Reggeli Újság, 2007. január (4. évfolyam, 863-887. szám)

2007-01-03 / 863. szám

2007. január 3. UJEV Az újév első babája kislány Bihar megyében kislány volt a tavalyi év utolsó és idei esztendő első babája is. A nagyváradi Sza­bó Szilvia 2,8 kilogrammal szü­letett szilveszter éjszakáján 22.40 órakor, január 1-jén pedig egy másik váradi anyukához lá­togatott el először a gólya. Ő haj­nali két órakor adott életet a ko­romfekete hajú Luana Ionela Biránnak. A kislány 2,7 kilo­grammal, természetes szüléssel jött a világra. Tegnap délben a kórház har­madik emeletén találkoztunk a szülőkkel, Natáliával és Ionnal, akiknek ez az első gyermekük. Az édesanya, aki 31 esztendeje szintén ünnepnapon, karácsony­kor született, éppen a kislányá­hoz készülődött. Az első éjszakát orvosa javaslatára a gyermekétől külön töltötte, hogy kipihenhesse magát. „Mától végre egy szobá­ban leszünk Luanával, és már alig várom, hogy hazamehes­sünk. Persze, hogy mikor mehe­tünk, az attól is függ, hogyan fej­lődik, hiszen elég kicsi súllyal, de szerencsére egészségesen jött a világra” - mondta. Gyermekét későbbre várta, ezért szombaton még délután háromig dolgozott, Luana azonban jelezte, hogy ő bizony újév napján szeretne a vi­lágra jönni, így a kismama szil­veszter éjszakáját már a szülé­szeten töltötte. Mielőtt még a kö­zös kórházi szobájukat birtokba vették volna, az újszülött osztá­lyon lencsevégre kaptuk a bol­dog, immár háromtagú családot. Eközben azt is megtudtuk, hogy 2007 első napján 14 újszü­lött jött a világra, s közülük hat kislány. Sükösd T. Krisztina Luana az év első újszülöttje Együtt a család Akadálymentes határátkelés A nagyszalontai határátkelőnél hétfőn reggel szinte senki sem várakozott. Az átlós ellenőrzés gond nélkül zajlott. A román vámhoz érve egy határőr intett, men­jünk tovább. A hűvös, csapadékos időben egyedül állt a kifelé vezető sáv mentén. A bódék még a he­lyükön voltak, bezárt ajtóik előtt megállás nélkül hajthattunk tovább Magyarországra, ahol a román és a magyar határőr együtt fogadott. A személyi igazolvány és a jogosítvány ellenőrzését követően (még a zöld kártyát sem kérték) a vámosok elvá­­molnivaló után érdeklődtek. A határátkelő parkoló­jába irányítottak, s a csomagtartó átvizsgálása után azonnal tovább is engedtek. Csak mi voltunk ott, így az egész ellenőrzés alig néhány perc alatt lezaj­lott. A kora esti visszaúton a magyar oldalon sem kellett megállni, a román átkelőnél pedig szintén együtt fogadott a román és a magyar vámos. A sze­mélyi iratok ellenőrzését követően rögtön tovább engedtek, nem vizsgálták meg csomagjainkat. Mi­vel visszafelé sem volt senki más rajtunk kívül, az országba való belépés nem került többe két percnél. Érdeklődésünkre a határőrök elmondták, hétfőn a vártnál sokkal kisebb volt a forgalom, és minden előírás szerint, zavartalanul történt. Kora estig va­lamennyi utazót átengedték a határon, mindenki teljesítette a határátlépéshez szükséges feltételeket. Borsi Balázs Repült a bálna Európába Úgy tűnik, a Nagyvárad központjában tartott szabadtéri szilveszteri bulinak a magyarországi Republic együttes volt a sztárja. Nagyon sokan választották a szabad ég alat­ti ünneplést a Kossuth utcai parkolóban felállított színpad körül. A közönség igen hálásnak bizonyult, több ismert Republic-dalt végigénekelt a zenekarral. Cipő, alias Bódi László több alkalommal köszöntötte Romániát az EU-csat­­lakozás okán. A közönség pedig kicsi és nagy EU-lobo­­gókkal integetett a küzdőtéren. A román csendőrök bizto­sították a helyszínt, de értesüléseink szerint szerencsére nem történt rendbontás. A többször visszatapsolt Republic frappáns ajándékkal is kedveskedett a váradiaknak, villanyhegedűn elhúzták a Székely himnuszt. Ennek szövegét egyedül a közönség énekelte, a zenekar nem. A rendfenntartók szemmel látha­tóan zavarba jöttek, mikor felismerték a dalt, ám ez sem okozott botrán­yt. Valószínűleg minden jelenlevő egyetér­tett azzal, hogy „ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenem” így, Európához csatlakozva sem. (szőke) Voltak, akiket az sem szomorított el, hogy a szervezők beígérték a kilencvenes évek egyik sztártrióját, az amerikai No Mercyt, de a három énekes fickóból csak egy méltóztatott megjelenni Váradon Reggeli Újság / 3 Szilveszter emelt fővel Százhúsz, zömmel váradi polgár vett részt a Magyar Polgári Egye­sület bátyus szilveszteri mulatságán az Arany János Kollégium ebéd­lőjében, de Temesvárról, a Székelyföldről, sőt a határon túlról is jöt­tek vendégek. Agyagási Ernő főszervezőtől megtudtuk, hogy csak a teremért fizettek az óévbúcsúztatók, ám senki sem maradt ellen, az ilyenkor szokásos felhozatal - hal, disznóhús, lencse stb. - bősége­sen elég volt a mulatozóknak. Éjfélkor a társaság zöme felkerekedett tűzijáték-nézni, így nem vettek részt a Székely himnusz-éneklésben, viszont egy órával később, a teljes jogú csatlakozás pillanatában min­denki ajkáról magasba szállt az „Isten, áldd meg...”. A tavalyhoz hasonlóan­­ az idén is volt tombola, aminek anyagi hát­terét a terembérre összegyűjtött pénzből megmaradt összeg biztosí­totta. Volt Szilveszteri bál című kiadvány Agyagási szerkesztésében, amelyben a jelenlévők névsora mellett a világon fellelhető rovásírá­sok közös nevezőjéről, a székely rovásírásról olvashatnak tanulmá­nyokat az érdeklődők. A 60-as, 70-es évek slágereiből válogatott a Márkus Zoltán, Jenei István kettős és a „régi csibészek” ropták is, egészen Tőkés László püspök érkezéséig, ezután magyarnóta- és népdalkincsünk repertoárja következett. Reggel hét óra tájban egy boldogabb, uniós év reményében ki-ki elindult hazafelé. Tüzes Bálint Régi csibészek tánca Főtéri évváltó Örömódával és Pezsgőáriával Éjfél előtt félórával bandukolunk a Körös-parton, a Szent László tér felé. Lassan, apró léptekkel haladgathatunk csak a vastag, tömött sorokban. A főtéren meglehetősen nagy a népsűrűség. Mindenki igyekszik jó helyet találni, hogy láthassa a színpadot, az ünnepi kavalkádot és a tűzijátékot. Ha valakivel előzőleg találkozót beszélt meg az ember, bajosan leli meg a cimborát, s telefonálni se nagyon lehet, a vonalak foglaltak, leterheltek. A városházánál román nemzeti színű és európai uniós zászlócská­kat osztogatnak, jó néhányan kérnek szimbolikus EU-s igazolványt is. Mindenütt óriási a tömeg, lépten-nyomon belebotlunk ismerősök­be és ismeretlenekbe egyaránt. Néhány perc van éjfélig. Akinek nem sikerült átvergődni a Kos­suth utcai parkolóhoz, a hídon vagy a parton, a Rimanóczy szálló előtt ácsorog „csőre töltött” pezsgősüveggel, sörös- vagy borosflas­­kával, ki milyen itókát szerzett be az óévbúcsúztató utolsó pillanata­ira. A színházzal szemközti éjjel-nappali üzletben éjfél előtt negyed­órával még sorban állnak italért. Kezdődik a színpompás tűzijáték, s közben szól a muzsika. Öröm­­óda (mely az EU himnusza is egyben), a Traviátából a Pezsgőária, egy kis kánkán és keringő. Durrannak a pezsgőspalackok, jó néhá­nyan fotózzák, megpróbálják megörökíteni a tűzijáték sziporkázó fé­nyeit. Van, aki eufóriában leledzik, mások meg éppenséggel kétkedő EU-fóbiában szenvednek, s van, aki közömbösen szemlélődik, s megpróbálja elkerülni a lökdösődőket. Az éjféli tűzijáték után folytatódik a tülekedés, fölöttébb nagy a tu­multus mindenhol: a Kossuth utcai parkolóban, a sörsátraknál, a Sas­­passzázsban. Mindenik mulatót kibérelték a központban, ahol még nincs zártkörű rendezvény, be van zárva. Lehet lébecolni céltalanul, köszönteni a jó barátokat, ismerős arcokat, sietni valamelyik vigas­ságra,­­ bízván abban, hogy - immár idén - talán valóra válik néhány szép reményünk, kevesebb lesz a bosszúság, jóval több a jókedv, az öröm. Mint ahogy az már lenni szokott az új esztendő első perceiben. Tóth Hajnal

Next