Pick-up, 1984. március-október (9-10. szám)

1984-03-01 / 9. szám

Kedves Olvasó ! Hosszabb szünet után tarthatja ismét kezében a Pick-Up legfrissebb szá­mát Hogy miért nem je­lentkeztünk? Sokféle in­dokot mondhatnánk, de magyarázkodás helyett inkább a shakespeare-i gondolatot idézzük­,min­den jó, ha jó a vége­. Idén gyakran találhatja majd meg reklámkiadvá­nyunkat a különféle le­mezboltok és áruházak polcain Hangsúlyozzuk a Pick-Up továbbra is az MHV reklámkiadványa, vagyis eredendő és első­ Kik voltak az ellenfelek? Small talk — Anglia: Ez a duett a döntőre nagyon feljött, kü­­löndíjat kapott. A fiú és a lány egyaránt klasszikus zenét ta­nult, a kislány már a BBC-nél dolgozott, amikor Hollandiá­ban összetalálkozott a fiúval, és azóta együtt énekelnek. Fram­e Gold — USA: Chicago-ban szüle­tett, de zeneszerzői karrierjét Los An­geles-ben kezdte. Nagyszerű számokat írt élvonalbeli éne­keseknek, köztük Diana Rasanak Ma­ga is énekel, már há­rom nagylemeze je­lent meg, és most készül a negyedik. Lori Balmer — Ausztrália: Sokáig egy ausztrál lemez­­társaság stúdiójá­ban vokálozott, de most már készül ön­álló nagylemeze. Sandy Farina — USA: Talán a leg­erősebb ellenfe­lek egyike. Huszon­nyolc éves, 1980 ban jelent meg első önálló nagylemeze, ezen saját szerzemé­nyeit énekelte. Szö­vegírója híres em­ber, egyebek között Barbara Streisand­­nak dolgozik. Tiziani Rivale — Olaszország: Mi őt tippeltük a Grand Prix-re, a zsűri azon­ban nem szerette. Gyerekkorát az USA-ban töltötte, itt kezdett el zenével foglalkozni, verse­nyeket nyert, egye­bek között komoly díjat kapott 1983 ban a San Remo-i fesztiválon. Miköz­ben Japánban volt, Olaszországban ké­szült a nagylemeze. Nicole - NSZK: Igazi nagyágyú. 1982 ben eurovíziós fesztivált nyert Ang­lában. Sok aranyle­mezzel büszkélked­het, nagy sztár. Pi­káns apróság, hogy eurovíziós dalát Éva is elénekelte, rajta van az utolsó Neo­ton-nagylemezen. Nagy stábbal érke­zett Tokióba, elkí­sérte zeneszerzője, Ralph Siegel is, aki­nek lemeztársasága adta ki az NSZK-ban a Szerencsejáték cí­­mű nagylemezt. A mieink most a nagy főnökkel versenyez­tek, rendű célunk a lemezek és előadóik népszerűsíté­se, valamint a korrekt tá­jékoztatás. Úgy hisszük, mindkettőre nagyon is szükség van. Idei első számunk szerkesztésekor a bőség zavarával küsz­ködtünk, sokféle lemez jelent meg, sok minden történt az elmúlt hóna­pokban, amiről szívünk szerint szívesen írnánk. Kezünket viszont köti ter­jedelmünk így ezúttal minden helyett csupán a legérdekesebbnek gon­dolt témák kerültek a ha­sábokra. A Neoton Família GRAND PRIX t nyert a Yamaha­­fesztiválon Tokióban, és mi túl vagyunk az első megle­petésen. A meglepetés bi­zonyára azoknak is örömet okozott, akik nem Neoton rajongók idehaza, hiszen a nagydíj a magyar színek győzelme is. Csak két tényt említünk ebben a vonatko­zásban. Az egyik, hogy a Toshiba EMI a győzelem után két nappal közölte a PRO Menedzser Iroda veze­tőjével, miszerint elnöksé­gük úgy döntött, hogy a Neoton siker nyomán meg­próbálkoznak még egy ma­gyar együttes piacra hozá­sával; a másik a tokiói ma­gyar nagykövetség fogadá­sán a Yamaha, az RCA és a Toshiba EMI teljes vezérka­ra megjelent, ami nem cse­kély feltűnést keltett To­kióban. Tehát túl a kellemes megle­petésen próbáljuk tárgyila­gosan értékelni, mit jelent a Yamaha siker A popvilág persze nem a fesztiválok körül forog, mégis két fesztivál kiemel­kedik közülük rendkívüli sú­lyával, e kettő a Yamaha és az eurovíziós dalverseny Van olyan álláspont, hogy az ABBA hatalmas üzleti si­kereit az eurovíziós győze­lem hozta meg, és Bonnie Tyler a Yamaha Grand Prix­­nek sokat köszönhet Érde­mes megemlíteni, hogy a ta­valyi eurovíziós fesztivál győztese, a nyugatnémet Nicole azóta nagyon sok le­lki ismeri a Pick-Up-ot tudja hogy szívesen vála­szolunk olvasóink levelei­re Ezúttal ez a rovat ki­marad, hiszen a különbö­ző kérdésekre már meg­felelt az idő. De továbbra is nagyon fontosnak tart­juk ezt a kapcsolatot, vár­juk a kérdéseket, az őszinte válasz ígéretével. Reméljük, az idén igazi jó lemezeket ismertethe­tünk, igazán érdekes hí­rekről tudósíthatunk , reklámot csaphatunk a továbbfejlődő, színesedő magyar popzenének, mert eladott Európában, és most a Yamaha-fesztivált is a győzelem reményével uta­zott. (A Neoton Família mö­gött azonban csak másod­rendű díjat kapott.) A Neo­ton Família számára tehát ez a Grand Prix nagy lehető­séget nyit meg, hogy mit tud belőle kihasználni, ez rajtuk és a menedzselés színvonalán múlik. November közepén már megjelent Japánban a fesz­tiválgyőztes dal kislemezen, és december közepén az új Neoton LP is piacra került. A két lemez esélyét nagy­mértékben növeli, hogy ami a reklámozást illeti, most nemcsak az RCA és a Toshi­­ba-EMI lépett szorítóba, ha­nem a Yamaha cég is, amelynek természetesen ér­deke, hogy évenként meg­rendezett fesztiválját a le­mezsikerrel rangosabbá te­gye. Ha minden sikerül, mondták a szakemberek To­kióban, a kislemezből egy­millió példányt is el lehet adni , és miért ne sikerül­ne? Fehér asztalnál folyt az üzleti tárgyalás, és partne­rünk, Mr. Yutani egy kis cé­dulán rögtön kiszámolta, hogy egymillió darab SP a Magyar Hanglemezgyártó Vállalatnak 390 ezer dollárt jelent tisztán. Ez nem cse­kélység Hogyan alakult ez a Neoton­­sztori? 1983. nyarán levelet kaptak a Yamaha Foundation elnö­kétől, amelyben azt javasol­ta, hogy a Neoton Família (a tőkés piacon: Newton Fa­mily) küldjön néhány dalt a Yamaha fesztiválra, pontos nevén a World Popular Song Festival-ra A levél utalt arra, tudják, hogy az együttesnek volt egy ki­emelkedő sikerperiódusa a japán hanglemezpiacon, de céloztak arra is, hogy jelen­legi pozíciójuk kedvezőtle­nebb, és így a fesztivál al­kalmat adhat annak meg­erősítésére Véletlen szerencsének mondható, hogy éppen ké­szülőben volt a Neoton Fa­milia új nagylemeze, és így tudtak olyan számokat kül­deni, amelyek megfeleltek a szabályoknak Három szá­mot küldtek, és ezek közül választották ki a .Holnap hajnalig' címűt (angol címe Time goes by), kifejezve azt a kívánságukat, hogy a két szólóénekes, Csepregi Éva és Végvári Ádám utazzon a fesztiválra, és a Yamaha nagyzenekar kisérje őket Az a két cég, amely a Neo­ton Familiát Japánban gon­dozza, a Toshiba EMI Music és az RCA, beleegyezését adta a részvételhez Ez azért játszott fontos szerepet, mert előző évben ugyan­ilyen meghívás alapján akar­tak pályázni, de a cégek nem járultak hozzá, mert az esetleges sikertelenséggel veszélyeztetve látták piaci pozíciójukat Még a fesztivál előtt meg­kezdődött a tárgyalás a To­­shiba-EMI és a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat között — az MHV t a PRO Menedzser Iroda vezetője képviselte — az újabb 3 éves szerződésről A meg­beszélés elején a japán szakemberek adatokkal alá­támasztva nagyon komoly tájékoztatót adtak a helyzet­ről, ez röviden a következő volt: A Neoton Famíliát az a di­vathullám emelte magasra Japánban, ami a Nolans an­gol és az Arabesque holland együttest is csúcsra vitte Ez a divathullám azonban el­múlt A Nolansból és az Ara­besque­ból ma már a japán piacon az eladás csekély, örvendve tapasztalták azon­ban, hogy a Neoton Família, bár lényegesen alacso­nyabb színvonalon, mint az előző években egy elfogad­ható szinten folyamatosan eladja lemezeit Ezt azzal magyarázták, hogy míg az előbb említett két csapat csak lányokból állt, a Neo­ton Famíliát megerősíti többszínűsége, a fiúkórus stb Ez az állandósított el­adási szint még magasabb lehetett volna, mondták, ha a Szerencsejáték nem ka­nyarodik el a Neoton Famí­lia Japánban népszerű vo­nalától az amerikai zene irányába Újból leszögezték, hogy ők a Neoton Familiától csak európai zenét tudnak elfogadni és eladni, angol­szászt nem Az új nagyle­mezt nagyon jónak tartják, különösen az A oldalt. Kö­zölték, hogy november 21-én jelenik meg a kisle­mez, amelynek A oldala a Time goes by lesz, és de­cember elején az LP­A Ya­maha fesztiválnak nagy je­lentőséget csak akkor tulaj­donítanak, mondták, ha megnyernék a Grand Prix-t, ami azonban nem valószínű. Ha más kisebb díjat nye­rünk, akkor a helyzetet úgy lehet összefoglalni, hogy a Yamaha fesztivál nem hasz­nál és nem árt Megjegyez­ték azonban ha nem kerü­lünk be a döntőbe vagy nem részesülünk semmilyen díj­ban, akkor nehéz lenne fel­lendülést várni az 1983 vé­gén piacra kerülő kiadvá­nyoktól. Az alku nem volt nehéz. A magyarok részesedését 10%-ról 12% ra emelték, és ami fontos lehet, ezt vissza­menőleg kiterjesztették arra a négy Neoton IP-re, ami Japánban korábban megje­lent A Toshiba EMI a 3 éves szerződésre 15 ezer dollár előleget fizet, ami a Grand Prix után már nem sok, de a verseny előtt nagylelkű szer­ződési feltételnek volt mondható A Toshiba EMI azt is felajánlotta, hogy át­veszi a Neoton Família kép­viseletet az egész tőkés pia­con Ennek a megállapodás­nak a birtokában persze már könnyebb volt a versenyre készülni. A Fesztivál zenekara hihe­tetlenül felkészült, és már az első 20 perces próbán reme­kelt A japán karmester a számot elmélyülten ismerte, egyetlen kifogás lehetett — és ezen változtatni nem le­hetett —, hogy a nyolctagú vokál „erőtlenül" szólt. Ké­sőbb meggyőződhettek, hogy a karmester koncep­ciót követett. Huszonkét külföldi szám és előadó vett részt az elődön­tőben. Külön említésre mél­tó az amerikai Bobby Cald­well és az olasz I Pooh, amely dallamos rockzenét játszik, a japán piacon jól is­merik, sok LP-jük jelent meg kiemelkedő sikerrel. Egyéb­ként három amerikai, két angol, két olasz és egy hol­land résztvevő, egy mexicói vak lány és egy perui szóló­énekes emelkedett ki a me­zőnyből. Két színpadi próba volt, kö­zülük az egyik jelmezes és világítópróba. Az elődöntő­ből 15 dal, illetve szereplő jutott a döntőbe, ahol 5 ja­pán szám, illetve előadó csatlakozott a műsorhoz. Az öt japánt 30 ezer jelentkező­ből folyamatos verseny alapján választották ki. A zsűri 23 tagú volt, nagy lét­számú laikus jelentkezőből sorsolták ki a huszonkettőt, és a Yamaha elnöke volt a huszonharmadig Ismeretes, hogy a zsűri 20 tagja a Neoton Famíliának ítélte a nagydíjat. Hivatalo­san közölték, hogy ilyen arányú győzelem az eddigi 13 Yamaha-fesztiválon még nem volt. 1979-ben Bonnie Tyler 18 szavazatot kapott, ezt a rekordot döntöttük meg. A díjazás rendszere egyéb­ként a következő: a tízezer dolláros Grand Prix n kívül kiadják „A legjobb előadó", és „A legjobb dal" nevet vi­selő 1000 — 1000 dolláros dí­jat és a Yamaha elnökének különdíját. Ezenkívül a dalo­kat rangsorolják, pontosab­ban megállapítják az első öt dal sorrendjét a fenti díja­kon kívül, illetve azok után. A záróban ketten felkérték Ádámot és Évát, hogy egy hétig maradjanak még To­kióban promócióra. A pro­móciót a Yamaha szervezte. 18 sajtónyilatkozatból, 3 rá­dióadásból, 3 tv-fellépésből állt, és további promóciók előkészítéséből (fotózás, vi­deofelvétel stb). Már az első napokban — egyébként azóta is — egy­más után jelentek meg a cikkek Több tucat japán és angol nyelvű lapban, köztük sok millió példányszámban megjelenő napilapokban, magazinokban. Aki ismeri a popzene vilá­gát, tudja, hogy milyen sú­lya van a Billboard című amerikai popmagazinnak, és hogy mit jelent egy egész odalas hirdetés a Billboard­ban. Nos, a Yamaha cég egy ilyen egész oldalas hirdetés­ben közölte a világgal, hogy a magyarok győztek. Köz­ben olyan határozat is szüle­tett Tokióban, hogy kiadják a dalt japán nyelven is. Há­rom neves szövegírót bíztak meg a japán változat elké­szítésével, majd a legjobbat Budapestre küldték, és a dalt a törökbálinti stúdióban felénekelték A Yamaha el­képzelése az, hogy ez a ja­pán nyelvű kislemez márci­usban jelenjen meg, és ak­kor a Neoton Família ismét utazzék Tokióba 3-4 kon­certre (Ezeken a koncerte­ken már az egész csapat Ya­maha hangszereken fog ját­szani.) Itt tartunk most Akik itthon szeretik a Neotont, és ezek nincsenek kevesen, hiszen csak 1983 ban egymillió da­rab hanghordozót, nagyle­mezt, kislemezt és kazettát vásároltak a Neoton-rajon­­gók, most bizonyára boldo­gok, és igazolva látják ízlé­süket Akik nem szeretik, ilyenek is sokan vannak, a fejüket csóválják, ők már az ABBA sikereket sem értet­ték, ezt se. Az ízlések külön­bözők. Tudomásul kell venni azonban mindenkinek, hogy exportérdekeink a popzené­ben is rendkívül súlyosak. »MI VAGYUNK A cmnim

Next