Wanted, 1996 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 8. szám
- Ez egy időre távolodást jelent a szövegektől? Pihenteted őket? - Nem, semmiképpen. De néha szórakoztató csak a zenére koncentrálni egy másik zenész társaságában. Néha csak leülünk és elkezdünk játszani. Ez a kommunikáció egy gyönyörű fajtája, egymásnak zenélni. Nagyon mély és bensőséges, nagyon izgalmas dolog. Bárcsak jobban játszanék! Még sokat kell gyakorolnom. Magyarországon sokan láttak téged az Oly távol és oly közel, illetve az Egy Füst alatt című Filmekben, melyek az utóbbi években készültek, de én még emlékszem egy kis szerepedre a One Trick Pony című Filmből, ahol Paul Simon partnere voltál, jó tizenöt évvel ezelőtt. Mennyire veszed komolyan ezeket a filmszerepeket? - Egyáltalán nem. Nem próbálok mindenáron filmekbe bekerülni. Én egy író-zenész vagyok, dalszerző. Általában csak a barátaim filmjeiben szerepelek: ha felkérnek, elvállalom. Izgalmas figyelni, hogyan születik egy film, de részt venni benne, az már nem annyira túl időigényes, folyton várnod kell, hogy beállítsák a megfelelő fényt és a megfelelő hangot. Nem, nincsen semmi komoly tervem ezen a téren. - Ki kért Fel, hogy szerepelj az Egy Füst alatt című Filmben? Az író Paul Auster vagy a rendező Wayne Wang? - Paul. Már évek óta nagyon jó barátságban vagyunk. Még egy interjút is csináltunk egymással egy angol magazin számára. - Láttalak már 1992-ben, a Magic And Loss turnéjának párizsi állomásán, aztán egy évre rá az újjáalakult Velvet Undergrounddal is, de ma este sokkal pozitívabb hozzáállást, nagyobb felszabadultabbságot éreztem a részedről, mint akkor. Te is jobban élvezed mostanában a koncertjeidet? - Már sokkal jobban tudom irányítani és ellenőrizni és kézben tartani a dolgokat a színpadon, tehát jobban is érzem magam. Imádom az igazi hangot, de nagyon nehéz elérni pontosan azt a hangzást, amit akarok. Márpedig ha a hangzás nem a megfelelő, nem vagyok boldog a színpadon. Ilyen egyszerű a dolog. - Miért nehéz számodra a kívánt hangzást elérni? - Tudod, amiket az erősítővel és a gitárral akarok... Elektromos gitáros vagyok, és mindig egy következetes és szilárd hangot szeretnék, ám azt nehéz előállítani, főleg megsüketülés nélkül. A legtöbb hang, amit kapok, a hangerő eredménye. Csináltak már mindenféle kis dobozkákat, amelyek utánozzák a hangokat, de azok sohasem olyan jók, mint egy igazi hang. Az igazi hang viszont könnyen meg tud süketíteni. Amit ma este hallottál, az igazi hang volt! Bármilyen hangos is, én mindig ezt játszom. A kérdés az, hogy hogyan érheted ezt el, anélkül, hogy megsüketülnél tőle. Mert ha nagyon hangos, akkor az első félóra után már semmit sem hallasz. Ez veszélyes. - Hogyan kísérletezted ki ezt a hangot? - Technikusokkal és hangmérnökökkel dolgozom évek óta ezen a problémán, illetve hangszerészekkel. Laurie például egy olyan hegedűn játszik, amelyet egy barátunk, Ned Steinberger készített, és a gitárokat is, amiket mostanában használok, mind Ned tervezte. - Az a Furcsa testű, bárd Formájú gitárt is, amin a Velvet-turnén játszottál? - Igen, azt is. Ned hangszerei nagyon precíz hangszerek. Mindben van valami közös, modern kinézet, de régimódi konstrukció. A végeredmény precíz és hatásos, különösen a felhangok kiküszöbölése terén - hidd el, azokat senki sem akarja hallani. Bármit is játszol, sok a zaj körülötte. Nekem nem kell a zaj, csak a tiszta hang. Ezt elég nehéz volt elérni, egészen a legutóbbi időkig, próbáltam mindvégig ugyanúgy játszani, de csak nem sikerült. - Nemcsak a színpadi viselkedésed, de az új albumod hangvétele is pozitívabb lett, mint az előzőeké volt. - Azért, mert most teljesen mást csinálok. Van, aki ezt szereti, van, aki azt, én mindkettőt. A lényeg pedig az, hogy kifejezd önmagad. A Magic And Loss egy fontos dologról szólt, amelyet addig még nem tárgyaltak a modern rockzenében. Nem mintha ezzel a témával szeretnék folyton foglalkozni, de akkor azt akartam csinálni. Arra gondoltam, hogy akik érdeklődnek irántam és a munkáim iránt, azokat az eltolódó nézőpontok, a más szögből való megközelítés is érdekelni fogja. - A Magic And Loss anyagát egyben, az elejétől a végéig lejátszottad az 1992-es koncertjeiden, míg az új albumodról csak ötletszerűen szemelgettél ma este. - A Magic And Loss és a Set The Twilight... két különböző dolog. Az egyik alma, a másik körte. Meg sem próbáltam elhitetni róluk, hogy hasonlítanának egymáshoz. Én csak - hogy is mondjam - követem a zenét, bárhová is megy, bármerre is vezet, és próbálok hű lenni hozzá jóbanrosszban. - Az új lemezt tehát, eltérően a New Yorktól, a Songs For Orellától és a Magic And Losstól, nem is konceptalbumnak tervezted? - Nem. - Inkább csak egy aktuális dalgyűjtemény? - Az új anyag a szenvedély és a növekedés, a fejlődés témája körül forog. - És ezért pozitívabb, mint a Magic And Loss, ami a halál témája körül... - Na, ide figyelj! Te folyton ide lyukadsz ki, úgyhogy most még egyszer utoljára válaszolok erre. Remélem, hogy megérted, és utána ejtjük a témát, oké?! A Magic And Loss egy pozitív album, komolyan beszél arról, amin mindannyian keresztülmegyünk az életünk során. Engem nem érdekel, hogyha te egy gyermekdalokkal teli lemezt akarsz hallgatni egész nap, mert attól érzed jól magad. Én nem ilyeneket csinálok. Olyan dolgokról próbálok írni, amelyek fontosak nekem. Ha ezt negatívan értékeled, szégyen rád nézve. - Félreértettél, én sohasem neveztem vagy gondoltam a Magic And Losst negatívnak. Komoly és súlyos remekműnek annál inkább. - Akkor jó. - Mit gondolsz. Figyelnek eléggé a dalszövegekre az emberek? - Van, aki igen. Nem hiszem, hogy az emberek többségét annyira érdekli az, ami engem, de ez rendben is van így. Vannak viszont olyanok is, akik átéltek egyet s mást, és nagy megkönnyebbülést lelnek a Magic And Loss hallgatása közben, valami olyasmit, amit máshol nem találnak meg. Keresztül kell menned bizonyos dolgokon, hogy azt a lemezt értékelni tudd. Hogyan élted meg a Velvet Underground Feltámasztását és turnéját? Kielégítő volt az eredmény? - Igen. Szórakozásból csináltuk, ez minden. A saját szórakoztatásunkra kezdtünk újra együtt játszani, csak magunknak. Aztán arra gondoltunk, ha már csináljuk, egyszer-kétszer közönség előtt is tehetnénk, jó muri lenne. - És azért lett olyan hamar vége, mert már nem volt muris? - Mondom, szórakozásból csináltuk, sohasem terveztük hosszú távra. Ennyi az egész. - Elégedett vagy a turnéról készült koncertlemezetekkel? - Ó nagyon! Nagyon boldog voltam vele. Gondoltam, hogy érdekes lenne „visszalátogatni”, mert volt egy bizonyos hang - és itt utalnék arra, amit az imént mondtam -, szóval egy olyan hangzás, amelyet csak ez a négy ember tudott megteremteni. És most, hogy Sterling (Morisson, a VU másik gitárosa - a szerk.) meghalt, ezt a bizonyos hangot már senki sem fogja többé élőben hallani. Ez most már teljességgel lehetetlen. Déri Zsolt at »interjú aug utztus a tt '£‚ ■* * * ji ! 1! î '«! ! : -s : '! ; m · I ‘ii ír i\ ii !! j! il 9 2! * : J !. '! -$ ti! a : A ! :