Respublika, 1995. január-március (2. évfolyam, 1-13. szám)
1995-03-03 / 9. szám
felszíne vagy a Holdról a Földé - tudják mindezt anélkül, hogy akár valaha is kimozdultak volna a szobájukból. Az információs robbanás veszélyeiről beszélve a politikai és szociológiai következményeket említik elsőként. Eredendő bűnként az 1960-as Nixon-Kennedy televíziós vitát, mely először a történelem során eldöntötte egy elnökválasztás kimenetelét, és azóta a kampányok meghatározó elemévé emelte a televíziót. A médiakorszak nagy visszásságaként tartják számon az elosztás és a televízió viszonyát, azt az abszurdnak tűnő tényt, hogy a döntéshozók és a pénzelosztók számára is csak az létezik, amit a képernyőn látnak, amiről nem tudósít az esti híradó, az nem létezik. Gyakran hivatkoznak a ma már jól ismert szociológiai tételre is, miszerint igaz, hogy közelebb kerültek egymáshoz a távoli kultúrák népcsoportjai, de ezzel párhuzamosan nőtt a távolság adott társadalmon belül a különböző nemzedékek és rétegek között. A multimédia - ha az alapesetet vesszük: egy telefonvonal, egy televízió és egy számítógép összekapcsolása - kialakította a maga környezetét, a multikulturális társadalmat. Létrejött, és kialakulása pillanatában uralni kezdte a hétköznapokat a szolgáltató média (persze nem Magyarországon): specializálódtak a tévécsatornák, műholdas konferenciákat szerveznek, lehet vásárolni, levelet küldeni, bankszámlát nyitni a gép előtt ülve, újságot olvasni a hálózaton, átrendezni az interaktív filmeket vagy távirányítóval a mindennapokat. Ha valaki egyszer belép ebbe a virtuális térbe, az nemcsak munkamódszert, hanem életformát is változtat. A lehetőségek szinte korlátlanok, az emberi felfogóképesség egyelőre csak lohol a technika után. Aki nem bírja az iramot (vagy nem akarja követni a folyamatot), könnyen úgy járhat, mint 16. századi elődei, akik a nyomtatott könyvet elvitték az írnokhoz, hogy másolja le és illusztrálja, mert csak úgy olvasható. ♦ A CD-ROM olyan közvetítő eszköz, mely kihasználva a multimédia előnyeit (egyszerre képes hangot, filmet, szöveget tárolni), áthidalja a technológiai szakadékot a személyi számítógépek egymástól független világa és a hálózatokra épülő információs társadalom között. A multimédia teljes fegyverzetében mutatkozik meg a CD-ROM-on. A gép előtt ülő néző egyszerre használhatja valamennyi érzékszervét, hallja, látja és irányítja a képernyőn zajló történéseket. Nemcsak passzív szemlélője a kékes villogásnak, hanem résztvevője is, egyik szereplője a programnak. Állandóan választania kell a felkínált menüből, a szöveg fejezeteiből, a videoklipekből, az KULTÚRA-E A MULTIMÉDIA? Néhány hónapja alakult meg Magyarországon az első szervezet, amely a multimédia területén működő cégeket, fejlesztőket, kiadókat, felhasználókat tömöríti. A Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének (MKKE) pártfogásában létrejött Interaktív Médiatagozat elnöke, Nyírő András jelzésértékűnek tekinti, hogy épp a könyvesek adtak helyet a multimédiának. Ha a két szervezet képes hosszú távon is együttműködni, „az azt jelentené - fogalmaz az elnök -, hogy a multimédiát hivatalosan is a kultúra részeként ismerik el, és nem sorolják a számítástechnika emberektől elszakadt tudományába”. A kereskedelmi komputerhálózatok a hitelkártyaszám mellettbekérik az ügyfél hobbiját is, hogy tudják, a kedves vevőnek várhatóan mire lesz szüksége. A múlt hónapban a Harvard 28 diákja falfehéren olvasta saját nevét a Crimson című egyetemi újságban. A lap ugyanis az egyetemi hálózaton keresztül kiderítette, hogy a diákok pornográf kiadványokat vásároltak. 1995/9 RESPUBLIKA» 17 CIMLAP'HATTER шш