Wanted, 2000 (6. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 12. szám
MM Future Sound of Prague Vol. 2000. ::: Intellygent Recordings/BMG Másfél évvel ezelőtti prágai kalandom alkalmával - mint azt már említettem - cseh lemezekkel tértem haza, melyek között a fenti válogatás első része is megbújt. Rendben megy minden a cseheknél is, ez volt első gondolatom akkor, most pedig, a folytatás hallgatásakor csak annyiban módosítanék, hogy egyre jobb lehet nekik is. Az első rész több mint korrekt felvételei a különféle stílusok és BPM-tartományok között ide-oda ugrálva még kevéske bátorságról adtak tanúbizonyságot: az erős angolszász hatás uralma ott még a háttérbe szorította a csehes hangzást. A második részre ez az arány megfordult. A Bristol sound az egyetlen, mely még stabilan beágyazódva - három szám erejéig - tartja magát. (A Massive Attack, Tricky és a Breakbeat Era konkrét befolyása azonnal felfedezhető a Canopy, a Significant Other, illetve a Skyline számaiban.) A többi tizenkét darab azonban már önálló arculattal bír. A dzsessz-elemekkel jócskán színesített (ami a csehek esetében csöppet sem meglepő), a triphop, a breakbeat, a drum'n'bass és az electro felől közelítő számok mind a downtempónál kötnek ki. Kávéházas hangulatú, sűrű és füstös lemezre sikeredett így a FLOP 2000, mely leginkább olyan, mintha a legszebb számok gyűjteménye lenne. Persze senki ne a Real Ibiza és/vagy Café Del Mar típusú tengerparti merengésre gondoljon. Itt inkább a misztikum, a melankólia és a pszichedelia hármasa a fő szervező erő. (A két szem kivételt a Garden Kitty bolondos dub-reggae-je és a Stonedhigh beszívott hiphopja jelenti.) Ez a lemez azoknak a megszállottaknak ajánlott, akik elgondolkodtató mosolyuk mögül az átlagosnál gyakrabban nyugtázzák örömmel, hogy de jó is félig tátott szájjal csak úgy alapon bámulni előre, illetve a lassú ütemek boldogan bólogató rajongói közül azoknak, akikre a heves izgalom pillanatok alatt rátör, ha egy újabb K7-es vagy Mole Listening Pearls-ös kompiláció tűnik fel a láthatáron, majd landol a cédé-játszójukban. Merthogy ez is olyan, ettől is többször és önkéntelenül körbeszalad a vigyor. Istwagner-Green Velvet:.: F-111 Records/Warner A siófoki Greenfields fesztiválról a Wanted is tudósított. Ott mutatta meg magát első ízben a magyar közönségnek az amerikai fekete istenség, a minimál techno kultfigurája, Carmere, akit a világ leginkább Green Velvet néven ismer. Közel tíz éves pályafutása során most először jelentkezett nagylemezzel. Ezt megelőzően csak maxikban utazott, úgy fosta magából egymás után azokat, mint ahogy a zépluszos Philip a szót. Csak ezeknek volt értelme, meg világhírnevet is hozott az a néhány „sláger”, amit a világra szabadított. Hogy miért várt mégis ennyit a hosszan játszóval, megmondani nem tudom, de nem is érdekel. Az eredmény ugyanis másodlagossá tesz minden egyebet. A régi, több éves számok (Flash, Answering Machine, Stalker) semmit sem veszítettek erejükből, az újak pedig semmivel sem gyengébbek azoknál. Szóval, aki bírja az okos technót, az kap egy tökéletes lemezt. A végtelenül lecsupaszított, maximum két-három hangból álló vegytiszta technodarabok gyanútlan hallgatóját a zaklatott, skizofrén hangulat könnyen ideges remegésbe kergetheti, ez reális veszélyforrás, bevallom. Ráadásul Carmere végigbeszéli a lemezt. Szövegei kattantak és sokkolóak, hangja pedig sosem szól tisztán, valamiféle torzító eljáráson keresztülment minden egyes alkalommal, mielőtt a lemezre került. Aki volt már gyárlátogatáson, és kifejezetten irritálta a gyártósor monoton zakatolásának plusz az alkalmi idegenvezető hozzáértő magyarázásának bántó elegye, hozzá se nyúljon a Green Velvet albumhoz, mely egyébként a Cabaret Voltaire és a D.A.F. zenei örökségét viszi tovább. Akit ez utóbbi kitétel kíváncsivá tesz, kezdje a tizenegyes trackkel, a Red Light cíművel. Ha rá van hangolódva az illető az ügyre, akkor időutazás.H . Erik Truffaz: The Mask ... Blue Note/EMI Megjelent a francia trombitás, Erik Truffaz legújabb, The Mask című negyedik albuma újfent a Blue Note címke alatt. Az acid jazzben vagy nu jazzben elszálltaknak ez valószínűleg a jónál is jobb hírnek ígérkezik. Truffaznak és zenekarának munkássága ugyanis kiemelt figyelemmel bír köreikben (is), ami persze nem csoda. A súlyos-nyomós, koszos jazz muzsika olykor őrült sebességnek tűnő tempóval sodor magával előre valamerre, hogy aztán váratlanul jöjjön a fék, s annyira belassuljon a zene, hogy csak a ringatást érezzük, azt, ahogy olvadunk, majd persze meglódul minden újra, csak valahogy másképp. A sokszínű hangulatok azonban szilárd egységfrontba tömörülnek Truffaz hangszere (és zenészei) által. A The Mask első hallásra elszállt, pszichedelikus álomzene, olyan, amilyet a skandináv és német jazzerek műveltek a nyolcvanas-kilencvenes években. A megismerés belsőbb köreiben azonban egyre jobban átalakul a kép, nagyon nagyot változik, s már inkább a modern elektronikus zenékre asszociálhatunk. A Less és a címadó The Mask például tiszta dob és basszus, de bármelyik darab bőven beleférne akármelyik downtempo-DJ repertoárjába. És ha még hozzáteszem azt is, hogy a jelenkori francia tánczene partyembere, Alex Gopher is kivette részét Truffazék lemezének elkészítéséből, akkor már a konkrét, személyhez köthető kapcsolódási pont is megvan. Összeérnek a szálak, higgyétek el H : Hot Toddy: Super Magic :.: Paperrecordings Chris Todd egyszemélyes zenekara a Hot Toddy, mely a valóságban nem egy hangulatos melegbár, hanem egy hangulatjavító koktél neve, de hogy ez miből áll pontosan, nem tudom, nem vagyok jó shake-tudományból. Hát Teddy zenéjének összetevői azonban egyszerűen levehetők: a hetvenes-nyolcvanas évek diszkójából, afrós funkből és house-ból szerkesztette egybe azt. A Super Magic tipikusan abba a tánczenei kategóriába tartozik, melynek képviselői éppúgy otthon vannak a klubnegyedben is, mint a szolid partyk világában, a szoba sarkában. Ha akarom, vérforraló trip a középtájékomnak, ha akarom, betűreklám flash, ha akarom, ide-oda csapongó gondolataimat egy berendező és messzi tájakra röptető varázsszőnyeg. A könnyed háttérzenék magasiskolája f| w Hooverphonic: The Magnificent Tre^tf^^ Portishead-rokon belga elektrosanzc^En^B albumát sem egy verőfényes nyári napra fogják ajánlani a hipersznob, delH^^los és figyelmes életmódmagazinok, viszont ez engem spéciel egyáltalán nerrl ven jegyző énekesnős zenekar továbbra elektronikus alapokra épített, vonósokkal dalokban utazik, melyek gonosz módon, kérésén Hener-The Plastic Avengers: Space Graffiti Sirius: On The Edge Of A Dream ::: NRM Az NRK Soundvision egy nem túl régi h nem hallott erről a városról? Bennem egyre többet vetődik fel a kérdés, vajon a zenekészítőkön és munkatársaikon kívül tartózkodik-e még valaki ebben a városban? Egyre kevesebb esélyt látok rá. Egy város, ahol csupa jó zenét készítenek. Hmm, mi ez, ha nem a Kánaán?!) Tehát, kikeveredve a zárójelből, az NRK. Ha jól emlékszem, két éve hallottam először róluk, egy a kiadót bemutató, felvezető válogatást. A Plastic Avengers nevét akkor jegyeztem meg, így érthetően heves izgalom tört rám, amikor beszerződött a nagylemez. A kiadó ütemorientáltabb, ebből következően partyképesebb művészei közé tartozik. Az enyhén szólva is felszabadult, helyenként kicsit talán túl komolytalan zenécske a french house vonalán halad, és a Glasgow Underground kiadó muzsikáival mutat rokonságot. Általában az instrumentalitás tombol, ez hol savas elektrós, hol latinosan gondtalan. Ahol beszáll a vokál, ott pedig sláger terem (If You Wanna Be). Aki meg unja az ütemet, az kap három olyan leülését, hogy leül. Asszem, mindenki elégedett. A Sirus a Plastic Avengers-szel szemben inkább elszálltabb és álomszerűbb, meg hát érdekesebb is. St. Germain első nagylemeze lehetett rá minden bizonnyal a legnagyobb hatással. Az album deep-pel indít, aztán nem is mozdul onnét. Csak ha nyomós érve akad. Az elején még nincs neki, csak kérdezget, akarsz-e táncolni. Bólogatsz, egyre sűrűbben és hevesebben, hogy persze, aztán azt se veszed észre, mikor kezdted el egyáltalán csinálni. Majd amikor úgy érzi, elég volt, akkor hazaküld pihenni. Az erős dzsessz jelenlétet élénk mediterránkodás egészíti ki, mindez a kergetőzés puha és süppedt deep house ütemek felett történik. Riviérára termett muzsika, ami csak a szépről és a jóról szól, legalábbis ilyeneket juttat az eszünkbe - természetesen mosolyogtatva - annak ellenére, hogy tudjuk, mi a helyzet egyébként. Tehát akkor mire hasonlít a hatása? H w Groove Armada: Back To Mine ::: DMC^f Fishing Ltd. Groove Armada: The Remixes ::: Zol Tehát a Groove Armada. Amikor taval^^^^ mű debütáló albumuk, azonnal tudtam.^^valami (konkrétan az a lemez és én) megint jókor volt jó helyen, egymásra találásunk minden hiba nélkül zajlott le. Azóta a két londoni DJ, Tom Findlay és Andy Cato duója saját elitklubom tagja lett. Ahová a legnagyobb kedvenceim tartoznak, azok, akik ha nem is feltétlenül csináltak formabontót és úttörőt, mégis egyéni hanggal bírnak. Azt hiszem, mindenkinek megvan az ilyen saját kis ügye. Tehát a Groove Armada. A Vertigo egy hibátlan poplemez, melyen a hagyományos popfelfogás keveredik a modern elektronikus zeneivel, melyen a stílusok ömlesztve, de ragyogó ízlésről és arányérzékről á effekt és dobgép ellenére is a dalforma , mentális darabok is dalok, ami nem hüly más az egész. A nagylemez óta eltelt idő legutóbb Madonna Musicjához, kiadtak/ jutott el, attól lettem okosabb), és egy-íásokra. Ezek mind csak erősítették lea nyem helyességét. És ez jó nekem. Aztán a közelmúltban két olyan lemezlg, csak ellentmondásos, de ettől izgatott remek remixeket készítettek (például kislemezt (hozzám az I See You Baby lámocskát helyeztek el ide-oda, válogattotve Armadával kapcsolatos élmefokba került, melyen újra az ő nevük szerepel. A Back To Mine mozgás-figyelős downtempo DJ-mixlemez sorozat friss darabját rakták előbb össze, megmutatva nekünk, mire is pihennek ők szívesen. A The Remixes pedig, mint a címe is elárulja, a Vertigo néhány darabjának mások által elkövetett remixeit gyűjti egybe. Na most, a fentiek alapján elképzelhetőnek tartjátok, hogy e két lemezről egy rossz szót is le tudnék írni? Ha Bekel. Az első albumát még Hoover nebilincselően, néhol fájdalmasan szép, nógatott, szépen hangszerelt, lassacska pt szívtájon támadnak. Mondhatom, sF TRISS ZtKll HtRíHU/flNTtD-ÍLÓKZITÍS: http://lndr*.huZu/nntfd