Rock Révkalauz, 1986 (3. szám)

1986 / 3. szám

ROCK RÉVKALAUZ Nemcsak a zenekar, de a hazai rockélet egyik „szürke eminenciása". Kevésbé áll a reflektor­­fényben, de tudását vita nélkül elismerik és „díjaz­zák". Szakmai és közön­ségszavazások alkalmá­val neve évek óta szere­pel a legjobbak között, nemritkán a top-on. So­kak szerint csak ő képes arra a bravúrra, hogy a „feje tetejéről" a talpára állítsa a Hobo Blues Ban­det. Azaz, Hobó dalszö­vegeihez, műsor- és le­mezkoncepcióihoz - utó­lag - az ő irányításával készül a zene. S ez a bra­vúr eddig mindig sikerült neki. - Négyéves koromtól zongorázni tanultam és 10 évet lenyomtam a ze­neiskolában. Hatodikos koromtól kezdve már ját­szottam iskolai beatzene­karokban. Volt otthon egy orosz, héthúros do­bozgitárom, amit a szük­ség szerint átalakítottunk basszusgitárrá. Egy alka­lommal a basszusos he­lyett én tanultam meg egy nótát és ennél a hangszernél maradtam. A billentyűs hangszerek már akkor is a legdrágáb­bak közé tartoztak. - Nemrégiben egy interjúban Révész Sándor emlékezett vissza ezekre az évek­re, amikor testi-lelki jóbarátként együtt laktatok, együtt kó­száltatok ... - Sőt, együtt is buk­tunk meg. Az „emelt szin­tű" második gimnáziumi osztályt is együtt végez­tük el. Szülei kevésbé voltak toleránsak akkori életmódunkkal szemben, így Sanyi hozzánk költö­zött, 4 évig együtt lak­tunk, együtt nőttünk fel, mintha a testvérem lett volna. A hatvanas évek második fele nálunk is forrongó időszak volt, amiben nagyon fontos szerepet kapott a zene. Hamarosan Mogyorósi Laci is hozzánk költözött, aki akkor már profi ze­nészként többek között a Rákfogóban is játszott. Akkoriban ő toronymaga­san a legjobb gitáros volt Magyarországon. Az én életemben is meghatáro­zó szerepe volt, tőle ta­nultam a legtöbbet. A szakmába 1968-69 tá­ján kerültem be, amikor­szülői engedéllyel­­ már lejártam én is a Royalba, a zenészek törzshelyére, ahol Orszáczki Jackie­­vel, Lakatos Bögöly Bélá­val vagy Radiccsal ismer­kedtem meg. Megalakult az első „komoly" zeneka­runk is, a Mogyorósi trió, amelyben „Vadölő" volt a dobos. Később csatlako­zott hozzánk alkalomsze­rűen a billentyűs Fogara­­si János és végül ő aján­lott be bennünket a Met­róhoz. Zorán zenekara akkori­ban a befutott együtte­sek közé tartozott. Mi vi­szont az ún. progresszív zenét (Traffic, Nice, Blind Faith, Cream, Jimi Hend­rix) játszó, kevéssé is­mert második vonalbeli együttesnek számítot­tunk, s esélyünk se na­gyon volt az előbbrelé­­pésre. - Neved 1974-ig bukkan fel különböző formációkban, aztán hirtelen eltűntél. Mi­ért? - Behívtak katonának. Ez a két év arra volt jó, hogy lehiggadjak. Koráb­ban ritkán maradtam meg 1-2 hónapnál tovább egy-egy zenekarban. Ek­kor - már családapaként - arra gondoltam, hogy valami stabilitást kell ad­ni az életemnek. 1976-ban így is alakítot­tuk újjá a Juventust, de az akkori idők nem ked­veztek egy új típusú rock and roll zenekarnak, így ismét maradt a vendéglá­tó - többek között - Tóth Jancsival. 1977-ben Révész felhí­vott, hogy szálljak be egy buliba. A Piramis tagjai - Som kivételével - Hobót kísérték, akit akkor én még nem ismertem. A koncerre Hobó és bará­tai címmel az FMH-ban került sor. Creamet, Stonest, Hendrixet ját­szottunk és később, mi­kor megalakult a Hobo Blues Band, én is szóba kerültem. De egy kedve­ző ajánlatra inkább ismét kimentem az NSZK-ba. Családos ember voltam, kellett a pénz. Az első Hobo Blues Band így a volt Ikarusz együttesből, a P. Mobil előzenekará­­nak tagjaiból alakult meg. Hobó azonban ál­landóan „ostromolta" a feleségemet a csatlako­zásom ügyében, így 1978 őszétől a később csatla­kozó Dömével, Szénich­­hel és Billel én is tagja lettem az együttesnek, s innen a HBB története már ismert... - 1969-től 1978-ig - szünetekkel - tagja voltál a Tűzkeréknek. Te játszottál legtöb­bet Radics Bélával, akiről hamarosan könyv is megjelenik. Te hogyan vélekedsz róla? - Őt kellett volna gitá­rosnak idehozni a zene­karba. Ő - ösztönösen - ugyanolyan következetes volt, mint­­ tudatosan - Hobó. Ő a Creamből, Hendrixből építette a sa­ját zenei világát, Hobó a Stonesból. Valószínűleg benne is sok minden tu­datosult volna az együtt­­zenélés során, ahogy bennem. - Ez azt jelenti, hogy 8 évvel ezelőtt te is csak belecsöppen­tél a zenekarba? - Igen. Eleinte csak jó­pofa dolognak tartottam. Mivel nekem voltak na­gyobb zenei tapasztalata­im, én irányítottam a ze­nei munkát. A mai napig úgy dolgozunk, hogy Ho­bo írja a szövegeket, ala­kítja ki a műsort, s én írok rá zenét. Lassan jöttem rá, hogy súlya, jelentősé­ge van annak, amit csiná­lunk. Nem 3 perces da­lokról van szó, hanem sokkal bonyolultabb, komplexebb, komolyabb dolgokról. Óriási hátrány, hogy nálunk most a slá­gereké, a konjunktúralo­vagoké a főszerep. A kö­zönség jelentős része nem figyel úgy a monda­nivalóra, mint kellene.­­ A MBB-ben kez­dettől fogva nagy a zenészvándorlás. Evek során csak te marad­tál meg stabil tagnak. Miért? - Azt hiszem, ezek a változások törvényszerű­­ek voltak. Egyes emberek el tudtak végezni bizo­nyos feladatokat, de az­tán a továbblépés érde­kében váltani kellett. Na­gyon sok tagnak fogalma se volt, miben vesz részt. Eleinte nekem sem, főleg rutinból zenéltem. Talán a Vadászat után jött az a fordulat, ami fontos lehet a zenekar életében. Most először érzem úgy, hogy a zenekar más tagjai is igazi alkotótársak. A ta­valyi zenészcserék után a Jim Morrison-műsor jó alkalom volt, hogy össze­rázza az új társaságot. S utána elkészült az Eszt­­rád-lemez, majd az Üvöl­tés. - Mik az első be­nyomások? Hogyan fogadta ezt a koránt­sem slágerlemezt a közönség? - Mások is mondják, mi is tapasztaljuk, hogy az Élő Segély koncert óta ismét megélénkült a kö­zönség érdeklődése a műfaj iránt. Korábban mintha sokan belefásul­tak volna a rockba. Most viszont odafigyelnek az arra érdemes produkci­ókra. Hogy mennyire népszerű a lemez? Persze ez is fontos, de azt hi­szem, ma már nem ez a legfőbb szempont. Annál inkább fontos, hogy jól érezzük magunkat a ze­nélés, egy koncert vagy akár próba közben is. Én személy szerint az együttmuzsikálás örömét tartom a legtöbbre. - Ti Hobóval a hazai rockéletben egy kü­lönleges párost alkot­tok. Viszonyotokban azonban elősorban ne­ked kell alkalmazkod­nod. Nem terhes ez a számodra? - Nézd, ez összetett kérdés, mert az együttze­­nélés mindig alkalmazko­dásokat jelent. Nekem valóban Hobóhoz kell al­kalmazkodnom jobban, másoknak viszont eset­leg hozzám. De végül is mindannyian ugyanazt akarjuk. S ezen belül tisz­teletben tartjuk egymás dolgait. Én valóban szinte kritika nélkül elfogadom, amit színpadi-szövegi vo­nalon Hobo csinál, ő vi­szont rám bízza a zenei megvalósítást. Ugyanak­kor a közös munkában mindannyiunknak van annyi szabadsága, hogy a feszültségek elkerülhetők legyenek. - Ennek ellenére nem gondoltál szóló nagylemez megjelen­tetésére? - Azt hiszem, még nincs itt az ideje. .. Eljött a perc és elmondhatod: A pokolban éltem s a mennybe ju­tok!. . MINDENNEK VÉGE-EGYETEMI SZÍNPAD, BP. V., VÁCI UTCA 33 teátrum v. 1986. NOVEMBER—1987. JANUÁR KEZDÉS: 19 ÓRA IFJÚSÁGI RENDEZŐ IRODA 1986. november 1.19 óra Pege kvartett Pege Aladár és szerzeményei Ezen a koncerten mutatja be először Magyarországon Charles Mingus nagybőgőjét Ezt a hangszert 1982-ben a New York-i Cool fesztivál alkalmával kapta ajándékba Susan Mingustól, a művész özvegyétől. JEGYEK VÁLTHATÓK Ifjúsági Rendező Iroda Jegypénztára ROCKPENZTÁR Budapest VIII. Harminckettesek tere 2 Telefon 141 806. 135 004 Egyetemi Színpad Jegyiroda 1032 Budapest, Váci út 33 Játékszín Pénztára Budapest VI. Lenin krt 106 Szervezés Budapest V . Jókai u 24 Telefon 321 721 * Pénztár telefon 120 430

Next