Rock Révkalauz, 1985 (1-3. szám)
1985 / 1. szám
IFJÚSÁGI RENDEZŐ IRODA Négy előszó a show-hoz: I - Rémhír, hogy nem szeretek koncertezni - kezdi a beszélgetést Presser Gábor. - Amikor évekkel ezelőtt, hosszabb betegség után kikerültem a kórházból, már másnap elindultam egy egyhetes vidéki koncertsorozatra. - S miért éppen az Ifjúsági Rendező Irodával szerveztetitek a koncerteket?" - Már három éve csak az IRI menedzseli a koncertjeinket, nélkülük nem csinálunk turnét, mert a mai helyzetben jobb a szervezést egy erre specializálódott cégre bízni. Ráadásul az IRI az I. kerületi művelődési házzal együtt részt vállal a tabáni koncert munkájából és költségéből, s úgy tapasztaltam, hogy ennél a rendező irodánál a megbeszélt dolgok az érvényesek. - A koncertek előtti próbákat az Ellenfél nélkül című legújabb nagylemezetek angol nyelvű felvételének elkészítése előzte meg. Hogy áll jelenleg az EMI-jal kötött szerződésetek? - Tavaly karácsony előtt itt járt az EMI A & R menedzsere, tőle hallottuk, hogy az előző években 140 együttessel volt szerződése a vállalatoknak, budapesti látogatásakor pedig már csak 28 zenekart foglalkoztattak. Ebbe a huszonnyolcba persze nem tartoznak bele az olyan sztár „márkatársak", mint például David Bowie, Frank Zappa, az Iron Maiden vagy Tina Turner. Őt egyébként két repülőút alkalmával szerződtette az EMI egyik vezetője, amikor az énekesnőnek már három éve nem volt lemezkiadója, így azután ez az új, átütő sikerű Turner-lemez már az EMI-nál jelent meg. Növekedett tehát az EMI elvárása. Előző producerünkkel, Pete Wingfielddel - aki időközben csinált két slágerkislemezt - nagyon elégedetlenek voltak, azt hányták a szemére, hogy mást akart csinálni belőlünk, mint amik vagyunk. Túlságosan előtérbe helyezte lemezünkön a funkys elemeket. Erre az EMI egy rockosabb producert akart küldeni, aki Thin Lizzy és Def Leppard lemezeit készítette. Ő járt is Budapesten, ám még a munka megkezdése előtt autóbalesetet szenvedett Párizsban. Túl hosszú ideig tartott volna a felépülése, így végül is egy még újabb producerrel, Tim Tillennel kezdtük meg a munkát, a hangszalagot január végén juttattuk el Londonba. Ezen lényegében az Ellenfél nélkül című lemez anyaga hallható, azzal az eltéréssel, hogy az Éjszakai vonatozás című dal helyett a Boxot vettük fel, ez az EMI kívánsága volt. - Tehát továbbra is élvezitek a cég bizalmát? - Olyannyira, hogy tavaly év vége előtt stúdiózenészi munkákat ajánlottak fel Londonban. Hosszas fontolgatás után, a dolog összes előnyét és kényelmetlenségét figyelembe véve, végül is nemet mondtunk. Remélem, nem bánjuk meg. - Az LGT főnöke milyen show-t ígér a koncertnézőknek? - A színpadkép egy hangszerkiállítás légkörét fogja idézni, annyi minden lesz felállítva. A négy különleges vendégmuzsikuson kívül az egész albumot a négy LGT-tag készítette, szokásunktól eltérően. Meg akarjuk próbálni, hogy a koncertet ez alkalommal szintén csak a lemezen közreműködő muzsikusok adják elő, ami rengeteg megoldandó feladattal jár, jobb lenne, ha mindenkinek három-négy keze lenne. Rám például vár két Yamaha zongora, egy Fender zongora, a PPG 2.2., a Yamaha Dx 7, a Rhodes Chroma szintetizátorok, az Emulator, a Vocoder, a szájharmonika... és énekelni is szeretnék ... Négy előszó a show-hoz: II. - Hadd kezdjem a velem történtek felsorolását egy teljesen magánjellegű elfoglaltság megemlítésével fog az elmúlt év krónikájába Karácsony János. - Aktívan részt vettem egy lakásfelújításban, ahol például én készítettem el a konyhabútort, mivel imádok barkácsolni. - Szerencsére azonban a zenével sem szakadt meg a kapcsolatod, sőt, új oldaladról mutatkoztál be, amikor immár több, az utóbbi időben megjelent lemezen olvashatjuk a nevedet mint zenei rendezőét. Ennek kezdete az első R-Go kislemezig nyúlik vissza, akkor kértek meg Szikoráék, hogy vállaljam el a zenei rendező munkáját. Tekintettel arra, hogy az LGT saját maga rendezi az albumait, így gyakorlatilag is pontosan tudtam, hogy milyen elvárások hárulnak egy zenei rendezőre, s kedvem is volt kipróbálni a munkát. A végeredmény alapján mindenki úgy ítélte meg, hogy nem vallottam szégyent, így azután Komár László és Faragó „Judy" István is megkeresett, ők már a nagylemezüket szerették volna elkészíteni velem, én pedig szívesen mondtam igent nekik is. Ezekkel a munkákkal végképp eldőlt, hogy megy a dolog, így azután legutoljára az Elvis Presley emléklemezen is rajta van a kezem nyoma. - Lehet, hogy te vagy Magyarország legtöbbet foglalkoztatott rockdobosa? Össze tudnád számolni, hány lemezen „ütöttél" az elmúlt másfél-két évben? - Hát, várj csak - kezdi a számolást Solti János, Dés, Komár, Faragó „Judy", Katona Klári, Sass Sylvia, Kishonti Ildikó, Darvas Iván, 100 Folk Celsius, Benkő Dániel, klasszikusok rockzenei átiratban... de lehet, hogy kihagytam egyetkettőt ... - A 60-as években a gitár hozott zenei forradalmat, a 70-es években az elektronikus billentyűs hangszerek, úgy tűnik, a 80-asok pedig az ütősöket vették célba. Hogy állsz a dobszintetizátorok programozástechnikájának elsajátításában? - Erről eszembe jut, hogy a Hobo Blues Band koncertjén megszólított egy korombeli fiú: „mi az, amit ti itt összehordtok, hogy elektromos dob, dobszintetizátor meg effélék". Ezt azóta többször is visszahallottam, azzal, hogy mindez milyen ciki, miért nem térünk inkább vissza a rockzene gyökereihez. Én azt hiszem, hogy előre kell haladni, nem pedig visszafelé. A technika napról napra új lehetőségeket kínál, s ezeket ki kell használni. Igaz, ez nem minden fáradság nélküli dolog, hiszen előbb-utóbb meg kell tanulni játszani az új „csodákon", mert a hagyományostól eltérő játékmódot követelnek meg. De a megfelelő helyeken a legkevésbé sem szégyen felhasználni őket. A hagyományos dobot, az akusztikus hangszereket úgysem igen fogja pótolni az elektronika. Manapság viszont a zenei divat effektigényes, minél több érdekességre épülő hangszerelést diktál, a dalok sikerét alapvetően befolyásolja a különleges hangzás. - Hogyan valósítható meg mindez egy koncerten? - Csak úgy, hogy szinte egy egész teherautónyi felszereléssel megyek. Viszem természetesen a hagyományos dobszerelésemet, két Simmons elektromos dobszettet. A szívbajt hozod rám című számban például ezutóbbit használom. Viszek ezeken kívül két dobszintetizátort, az egyik a Szalay testvérek által tervezett Muzix készülék, a másik pedig egy amerikai gyártmányú, Oberheim. Körülöttem lesz még két zenekari nagydob, három üstdob, gong, csőharangsor, és ... nem, most azt hiszem, nem is viszek. Négy előszó a show-hoz: IV. - Mostanában elég gyakran lehet téged Lerch Istvánnal, a V Moto-Rock billentyűsével együtt látni. Csak nem valami közös munkán töritek a fejeteket? - Túl azon, hogy nagyon jó barátságban vagyunk, valóban hosszabb idő óta fontolgatjuk valamiféle közös produkció létrehozását. Jelenleg már a tervezés legvégső szakaszában vagyunk, sajnos azonban év vége előtt aligha tudunk bármibe is belefogni az egyéb elfoglaltságaink miatt. - Gondolom, a gitárosoknak most amúgy is sok töprengésre ad okot az a tény, hogy a korábban gitárcentrikus rock alaposan megváltozott, s háttérbe is szorult ez a hangszer, illetve más lett a funkciója. - Ez főként egy-két éve volt jellemző, érdekes, hogy Thomas Dolby legújabb lemezén már elég érdekesen gitározgat valaki, noha ez a korábbi albumain szinte elképzelhetetlen volt. Kétségtelen, új stílusra van szükség, hogy a gitár harmonikusan illeszkedjék be a mai rock hangszerelésébe, s a korábbi időkhöz képest gondosabban kell megválasztani a szintetikus hangzásokba illeszkedő hangját is. A legújabb nagylemezünkön igyekeztem mindezeket a tanulságokat már a gyakorlatban is alkalmazni. A koncerten sok dolgom lesz, szeretném bemutatni a közönségnek a gitárszintetizátor használatát. A legfontosabb persze az a három gitárom lesz, amelyek közül az egyiket magam készítettem pár éve. A közönség is könnyen felismerheti majd: ez az egyetlen csontszínű hangszerem. ROCK RÉVKALAUZ Négy előszó a show-hoz: III. Azzal, hogy ezúttal a Locomotív GT egymagában játssza el az LGT-dalokat, azt vállaltuk, hogy időnként 16-20 hangszert kell „működtetni" egy időben, egy-egy tagra több embernyi szerep jut - mondja a turnétervről a zenekar mindenese, Somló Tamás. - Ez csak úgy oldható meg, hogy meglehetősen sok előre betáplált memóriát használunk fel, „gépesítünk" egyes szólamokat. Olyan ismétlődő osztinátók szólalnak meg majd így, amelyek alól jó is, hogy mentesülhet a zenész. Én egyébként a szokásos hangszereimen fogok játszani, basszusgitáron, szaxofonon és szájharmonikán. Itt láthatja először a közönség koncerten azt a legújabban kifejlesztett fúvós hangszert, egy fúvós szintetizátort, amelyet az EMI cégtől kaptam. - Miről ismerheti fel a közönség a szerkezetet? - A Lyricon éppen úgy néz ki, mint egy szoprán szaxofon, a szokásos billentyűk helyett azonban kapcsolók vannak rajta. Meg lehet szólaltani hagyományos fúvós hangszerhez illően fúvóssal, de csupán a kapcsolókat nyomogatva is. Kicsit más játszási technikát kíván meg, de már egész jól megtanultam, az új albumunkon a Béke van és a III. Világ című számunkon hallható a hangja. Hangterjedelemben többet tud, mint a normál szaxofon, s bizonyos értelemben sokrétűbb, mint az „elődje". Két, különböző hangközökre hangolható hangot ad ki, fagottól a trombonig rengeteg hangzási variáció keverhető ki rajta. B&• V 2