Egyesült protestáns gimnázium, Rimaszombat, 1862
MEV ÉRTESÍTÉS a rimaszombati protestáns Gymnasiumról Az 1862/3. tanévvel az első évtizedet élte át a rimaszombati protestáns tanintézet. Megfelelt-e ez idő alatt a vallás-, a kor-, a nemzet igényeinek? eleget tett-e a czél-, kívánalmak- s kötelmeknek, mik az egyesülés s általában a tanintézet felállításához valónak kapcsolva? mondja meg, s feleljen rá a legigazságosabb bíró, az igazságos közvélemény. Nem szeretnénk dicsekedni — az öndicséret többnyire gyanús, de annyit szerénytelenség nélkül kimondhatunk, hogy amint egyrészről az iskolai igazgató választmány híven felügyelt a tanintézet külső életére; — igen jó tapintattal kitűzte az irányt, mely felé az intézetnek haladni, a viszonyt, melybe — a magas kormány — a fötiszteletü superintendentiák, a buzgó patronatus, az édes magyar- s a szomszéd testvér nemzetiségekhez állani vagy haladni kelletik; úgy másrészről, a tanári kar mindent megtett, — néha önterheltetésével is — mit a józan nevelés, a tudomány-, a közerkölcsiség érdekében tenni, jónak, üdvösnek, ekként kötelességének tartott. Hogy a világ elismerés s bizodalommal viseltetik az intézet iránt; elég bizonysága az, miként növendékeink létszáma az utolsó évben a 200-at meghaladta. Csekély szám Patakon, Pesten vagy Debreczenben! de tekintélyes szám vidékünkön, hol minden mértföldre majdnem egy gymnasium esik! — Mi a múlt évet illeti: a tanév September 1-je napján vette kezdetét; az első félévi vizsgák január, a másodféléviek junius utolján tartottak. — A Kazinczy-irodalmi ünnepély a tanév utolsó vasárnapján volt. A „Szabó Márton“-féle dijt oda adtuk Juhász János VI. oszt. szegény — de igyekező ifjúnak. — A „Káposztás“-féle fürdőrészvények után nincs osztalék — s igy ezt nem is lehetett senkinek oda ítélni. Mi a tanrendszert s leczketervet illeti: sajátságos combinatiója ez az ágost. egyház egyetem által 1861-ben Pesten, s a tiszáninneni egyházkerület által Szárítón elfogadott két leczkerendnek. Azonban nekünk, ha csak egyik vagy másik evangy. felekezet érdekét teljesen mellőzni nem akarjuk,— másként tenni nem lehete, legalább nem tanácsos. Mihelyt mi ez, vagy amaz oldalra elhajlunk, s elhagyjuk parancsolt s biztos „közép“ állásunkat, megszűntünk egyszersmind „közös“ intézet lenni — s hűtlenek leszünk önmagunkhoz ! Lényeges eltérés különben, csak a természetiekben, s főként a történelemre nézve van. Egyik nagyon sokat, másik tán kissé keveset is követel az algymnasiumtól. — Mint feljegyzésre méltót, a hálás köszönet szavaival kell felemlíteni a főtiszt, tiszai ágost. egyházkerület jegyzőkönyvi határozatát, melyben iskolánk részére —némi feltételek alatt ugyan, — de mik nagyrészben a kishonti Esperességtől függenek — 35 forint segélypénzt rendelt. Dicsekedve kell felemlíteni tiszáninneni helv. hitv. Superintendens főtiszt. Zsarnay Lajos ur becses figyelmét, melynél fogva a fennebbi év példájára mindhárom kerületi gyűlésre meghívta iskolánk igazgató tanárát! Messze esett tőlünk (Ungmegyében) a gyűlés helye — több napra nem lehetett hagyni az iskolát — s igy a bizodalmát nem lehete elfogadnunk. Régi forró kívánságunk — megyénk s hazánk egyik legnagyobb kincsét — Aggteleket — tanitványunknak megmutathatni, — ez évben valósult! — 50 növendékünk vett részt a baradlai élvezetes kirándulásban — a tanárok jelenlétében, s közvetlen felügyelete alatt. Gymnastikánk még tavaly felállittatott, s hogy legyen, ki növendékeinket — folyvást tanári felügyelet mellett — abban gyakorolja : Sárospatak küldött egy képzelt gymnastát — kit azután mi élelmeztünk — s szegénységünkhöz képest fizettünk.