Romániai Magyar Szó, 1948. augusztus (2. évfolyam, 274-299. szám)

1948-08-01 / 274. szám

Romástiai Magyar Szó , Vasárnap, 194?, augusztus 1 másik eS. Ha már a szabadság eszméit nem olthatjuk szabadon a népbe, legalább a szolgaság képeit ne tartsuk szeme elé, még pedig a szolgaságnak a költészet színeivel kellemessé, vonzóvá festett képeit. A teljes szabadságot igényelte: a dolgozó nép szabadságát. Kortársai közül ő mutatott a legmesszebb, egészen a világszabadságig. Középeurópában előtte senkisem fogalmazta meg olyan hitelesen az új kor eszméit, mint 5. Senki sem szerette úgy a népet, mint ő, aki az emberiséget szerette. Senki sem szerette úgy a hazát, mint ő, aki a világszabadságot hirdette. Kimondta és egész életművével példázta azt, hogy nem szeretheti igazán saját népét az, aki nem tartja tiszteletben más népek jogai s aki a nemzeti függetlenségért folytatott harcot nem köti elválaszthatatlanul: össze a kenyérért, a földért, a szólás-, a lelkiismereti szabadságért folytatott küzdelemmel. Ki merte mondani s vállalta erre a kizsákmányolók, az alhazafiak minden rágalmat, hogy „haza csak ott van, hol jog is van . A dolgozó miliők lelkében fogant meg ez az igazság s ő, aki a nép küldötte volt, minden szavával annak az életérzésnek adott kifejezést, amely megfogalmazatlanul bár, de ott viharzott és teret kért a népben. Elvi következetessége éppen abból származik, hogy a nép életérzéseit fejezte ki. A nép kívánságát fejezte ki akkor is, amikor megalkuvás nélkül harcolt az együttes egymás mellett élő népek egyenlőségéért. Megrázó erejű kiáltványaiban, leveleiben, költeményeiben mindig a népek közös érdekeit tartotta szem előtt és vallotta, hogy nyelvi különbségek nem jelentenek válaszfalat az egyérdekű népek között. Tudta és fátta, hogy csak azok igyekeznek ellenérzéseket szítani más népekben, akik népellenes előjogaikat védelmezik s az elvtelen nemzeti egység számukra csak nemtelen eszköz a dolgozó ruírók akaratának elgáncsolására. Nem véletlen, hogy Középeurópában költőt soha nem ért még annyi rágalom és üldöztetés, mint Petőfi Sándort. Az uralkodó rétegek, amelyeknek tagjai joggal reszkettek a nép akaratának érvényesülésétől, a legszemenszedettebb gyalázkodásokkal illeték. A szabadságharcos kormány több tagja is lázítónak, bujtogatónak nyilvánítja. Halála előtt őt magát, halála uán műveit és műveinek szellemét igyekeztek elszigetelni a néptől. Hasztalan. Az ügy, amelyért harcolt, a Szovjet Hadsereg által felszabadított európai tájakon valósággá érett és érlelődik az egész világon. Gondolatban a segesvári síkra elzarándokolnak ma azok a népek is, amelyek még nyögik a kizsákmányolók rabigáját s küzdenek a háborúra uszító, demokráciaellenes imperialisták ellen. Országunk népének küldöttei pedig — románok, magyarok, szlávok, zsidók — azért zarándokolnak el a fejéregyházi síkra, hogy igazolják jó ügyük diadalát. És erőt merítsenek a további küzdelemre, amely azért folyik, hogy tovább haladjunk előre a száz évvel ezelőtt megindított harc útján újabb és újabb társadalmi távlatok elérése felé, hazánkban a szocializát ts felé. PaSíi Sándor pcbt marad le elől»«s a harcban: népeink tömött kkv között következetesen tovább TnrfßmJr Hathatós intézkesdásekkel biztosítják az államosított vállalatok jövedelmezőségét Részletes jelentéseket kértek be az ipari központok az iparvállalatok helyzetével kapcsolatban Az ipari központok vezetői a gazdasági szakminisztériumok irányítása alatt széleskörű akciót kezdeményeztek az államosított vállalatok pontos helyzetének megismerésére, mert hathatós intézkedésekkel biztosítani akarják az államosított vállalatok jövedelmezőségét. Az ipari hivatalok rendeletet küldtek szét a körzetükhöz tartozó összes államosított vállalatoknak, amelyben felszólítják azokat, hogy legkésőbb augusztus 1-ig küldjenek be részletes jelentést a vállalatok helyzetéről. A jelentésben pontos, szakszerű és technikai adatok alapján fel kell tüntetni az 1948 év első öt hónapjában mutatkozó jövedelmezőséget. Ennek során a gyárak ki kell mutassák azt, hogy a különböző cikkeket milyen mennyiségű és milyen értékű nyersanyagból, félgyártmányból és segédanyagból készítették és mennyibe került a gyártási költség. A bőrgyárak és általában azok a vállalatok, amelyek külföldről hozott anyagokkal dolgoztak, kötelesek kimutatni az importált anyagokból készült gyártmányok jövedelmezőségét. Ezeket a műszaki adatokat a vállalat főkönyvelője köteles szigorúan ellenőrizni az idei év első öt hónapjának könyvelési számadatai alapján. Az ipari központok kérik továbbá, hogy a vállalatok vezetői tanulmányozzák az év első öt hónapjának kiadásai tételeit és tegyenek pontos javaslatot arról, hogy a kiadásokat miképen tudnák az év végéig lényegesen csökkenteni. Ismét robbanószert gyártanak Nyugatnémetországban Sankishafeni robbanásnak 1090 hallos és 2400 sebesült áldozata van (Berlin, Rador). Az az anilin és zárosszóda üzem, amely Ludwigshafenben felrobbant, az I. G Farbenindustrie tulajdonát képezte. Az üzemeket, a francia megszálló hatóságok elkobozták és a bádeni kerület francia körzeti parancsnokságának hatáskörébe tartozott. A robbanás következtében az jüzem 18 épülete közül i1 teljesen tönkrement. A jelentés szerint ezer személy meghalt, 2400 pedig súlyosan megsebesült. A robbantás okát még nem sikerült kideríteni Az ADN német hírügynökség szemtanuk vallomása alapján, a francia megszálló hatóságokat teszi a szerencsétlenségért felelőssé mert a franciák a gyárakban különleges erejű robbanóanyagokat állítanak elő. Más jelentések szerint, Ludwigshafenben teljes a zűrzavar. Az utcákat üvegszilánkok borítják. Frankfurt és Ludwigshafer között megszakadt a telefonösszeköttetés. A „Neues Deutschland“ című lap közli, hogy a szörnyű robbanást az idézte elő, hogy a potsdami egyezmény ellenére, a gyárakban hadianyagot gyártottak. A lap hozzáteszi, hogy ez a katasztrófa világosan mutatja, hogy a nyugati hatalmak Németország három övezetét az imperializmus szolgálatában álló lőszerraktárrá alakítják át. Lényegesen hozzájárul az általomos életszínvonal emelkedéséhez (Folytatás az 1-s ó adásról) kormány határozatának indokolása: a két ország közt fennálló baráti kapcsolatok s a szovjet kormánynak az a kívánsága, hogy meggyorsítsa Románia nemzetgazdaságának ujjáépítését. Annak az egyezménynek aláírására gyűltünk itt össze, amely meghatározza az 50 százalékkal csökkentett szállítási kötelezettségek feltételeit, valamint a következő évi szállítások részleteit. Ennek az egyezménynek aláírásával megpecsételődik az a nemeslelkű cselekedet, amellyel egy győző nép csökkenti a legyőzött állam háborús jóvátételi kötelezettségeit azért, mert segíteni akar rajta. De ezt a cselekedetet csak az tette lehetővé, hogy a győző állam a szocialista Szovjetunió, amelynek külpolitikája az újjáépítésért, nemzeti függetlenségük biztosításáért, a békéért és demokráciáért küzdő népek támogatása irányítja. A Román Népköztársaság határozottan halad ezen az uton, szoros szövetségben a Szovjetunióval s meghiúsítja az imperialista hatalmaknak azt a reményét, hogy Romániát érdekeik szolgálatába állítsák, hogy országunk ismét az imperialisták szovjetellenes hídfőjévé s népünk ágyútöltelékké váljék. A Szovjetunió segítsége abban a pillanatban érkezett, amikor az imperialista hatalmak, élükön az Egyesült Államokkal, a Marshall-terv révén más országokat akarnak nemzeti függetlenségüktől megfosztani A román államnak nyújtott engedmény 73.200.000, 1938-as értékű aranydollár fizetésének elengedését jelenti. Politikai jelentőségén kívül tehát pézügyi tekintetből is hatalmas fortossága van ennek az engedménynek, mely mögött gazdasági jelentősége sem marad el. Teljesen megszűnik a lovak s bármiféle fajállatok szállítása s ezáltal lehetőségünk nyílik állatállományunk visszaállítására NAGYON NAGY MÉRTÉKBEN CSÖKKEN A PETROLEUIMIPARI TERMÉKEK, fűrészáruk, VÁGÓMARHÁK ÉS SERTÉSEK SZÁLLÍTÁSA is. Ezzel lehetőséget ad nekünk a Szovjetunió a dolgozók életszínvonalának emelésére, külkereskedelmünk növelésére s ennek következtében az ipar fejlesztésére, elsőrendű fontosságú gépek és nyersanyagok behozatalára Érezhetően csökken az ipar és petróleumipari felszerelések szállítása is. Ezáltal termelőeszközöket gyártó iparágainknak lehetőség nyílik, hogy az eddiginél sokkal nagyobb arányban járuljanak hozzá a Román Népköztársaság kormánya beruházási tervének végrehajtási- ima A pénzügyminisztérium jóvátételi ügyosztálya becsületbeli kérdésnél tekinti a most aláírt új egyesre érvben foglalt kötelezettségek pontos végrehajtását, hiszen ezáltal a Román Népköztársaság kormányának kívánságát és utasítását teljesíti. Felhasználjuk az alkalmat, hogy ismételten megköszönjük a Szovjetunió kormányának, népének, Kommunista Bolsevik Pártjának és személy szerint Sztálin elvtársnak a népünk Iránt tanúsított gondoskodást és barátságot. Éljen a nagy szovjet nép! Éljen a román—szovjet barátság! Éljen SZTÁLIN generalisszimusz, népek nagy vezére! ászaiért a fővárosban nyaraló gyerekek elsői csoportja Tegnap délután érkezett meg a bukaresti baneagai állomásra az első 700 gyerek abból az 2.500-as csoportból, amelyet az egészségügyi minisztérium nyári üdülőtelepekre küldött. A fővárosba visszatért gyerekek többsége egy hónapot töltött a brassó megyei Codlea fürdőhelyen. Gabriela Bemchai, egészségügyi minisztériumi osztályfőnők, Marieta Negreanu, ugyancsak az egészségügyi minisztériumból s a gyermekek szülei fogadták az állomáson az érkezőket. A gyermekeknek a Demokrata Nőszövetség (UFDR) tagjai s a Vörös Kereszt képviselői viselték gondját az után. A nyaralás ideje alatt rendkívül jól gondozott és bőségesen táplált gyerekek valamennyien elégedettek és jókedvűek. A 2500-as csoport hátralevő tagjai az elkövetkező napokban érkeznek vissza a fővárosba. A pályaudvari fogadtatás alkalmával a jelenlevők lelkesen ünnepelték a demokratikus kormányt,amely gondoskodik a gyermekek kellemes nyaralásáról. Az esti órákban újabb gyermekcsoport érkezett vissza a fővárosba az egészségügyi minisztérium brassó megyei üdülőiből, Codreáról és Felsőtömösről. A különvonattal érkezett töbe mint ezer kislányt ár. Florica Bagdanar egészségügyi miniszter fogadta a baneasai pályaudvaron, Marietta Negreanunak és Gabriela Bernachinak, az UFDR küldötteinek s számos szülőnek jelenlétében. nemzetközi szemle A németek demilitarizálása A „Kraszwi Flott‘ című szovjet lap hosszabb cikket szentel a nyugatnémetországi megszállási övezetekben újjáéledő német militarista szellemnek. A cikk hangsúlyozza, hogy Bizániában jelenleg 400 elsőosztályú hadiüzem működik. Az angol—amerikai megszálló hatóságok teljes épségben megőrizték a német hadikikötőket és kijavították az erődítményeket így Például Kielben teljesen eltűntek a bombázás nyomai. A „Fewald Művek“ hajógyáraiban óriási méretű javítási munkálatok folynak. A 349 elsülyedt hajóból 250-et felszínre hoztak. A rakpartok és a Parti berendezések százai a kikötőkben teljesen kifogástalan állapotban vannak. Annak idején a nyugati sajtó nagy hangon világgá kürtölte, hogy megsemmisítették a helgolandi erődítményt. Két ízben is kivezényelték az angol hadiflottát éspedig 1946. és 1947. április 18-án. Ennek ellenére a robbantásokat csak a felszínen végezték el. A földalatti erődítmények 25 kilométernyi hosszúságban még most is sértetlenül megvannak és gonddal vigyáznak rájuk A helgolandi főellenőrző torony a bombázások alkalmával csak igen kevéssé sérült meg Ugyancsak sértetlenül megmaradt a tengeralattjárók kikötője és a sziget repülőtere, valamint több egészen bonyolult műszaki felszerelés. Nyugatnémetországban is több erődítménye megőriztek. Az angolok azzal az ürüggyel hagyták meg ezeket az erődítményeket, hogy Bizániában nagy a lakáshiány. Ez ugyan megfelel a valóságnak, de az angol—amerikai hatóságok egyáltalán nem fordítanak nagy gondot a dolgozók elhelyezésére. Ha ez állt volna szándékukban, akkor rábírták volna a német nagyiparosokat és az üzéreket, hogy engedjék át fényűző villáik és palotáik egy részét a hajléktalanoknak. A szovjet lap rámutat arra is, hogy Némi ország demilitarizálása nemcsak egyes jelentéktelen erődítmények megsemmisítésében merül ki, hanem a négyhatalmi egyezmény értelmében fel kell számolni a hitlerista és katonai jellegű alakulatokat. Ezzel szemben az a valóság, hogy Bitániában és Berlin nyugati övezeteiben működnék az úgynevezett „fekete-gárdák“, amelyek ellátási költségeit a megszállási költségekből fedezik. Ez az alakulat az amerikai hadsereg ellenőrzése alatt áll. Az amerikaiaktól kapott utasítás értelmében a „fekete gárdák" nemcsak a petróleum raktárakat, a gépkocsiparkokat és a különböző amerikai raktárakat őrzik, hanem az a feladat is rájuk hárul, hogy helyreállítsák a rendet, „tüntetések és felkelések esetén”. Az angol megszállási övezetben több mint 300 ezer német dolgozik ugynvezett munkaosztagokban. Elfoglaltságul: a lőszerek, ágyúgolyók, az aknák és robbanóanyagok osztályozásában áll így történik Nyugatnémetország demilitarizálása — fejezi be cikkét a „Kraszny Flot“ című szovjet lap.