Ring, 1990 (2. évfolyam, 27-46. szám)
1990-09-12 / 37. szám
tüntetéseket az Országgyűlés alapítsa és a miniszterelnök javaslatára a köztársasági elnök adományozza. Szeretnénk, ha az a ma szinte áttekinthetetlen dzsungel, tudniillik, hogy akár szövetkezetek is alapíthatnak és adományozhatnak kitüntetéseket, a minimálisra csökkenne, esetleg meg is szűnne. Gondolom, a kitüntetések nagy részét már ma sem adományozzák - legalábbis állami szinten - így van. Már az átmeneti időben is csak olyan kitüntetéseket adunk, amelyeken nincs kifogásolható szimbólum. Ilyenek a Magyar Köztársaság Csillagrendjei és a Magyar Köztársaság Zászlórendjei. Újak alapítására egyébként nemigen lesz szükség, elég fölújítani a régieket: Szent István Rend, Magyar Köztársasági Érdemrend öt osztálya, Magyar Köztársasági Érdemkereszt (esetleg több osztállyal), Bátorság Érdemrend, és még jó néhány. - A rendszerváltásig a háború előtt kapott kitüntetéseket nem lehetett viselni A leendő törvényben lesz-e korlátozás ezen a téren? - A magyar ember nemigen viseli a kitüntetéseit, korlátozni már emiatt sem érdemes. Véleményem szerint az emberiségellenes tettekért kapott elismeréseken kívül ki-ki viseljen olyan medált, amilyent kíván, bízzuk a lelkiismeretére, illetve az ítélőképességére. A fegyveres testületeknél különösen nehéz lenne bevezetni ilyen korlátozást, mivel ők viszonylag sok kitüntetést kaptak és mindegyiken ott van a vörös csillag. - A közvéleményt izgatják az érdemtelenül kapott elismerések után ma is járó kedvezmények. - Soha nem helyes kollektív ítéletet hozni. Egyénileg kell megvizsgálni, érdemes-e az illető az elismerésre vagy sem. A kedvezményeiket ma is élvezők fele nem politikai érdemeiért kapta a kitüntetését, hanem művészi, vagy éppen tudományos tevékenységéért. Kivételes nyugellátást egyébként mintegy kétezren kapnak, a legmagasabb kiegészítés pedig 3 000 forint. Ha a kivételes nyugellátás összegét az összes nyugdíjas között szétosztanánk, fillérekkel növekedne a jövedelmük. A felvételiknél, illetve a gépjármű- és telefonigénylésnél ma már nem vehető figyelembe semmiféle kitüntetés. Vigyázzunk az ítélkezéssel! Hogy mi a Biblia tanítása a kitüntetésekről? Kifejezetten erről nincs szó benne, nem is tudom, voltak-e abban az időben a mai értelemben vett kitüntetések - mondja egy lelkész. - Bizonyára nem. Éppen ezért, mint minden ilyen esetben, a Biblia mondanivalójából következtethetünk a követendő keresztényi magatartásra. Amikor a tanítványok arról vitatkoztak, hogy ki a nagyobb közülük, ki ül majd Jézus mellett eljövendő uralkodása idején, azt mondta nekik, hogy aki naggyá akar lenni közülük, az legyen valamennyiük szolgája. És megmosta a tanítványai lábát! Ő, aki a legnagyobb. Maga az Isten. Az egyházban aztán persze hamar kialakult a hierarchia, egyre több lett a cím és a rang. Ami ugyanúgy lehetett nagyobb szolgálati, mint nagyobb visszaélési lehetőség. Valamilyen formában mindenki vágyik az elismerésre, kitüntetésre, még ha tagadja is. A baj akkor kezdődik, ha a kitüntetések utáni vágy mindent maga alá gyűr. Ez igen megronthat valakit, el is pusztíthatja emberségét. Mennyi ilyennel találkozhatunk! Elkerül valaki a szülőfalujából, nem találja a helyét a városban, de bizonyítani akar, minél többek fölé kerekedni. Hogy palástolja mélységes kisebbrendűségi érzését. És aztán? Emberi ronccsá válik. De vigyázzunk az ítélkezéssel, talán nincs is jogunk hozzá, ítéljük el a kiskatonát, mert elvtársnak szólította az elöljáróját, és küzdött az Élenjáró Katona kitüntetésért, noha rajta volt a vörös csillag? Pedig csak azért tette, mert kapott négy nap szabadságot és hazamehetett a szüleihez vagy amenyasszonyához. Vagy ítélkezzünk Németh László fölött, mert 1957-ben, a kivégzések idején elfogadta a Kossuth-díjat? Ismerjük az illyési sorokat: „fogoly vagy s egyben foglár” és „hol zsarnokság van: / mindenki szem a láncban; / belőled bűzlik, árad, / magad is zsarnokság vagy.”. Az érdemtelenül kapott kitüntetések után ma is járó kedvezményeket persze meg kell vonni. Nem a néhány fillér, hanem az igazságérzetünk miatt. De azontúl meg kell bocsátani. A kitüntetetteknek. Nemcsak az ő érdekükben. Valamennyiünkért. Mert enélkül nincs rendszerváltás. Ilardi Péter ————— Fotó: MTI A Felszabadulási Jubileumi Emlékérem A Szocialista Magyarországért Érdemrend