Pop Magazin, 1980 (8. szám)

1980 / 8. szám

r külföldi altatódalok, magyar versmegzenésítések és egy kerek történetté formált népdalcsokor - így ismerhettük meg nemrégiben lemezen is Dévai-Nagy Kamillát. - 1968-ban kezdődött az újkori magyar népdal­­mozgalom, a városi népzene, Sebőék is az ott hallottak hatására verbuválódtak előbb duóvá, majd együttessé. De az én igazi indulásom ké­sőbb kezdődött. A vetélkedő győzelmét, igaz, hamar követték rádiófelvételek, tévészereplések, meghívások, de én tizennyolc évesen csak ne­vettem a markomba, hogy ennyi tudással is kez­denek számon tartani. Mókának tekintettem az egészet, mert tanár akartam lenni kislánykorom­tól kezdve, eltökélten, készülődve. Jelentkeztem hát a Zeneakadémiára, középiskolai énektanári­­karvezetői szakra, ám kevés volt a pontszám. Aztán egy nap énektanárnőm, Pozsonyi Mária megkérdezte: nem akarnék-e mégis tanítani, ké­pesítés nélkül? Dehogyisnem! Elmentem Vecsés­­re és az ott töltött majdnem egy év tett emberré. Az utcán nemegyszer népdalokat énekeltek a gyerekek és akkoriban azt mondták az emberek: Itt megy a mi tanárnőnk. - Ha szép volt miért csak egy évig tartott ? - Mert képesítés nélkül vékony ez a szelet kenyér. Megpróbáltam, hogy két év alatt végez­hessem el a szegedi tanárképzőt - nem lehetett, így a tanítás felé becsukódtak az ajtók, az ének­lés és a fellépések mellett maradtam. Egy rádió­­felvétel után keresett meg Szigeti Pál, hívott a KISZ művészegyüttesbe, Rajkóékhoz, szólistá­nak. Három évig tartott az ország- és világ­járás, aztán megszületett az első fiam. Most már egyedül léptem fel, gondoztam a gyermeket, közben felvettek a konzervatórium opera szakára. Http­en, emellett népdalgyűjtés, műsorszerkesztés - pezs­gő évek voltak. És lassan, bátortalanul hozzá­­kezdtem a versek megzenésítéséhez. - A mostani előadóestek ezt a szándékot tük­rözik. Az első nagylemezre mégis népdalok ke­rültek... - Persze, hiszen azért engem inkább a nép­dalok révén ismernek. Meg aztán a lemezgyár buzdítására - valószínűleg először a világon - sikerült a különböző népdalokat úgy fűzni egy­más mellé, hogy kerek történetet meséljenek el egy asszony életéről a gyermekkorától kezdve az anyaságáig, így kapott helyt a lemezen altató, mondóka, csúfolódó, szerelem, lakodalom - a falusi élet mindennapjai. Ezt a lemezt sohasem felejtem el, boldog voltam a készülésekor, pedig édesanyám épp azokban a napokban búcsúzko­­dott végleg, gitárral - A felvételt négyszámos kislemez előzte meg külföldi népdalokkal és versmegzenésítésekkel. Melyik ház az igazi Dévai-Nagy Kamilla ? - Most kell felelnem, így azt mondom: a leg­utóbbi. Alig múlik el perc, hogy ne verseskötetet forgatnék, Sinka István, Szilágyi Domokos, Ács Károly, Deák Ferenc költeményeit. Hogy mikor fogok magam is szöveget írni? Addig nem, amíg ezt mások nálam jobban megteszik. Csak egy­szer tettem kivételt: a Játékszínben a Földig érő ház keretjátékához írtam én is pár sort. Egy kút­ról, amely a szeretet, az egyenesség és a becsület megtestesítője, ahol az emberek találkozhatná­nak, elbeszélgethetnének és megtudnák, mikép­pen él a másik. Voltak ilyen kutak régen falu­helyen, aztán épült, terjeszkedett a város, a kutat betemették és az emberek otthon maradtak. Va­jon meddig? B. P. VALAHOL Koncz Zsuzsa huszonhat hónapos csendet tört meg a Valahol megjelenésével. Csak átélve hosz­­szú ez az idő - ha a türelem gyümölcse kiérlelt munka, kinek jutna eszébe bánkódni a késésért. Ám a műfaj kedvelői mégiscsak gyanakvóak: kerülni illik a korábbi, bármilyen értékű eredmé­nyek ismertetését, mert az megtorpanást jelez. A túl merész váltás meg elriaszthatja azokat, akik hűségükért stílushűséget kérnek cserébe. Mindez igaz, ha a változást az új hangszerek és énektechnikai megoldások, a hangszerelési for­mák és a dinamikai arányok átalakításával vagy megteremtésével mérjük. Koncz Zsuzsa esetében az egyetlen értékmérő a dal önmaga. És két és fél év után a Valahol című nagylemez tizenegy dalából az összes - merjük kimondani a helyén­való jelzőt - kitűnő. Érdemes volt tehát várni összegyűjtésükre. E dalok többségének Tolcsvay László a zene­szerzője. Ő az, aki az amerikai népdalköltészet ihletésén keresztül alakította, csiszolgatta - talán méltánytalanul csendben - érzékenyen is simu­­lékony, hangulatában azonos, motivációban sok­rétű dallamvilágát. Ez a keret pedig mindennél jobban illik Koncz Zsuzsa lányos-nőies arcképé­hez. De a lemez egységét nemcsak ez a találkozás biztosítja: Bródy János verseinek tematikai azo­nossága, jelképrendszerbe bújtatott utalásainak egyértelműsége és soronkövethetősége, köz- és élethelyeinek egymásrautaltsága is bizonyítja, hogy a daloknak igencsak van közük az énekes­hez. A címadó Valahol az ügyeskedő életmódtól elriadt, kétkedő, bizonytalankodó hazai beat­­nemzedék kor- és életszakasz-változását sejteti, a könnyű kis kabátban az állandó, nyugtalan, örök várakozástól fél, a Város fölött már nyíltan céloz is a köztünk élő rosszkedvűen ébredőkre gátlásoktól szenvedőkre, holtvágányon állókra és ugyanezt érezzük - ha tompítva is - az Élünk csendesen, az Őszinte bohóc, a csúfondáros Veszteségek és a Légy óvatos meghallgatásakor. Jobban mondva éreznénk, ha nem tudnánk­­ismernénk Koncz Zsuzsa optimizmusát, életere­jét, tenni-mutatni vágyását. És valószínűleg ez az oka, hogy a Valahol az egyik legtisztább szán­dékú, legbecsületesebb és legnagyobb felelős­séget vállaló dalgyűjtemény az utóbbi évek szé­lesedő lemezajánlatából. Úgy szokás, hogy a nagylemezek két oldalá­nak első dalai a legfigyelemfelkeltőbbek. A „nyi­tányok" általában lendületesek, dinamikusak, erőt fitogtatóak. A szokások teremtette szabály alól ez a nagylemez sem kivétel. A hagyomány tisztelete azonban ezúttal zenei megoldásaiban jelent újdonságot Koncz Zsuzsa pályafutásában. A Valahol, illetve a Metró ugyanis a nagyszerű összhangú és ötletesen párosított fúvóskórus, illetve elektromos gitárbetétek révén a rock (nem heavy, nem hard, csak rock) stílusjegyeit köl­csönzi természetesen és frissen, tehát nem szán­dékolva. Mégis úgy tűnik, hogy a két lemez­oldal záró dalai a legmarkánsabbak: a Kis virág új útra indul és a Véget ér nemcsak összecsengő mondataival és búcsúzó-lassuló hangulatával, hanem közös, de a megelőző daloknak meg­felelő őszinteségével és tisztaságával kényszeríti a hallgatót, hogy összerakja a hallottakat, aztán ma, holnap vagy holnapután ismét ezt a lemezt válassza ki a gyűjteményből meghallgatásra. Bálint Péter

Next