Rock Révkalauz, 1986 (3. szám)
1986 / 3. szám
ROCK RÉVKALAUZ Nemcsak a zenekar, de a hazai rockélet egyik „szürke eminenciása". Kevésbé áll a reflektorfényben, de tudását vita nélkül elismerik és „díjazzák". Szakmai és közönségszavazások alkalmával neve évek óta szerepel a legjobbak között, nemritkán a top-on. Sokak szerint csak ő képes arra a bravúrra, hogy a „feje tetejéről" a talpára állítsa a Hobo Blues Bandet. Azaz, Hobó dalszövegeihez, műsor- és lemezkoncepcióihoz - utólag - az ő irányításával készül a zene. S ez a bravúr eddig mindig sikerült neki. - Négyéves koromtól zongorázni tanultam és 10 évet lenyomtam a zeneiskolában. Hatodikos koromtól kezdve már játszottam iskolai beatzenekarokban. Volt otthon egy orosz, héthúros dobozgitárom, amit a szükség szerint átalakítottunk basszusgitárrá. Egy alkalommal a basszusos helyett én tanultam meg egy nótát és ennél a hangszernél maradtam. A billentyűs hangszerek már akkor is a legdrágábbak közé tartoztak. - Nemrégiben egy interjúban Révész Sándor emlékezett vissza ezekre az évekre, amikor testi-lelki jóbarátként együtt laktatok, együtt kószáltatok ... - Sőt, együtt is buktunk meg. Az „emelt szintű" második gimnáziumi osztályt is együtt végeztük el. Szülei kevésbé voltak toleránsak akkori életmódunkkal szemben, így Sanyi hozzánk költözött, 4 évig együtt laktunk, együtt nőttünk fel, mintha a testvérem lett volna. A hatvanas évek második fele nálunk is forrongó időszak volt, amiben nagyon fontos szerepet kapott a zene. Hamarosan Mogyorósi Laci is hozzánk költözött, aki akkor már profi zenészként többek között a Rákfogóban is játszott. Akkoriban ő toronymagasan a legjobb gitáros volt Magyarországon. Az én életemben is meghatározó szerepe volt, tőle tanultam a legtöbbet. A szakmába 1968-69 táján kerültem be, amikorszülői engedéllyel már lejártam én is a Royalba, a zenészek törzshelyére, ahol Orszáczki Jackievel, Lakatos Bögöly Bélával vagy Radiccsal ismerkedtem meg. Megalakult az első „komoly" zenekarunk is, a Mogyorósi trió, amelyben „Vadölő" volt a dobos. Később csatlakozott hozzánk alkalomszerűen a billentyűs Fogarasi János és végül ő ajánlott be bennünket a Metróhoz. Zorán zenekara akkoriban a befutott együttesek közé tartozott. Mi viszont az ún. progresszív zenét (Traffic, Nice, Blind Faith, Cream, Jimi Hendrix) játszó, kevéssé ismert második vonalbeli együttesnek számítottunk, s esélyünk se nagyon volt az előbbrelépésre. - Neved 1974-ig bukkan fel különböző formációkban, aztán hirtelen eltűntél. Miért? - Behívtak katonának. Ez a két év arra volt jó, hogy lehiggadjak. Korábban ritkán maradtam meg 1-2 hónapnál tovább egy-egy zenekarban. Ekkor - már családapaként - arra gondoltam, hogy valami stabilitást kell adni az életemnek. 1976-ban így is alakítottuk újjá a Juventust, de az akkori idők nem kedveztek egy új típusú rock and roll zenekarnak, így ismét maradt a vendéglátó - többek között - Tóth Jancsival. 1977-ben Révész felhívott, hogy szálljak be egy buliba. A Piramis tagjai - Som kivételével - Hobót kísérték, akit akkor én még nem ismertem. A koncerre Hobó és barátai címmel az FMH-ban került sor. Creamet, Stonest, Hendrixet játszottunk és később, mikor megalakult a Hobo Blues Band, én is szóba kerültem. De egy kedvező ajánlatra inkább ismét kimentem az NSZK-ba. Családos ember voltam, kellett a pénz. Az első Hobo Blues Band így a volt Ikarusz együttesből, a P. Mobil előzenekarának tagjaiból alakult meg. Hobó azonban állandóan „ostromolta" a feleségemet a csatlakozásom ügyében, így 1978 őszétől a később csatlakozó Dömével, Szénichhel és Billel én is tagja lettem az együttesnek, s innen a HBB története már ismert... - 1969-től 1978-ig - szünetekkel - tagja voltál a Tűzkeréknek. Te játszottál legtöbbet Radics Bélával, akiről hamarosan könyv is megjelenik. Te hogyan vélekedsz róla? - Őt kellett volna gitárosnak idehozni a zenekarba. Ő - ösztönösen - ugyanolyan következetes volt, mint tudatosan - Hobó. Ő a Creamből, Hendrixből építette a saját zenei világát, Hobó a Stonesból. Valószínűleg benne is sok minden tudatosult volna az együttzenélés során, ahogy bennem. - Ez azt jelenti, hogy 8 évvel ezelőtt te is csak belecsöppentél a zenekarba? - Igen. Eleinte csak jópofa dolognak tartottam. Mivel nekem voltak nagyobb zenei tapasztalataim, én irányítottam a zenei munkát. A mai napig úgy dolgozunk, hogy Hobo írja a szövegeket, alakítja ki a műsort, s én írok rá zenét. Lassan jöttem rá, hogy súlya, jelentősége van annak, amit csinálunk. Nem 3 perces dalokról van szó, hanem sokkal bonyolultabb, komplexebb, komolyabb dolgokról. Óriási hátrány, hogy nálunk most a slágereké, a konjunktúralovagoké a főszerep. A közönség jelentős része nem figyel úgy a mondanivalóra, mint kellene. A MBB-ben kezdettől fogva nagy a zenészvándorlás. Evek során csak te maradtál meg stabil tagnak. Miért? - Azt hiszem, ezek a változások törvényszerűek voltak. Egyes emberek el tudtak végezni bizonyos feladatokat, de aztán a továbblépés érdekében váltani kellett. Nagyon sok tagnak fogalma se volt, miben vesz részt. Eleinte nekem sem, főleg rutinból zenéltem. Talán a Vadászat után jött az a fordulat, ami fontos lehet a zenekar életében. Most először érzem úgy, hogy a zenekar más tagjai is igazi alkotótársak. A tavalyi zenészcserék után a Jim Morrison-műsor jó alkalom volt, hogy összerázza az új társaságot. S utána elkészült az Esztrád-lemez, majd az Üvöltés. - Mik az első benyomások? Hogyan fogadta ezt a korántsem slágerlemezt a közönség? - Mások is mondják, mi is tapasztaljuk, hogy az Élő Segély koncert óta ismét megélénkült a közönség érdeklődése a műfaj iránt. Korábban mintha sokan belefásultak volna a rockba. Most viszont odafigyelnek az arra érdemes produkciókra. Hogy mennyire népszerű a lemez? Persze ez is fontos, de azt hiszem, ma már nem ez a legfőbb szempont. Annál inkább fontos, hogy jól érezzük magunkat a zenélés, egy koncert vagy akár próba közben is. Én személy szerint az együttmuzsikálás örömét tartom a legtöbbre. - Ti Hobóval a hazai rockéletben egy különleges párost alkottok. Viszonyotokban azonban elősorban neked kell alkalmazkodnod. Nem terhes ez a számodra? - Nézd, ez összetett kérdés, mert az együttzenélés mindig alkalmazkodásokat jelent. Nekem valóban Hobóhoz kell alkalmazkodnom jobban, másoknak viszont esetleg hozzám. De végül is mindannyian ugyanazt akarjuk. S ezen belül tiszteletben tartjuk egymás dolgait. Én valóban szinte kritika nélkül elfogadom, amit színpadi-szövegi vonalon Hobo csinál, ő viszont rám bízza a zenei megvalósítást. Ugyanakkor a közös munkában mindannyiunknak van annyi szabadsága, hogy a feszültségek elkerülhetők legyenek. - Ennek ellenére nem gondoltál szóló nagylemez megjelentetésére? - Azt hiszem, még nincs itt az ideje. .. Eljött a perc és elmondhatod: A pokolban éltem s a mennybe jutok!. . MINDENNEK VÉGE-EGYETEMI SZÍNPAD, BP. V., VÁCI UTCA 33 teátrum v. 1986. NOVEMBER—1987. JANUÁR KEZDÉS: 19 ÓRA IFJÚSÁGI RENDEZŐ IRODA 1986. november 1.19 óra Pege kvartett Pege Aladár és szerzeményei Ezen a koncerten mutatja be először Magyarországon Charles Mingus nagybőgőjét Ezt a hangszert 1982-ben a New York-i Cool fesztivál alkalmával kapta ajándékba Susan Mingustól, a művész özvegyétől. JEGYEK VÁLTHATÓK Ifjúsági Rendező Iroda Jegypénztára ROCKPENZTÁR Budapest VIII. Harminckettesek tere 2 Telefon 141 806. 135 004 Egyetemi Színpad Jegyiroda 1032 Budapest, Váci út 33 Játékszín Pénztára Budapest VI. Lenin krt 106 Szervezés Budapest V . Jókai u 24 Telefon 321 721 * Pénztár telefon 120 430