Reggeli Újság, 2007. január (4. évfolyam, 863-887. szám)
2007-01-03 / 863. szám
2007. január 3. UJEV Az újév első babája kislány Bihar megyében kislány volt a tavalyi év utolsó és idei esztendő első babája is. A nagyváradi Szabó Szilvia 2,8 kilogrammal született szilveszter éjszakáján 22.40 órakor, január 1-jén pedig egy másik váradi anyukához látogatott el először a gólya. Ő hajnali két órakor adott életet a koromfekete hajú Luana Ionela Biránnak. A kislány 2,7 kilogrammal, természetes szüléssel jött a világra. Tegnap délben a kórház harmadik emeletén találkoztunk a szülőkkel, Natáliával és Ionnal, akiknek ez az első gyermekük. Az édesanya, aki 31 esztendeje szintén ünnepnapon, karácsonykor született, éppen a kislányához készülődött. Az első éjszakát orvosa javaslatára a gyermekétől külön töltötte, hogy kipihenhesse magát. „Mától végre egy szobában leszünk Luanával, és már alig várom, hogy hazamehessünk. Persze, hogy mikor mehetünk, az attól is függ, hogyan fejlődik, hiszen elég kicsi súllyal, de szerencsére egészségesen jött a világra” - mondta. Gyermekét későbbre várta, ezért szombaton még délután háromig dolgozott, Luana azonban jelezte, hogy ő bizony újév napján szeretne a világra jönni, így a kismama szilveszter éjszakáját már a szülészeten töltötte. Mielőtt még a közös kórházi szobájukat birtokba vették volna, az újszülött osztályon lencsevégre kaptuk a boldog, immár háromtagú családot. Eközben azt is megtudtuk, hogy 2007 első napján 14 újszülött jött a világra, s közülük hat kislány. Sükösd T. Krisztina Luana az év első újszülöttje Együtt a család Akadálymentes határátkelés A nagyszalontai határátkelőnél hétfőn reggel szinte senki sem várakozott. Az átlós ellenőrzés gond nélkül zajlott. A román vámhoz érve egy határőr intett, menjünk tovább. A hűvös, csapadékos időben egyedül állt a kifelé vezető sáv mentén. A bódék még a helyükön voltak, bezárt ajtóik előtt megállás nélkül hajthattunk tovább Magyarországra, ahol a román és a magyar határőr együtt fogadott. A személyi igazolvány és a jogosítvány ellenőrzését követően (még a zöld kártyát sem kérték) a vámosok elvámolnivaló után érdeklődtek. A határátkelő parkolójába irányítottak, s a csomagtartó átvizsgálása után azonnal tovább is engedtek. Csak mi voltunk ott, így az egész ellenőrzés alig néhány perc alatt lezajlott. A kora esti visszaúton a magyar oldalon sem kellett megállni, a román átkelőnél pedig szintén együtt fogadott a román és a magyar vámos. A személyi iratok ellenőrzését követően rögtön tovább engedtek, nem vizsgálták meg csomagjainkat. Mivel visszafelé sem volt senki más rajtunk kívül, az országba való belépés nem került többe két percnél. Érdeklődésünkre a határőrök elmondták, hétfőn a vártnál sokkal kisebb volt a forgalom, és minden előírás szerint, zavartalanul történt. Kora estig valamennyi utazót átengedték a határon, mindenki teljesítette a határátlépéshez szükséges feltételeket. Borsi Balázs Repült a bálna Európába Úgy tűnik, a Nagyvárad központjában tartott szabadtéri szilveszteri bulinak a magyarországi Republic együttes volt a sztárja. Nagyon sokan választották a szabad ég alatti ünneplést a Kossuth utcai parkolóban felállított színpad körül. A közönség igen hálásnak bizonyult, több ismert Republic-dalt végigénekelt a zenekarral. Cipő, alias Bódi László több alkalommal köszöntötte Romániát az EU-csatlakozás okán. A közönség pedig kicsi és nagy EU-lobogókkal integetett a küzdőtéren. A román csendőrök biztosították a helyszínt, de értesüléseink szerint szerencsére nem történt rendbontás. A többször visszatapsolt Republic frappáns ajándékkal is kedveskedett a váradiaknak, villanyhegedűn elhúzták a Székely himnuszt. Ennek szövegét egyedül a közönség énekelte, a zenekar nem. A rendfenntartók szemmel láthatóan zavarba jöttek, mikor felismerték a dalt, ám ez sem okozott botrányt. Valószínűleg minden jelenlevő egyetértett azzal, hogy „ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenem” így, Európához csatlakozva sem. (szőke) Voltak, akiket az sem szomorított el, hogy a szervezők beígérték a kilencvenes évek egyik sztártrióját, az amerikai No Mercyt, de a három énekes fickóból csak egy méltóztatott megjelenni Váradon Reggeli Újság / 3 Szilveszter emelt fővel Százhúsz, zömmel váradi polgár vett részt a Magyar Polgári Egyesület bátyus szilveszteri mulatságán az Arany János Kollégium ebédlőjében, de Temesvárról, a Székelyföldről, sőt a határon túlról is jöttek vendégek. Agyagási Ernő főszervezőtől megtudtuk, hogy csak a teremért fizettek az óévbúcsúztatók, ám senki sem maradt ellen, az ilyenkor szokásos felhozatal - hal, disznóhús, lencse stb. - bőségesen elég volt a mulatozóknak. Éjfélkor a társaság zöme felkerekedett tűzijáték-nézni, így nem vettek részt a Székely himnusz-éneklésben, viszont egy órával később, a teljes jogú csatlakozás pillanatában mindenki ajkáról magasba szállt az „Isten, áldd meg...”. A tavalyhoz hasonlóan az idén is volt tombola, aminek anyagi hátterét a terembérre összegyűjtött pénzből megmaradt összeg biztosította. Volt Szilveszteri bál című kiadvány Agyagási szerkesztésében, amelyben a jelenlévők névsora mellett a világon fellelhető rovásírások közös nevezőjéről, a székely rovásírásról olvashatnak tanulmányokat az érdeklődők. A 60-as, 70-es évek slágereiből válogatott a Márkus Zoltán, Jenei István kettős és a „régi csibészek” ropták is, egészen Tőkés László püspök érkezéséig, ezután magyarnóta- és népdalkincsünk repertoárja következett. Reggel hét óra tájban egy boldogabb, uniós év reményében ki-ki elindult hazafelé. Tüzes Bálint Régi csibészek tánca Főtéri évváltó Örömódával és Pezsgőáriával Éjfél előtt félórával bandukolunk a Körös-parton, a Szent László tér felé. Lassan, apró léptekkel haladgathatunk csak a vastag, tömött sorokban. A főtéren meglehetősen nagy a népsűrűség. Mindenki igyekszik jó helyet találni, hogy láthassa a színpadot, az ünnepi kavalkádot és a tűzijátékot. Ha valakivel előzőleg találkozót beszélt meg az ember, bajosan leli meg a cimborát, s telefonálni se nagyon lehet, a vonalak foglaltak, leterheltek. A városházánál román nemzeti színű és európai uniós zászlócskákat osztogatnak, jó néhányan kérnek szimbolikus EU-s igazolványt is. Mindenütt óriási a tömeg, lépten-nyomon belebotlunk ismerősökbe és ismeretlenekbe egyaránt. Néhány perc van éjfélig. Akinek nem sikerült átvergődni a Kossuth utcai parkolóhoz, a hídon vagy a parton, a Rimanóczy szálló előtt ácsorog „csőre töltött” pezsgősüveggel, sörös- vagy borosflaskával, ki milyen itókát szerzett be az óévbúcsúztató utolsó pillanataira. A színházzal szemközti éjjel-nappali üzletben éjfél előtt negyedórával még sorban állnak italért. Kezdődik a színpompás tűzijáték, s közben szól a muzsika. Örömóda (mely az EU himnusza is egyben), a Traviátából a Pezsgőária, egy kis kánkán és keringő. Durrannak a pezsgőspalackok, jó néhányan fotózzák, megpróbálják megörökíteni a tűzijáték sziporkázó fényeit. Van, aki eufóriában leledzik, mások meg éppenséggel kétkedő EU-fóbiában szenvednek, s van, aki közömbösen szemlélődik, s megpróbálja elkerülni a lökdösődőket. Az éjféli tűzijáték után folytatódik a tülekedés, fölöttébb nagy a tumultus mindenhol: a Kossuth utcai parkolóban, a sörsátraknál, a Saspasszázsban. Mindenik mulatót kibérelték a központban, ahol még nincs zártkörű rendezvény, be van zárva. Lehet lébecolni céltalanul, köszönteni a jó barátokat, ismerős arcokat, sietni valamelyik vigasságra, bízván abban, hogy - immár idén - talán valóra válik néhány szép reményünk, kevesebb lesz a bosszúság, jóval több a jókedv, az öröm. Mint ahogy az már lenni szokott az új esztendő első perceiben. Tóth Hajnal