Regio - Kisebbségtudományi Szemle, 1990 (1. évfolyam, 1-4. szám)

1990 / 1. szám - EURÓPAI ALTERNATÍVÁK: KÖZÉP-EURÓPA - Zemko, Milan: Who's who - szlovákul

190 ivenként a történelmi fejlődés évszázados folyamatában megszűn­tek létezni. „Történelmi igazságszolgáltatást” követelni az adatok (s köztük a történelmi személyiségek nevének) megváltoztatásával nem jelentene mást, mint a kicsiségünk és alacsonyabbrendűségünk meg­­emésztetlen komplexusaként megnyilvánuló szlovák prezentizmus újabb változatát. Végső soron a legjobb szándékú misztifikáció is csupán további (ön) misztifikálásokhoz vezet. Ezekből pedig igazán volt már elég. G. Kovács László fordítása A szlovák történész esszéjének már meglehetősen hosszú előtörténete van, mely­nek két legfontosabb dátuma 1977 és 1980. 1977 szeptemberében élenjáró szlovák történészek és nyelvészek a magyar történelmi családnevek szlovákosítása mellett döntöttek, három évvel később pedig napvilágot látott a döntés gyakorlati megvaló­sítására példát mutató, s Magyarországon is figyelmet keltő munka, Jozef Novák Ro­­dové ertov na Slovensku (Családi elmerek Szlovákiában, Martin, 1980) című kötete. A magyar történelmi családnevek szlovák változatának­­kidolgozása", illetve a szlo­vák ortográfia szerinti írása azóta terjedőben van, bár - lásd Milan Zemko írását - korántsem találkozott egyértelmű helyesléssel. A magyar szakemberek álláspontja egyértelmű: a névhez való jogot alapvető sze­mélyiségjognak tekintik, s elfogadhatatlannak tartják ezek önkényes - bármilyen tet­szetősen magyarázott - átírását, ,lefordítását", a történelmi nevek (re)szlovakizálásá­­ban a históriai tudatot megzavaró, sőt meghamisító tendenciákat fedeznek fel. A két ország szakemberei között már évek óta folyik a vita, egyelőre az álláspon­tok közeledése nélkül. Milan Zemko írása, melyet a Slovenské pohlady 1989. évi 8. számából vettünk át, a szerző elfogulatlan szemlélete, objektivitása azonban felvil­lantja a méltányos megegyezés lehetőségét is. Az eddigi viták anyagát foglalja össze a Szarka László szerkesztésében megje­lent Magyar és csehszlovák történészek eszmecseréje a régi magyar család- és sze­mélynevek, valamint a helynevek írásmódjáról (Budapest, 1988) című könyv, mely a közös múltunk egyes kérdéseit taglaló, a Magyar-Csehszlovák Történész Vegyesbi­zottság Magyar Tagozata kiadványaként megjelenő Hungaro-Bohemicoslovaca so­­rozat első kötete. G. K L.

Next