Wanted, 2000 (6. évfolyam, 1-12. szám)

2000 / 7. szám

Egy bakén­tdzsanki titkos feljegyzéseiből: Lemezportyán a Herbaliserrel 2000. május 27. Péntek délután fontos megbízatással indítottam útjára Shuriken ügynököt. Fel­adata az volt, hogy azzal az ürüggyel, miszerint interjút szeretne készíteni a Wantednak, férkőzzön néhány szívünknek kedves nindzsa közelébe és nyomjon a kezükbe egyet-egyet a promócédéinkből. Ha tudtam volna, ennek az lesz az ára, hogy másnap órákon keresztül lengyel progresszív rockot kell hallgatnom három bakelitfüggő és egy totál freak lemezdíler társaságában, még egyszer átgondol­tam volna, hogy megéri-e a fáradtságot. Pedig megérte. Este a Körcsarnokba azzal az örömhírrel érkezett örök tettestársam, hogy cso­magjaink a megfelelő embereknél landoltak. Mellékesen megemlítette, hogy egyikük azt mondta, másnap esetleg körülnéznének a városban és bekukkantanának egy-két lemezboltba. Oké, nézzenek csak, ha fel bírnak kelni a mai este után — gondoltam, és vadul bugizni kezdtem a Herbaliser hihetetlen filmzenéire. Másnap délelőtt még alig keltem ki az ágyból, amikor csörgött a telefon, és a vonal túlsó felén Darren Knott (dj DK) jelentkezett be, hogy nem tudnék-e ajánlani egy-két lemezboltot. Magya­rázkodás helyett (Shurikennel később még számolok - dühöngtem magamban, per­sze csak egy pillanatig) inkább felajánlottam, hogy elkísérem az Oktogonra, az egyetlen valamirevaló használtlemez-bolthoz, ami hétvégén is nyitva van. A szállo­dánál derült ki, hogy Jake Wherry (a Herbalises egyik alapító tagja), valamint a DJ Magazine egyik munkatársa, Tim is csatlakozik csapatunkhoz. Amint a puhatolózás­ból kiderült, elsősorban magyar, illetve kelet-európai dzsesszlemezeket próbáltak felkutatni, amelyek, ha kaphatók is Londonban, irreálisan magas árakon cserélnek gazdát, köszönhetően azoknak a dzsesszőrülteknek - közöttük is elsősorban a Jazza­­r nova tagjainak -, akik ismét keresetté tették a nálunk hozzájuk képest fillérekért is beszerezhető bakelitkorongokat. Mégis, egy kicsit mindig szorongva vezetjük be a külföldi vendégeket a lemezboltokba, ennek az okát megpróbálom röviden kifejte­ni, abban a reményben, hogy a Wantedet nem olvassa egy lemezkereskedő sem. Ők ugyanis — tisztelet a kevés kivételnek — a legteljesebb nyugalommal mesélik el, hogy egy-egy magyar dzsesszlemezből hány darabot adtak el a nyolcvanas években kü­lönböző nyugat-európai lemezbörzéken (ilyenkor szoktunk a dobócsillag után kap­kodni hasonló nevű barátommal). Ennek köszönhetően sokszor hosszú hónapok, esetleg évek óta nem tudunk beszerezni olyan alapvető — és viszonylag nagy pél­dányszámban megjelent — felvételeket, mint például a Bergendy együttes Jazz című lemeze. Azonban Murphy törvényének megfelelően általában pont azon a napon­­ bukkannak fel ezek a bakelitek, amikor külföldi dj-kkel látogatunk el egy lemezes-­­ hez. Még ha tudjuk is, hogy például a Studió 11 Orion űrhajó feldolgozása a legjobb­­ helyen van Jake Wherry vagy Nicola Conte táskájában, idegesítő hónapokon keresz­­tül a kislemezek között turkálni, amíg egy újabb példányra akadunk. Pedig soha nem is tudjuk megállni, hogy valamilyen különlegességet ne mutassunk a látogatóknak. Ez­zel a tudattal nyomtam Jake kezébe az előbb említett kislemezt (miközben a másikat____ megtartottam magamnak, de azt is tudtam, hogy Shurikennel kicsesztem, há hát), s Darennek nyugodtabb szívvel mutattam meg a Pege Th­e Montreaux Inventions lem­e-­­­zét, mivel ez már megvan jó ideje. Jake egyébként még annál is komolyabbnak bizon­y­nyult, mint amire számítottam: nem csak az összes kelet-európai dzsesszlemezt hallj­a gatta végig, de komolyan beletúrt a progresszív rockfelvételek legjavába is, hátha ta-­­ lát valamilyen különleges breaket, amit a következő számukban felhasználhat. Eleinte még próbáltam segíteni — egy-két Skorpió kislemezt mutattam neki — később azonban a lemezboltos belelendült, és olyan, számomra csak Kelet-Európa nyomorúságára em­lékeztető lemezeket kezdett el feltenni, amivel kiüldözött a boltból. így aztán inkább Tim társaságát választottam, aki már korábban feladta, és néhány méterrel arrébb mé­regette a kínai Adios edzőcipőket a szomszéd butikban. Megbeszéltük, hogy mi a hely­zet Angliában és itthon, és mi a következő nagy dobás az elektronikus tánczenében (nem tudott újjal szolgálni, nu skool breaks és trance, ez megy kint is). Jake és Darren végül néhány kiló lemezzel távozott, a lemezboltos pedig nem győzött hajlongani, rég volt ilyen jó napja. Jöhetett a jól megérdemelt ebéd és városnézés, bécsi barátainkkal és Shurikennel kiegészülve. Este pedig egy újabb hibátlan buli, amit széles mosollyal nyugtáztunk. k r v i ? r

Next