Rock Révkalauz, 1985 (1-3. szám)

1985 / 1. szám

IFJÚSÁGI RENDEZŐ IRODA Négy előszó a show-hoz: I - Rémhír, hogy nem sze­retek koncertezni - kezdi a beszélgetést Presser Gábor. - Amikor évekkel ezelőtt, hosszabb beteg­ség után kikerültem a kórházból, már másnap elindultam egy egyhetes vidéki koncertsorozatra. - S miért éppen az If­júsági Rendező Irodával szerveztetitek a koncer­teket?" - Már három éve csak az IRI menedzseli a kon­certjeinket, nélkülük nem csinálunk turnét, mert a mai helyzetben jobb a szervezést egy erre spe­cializálódott cégre bízni. Ráadásul az IRI az I. ke­rületi művelődési házzal együtt részt vállal a tabá­ni koncert munkájából és költségéből, s úgy ta­pasztaltam, hogy ennél a rendező irodánál a meg­beszélt dolgok az érvé­nyesek. - A koncertek előtti próbákat az Ellenfél nél­kül című legújabb nagyle­mezetek angol nyelvű fel­vételének elkészítése előzte meg. Hogy áll je­lenleg az EMI-jal kötött szerződésetek? - Tavaly karácsony előtt itt járt az EMI A & R menedzsere, tőle hallot­tuk, hogy az előző évek­ben 140 együttessel volt szerződése a vállalatok­nak, budapesti látogatá­sakor pedig már csak 28 zenekart foglalkoztattak. Ebbe a huszonnyolcba persze nem tartoznak be­le az olyan sztár „márka­­társak", mint például Da­vid Bowie, Frank Zappa, az Iron Maiden vagy Tina Turner. Őt egyébként két repülőút alkalmával szer­ződtette az EMI egyik ve­zetője, amikor az énekes­nőnek már három éve nem volt lemezkiadója, így azután ez az új, átütő sikerű Turner-lemez már az EMI-nál jelent meg. Növekedett tehát az EMI elvárása. Előző pro­ducerünkkel, Pete Wing­­fielddel - aki időközben csinált két slágerkisle­mezt - nagyon elégedet­lenek voltak, azt hányták a szemére, hogy mást akart csinálni belőlünk, mint amik vagyunk. Túl­ságosan előtérbe helyez­te lemezünkön a funkys elemeket. Erre az EMI egy rockosabb producert akart küldeni, aki Thin Lizzy és Def Leppard le­mezeit készítette. Ő járt is Budapesten, ám még a munka megkezdése előtt autóbalesetet szenvedett Párizsban. Túl hosszú ideig tartott volna a fel­épülése, így végül is egy még újabb producerrel, Tim Tillennel kezdtük meg a munkát, a hang­szalagot január végén juttattuk el Londonba. Ezen lényegében az El­lenfél nélkül című lemez anyaga hallható, azzal az eltéréssel, hogy az Éjsza­kai vonatozás című dal helyett a Boxot vettük fel, ez az EMI kívánsága volt. - Tehát továbbra is él­vezitek a cég bizalmát? - Olyannyira, hogy ta­valy év vége előtt stúdió­­zenészi munkákat aján­lottak fel Londonban. Hosszas fontolgatás után, a dolog összes elő­nyét és kényelmetlensé­gét figyelembe véve, vé­gül is nemet mondtunk. Remélem, nem bánjuk meg. - Az LGT főnöke mi­lyen show-t ígér a kon­certnézőknek? - A színpadkép egy hangszerkiállítás légkörét fogja idézni, annyi min­den lesz felállítva. A négy különleges vendégmuzsi­kuson kívül az egész al­bumot a négy LGT-tag készítette, szokásunktól eltérően. Meg akarjuk próbálni, hogy a koncer­tet ez alkalommal szintén csak a lemezen közremű­ködő muzsikusok adják elő, ami rengeteg megol­dandó feladattal jár, jobb lenne, ha mindenkinek három-négy keze lenne. Rám például vár két Ya­maha zongora, egy Fen­der zongora, a PPG 2.2., a Yamaha Dx 7, a Rhodes Chroma szintetizátorok, az Emulator, a Vocoder, a szájharmonika... és énekelni is szeretnék ... Négy előszó a show-hoz: II. - Hadd kezdjem a velem történtek felsorolását egy teljesen magánjelle­gű elfoglaltság megemlí­tésével­­ fog az elmúlt év krónikájába Karácsony János. - Aktívan részt vettem egy lakásfelújítás­ban, ahol például én ké­szítettem el a konyhabú­tort, mivel imádok barká­csolni. - Szerencsére azon­ban a zenével sem sza­kadt meg a kapcsolatod, sőt, új oldaladról mutat­koztál be, amikor immár több, az utóbbi időben megjelent lemezen olvas­hatjuk a nevedet mint ze­nei rendezőét.­­ Ennek kezdete az el­ső R-Go kislemezig nyú­lik vissza, akkor kértek meg Szikoráék, hogy vál­laljam el a zenei rendező munkáját. Tekintettel ar­ra, hogy az LGT saját ma­ga rendezi az albumait, így gyakorlatilag is pon­tosan tudtam, hogy mi­lyen elvárások hárulnak egy zenei rendezőre, s kedvem is volt kipróbálni a munkát. A végered­mény alapján mindenki úgy ítélte meg, hogy nem vallottam szégyent, így azután Komár László és Faragó „Judy" István is megkeresett, ők már a nagylemezüket szerették volna elkészíteni velem, én pedig szívesen mond­tam igent nekik is. Ezek­kel a munkákkal végképp eldőlt, hogy megy a do­log, így azután legutoljá­ra az Elvis Presley emlék­lemezen is rajta van a ke­zem nyoma. - Lehet, hogy te vagy Magyarország legtöbbet foglalkoztatott rockdobo­sa? Össze tudnád szá­molni, hány lemezen „ütöttél" az elmúlt más­fél-két évben? - Hát, várj csak - kezdi a számolást Solti János­­, Dés, Komár, Faragó „Judy", Katona Klári, Sass Sylvia, Kishonti Ildi­kó, Darvas Iván, 100 Folk Celsius, Benkő Dániel, klasszikusok rockzenei átiratban... de lehet, hogy kihagytam egyet­­kettőt ... - A 60-as években a gitár hozott zenei forra­dalmat, a 70-es években az elektronikus billentyűs hangszerek, úgy tűnik, a 80-asok pedig az ütősö­­ket vették célba. Hogy állsz a dobszintetizátorok programozástechnikájá­nak elsajátításában? - Erről eszembe jut, hogy a Hobo Blues Band koncertjén megszólított egy korombeli fiú: „mi az, amit ti itt összehordtok, hogy elektromos dob, dobszintetizátor meg ef­félék". Ezt azóta többször is visszahallottam, azzal, hogy mindez milyen ciki, miért nem térünk inkább vissza a rockzene gyöke­reihez. Én azt hiszem, hogy előre kell haladni, nem pedig visszafelé. A technika napról napra új lehetőségeket kínál, s ezeket ki kell használni. Igaz, ez nem minden fá­radság nélküli dolog, hi­szen előbb-utóbb meg kell tanulni játszani az új „csodákon", mert a ha­gyományostól eltérő já­tékmódot követelnek meg. De a megfelelő he­lyeken a legkevésbé sem szégyen felhasználni őket. A hagyományos do­bot, az akusztikus hang­szereket úgysem igen fogja pótolni az elektroni­ka. Manapság viszont a zenei divat effektigényes, minél több érdekességre épülő hangszerelést dik­tál, a dalok sikerét alap­vetően befolyásolja a kü­lönleges hangzás. - Hogyan valósítható meg mindez egy koncer­ten? - Csak úgy, hogy szin­te egy egész teherautó­nyi felszereléssel me­gyek. Viszem természete­sen a hagyományos dob­szerelésemet, két Sim­mons elektromos dob­szettet. A szívbajt hozod rám című számban pél­dául ez­­utóbbit haszná­lom. Viszek ezeken kívül két dobszintetizátort, az egyik a Szalay testvérek által tervezett Muzix ké­szülék, a másik pedig egy amerikai gyártmányú, Oberheim. Körülöttem lesz még két zenekari nagydob, három üstdob, gong, csőharangsor, és ... nem, most azt hi­szem, nem is viszek. Négy előszó a show-hoz: IV. - Mostanában elég gyakran lehet téged Lerch Istvánnal, a V Mo­­to-Rock billentyűsével együtt látni. Csak nem valami közös munkán tö­ritek a fejeteket? - Túl azon, hogy na­gyon jó barátságban va­gyunk, valóban hosszabb idő óta fontolgatjuk vala­miféle közös produkció létrehozását. Jelenleg már a tervezés legvégső szakaszában vagyunk, sajnos azonban év vége előtt aligha tudunk bár­mibe is belefogni az egyéb elfoglaltságaink miatt. - Gondolom, a gitáro­soknak most amúgy is sok töprengésre ad okot az a tény, hogy a koráb­ban gitárcentrikus rock alaposan megváltozott, s háttérbe is szorult ez a hangszer, illetve más lett a funkciója. - Ez főként egy-két éve volt jellemző, érde­kes, hogy Thomas Dolby legújabb lemezén már elég érdekesen gitároz­­gat valaki, noha ez a ko­rábbi albumain szinte el­képzelhetetlen volt. Két­ségtelen, új stílusra van szükség, hogy a gitár har­monikusan illeszkedjék be a mai rock hangszere­lésébe, s a korábbi idők­höz képest gondosabban kell megválasztani a szin­tetikus hangzásokba il­leszkedő hangját is. A legújabb nagylemezün­kön igyekeztem mindeze­ket a tanulságokat már a gyakorlatban is alkalmaz­ni. A koncerten sok dol­gom lesz, szeretném be­mutatni a közönségnek a gitárszintetizátor haszná­latát. A legfontosabb per­sze az a három gitárom lesz, amelyek közül az egyiket magam készítet­tem pár éve. A közönség is könnyen felismerheti majd: ez az egyetlen csontszínű hangszerem. ROCK RÉVKALAUZ Négy előszó a show-hoz: III.­ ­ Azzal, hogy ezúttal a Locomotív GT egymagá­ban játssza el az LGT-da­­lokat, azt vállaltuk, hogy időnként 16-20 hangszert kell „működtetni" egy időben, egy-egy tagra több embernyi szerep jut - mondja a turnétervről a zenekar mindenese, Somló Tamás. - Ez csak úgy oldható meg, hogy meglehetősen sok előre betáplált memóriát hasz­nálunk fel, „gépesítünk" egyes szólamokat. Olyan ismétlődő osztinátók szó­lalnak meg majd így, amelyek alól jó is, hogy mentesülhet a zenész. Én egyébként a szoká­sos hangszereimen fo­gok játszani, basszusgi­táron, szaxofonon és szájharmonikán. Itt lát­hatja először a közönség koncerten azt a legújab­ban kifejlesztett fúvós hangszert, egy fúvós szintetizátort, amelyet az EMI cégtől kaptam. - Miről ismerheti fel a közönség a szerkezetet? - A Lyricon éppen úgy néz ki, mint egy szoprán szaxofon, a szokásos bil­lentyűk helyett azonban kapcsolók vannak rajta. Meg lehet szólaltani ha­gyományos fúvós hang­szerhez illően fúvóssal, de csupán a kapcsolókat nyomogatva is. Kicsit más játszási technikát kí­ván meg, de már egész jól megtanultam, az új al­bumunkon a Béke van és a III. Világ című számun­kon hallható a hangja. Hangterjedelemben töb­bet tud, mint a normál szaxofon, s bizonyos ér­telemben sokrétűbb, mint az „elődje". Két, kü­lönböző hangközökre hangolható hangot ad ki, fagottól a trombonig ren­geteg hangzási variáció keverhető ki rajta. B&• V 2

Next