Respublika, 1994. október-december (1. évfolyam, 21-33. szám)
1994-10-07 / 21. szám
MAGYARORSZÁG FELDERÍTETLEN BŰNÜGYEK Rablógyilkosság a Hungária körúton Az elmúlt húsz év kiemelkedő bűncselekményei között tartja számon a szakma az 1977 márciusában történt budapesti Hungária körúti bankrablást. A tettes - aki 113 600 forinttal távozott - egy-egy tarkólövéssel szabályosan kivégezte a fiók két alkalmazottját. Ez volt Magyarországon az első klasszikus bankrablás, amelynél fegyvert használt az elkövető, ráadásul a rendkívüli erőkkel megindult nyomozás látványos kudarccal zárult. Az eseményeket Kovács Lajos alezredes, az Országos Rendőr-főkapitányság gyilkossági csoportjának vezetője elevenítette fel a Respublika számára. A szakértő elmondta, hogy számára azért is emlékezetes az ügy, mert a főiskoláról kikerülve ez volt az első emberölés, amelynek felderítésébe fiatal tisztként maga is bekapcsolódott. A Hungária körút 10/A alatt lévő OTP- fiókban 1977. március 4-én Bukta Józsefné és Pátrovits Sándorné fogadta az ügyfeleket. Fél kettőtől kettőig ebédszünetet tartottak. Néhány perccel kettő után egy hölgy tért be pénzügyeit intézni, ő látta utoljára élve a két alkalmazottat. A tettes vélhetően kívülről figyelte, mikor hajthatja végre a támadást. Negyed három körül léphetett be a helyiségbe, s a két nőt a pult mögötti, kissé félreeső mellékhelyiségbe terelte. Letérdepeltette, majd közvetlen közelről tarkón lőtte mindkettőjüket, és a páncélszekrényben talált 113 600 forinttal elmenekült a helyszínről. Percekkel később egy katonatiszt tért be az OTP-be. Türelmesen várt a pult előtt, miközben több ügyfél is mögé sorakozott. Hat-nyolc perc is eltelt, mire a hiábavaló szólongatás után a sorban álló egyik férfi a pult mögé, majd a mellékhelyiségbe is bement. Ő fedezte fel a két holttestet, s értesítette a rendőrséget. Perceken belül tucatnyi rendőrautó érkezett a helyszínre. Tüzetesen átvizsgálták a helyiséget s az épület környékét. A tanúk meghallgatását követően még reménykedhettek a nyomozók, többen is emlékeztek gyanús személyekre. A tanúk három feltűnő személy jelenlétéről számoltak be. Az említett hölgy, aki utoljára járt a fiókban, távozóban egy közeli kapualjban várakozó férfira lett figyelmes. Korát 25-30 évre, magasságát 165-170 cm-re becsülte, haja sötét volt, és bajuszt viselt. Több olyan járókelőt is talált a rendőrség, akik egy 40 év körüli, 180 centiméter magas, bőrkabátos férfit láttak a környéken. Újabb tanúk viszont egy szürke kabátos, kalapos illetőről szóltak. A rendőrség szerint valószínű, hogy a látott három férfi egyike lehetett a tettes. Ez azonban csak feltételezés, mivel a lakossághoz intézett ismételt felhívások ellenére nem sikerült egyiküket sem megtalálni. Hasonlóan jártak azzal a világoskék Ladával is, amelyik - a tanúk elmondása szerint - kipörgő kerekekkel húzott el az épület előtti földútról. A szakadó eső elmosta a keréknyomokat... A szakértők megállapították, hogy a tettes egy TT pisztollyal lőtt, ám ez a típus meglehetősen gyakori volt a hazai fegyveres testületekben. A bűncselekmény kivitelezése valószínűsítette, hogy olyan elkövetőről van szó, akinek nem először volt a kezében hasonló eszköz. A nyomozás elsőként meghatározott fő iránya a kék Lada felkutatása volt, ám a napokig tartó közúti ellenőrzés dacára sem akadtak a nyomára. A rendőrség feltételezte, hogy a gyilkos azért lőtte le a két nőt, mert valamelyikük ismerhette, így az áldozatok ismeretségi körének felderítése volt a másik fő irány. Pátrovitsné egyedül élt, de meglehetősen kiterjedt baráti köre és igen sok alkalmi ismerőse volt. Összesen több száz személyt hallgatott meg a rendőrség, ám ezen a nyomon sem jutott előrébb. Hónapok teltek el, mikor a nyomozók látókörébe került egy magas beosztású rendőrtiszt. A férfi Pátrovitsné valamikori ismerőse volt. A gyanút csak megerősítette, hogy pisztolya is volt az illetőnek, amelytől idejében megszabadult. A rendőrt őrizetbe vették, ám a tüzetesebb vizsgálatok őt egyértelműen kizárták a lehetséges gyanúsítottak közül. Mindenkit elszámoltattak, akiről tudták, hogy TT pisztoly birtokosa, ám a fegyvert nem találták meg. Az OTP-fiók közelében levő házakban lakó s többnyire aranycsencseléssel foglalkozó külföldiek ellenőrzése sem volt kis feladat, csakhogy ez a nyom sem vezetett sehova. A bűncselekmény felderítésére alakult nyomozócsoport hónapokon át kutatott adatok után, de hiába, így, az év végéhez közeledve, visszafogták a tempót, majd idővel a felderítetlen akták közé sorolták az ügyet. Kovács alezredes elmondta: vannak az ügynek olyan mozzanatai, amelyeket mind ez ideig titokban tartott a rendőrség. A bűncselekmény egyébként máig sem évült el, ha tehát valaki azzal állna elő, hogy ő volt a tettes, vagy megnevezné a 17 évvel ezelőtt történt bűnügy gyanúsítottját, elegendő adu lenne a nyomozók kezében az illető bűnösségének vagy adott esetben ártatlanságának bizonyításához. ■ 40 ♦1994/21 RESPUBLIKA Hamis beismerés Évekkel később a hírhedt rendőrgyilkos, Soós Lajos vallomása keltett kisebb viharokat. Mint sokak előtt ismert, a férfit egyebek között Gyulai Károly rendőr törzsőrmester megölésével vádolták, s többrendbeli emberölésben mondta ki bűnösnek a bíróság. Soóst halálra ítélték, az ítéletet végre is hajtották a '80-as évek elején. A férfi azonban a kihallgatások során azzal állt elő, hogy ő, illetve egy korábbi cellatársa követte el a Hungária körúti OTP-rablást. A rendőrségnek hetekig tartó fárasztó munkájába került bizonyítani a gyanúsított állításának ellenkezőjét. Soós ugyanis csak olyan részletekre tudott visszaemlékezni, amelyek az újságokban megjelentek. A rendőrség előtt nem ismeretlen a jelenség, amikor valaki - akár csak szereplési vágyból - magára vállal olyan cselekményt, amelyhez semmi köze. A nyomozóknak ilyenkor nagy feladatot jelent az ártatlanság bizonyítása.