírók érkeztek egyre-másra szilveszter éjszakáján a Bors-Ártánd határátkelőhöz. Mircea Chiorean, a Nagyvárad Területi Határrendészeti Igazgatóság szóvivője várta a média képviselőit, hisz éjfél után egy órakor került sor az EU-csatlakozásra, s ekkortól személyi igazolvánnyal is át lehetett kelni a román-magyar határon. Egyre nagyobb a nyüzsgés a katolikus papokból álló csapat is, határrendészet előcsarnokában. A dermesztő téli éjszakában, pár Megérkezik az ortodox és görög perccel éjfél előtt szinte semmi mozgás nincs odakinn. Éjfélt üt az óra. Román időszámítás sze­rint már átléptünk 2007-be, Eu­rópára viszont még várni kell egy órát. Pezsgő durran Mircea Chiorean kezében, koccintások, jókívánságok hangzanak el a vámparancsnoki irodában. Idle­­látszanak a nagyváradi éjféli tű­zijáték fényei. Fél egykor elindul a társaság a határátkelőhöz, hogy a román határrendőrök fogadhas­sák a magyarországi küldöttsé­get. A dermesztő hideg ellenére nagyon jó a hangulat. Az éjsza­kai sötétben kamerákkal, fényké­pezőgépekkel lesik az érkező Eu­rópát a kíváncsi újságírók. Há­rom zászlótartó árboc áll a határ­vonalat jelző földsávon, a román és magyar nemzeti lobogó mel­lett a harmadikon felvonásra ké­szen áll az EU csillagos zászlaja. Egy óra előtt pár perccel moz­gást észlelünk a magyar oldalról. Elindult az ottani küldöttség. Pé­ter Sándor alezredes vezetésé­vel megérkeznek a magyar határrendészek, akiket Ioan Bu­da, a Nagyvárad Területi Határ­rendészet vezetője fogad. Köl­csönös üdvözlések. Péter alezre­des beszédében hangsúlyozza, eddig is nagyon jó volt az együtt­működés a magyar és román ha­tárőrök között, s remélik, az EU- csatlakozás után még ennél is jobb lesz. Hasonlóképpen véle­kedik Ioan Buda is. Rövid ortodox szertartás kö­vetkezik a fagyos éjszakában, majd előkerülnek a pezsgőspo­harak, s a jelenlévők koccintanak a csatlakozás sikerére. A határ­sávban tűzijátékot mutatnak be, szikrázó, sziporkázó görögtűz­­csillagok imitálják az uniós csil­lagokat. Ezt követően az egész csapat gyalogosan vág neki a ha­tárnak. Mindenki előkészíti a személyi igazolványát, hiszen pár perce már ez az okmány is elegendő itt a határ átlépéséhez. Egy órakor megelevenedik a táj. Hosszú autósorok s rengeteg ünneplő gyalogos. Nagyon sokan csak azért jöttek ki Nagyvárad­ról, vagy a közeli falvakból, hogy személyesen megtapasztal­ják, milyen a csatlakozás után pár perccel átlépni a határt. A magyar oldalon levő vámhivatal­nál az ortodox papok ismét szentségimádást tartanak, sőt megszentelik a magyar okmány­­ellenőrző bódékat is. A magyar állampolgároknak szokatlan a bi­zánci szertartás. Valaki megkér­dezi, magyar papot miért nem hoztunk? Talán jó lett volna, ha egy római katolikus vagy egy re­formátus lelkész is mond pár ál­dást, kérő imát, hiszen a csatla­kozás sok romániai magyart is érint. Magyar lelkész viszont nem jött, így a magyarországiak is tisztelettudóan végighallgatják az ortodox ceremóniát. Szőke Mária (folytatása a 8. oldalon) Mircea Chiorean kibontja az EU-s címkével ellátott pezsgőspalackot Péter Sándor alezredes köszönti a román küldöttséget a határnál Ez is az EU Január másodikén a szerencsésebb földi halandók még kipihe­nik az óévbúcsúztató fáradalmait, a kevésbé szerencsések már dol­gozni mennek. Az­ autóbusz-megálló felé ballagok, nézegetem az uniós zászlókat, egy pillanatra meg is feledkezem arról, hogy im­máron második napja Románia is tagja a közösségnek. A buszjá­ratok mit sem sűrűsödnek ettől a ténytől, így a Körös Áruház elő­tt bukkanok fel az aluljáróból, még vásárolni akarok indulás előtt. Az újságárusbódénál kopott­ koszos ruhás, görnyedt idősebb férfi áll. Néhány mondatot meghallok a román nyelvű párbeszéd­ből. „Öregkorára idejusson az ember...” „Ha találtam volna ke­nyeret, most nem kérnék.” S szívfacsaró az, amit látok. Az újság­árusnő előveszi a műanyag uzsonnásdobozt, pár szelet kenyeret és süteményt tesz egy zacskóba, kiadja az ablakon, s utánanyújt még pár szál cigarettát... Ez is az Európai Unió. Tudom, ott sincs kolbászból a kerítés, nyomor, szenvedés, bűnözés mindenütt van. De ameddig kukázás­ból élnek és hidak alatt alszanak emberek, addig nem tudom, mi­ért kéne hinnem bármelyik hivatásos ígérgetőnek. S loboghat a csillagos, kék zászló, míg el nem rongyolódik, ez önmagában még semmit nem tesz jobbá. Fried Noémi Lujza

Next