Pick-up, 1983. február-június (7-8. szám)

1983-02-01 / 7. szám

PICK-UP Levelekre válaszolunk Ismét sok levelet kaptunk. S­em mindegyikre válaszo­lunk érdemben, de kivétel nélkül mindegyiken elgon­­dolko­dunk, és ha lehet, hasz­nosítjuk. Levelezőinket te­hát biztatjuk, írjanak. Örömmel állapítjuk meg, ho­gy a levelek már a Pick Up első száma óta mennyire tárgyilagosak, mentesek a drukker szemlélettől, és ugyanakkor milyen kritiku­sak. Sok olyan kérdés és ké­rés is felmerül, amely nem érdemel személynek szóló külön választ, ennek a cikk­nek a végén ezekre is kité­rünk. Állandó levelezünk MEZŐ ISTVÁN Homlokdról. Beve­zetőjében a popkatikusokat bántja. Ebből idézünk né­hány sort: „...mert milyen is az ember? Elsősorban a hibákat veszi észre, és ezt veszi észre, és azt nagyítja ki, az eredmények meg el­­őltörpülnek mellette. Én mint pedagógus, minden fe­lelet után felkérek valakit, hogy értékelje a feleletet. Mindenki rögtön a hibákkal kezdi, hogy mi nem volt jó, és legfeljebb egy mondat marad a dicséretre. Hát így vannak ezzel a kritikusok is .. Igaza van, ilyen az ember. Mi tudjuk ezt legjob­ban, akik egy reklámkiad­ványt szerkesztünk, és így folyton azon törjük a fejün­ket, hogyan lehet érdekes egy olyan lap, amely nem akar bántani senkit. Volt az első világhi­áború előtt egy öreg Újságíró, aki a fürdő­ben, a medencében éppen legjobb barátját szidta, gya­­lázta, rágalmazta, népes hallgatóság előtt. Valaki megkérdezte, nem szégyelli magát, hogy ennyi rosszat mond a barátjáról? Szomo­rúan válaszolta: ha jót mon­dok valakiről , ezek mind elúsznak. Mező István le­gyen megértő, az olvasók is emberek, és ha a kritikus so­kat dicsér, az olv­asók elúsz­nak. Egyébként Mező István javaslatait köszönjük és fi­gyelembe vesszük. KALOCSAI IMRE (Buda­pest) a Krém-sorozatot bí­rálja Pontosabban a Krém­borítókat. Igaza van, a Sy­­rtust, az Omegát stb. 10-15 évvel ezelőtt 60 forintért kapta egyedi borítóban, most pedig megfosztjuk egyéniségüktől. A lényegre tapint, ügyeskedünk a költ­ségek körül. Kedves Olva­sónk azonban elfelejti vagy nem tudja, hogy az eredeti Syrius-lemez megjelenése óta a nyugatnémet nyers­anyag ára — ezt használjuk — háromszoros lett, a nyom­daszámlákhoz idegcsillapító­kat szedünk, és egy nagyle­mez ára még mindig, közel 10 éve, 90 forint. Még meg­érhetjük, hogy az apuka azt mondja a tininek, nincs pén­zem, választhatsz, kapsz egy fagylatot vagy egy nagyle­mezt. Olvasóinknak, így egy­más között megvalljuk, min­dig elcsodálkozunk, hogy még egyáltalán több szín­nyomású tasakba tesszük a lemezeket, a boltban több színnyomású műanyag zacs­kóban nyújtjuk át a vevő­nek, a pirosból még mindig visszaadunk egy zöldet, és közben rövidesen megnyit­juk új stúdiónkat. Nézze el nekünk kisebb-nagyobb va­rázslatainkat. KALOCSAI IMRE is kifo­gásolja azt, hogy a Rockle­gendákról hiányzik sok ked­vence. Nagyon sok levélíró ugyanígy gondolja, de érde­kes módon a hiányolt szá­mok nem egyeznek. Nincs semmi baj, további rockle­gendák jönnek és előbb­­utóbb a vágyak beteljesül­nek. Más. A hazai piac védelme nem rossz ötlet. Angliában pl­ánuk akkor léphet fel egy magyar rockegyüttes, ha egy angol is eljöhet Magyaror­szágra. Olvasónk félreérti a dolgot: vasfüggönyről szó nincs, csupán értelmes gaz­dálkodásról. VASÓ MÁRIÁNAK, aki Lajosmizsén él, jobban tet­szik az új Szűcs Judit nagy­lemez, mint az eddigiek. Szűcs Juditnak ez volt a cél­ja. Azt mi se tudjuk meg­mondani, mi értelme volt az egész álnévcirkusznak. (Szikora Róbert, alias Bob Ranky), valószínűleg semmi. Süle Zsuzsanna Tarjánban azóta bizonyára megszerezte az új Hungária nagylemezt, reméljük, örömére. Tényleg későn jelent meg. Anármin, a karácsonyhoz képest, de így is nagy kapkodás volt körü­lötte, mert a Hungáriával együtt késésben voltunk. OLDRESIK MARGIT Pásztó­ azt kérdezi, valóban megjelent az „1, 2, 3 Start” című lemez, mert ő sehol nem találja, mármint egyet­len hanglemezboltban sem. Ezen aztán elcsodálkoztunk, a lemez ugyanis valóban megjelent. KOSSÁR LÁSZLÓ (Sze­ged): minden régi és sikeres Omega-lemezt így vagy úgy újra kiadunk vagy kapható­vá tesszük. Az angol nyelvű Omega LP kiadására nincs jogunk. Az Omega Xll-t ak­kor adjuk ki, amikor a fiúk megírják, többet mi se tu­dunk mondani. Ha emléke­zetünk nem csal, Sülyi Pé­ternek önálló verseskötete nem jelent meg. Mi is na­gyon tehetségesnek tartjuk. KULICH JÁNOS buda­pesti olvasónk kérdéseire távirati stílusban válaszo­lunk. Generál-lemez újraki­adását eddig nem tervezzük, de jó ötlet. Révész Sándor­nak egyelőre nem készül szólólemeze, ha jól tudjuk, most külföldön dolgozik. A tűugrásról már annyiszor írtunk, és olyan bonyolult kérdés, hogy most nem té­rünk vissza rá. Negyedik kérdése azonban azt a gya­nút kelti bennünk, hogy le­mezjátszójával vagy a tűvel valami baj van. Ez persze nem biztos. A műsoros ka­zettát beleszámítjuk az el­adási példányszámba. Illés és LGT aranyalbum már megjelent, arra a kérdésre, miért nem rendszeresen je­lenik (­leg ti Pici: ttp. ■ csak lehajtott fejjel tud­unk vála­szolni. Nem tudjuk, de igyekszünk. Nagyon köszön­jük Kulich János levelét és kérdéseit. NAGY SÁNDOR (Szöny) S. Nagy I­stván-nagylemez gondolatával most foglalko­zunk, ez persze szerzői lemez lenne. Az új Edda tudomá­sunk szerint készülget, azért ilyen bizonytalan a válasz, mert az ihletet nem lehet úgy megrendelni, mint a ta­xit. Bizonyára a Zalatnay aranyalbumra is sor kerül. Az alábbiakban most na­gyon sokaknak válaszolunk, visszatérő kérdésekre, illet­ve kérésekre. Egy ideig pos­tán és ingyen elküldtük le­vélíróinknak a Pick Up régi számait, ha kérték. Most már nem tehetjük, mert elfogyott a mi készletünk is. Vigasz, jönnek az új Pick Up szá­mok, 1983-ban három vagy négy (Kuldása sokba kerül ám, mert amit a Kedves Ol­vasó fizet érte, az csak kép­letes összeg. Azért ne tessék minket sajnálni, amit vesz­tünk a vámon, majd csak behozzuk a réven.) Előadóművészek címét nem tudjuk megadni, de minden levelet szívesen to­vábbítunk. Miért? Ez érde­kes kérdés. Az előadóművé­szek úgy védik magánéletü­ket rajongóiktól, hogy lakás­­címüket titokban tartják. Egyébként semmire se vágy­nak annyira, mint hogy sok rajongójuk legyen és azok betörjenek a magánéletükbe is, ilyen ellentmondásos a világ. Aki színpadra lép, azért teszi, hogy szeressék, azután menekül azok elől, akik szeretik, de búskomor­ságba esik, ha nincs ki elől menekülni. Mire az ember ezt megérti, már csak a fia vagy az unokája lesz popra­jongó. Befejezésül még egyszer, várjuk a letéteket, köszön­jük az elismerő sorokat, és még inkább a tárgyilagos kritikákat . BOX A ZÖLD, A BÍBOR ÉS A FEKETE /VALAMI ROCK & ROLL M­iki­i­ll Gyula csatlakozásával nagyon meg­erősödött a 10. Box. Hangzásban, hangvétel­ben a néhány évvel ezelőtti P. Mobil legjobb napjait idézik. I­­ kislemezük ,.A” oldala egy igazi rockslágert tartalmaz. A nemrég el­hunyt kiváló gitáros, Radics Béla emlékére komponált dalban minden megtalálható, ami a sikerhez szükséges. Rem­ek, már-már fülbe­mászó dallam, feszes ritmus, jó hangszerelés és klasszis szólóének. A ,,B" oldal egyéb­ként kevésbé fantáziadús szerzeménye pontosan azt nyújtja, amit a cím ígér: vala­mi rock A- rollt .. . ÚJ KISLEMEZEK ÚJ KOVÁCS KATI SP Kovács Kati a V’Moto-rock közreműködé­sével készítette el új kislemezét. Az Így le­­gyen rumi dal előtörténete nem mindennapi: Demjén Ferenc, hallva a dalt Kati egyik fel­­lépésén, sietett gratulálni, és megkérdezte: mondd, ki írta ezt a szép számot? A válasz így hangzott: Te! A dal ugyanis pár évvel ez­előtt egy jubileumi ünnepségre készült, és azóta a szerző megfeledkezett róla. KIHAJOLNI VESZÉLYES ismertük volna egy­mást. — Szépek az ilyen véletlen találkozások. De az is előfordulha­tott volna, hogy egy másik zeneszerző, mondjuk, nagyívű, ér­zelmes hangulatú vagy éppen funky stílusú dalokat ajánl neked. Elfogadtad volna? — Természetesen, ha a dalok tetszenek, vagy ha nincs más választá­som. Viszont akkor ta­lán sohasem derül ki, hogy tudok másként is énekelni, hogy van­nak rejtett energiáim, hogy meg tudok őrül­ni egy kicsit, hogy va­dul szenvedélyes is le­hetek. — Mit gondolsz, ed­digi rajongóid hogyan fogadják a változást? — Arra célzol, hogy nem esek-e a két szék közé? Vagyis akik a diszkókirálynőt sze­rették bennem, ide­genkednek majd a me­részségtől, akik meg az új dolgokat szere­tik, nem éppen tőlem várják? Hogy kihajol­ni tényleg veszélyes? Nem hiszem, hogy a közönség ilyen nehe­zen alakítható lenne. A megújhodás min­denkiben megvan, és ha idejében érkezem, akkor szerencsés va­gyok. És úgy tűnik, az vagyok, mert pár hét alatt a lemez félszáz­ezer példányban kelt el, pedig a bemutató országos turné 40 elő­adása csak február kö­zepén kezdődik. A TV is sokat segít a nép­szerűsítésben. Show­­műsoromat Csenterics Ágnes készítette, és az Egymillió fontos hang­jegytől is több meghí­vást kaptam. — Vagyis elégedett vagy? — Igen, örülök, hogy volt lehetőségem koc­káztatni, és most már szeretem a veszélyes pillanatokat is. SOLTÉSZ REZSŐ TRÓFEÁS díjat elviszi a hazai és angol, holland, kana­dai, svájci indulók or­ra elől. Mi is a meghí­vás előzménye? A bol­gár Naposparton ren­dezett Arany Orfeusz fesztiválon tavaly nyá­ron Soltész Rezső nyer­te az első díjat. A nemzetközi zsűri tagja volt Jim Halsey ame­rikai impresszárió is, akinek neve talán nem ismeretlen a Pick Up olvasói előtt — ő hív­ta meg egy évvel ko­rábban a Bojtorjánt is Amerikába, és az ő ne­véhez fűződik az ame­rikai dalfesztiválok életre hívásának gon­dolata. Az énekes elő­adásmódját és sikerét látva helyben közölte felkérését. A hatalmas trófeák most Rezső la­kásának díszei, de va­jon az emléken és lát­ványon kívül ígérik-e a folytatást? Valószí­nűleg igen. Jim Halsey ugyanis a cannes-i MI­­DEM után Budapestre érkezik, hogy Rezső to­vábbi lehetőségeiről tárgyaljon. És itthon? Január végén került a boltokba az énekes új kislemeze, a Szeretet­tel küldöm a nótákat, illetve a Várlak című dalokkal. Rezsővel kapcsolatban egyéb­ként már sablonos hír­nek számít a külföldi vendégszereplés, hi­szen ugyanolyan sztár­nak tartják őt az NDK-ban, Csehszlová­kiában és a Szovjet­unióban, mint itthon. A vendégszereplések alatt születnek majd meg a második nagy­lemez dalai is, a lemez a nyárutón jelenik meg. KOMÁR, JUDY ÉS A PRESLEY­KLUB­ két nézünk. Természe­tesen nemcsak Elvis a klubműsorok szereplő­je, hanem a kortárs zene, főként a rock and roll. Időnként na­gyobb rendezvényeket is csinálunk. A klub elnöke szintén zenész, jó barátom és leme­zeim egyik komoly se­gítője, Faragó „Judy” István, a néhai Scam­­polo gitárosa. A klub­ban egyébként két aranylemezes van: az Pl­yik ,» névadón­k. El­vis Presley, a másik én vagyok. — Ha már lemezek­re terelődött a beszél­getés, szóljunk néhány szót a második nagyle­mezedről. — A második lemez stílusa némiképp más, mint az előző volt. Ez a lemez egyértelműen gitárcentrikus, olyan alapok szólnak, mint annak idején a Cliff Richard lemezeken, amikor még a Sha­dows kísérte. Az ének felfogása azonban egé­szen más, mint a Cliff-féle lemezeken volt. — Milyen terveitek vannak az­­­j évben? — Judy barátom­mal két nagylemez ter­vén dolgozunk. Az egyik a sajátom lesz, amelyen a már bevált csapat fog dolgozni az Omega-stúdióban. A másik Judy szólóleme­ze lesz, az­ ideiglenes cí­me: „Gitár-örökzöl­dek”. Ez amolyan ma­gyar ,,String of hits” lesz, azaz egy gitárle­mez, amelyen Judy magyar és külföldi si­kereket fog játszani, természetesen a pop­zene legendás idősza­kából. Kiüüni ISMÉT EGYÜTT A TRIÓ Ez a trió a Bencsik —Cserháti—Vikidül összetételű, ma már szinte legendás hár­mas. Ők voltak an­nak idején a P. Mobil , meghatározó frontemberei, és ők azok, akik ma a Pan­dora’s Box új siker­korszakát nyitják. Az alábbi beszélgetést Cserháti Istvánnal folytattuk e három ember jelenéről, múlt­járól és jövőjéről. — Ismét együtt vagytok néhány év ide­­oda hányódás után. Honnét jött ez a három ember? — Bencsik és Viki­dül 1974-től kezdve játszott együtt az ak­kori P. Mobilban. Én 1977 óta zenéltem ott. A P. Mobil igazi nagy korszaka 1977-től 1979- ig tartott, akkor Viki­dül elment a Dinamó­ba. Mi 1980-ban vál­tunk ki Bencsikkel, hogy megalapítsuk a P. Boxot. — Ma se szeri, se száma az új hullám zenekarainak. Egyik­másik nem is rossz. Soha nem gondoltatok arra, hogy kipróbáljá­tok az új hullámot? — Soha, eszünkbe sem jutott. Úgy érez­zük, hogy a hard rock egységesebb stílus, ki­­alakultabbak az eszkö­zei, és így lehetőségünk nyílik arra, hogy egy­szerűbb, tisztább ze­nét játsszunk. Van egy személyesebb indo­kunk is. Mi ezt a zenét vállaljuk, ezt szeret­jük, ezen nőttünk fel és velünk ez­ azonos. Semmiféle divatnak nem fogunk felülni, és elhagyni a rockot miat­ta. — Igen ám, de 1979 óta eltelt néhány év, és 1983-ban, hogy úgy mondjam, más világ vesz benneteket körül. — Tagadhatatlan. Másképpen érez az ember 1983-ban, mint 1979-ben, mást akar kifejezni és máskép­pen. — Milyen zenei irányzatok hatnak rá­tok leginkább? — A rock mellett a szimfonikus rock és a dzsesszrock, ha neveket kell mondanom, akkor a Pink Floyd, a Rush és a Weather Report.

Next