Pick-up, 1981. július-december (1-3. szám)

1981-07-01 / 1. szám

1. 2. 3... Start! A 'hetvenes években érde­kes jelenség 'kísérte a popze­ne differenciálódását. Az év­ről évre megjelenő új stíl­us­­irányzatokat új, korábban nem ismert lemezmárkákon­­lehetett hallani. A figyelmes llamezgyűjtők ha­mar rájöttek a magyarázatra: az új­­már­­kák valójá­ba­n jól is­mert nagy lemezgyáraikhoz tartoztak. Az újfajta rockzene kapcsán meg­ismert „Bronze”, „Epic”, Is­land”, „Vertigo”, Harvest”, „Tappan Zee” valójában a CBS, EMI iss Fhornograim kö­telékéhez tartozó márkák, ún. „JJalbe'­ek” voltak. Az utóbbi­­éveikben a hazai popzenében is kialakult bizonyos mértékű stíl­usi- és közönségi rétegződés. Fő­ként az új együttesek, a rockzene újszerű hangzásvilá­ga és a közönség megválto­zott igénye indokolja, hogy a Magyar Hanglemezgyártó Vál­lalat létrehozta a „Start” le­­mezmártkát. 1981 nyarától a „Start” feladata lesz, hogy fi­gyelemmel kísérje a­­popzene legfrissebb változásait. Nem kizárólag tehetségkutatás a cél­ja, de nagyrészt ez is felada­ta; nem kizárólag a vadonatúj előadóik fóruma lesz, de „törzs­­gárdája” az utóbbi évek új rockegyütteseine­k köréből fog kikerülni. A „Start” nem lesz minősítő címkéje a magyar popzenének, de egyik legfon­tosabb feladata, hogy kísérlet­­ező, mozgékony munkájában új minőségeket, új értékeket mutasson fel. Ez a márka sem lesz a hőzöngés, a tartalmat­lan „­keménykedés” fóruma, de ugrásra készen, áll arra, hogy teret adjon minden ér­dekes, új zenei törekvésnek, íme, a „Slant” jelenlegi, beve­tésre szánt „bombái”. Az itt felsorolt együttesek körvetkező felvételein imár a futó figurá­iéiva­ díszített címkéjű leme­zeken­­­fognak megjelenni: East, Karthago­, Edda, P. Box, Solaris­­ m , A­m /# Változás a Dinamit harmadik évében Legutóbb az év elején ke­rült a Dinamit az érdeklődés középpontjába — a csoport vá­ratlanul új zenésszel bővült. Lugosi László S­zólógitáros meghívásának okairól, a Dina­mit hangjának várható meg­változásáról az érintettek nem szívesen adtak­­tájékoztatót , udvariasan elzárkóztak a kér­dések elől, mondván, hogy szavak helyett az új program­mal szeretnének megfelelni. És valóban január első napjai­tól az együttes teljes csendben készülődött a második nagyle­mez összeállítására és az eh­hez kapcsolódó I koncertmű­­sor szerkesztésére. Naponta hat-nyolc órát töltöttek el gya­korlással, egészen május végé­ig. A csaknem félévnyi vissza­vonulás alatt nemcsak a ko­rábbi sikereket kellett két szó­lógitárra újrahangszerelni, ha­nem a két gitár adta lehető­ségeket egyénien felhasználni, új ízű dalokat és az első nagy­lemezhez képest megváltozott tartalmú dalszövegeket írni. Szükségszerű-e az ilyen jelen­tős változás a Dinamit létezé­sének harmadik évében? Ha a vitathatatlan közönségsikert és a lemezeladási példányszámot (106 000 db) vesszük figyelem­be, akkor talán nem lenne a válasz, de a Dinamit nemcsak szinten tartásra, hanem to­vábblépésre is törekszik. En­nek elérésére nemcsak a két szólógitár eltérő jellegű és fel­fogású improvizációit hasz­nálják ki, hanem olyan han­got próbálnak megszólaltatni, amelyben a két hangszer telje­sen egyenrangú, vezető szere­pet tölt be. A rock keménysé­ge nem tűnt el, ide az izgalmas dallam és ritmusképletek ré­vén módosult — ma a Dina­mit áll legközelebb az ameri­kai dél rockzenei hangulatai­hoz nálunk. Ez egyben azt is jelenti — és erről a májusi pár koncerten már meggyőződhet­tünk —, hogy az együttes la­zább szövésű új szerzeményei még népszerűbbek lehetnek, mint a korábbi dalok. Erre a feltételezésre a bizo­nyosságot a második nagyle­mez adhatja majd meg — a felvételek június közepén fe­jeződtek­­be a Maffilm zeneter­mében. Az együttes kérésére az LGT lemezeiről ismert Ko­vács György szívesen vállalta a hangmérnöki teendőket — ő volt egyébként a két Dinamit kislemeznek is a felvételtech­nikai irányítója, amelyek dina­mikájukkal mintapéldát jelen­tenek a hazai rocklemezek kö­zött. A­­második nagylemezt az együttes június 17-én fejez­te be, és még aznap országos turnéra indultak — a koncert­sorozat július közepéig tart. A dalok: JÁTÉK AZ ÖRDÖGGEL A dal első másodperceiben a rádióban éppen a Szerelem ördöge című számot halljuk, aztán beindul a Piramis gépe­zet. Szintetizátor-halmaz, gi­tárok párbeszéde, a basszusgi­tár unisónós felmenete, slide gitárszóló — ha nem énekelne Révész Sándor a régi szenve­déllyel, azt is hihetnénk, hogy e szerzemény az egykor oly szí­vesen fogadott zenekari kom­pozíció hiányát pótolja. A Já­ték az ördöggel érdekesen egyesíti a Piramis hagyomá­nyait és az új zenei kezdemé­nyezéseket. EGYÜTT IS EGYEDÜL Mindössze egy zongora szól, finoman kísérve Gaillai Péter szomorú­ lírai gondolatait. E pár perc talán az egész lemez ars poeticájaként is felfogha­tó, annál is inkább, mert a té­ma visszatér. NINCS TÖBB ÁLOM Középtempójú, feszes kom­pozíció. Révész Sándor most „hétköznapi” hangján énekel, a többiben ennél magasabban. A két verse egy refrénfelépí­tés, gitár- és szintetizátorszó­lókkal fejeződik be, úgy, hogy minden szóló végén unisónós összjátékot hallunk. Ez a meg­oldás keretbe illeszti, egyben el is választja az improvizáci­ókat. LÁNYOK, AKIK VOLTAK Nemcsak a 8/4-es tempó szo­katlan az együttestől, hanem az is, hogy a refréneknél Gal­­lai Péter és Révész Sándor duplázva énekel. A nyolcne­gyedet időnként négynegyed váltja fel és a szólógitár kü­lön hangszínét dupla shifter biztosítja. Az ütőhangszerek érdekesen fokozzák a lükte­tést — használatukra eddig nem igen akadt példa a Pira­mis pályafutásában. EMELJ FEL A SZÍVEDIG (HA KELL A GYŐZELEM) A dal stílusa leginkább az amerikai soft-rock meg­szólalására emlékeztet, fő­leg a gitárcentrikusság révén. Révész Sándoré a szóló, de Gallai Péter szakaszos vokálja is megszólal. A refrénben basszusgitárszólam és kétszó­­lamú szintetizátor gondosko­dik a dallambeli ellenponto­zásról. Závodi János igazán elemében volt a gitárszóló fel­játszásakor. Különös, bicegős, pattogós zongoraaláfestés adja meg e kompozíció egyediségét. A dal — amelyet Gallai Péter éne­kel — kíséretében, mindvégig unisónókra épül. Három tem­pó: a közép, dupla és a közép­­tempó variált formája válogat­ja egymást. A szólórész befe­jezése többszólamú: szintetizá­tor-imeHotran-gittár kavalkádja hangzik fel. SASOK ÉS ANGYALOK Rock and roll új hullámos hangszerelésben. Va­lószínűleg ez a dal lesz a legsikeresebb a koncerteken, a magával hú­zó tempó erre a biztosíték. A SZERELEM ORSZÁGÚTJAIN A lemez zárótétele talán a Piramis eddigi legizgalma­sabb, legérdekesebb vállalko­zása. A monumentalitás és a téma érzékeny kibontása a legjobb Genesis hagyományo­kat követi. Impozáns a szte­­reóhatás. Gallai Péter nem­csak szintetizátorjátékával, hanem felfokozott szenvedé­lyű énekével is a nagylemez egyik főszereplőjévé lép elő. A történet: Csöngetnek. A fiú aj­tóst nyit, zavart ked­vességgel fogadja a lányt, alig emlékszik arra, hogy megbe­szélték ezt a találkozót, itt a la­káson. A fiút bántja, hogy az egymásra találásból hiány­zik az érzelem (fekszel az ágya­mon, és szerelmet játszol, leg­alább úgy csináld, hogy annak látsszon). Az alkalmi szerel­met fürdőszobai zörejek feje­zik be. A lány el­me­gy. A fiú kitárja az ablakot, hogy ki szel­lőztesse a szobát és önmagát. A folyosóról csecsemősírás hal­latszik. Újra csöngetnek. Lehet, hogy aznap, lehet, hogy napokkal később. A fogadtatás fűtöttsé­ge érzékelteti, hogy ez a lány az igazi szerelmet, az áhított kapcsolatot jelenti. A testi el­fogadást veszekedés szakítja meg — a lány a maga arcula­tára szeretné formálni a fiút, rendet kíván látni a lakásban. A fiiú a ránabaszedást cinikus nevetéssel fogadja. (Azt hi­szed, ha szárnyam, tótod, még­is vannak angyalok, de félek, a lelked is összetörne, ha meg­tudnád, hogy csak sas vagyok.) A lány hirtelen haraggal távo­zik, becsapja az ajtót maga után. Az üres magányban óra­­ketyegés hallatszik, amelyet erőszakos csengetés nyom el. Vajon ki érkezett? EROTIKA A szereplők: Gallai Péter — ének, bilentyűs hangszerek; Révész Sándor — ének, gitárok; Som Lajos — basszusgitár; Závodi János — szólógitár; Köves Miklós — dob; Ruzicska Tamás — ütőhangszerek; Puskás László Tamás — főiskolai hallgató, a Játékszín színművésze — próza; Kertész Katalin a Várszínház színművésze — próza; Hor­váth Attila — dalszövegek. A zenei felvételek az MHV Rottenbiller utcai stúdiójában készültek 1980 novembere és 1981 februárja között. A dalok közti hangjátékot Köves Miklós budai lakásán rögzítették. Zenei rendező és hangmérnök: Dobó Ferenc. A borítót Herpai Zol­tán grafikusművész készítette. A lemez megjelenésével egy időben Révész Sándor és a Piramis meg­vált egymástól. Így az Erotika az eddigi felállás utolsó albuma. A Piramis új énekessel folytatja, de ennek a lemeznek nem lesz élő bemutatója. KAPASZKODOM BELÉD „Játékok" a Rottenbiller utcában Első nagylemezét készíti „Já­tékok” című szvitje alapján az MHV Rotten­biiller utcai stú­diójában az East együttes. A nagylemez egyszerre korai is, késői is. Az együttest min­denki úgy emlegeti, mint az új együttesek legtehetségesebbi­­két, holott tagjai már hosszú évek óta hivatásszerűen zenél­nek. Ugyanakkor gyorsan is jött ez a nagylemez: tavaly az iEast szólóénekessel társulva állította színpadra új program­ját. Az egyik vidéki koncer­ten rögzített zenei anyagot be­nyújtották a Hanglemezgyár­tó Vállalathoz elfogadásra. A Stúdió beillesztette felvételi tervébe és az első szabad stú­­diókapac­itást felhasználva most rögzítik. Az East az MHV egyik nagy reménysége. Rend­kívül igényes és letisztult mű­soruk a progresszív rockzene által kialakított vonalon ha­lad. Na­gy ívű kompozícióikat egyaránt jellemzi a szimfoni­kus rock hatása és a gazdag improvizációk. Ehhez hasonló zenei anyagot az elmúlt évek­ben csak a Pink Floydtól és az SBB-itől hallhattunk, de rögtön hozzá kell tenni: mint minden hasonlat, ez is sántít. Közösek a formai jegyek, de az East egészen egyéni, kelet­európai zenét játszik. Érdekes, hogy ez a rendkívül önálló, gazdag zenei világ mennyire igényli a stúdió lehetőségeit. Rendkívül szép és a hangzás szempontjából rendkívül há­lás feladat ezt az anyagot le­mezre komponálni. Már hosz­­szú ideje folyik az előkészítő munka az East együttes, és Do­bó Ferenc, a lemez hangmér­nök-zenei rendezője között, hogy a zene teljes fényében csillogjon, ha lemezen jelenik meg. Az East nagylemez meg­jelenése az őszi idény egyik érdekessége lesz. Csavargás Bojtorján módra A country zene nemcsak szűk rétegekhez szól — bi­zonygatták régóta sokan és igazuk volt. A Bojtorján első nagylemezének kedvező fogad­tatása (35 664 eladott lemez), az együttes itthoni népszerű­ségének hirtelen felívelése, a megtisztelő külföldi meghívá­sok (Frankfurtban Johnny Cash társaságában játszottak egy fesztiválon) mind azt tá­masztják alá, hogy ennek a stílusnak és a Bojtorjánnak sok a kedvelője itthon, és kül­földön egyaránt. A talán nem is várt sikerek után mi az együttes terve? — kérdeztük Kemény Győző zenekarveze­tőt. — Meg kell vallanom, hogy számunkra is meglepetés volt a Csavargódat című nagylemez kereslete. Ezek után természe­tes, hogy eszünk ágában sincs változtatni dalaink felfogásán, csupán apró csiszolásokkal, módosításokkal próbálkozunk. Szeretnénk előadásunkat leme­zen és a színpadon még köny­­nyedebbé, még felszabadultab­bá tenni. Ez az idei év általá­nosabb terve. Konkrétabb vi­szont az,­­hogy nemrégiben fe­jeztük be Eszményi Viktória nagylemezének felvételeit, ké­szülünk a TV Popfesztiváljára is, amelyre két dalunkat fogad­ták el, az egyiket Viki, a mási­kat mi adjuk majd elő. Sokat dolgozunk az augusztus 29-i budapesti Nemzetközi Country Fesztivál előkészítésén, amely­re sok neves külföldi vendé­get várunk — hadd emeljem ki közülünk az amerikai George Hamilton IV. és a ka­nadai White River Bluegrass Band szereplését. Ezenkívül a magunk módján tehetségku­tatással is foglalkozunk — nemrégiben Szegeden találtunk­­rá Várkonyi Eszterre, a­ki meg­ítélésünk szerint a műfaj leg­ígéretesebb hazai reménysége. Hogy tervezünk-e második nagylemezt? Persze, de ennél többet nem szívesen mondok, majd akkor, ha vallóban elké­szültünk a zeneszerzéssel és az összeállítással. Azt a tervünket viszont szívesen közzéteszem, hogy karácsonyra szeretnénk egy kislemezt megjelentetni — stílusosan az ünnepre szánt, saját dalunkkal, illetve egy fel­dolgozással. Új hangzás Pandora szelencéjéből Akik tavaly december­ben hallották a Pandora’s Box nevű új rockegyüt­­test, bizony nem voltak tőle elragadtatva. A két ex-P. Mobil tag, Bencsik és Cserháti új zenekara akkor még­­a rock rég­ be­vált sablonjait szólaltatta meg. Alig néhány hónap alatt azonban a P. Box új hangzást kísérletezett ki, és ez hallható első, bemu­tatkozó kislemezükön. A már hét miképp elfáradt ,an­­gol eredetű kemény rock továbbfejlődése egyértel­műen az amerikai rockban mutatható­­ki.­­Ez a Styx, Kansas, Foreigner és Bos­ton nevével fémjelzett új irányzat tekinthető a hard­­rock igazi utódjának, to­­vábbvivőjének. A P. Box hangzása is ezen az úton halad: a dallamfordulatok izgalmasak, a hangzás erő­teljes, sokszínű. A rock kemény alapjai változatlan lendülettel szólnak, de a hangszerelés gazdagabbá, árnyaltabbá vált Egyetlen apró hibája van az új­­P. Box felvételnek: az ének. Bár szólistájuk nagyszerű hanganyaggal rendelkezik, az előadás nem nevezhető sem i kiforrottnak, sem egyéninek, finnek ellenére úgy tűnik, a P.­­Box mag­­újítója lehet a hazai ke­mény rockzenében lassan megszokottá váló sablonok­nak, és a fejlődés, fúj irá­nyát jelzi mostani két szá­muk. A lemez A oldalán hallható „A bolond”, B ol­dalon a „Halálkatlan” cí­mű dalt, de pusztán la pá­rosítás alapján nehéz len­ne megjósolni, hogy a két kitűnő kompozícióból me­lyik lesz sláger.

Next