Pick Up, 1985 (1-2. szám)
1985 / 1. szám
— Három percünk van a beszélgetésre? Akkor igyekszem rövid lenni és megpróbálom kitalálni még a kérdéseket is. Szóval — az idei évet Európaturnéval kezdtem. A fasizmus fölötti győzelem negyvenedik évfordulója alkalmából szocialista országok énekeseiből, előadóiból verbuválódott egy csapat, amely összeállított egy színvonalas gálaműsort, amelylyel sikerrel szerepeltünk a Szovjetunióban, Csehszlovákiában, Lengyelországban, az NDK-ban és persze itthon, illetve a nyugat-európai kommunista pártok szervezésében sor került néhány fellépésre Belgiumban, Hollandiában és az NSZK-ban is. Alig hogy lefutott a turné, májusban nagy, kettős öröm ért: két aranylemezt is átvehettem , a Halványkék szemek című nagylemez, illetve az Elvis Presley-emléklemez szinte egyszerre szaladt át a bűvös százezres példányszámon. De ha lehet rangsorolni, én azt hiszem, hogy a két aranyból az Elvis-lemez az aranyabb, mivel ez alig három hónap alatt aranyozódott be, sőt már a tavasz közepe táján több mint százötvenezer fogyott el belőle. Egyébként sok Elvis-nótámat énekeltem el élőben is a nyáron. Június 19-én kezdődött és augusztus 20-ig tartott nagy, elsősorban Balatonközpontú ORI-turném, amelynek műsorában az év elején kezdett Elvis-emlékműsort ötvöztük a Budapest rock and roll-album élő bemutatójával. Az őszi programom? Készülünk a jubileumi, azaz az ötödik nagylemezemre, természetesen Presser Gábor zenei vezetésével és az előző lemezeken „jól bevált" baráti team közreműködésével. Az említett korongok valamikor 1986 első negyedében kerülnek majd a boltokba, én legalábbis nagyon szeretném, ha az ötödik lemezem afféle húsvéti meglepetés is volna. Hát ez, amit mondani tudok . . . Azt meg . . . igen, tudom ... ne is kérdezd . . . tudom, mire vagy kíváncsi . . Hogy lesz-e folytatása az Elvisezésnek, vagyis hogy várható-e újabb Elvis-emléklemez? Nagyon sokan kérdezik ezt tőlem. Nem is tudom, hogy mit mondjak rá. Az ötödik lemez munkálatai után majd elgondolkozunk róla a barátaimmal. Talán 1987-re. Akkor lesz tíz éve, hogy meghalt a „Király". Valami alapvetően megváltozott az utóbbi évek popzenéjében. Az átalakulás egyik jellemző vonása a szólisták jelentőségének növekedése. Amikor a hatvanas években kibontakozott a rockzene forradalma, nemcsak alapvetően új szórakozási formák keletkeztek és nemcsak a zene alakult át, de a zenei előadásmód is. A korábbi tánczenében a zeneszerzők uralkodtak, míg az új zenében megnőtt az előadók szerepe. A hagyományos szórakoztatózenét a színpadi sztárok jellemezték, a rockzenészek pedig alulról, a klubok és kocsmák környékéről verbuválódtak. A hatvanas évektől kezdve csaknem húsz évig ezek, a spontán (néha kevésbé spontán) alakuló együttesek jellemezték a pop világát, míg az énekes szólisták háttérbe szorultak. Napjainkban — talán épp a pop-rock zene hátterének megváltozása miatt — ismét az énekes szólistáké vagy a két tagból álló szólista-kettősöké a világ. Ezek a szólisták azonban nem a régi idők csillogó, édeskés, tánczenei világát hozzák vissza; ők ízig-vérig a korszerű zene képviselői, akik a legkülönfélébb stílusokban működnek. Énekesek és énekesnők soha nem látott számban, igen magas színvonalon — és rendkívüli népszerűséggel — szerepelnek. A popzene és az új hullám olyan hírességeiről van szó, mint Laura Branigan, Cyndi Lauper, Madonna, Apollónia, Gianna Nannini stb. Még gazdagabb a kép a férfi szólisták vonatkozásában: Prince, Michael Jackson, Stevie Wonder, Bruce Springsteen. Vagy neves együttesek szólistáinál, mint Freddie Mercury (Queen) és Dennis DeYoung (Styx). Ugyanez az irányvonal látszik érvényesülni nálunk is. A Favorit és Start márkán az év második felében három olyan férfi szólista lemezét produkálja, akik az utóbbi évek hazai zenéjének meghatározó egyéniségei. Remélhetőleg a lemezpiac szenzációja lesz Vikidál Gyula szólólemeze, a Varga Miklós Band nagylemeze Európa címmel, és újra jelentkezik egy ma már legendás hírű szólista, akiről eddig kevés szó esett: Révész Sándor. Az ő nagylemeze Presser Gáborral készült, azzal a rendkívüli zenészegyéniséggel, aki Varga Miklós Varga Miklós. „Múlt tavasszal egészen új korszak kezdődött az életemben. Ekkor készültem első előadói estemre, ami azután több előadáson fergeteges sikert hozott. Ekkor már helyezettje voltam egy fesztiválnak az Európa című számmal, amelynek önálló kislemeze azóta már százezer példányban kelt el. A nyár végén néhány tehetséges zenészbarátommal megalakítottuk a Varga Miklós Band-et. Már ebből is látszik, hogy az új nagylemez több ember munkája, kollektív alkotás. Bár az én nevem fémnek Zorán visszatérése, Katona Klári és Komár László kitűnő új felvételei köszönhetők. Ha ehhez még hozzáteszszük azt a szinte véletlenszerű hasonlóságot, ami a világhírű Jon Anderson—Vangelis kettőssel adódik, akkor kiszámítható, hogy egy hazai énekes előadó és egy billentyűs, szintetizátoros komponista közös munkájából különleges és egyedülállóan új született. A vonal végén Komár László Révész Sándor ----------------------------------------------- Révész Sándor: „Amikor befejeztem a Piramis-korszakot, elhatároztam, sokkal jobb, ha saját zenei invenciómra hallgatok. Akkoriban elszerződtem külföldre énekelni. Hazatérésem óta egy kis faluban élek, ott töltöm időm java részét. Komponálok, készülök az önálló pályafutásra. Presser Gáborral szerencsés pillanatban találkoztunk, és bízom benne, hogy együttműködésünk tartós sikernek néz elébe." Első debütáló nagylemezzel jelentkezett Varga Miklós is, aki már szerepelt az elmúlt rövid egy-két évben a P. Boxban, Sirokkóban és jelenleg is tagja a Safari-nak. Révész Sándor szólólemezének felvételei a Magyar Rádióban készültek, zenei vezető Presser Gábor, a hangmérnök Kis István volt.