Regio - Kisebbség, Politika, Társadalom, 2004 (15. évfolyam, 1-4. szám)
2004 / 2. szám - KUTATÁS KÖZBEN - Molnár Csilla: Hivatások konfliktusa a burgenlandi Felsőpulyán
Hivatások konfliktusa a burgenlandi Felsőpulyán 167 élettörténetekben a narratív részekkel szemben fölényben vannak az általános értékelések, elméleti fejtegetések és az argumentációk. Hayden White nyomán elmondhatjuk, hogy amihez így jutottunk, az elmondássá vált tudás.12 „... a válogatás, amelyet az életrajzi elbeszélő saját élettörténetének bemutatása során végez, semmiképpen sem tekinthető véletlenszerűnek vagy önkényesnek, azaz nem pusztán az interjúhelyzet interakciós befolyását, netán csak valami múló hangulatot tükröz. Az élettörténet nem egyszerűen elszigetelt tapasztalatok láncolata, amelyeknek jelentése pillanatnyi egymáshoz kapcsolódásuk mikéntjéből fakad, hanem sokkal inkább olyan folyamat, amely az életrajzi jelentésstruktúra előterében, a hallgatóval vagy az elképzelt publikummal interakcióban zajlik, s ez a struktúra határozza meg a bemutatásra kerülő egyedi epizódok kiválasztását.”13Az elbeszélt élettörténet olyan, egymással kölcsönös összefüggésben álló témák sorát vonultatja föl, amelyeket oda-vissza ható keresztreferenciák sűrű hálózata fűz össze. Konfliktuselemzés: a párhuzamos metakódok Ha White nyomán a narratívát olyan metakódnak tekintjük, mely biztosítja, hogy a közös valóság természetéről szóló üzenetek szabadon áramoljanak, akkor az általunk vizsgált közösségben a kardinálisnak tekintett probléma kapcsán két, párhuzamos metakódot találhatunk, melyet egyrészről a helyi világi, laikus közösség, és annak vezetője, másrészről ugyanezen közösség szakrális funkcióit ellátó személyek alakítanak ki, és amely kódok párhuzamossága a közös elbeszélés hiányát, ezáltal pedig a közös jelentés létrehozásának az elutasítását vonja maga után.14 A probléma konfiguráló csomópontjai a 2002 áprilisának végén leköszönő magyar nyelvű polgármester, K. E. elbeszélésében a következőkben foglalhatók össze. Az anyaország a burgenlandi magyarságot magára hagyta, amit a polgármester nem Trianon utáni, hanem évszázados örökségnek tart. „... nemcsak most, hanem évszázadokon át a magyar állam Nyugat-Magyarországot elhanyagolta. Ez a része Magyarországnak mindig elmaradott volt, ez az országrész a magyar államnak csak amolyan Kanonenfutter... ágyútöltelék volt, végvidék, gyepű. És évszázadokon át nem invesztált a mi részünkön egy fillért sem. ” Az adatközlővel készített interjúban többször elhangzott argumentáció az is, hogy úgy érzi, 12 White, Hayden: A narrativitás értéke a valóság megjelenítésében, in: Uő.: A történelem terhe. Osiris - Gond, Budapest, 1997. 103. 13 Vö. Rosenthal, Gabriele: Élettörténet-rekonstrukció, i. m. 14 White, Hayden: A narrativitás értéke..., i. m. 104.