Értesítő, 2000 (7. évfolyam, 55-59. szám)
2000-03-01 / 55. szám
is Kiadja a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete VII. évfolyam 55. szám 2000. március Szabad, de mi végre? Nincs cenzúra, az újságíró azt írhat, amit akar. S amit megír, azt valahol publikálhatja is. Tehát szabad. A szabadság azonban ma már nem tartozik a sajtó legfontosabb jellemzői közé. Ami valóban fontos és meghatározó ma már hogy mire használja ezt abadságot. S ez már nem gazdasági, szevén is politikai, hanem világnézeti kérdés. Még csak nem is a sajtó, hanem a társadalom valósághoz való viszonyának kérdése. Vajon egyszerre nem az lett-e az igazi baj, hogy a nyilvánosság túlságosan is szabad? Olyannyira, hogy a valóságtól, a realitásoktól is eloldozhatja magát. Ha a hazai sajtó rossz, sokszor kiábrándító, az legtöbbször azért van, mert nem informál, nem megszólaltat, nem véleményt alkot, hanem „valóságot” (értsd: fantazmagóriákat) gyárt. Fenntartja, felújítja, kórossá fokozza a korábban kitermelődött nemzeti, szociális, történelmi és egyéb illúziókat. A sajtótermékek nagy része abból él, hogy - sokszor cinikus módon - elhallgat, torzít, hamisít vagy egyszerűen hazudik, mert az olvasók úgymond ezt várják tőle. Az olvasó persze tudja, hogy amit az újságban olvas, az nem mindig igaz, de elfogadja, sőt megköveteli a torzítást, a hamisítást, a hazugságot, mert úgy érzi az ő érdekeiket szolgálja, mert olyan álláspontot képvisel, mely érzelmileg közel áll hozzá. Ez a fajta szabad sajtó inkább fikciós műfaj, mint a szó hagyományos értelmében vett (dokumentarista) újságírásra. Ahhoz, hogy a sajtó a szó mélyebb értelmében is szabaddá váljon, azaz „kiszolgáltathassa” magát a tényeknek, „szabadságát”, azaz az olvasónak való kiszolgáltatottságát kéne mérsékelnie. Az átmenet sajtójának nagy paradoxona éppen ez: meg kéne változtatnia az olvasók mentalitását, de aki erre kísérletet tesz, az azt kockáztatja, hogy elveszíti potenciális olvasóit, s ezzel a szabadság lehetőségét is. A nagy kérdés: hogyan lehet úgy átalakítani az olvasó világlátását, hogy az olvasó maga a kísérletet ne érezze bántónak? Manipulációval semmiképp. A demokratikus sajtó csak a rációra apellálhatna. De nem mond-e ellent ez az igény annak a piaci elvnek, hogy a lapoknak olvasóközönségük elvárásaihoz, világnézetéhez kell igazodniuk? Nem. A plurális, sokoldalú hírközlést ugyanis a kommentárnak, a publicisztikának, a riportnak és a többi műfajnak kell követnie, melyekben aztán a pluralizmus bázisán bár a sajátos arculat is kibontakozhat. A jósajtó a hírek szintjén szinte homogén, mert egyrészt az eseményt megpróbálja a lehető legkisebb mértékben értelmezni, másrészt - csírájában legalább - az összes markáns értelmezési lehetőséget felvillantja. Nem egymás értelmezéseit kell hiánytalanul elfogadnunk, csupán azt, hogy mindenkinek joga van a saját értelmezéséhez. Bíró Béla 30 éves a romániai magyar televíziózás Miholcsa József munkáját Gáspár Sándor, a MÚRE ügyvezető elnöke nyújtotta át Boros Zoltánnak a román televízió bukaresti magyar szerkesztősége igazgatójának