Romániai Magyar Szó, 1948. május (2. évfolyam, 199-222. szám)
1948-05-30 / 221. szám
1848-1948 a magyar és román szabadságharc Centenáriuma 1848. századik évfordulóját ünnepeljük ebben az évben, amely véglegesen élő valósággá váltja s kiteljesiti a dicsőségesen elbukó száz év előtti forradalom ma is érvényes és ma is elevenen ható legszebb eszményeit. E forradalmi eszmények lényege száz év alatt sem változott meg, mint ahogy a 43-as forradalmak igazi törekvései és célkitűzései is azonosak voltak a szabadságért és emberi jogukért küzdő összes népeknél. Együtt ünneplik meg e legszebb forradalmi emléket és hagyományt az összes népek, amelyek történelmük lapjait visszafordítják az egy évszázad előtti eseményekhez s megtisztítják az akkori történéseket a valóság elkendőzésére ráaggatott sallangoktól 1848 a magyar és román nép számára egyformán értékes, egyformán gazdag történelmi élmény. Kölcsönhatásai a Kárpátok két oldalán zajló szabadságharcos eseményeknek annyi tartalmi azonosságot mutatnak hogy ha egységükben tekintjük őket még elevenebb valósággá alakíthatjuk e történelmi emlékeket. Különösen érvényes ez az erdélyi történelmi tájképre, mivel ez volt az egymás mellett élő román és magyar nép közvetlen érintkezési felülete. És nem véletlen, hogy a balázsfalvi Szabadságmezőn a moldovai és munteniai forradalmi mozgalmak kiküldöttei az igazi és helyes álláspontot követték s a magyar szabadságharc eszméihez való igazodást, a szociális tartalmat képviselték a császárhű Sagunákkal szemben. Június 1 és július 1 között Románia népei centenáriumi hónapon emlékeznek meg az örökké emlékezetes 48-as év eseményeiről és eszményeiről. Azokról az eszményekről, amelyeknek legigazibb képviselői Petőfi és Bălcescu, Táncsics és Băritiu voltak. Ez a centenáriumi hónap alkalom arra, hogy a romániai magyarság megfelelő történelmi távlatból is a forradalmi mozgalmak összefüggéseiben is, kiértékelje és megismerje a száz év előtti eseményeket. PETŐFI SÁNDOR NICOLAE BALCESCU Szabadsághoz Petőfi Sándor verse óh szabadság! hadd nézzünk szemedbe! Olyan sokáig vártunk rád epedve, Annyi éjen által, mint kisértet, Bolygott lelkünk a világban érted. Keresünk mi égen, földön téged, Egyetlenegy igaz istenséget. Te vagy örök, a többi mind bálvány, Mely leroskad, egy ideig díván. S mégis s mégis számkivetve voltál, Mint a gyilkos Kain bujdokoltál, Szent nevedet bitóra szögezték, Érkezésedet hóhérok lesték, Megszűnt végre hosszú bujdosásod, Sírba esett, ki neked sirt ásott, Bevezettünk s uralkodás végett Elfoglaltad a királyi széket Te vagy a mi törvényes királyunk, Trónusodnál ünnepelve állunk, Körülötted miljom s miljom fáklya Meggyűlt sziveink lobogó lángja. Óh tekints ránk fönséges szabadság! Késs reánk egy éltető pillantást, Hogy erőnk, mély fogy az örömláztól, Szaporodjék szemed sugarától. De, szabadság mért halvány az orcád? Szenvedéseid emléke szóll hozzád? Vagy nem tettünk még eleget érted? Koronádat a jövőtől félted? Ne félj semmit megvédünk... csak egy szót, Csak emeld föl, csak mozdítsd meg zászlód, S lesz serege ezer és ezernyi, Kész meghalni, vagy diadalt nyerni S ha elesnénk egy szálig mindnyájan, Feljövünk a sírból éjféltájban, S győztes ellenségednek, megint kell Küzdeni... kísértő lelkeinkkel l Magyarok és románok egyet akartak... „Testvéreim! Első gondotok a fegyver legyen. Csináljatok mind gyorsabban hadsereget, hogy legalább az első támadást jó eredménnyel végezzétek; ez mostantól kezdve a mi gondunk lesz, később Európáé. Az egész ügynek nem ártana, ha valamilyen fajta érintkezésbe lépnétek a magyar kormánnyal. Én országgyűlési képviselő vagyok s mindent megteszek, hogy a két nép között egyezség jöjjön létre. Máskülönben legyetek öntudatosak, testvéreim és álljatok mindnyájan a szabadság mellé. Feltámadt a szabadság istene és őrködik a nemzetek sorsa felett. Nem szükséges más, csak kitartó akarat és szégyenben maradnak az ádáz ellenségeink és itt az idő, hogy mi győzzünk, kik a bitorlók haragjának az áldozatai voltunk..." 1848 julius 20. Eftimie Murgu Nicolae Balcescuhoz írott leveléből .Hogy a nemzet legteljesebb erejében a csatát elvesztette, annak oka az, hogy az idők folyamán félig titokban, félig nyíltan megszületett nemzetiségi eszme roppant hatalmát más fajainál mi nem ismervén fel, kellőleg nem vevőnk azt számításba." Szemere Bertalan .Ezeknél fogva... egyesültünk a végre, hogy a törvényes eszközök által a szabadság, egyenlőség, testvériség életreválását előre mozdítsuk Egyesültünk... a sajtószabadság kivívására, a semmi cenzus által ki nem játszott népjog kiküzdésére. Egyesültünk a nyelvi különbözőségeken alapuló idegenkedések elenyésztésére, ennélfogva társulatunk bármilyen nyelvet, beszélő honpolgárt a szabadságügy közös érdekeinél fogva szívesen lát tagjai között." Petőn Sándor Megszüntetjük a robotot és ezzel együtt a becstelen jobbágyságot, megszűnik az utaknál való közmunka, földnélküli parasztból tulajdonos lesz... " A román nép, ha nem éri bántalom a különböző népek részéről tisztában tartja az összes hatalmakat és kéri, hogy az ő jogait is tartsák tiszteletben. Töretlen akarattal óhajtja megőrizni közigazgatásának és törvényhozásának függetlenségét, felségjogát.. A haza mindannyiunké! A régi rendszer nem hivott meg titeket a köz asztalához. Mától kezdve egyforma jogaink vannak mindannyiunknak.... A román nép kimondja az összes rangok és elmék eltörlését, melyeknek semmilyen szerepük sincs és melyek csak barbár szolgai időket juttattnak eszünkbe. Az igazság nem tűrheti, hogy csak a szegények viseljék az ország terheit és a gazdagok mentesüljenek alóla .Részletek az Islázi kiáltványból.) Nicolae Bălcescu Lucian Mircea verse Harcokkal teljes szabad távolából sápadtarcu, ifjú ember fogai, ki nem menekült korai haláltól, s csörrenni hall most széttört láncokat Az ifjúnak, akit a nép éhsége kínoz, s ki csupa élet-szeretet, — fáj a pelagra, mely átfogja ködként az izzadt, forró parasztfejeket. A tömeg érzi harcrahívó lelkét; hóhérok elrothasztják majd, hamate. A remény a rabság éjszakájában zavart, pirosló lángörvényt kavar. Bălcescu a Teleaga martját járja, s a sóbányák mélyén a számüzöttek letördelik törvény láncát a népről, kit a zsarnok, s a halál kötözött meg. Bălcescu tudja: a városban vígan kocsikáznak még a pöreszkedők, s az ország népe még hizlalja őket, béklyók közt sínylődve, mint azelőtt. Az ő agyából támadt igaz törvényt islazi párok hallgatják örömmel, s érzik mint tölti el őket, az élet, melyért büzködtek mindég Hz körömmel Ki feljegyezni kísérlem meg mostan a nagy kort, amely zúgva lázadott, Égetőn érzem, világos jelekben Az Islazon álmodott századot. Legyőzhetetlen harcosunk, Bălcescu gyújtotta fel mindeddig az időt. At szivünkből nőtt áldás majd legyőzi a mocskot, mely készült legyőzni őt. A minden másnál kékebb tenger partját kór őrli fel Bălcescu tüdejét, mely elvérzett a nép mentő harcban, a zendülő jövő elveiért... "■ Bălcescu meghalt... De eszméi győznek: az egykori rehók felszabadultak, s zászlókkal borítják a fáradt földön a szurágra, elrothadt, úri múltat. Fordította Vajnovszki AnOei\