Romániai Magyar Szó, 1948. augusztus (2. évfolyam, 274-299. szám)

1948-08-01 / 274. szám

Rom­ástiai Magyar Szó , Vasárnap, 194?­, augusztus 1 másik eS. Ha már a szabadság esz­méit nem olthatjuk szabadon a népbe, legalább a szolgaság képeit ne tartsuk szeme elé, még pedig a szolgaságnak a költészet színeivel kellemessé, vonzóvá festett ké­peit­. A teljes szabadságot igényelte: a dolgozó nép szabadságát. Kortár­sai közül ő mutatott a legmes­­­szebb, egészen a világszabadságig. Középeurópában előtte senki­­sem fogalmazta meg olyan hitele­sen az új kor eszméit, mint 5. Senki sem szerette úgy a népet, mint ő, aki az emberiséget sze­rette. Senki sem szerette úgy a hazát, mint ő, aki a világszabad­­ságot hirdette. Kimondta és egész életművével példázta azt, hogy nem szeretheti igazán saját népét az, aki nem tartja tiszteletben más népek jogai s aki a nemzeti füg­getlenségért folytatott harcot nem köti elválaszthatatlanul: ös­­­sze a kenyérért, a földért, a szó­lás-, a lelkiismereti szabadságért folytatott küzdelemmel. Ki merte mondani s vállalta er­re a kizsákmányolók, az alhaza­­fiak minden rágalmat, hogy „ha­za csak ott van, hol jog is van . A dolgozó miliők lelkében fogant meg ez az igazság s ő, aki a nép küldötte volt, minden szavával annak az életérzésnek adott kife­jezést, amely megfogalmazatlanul bár, de ott viharzott és teret kért a népben. Elvi következetessége éppen ab­ból származik, hogy a nép életér­zéseit fejezte ki. A nép kívánságát fejezte ki akkor is, amikor meg­alkuvás nélkül harcolt az együtt­es egymás mellett élő népek e­­gyenlőségéért. Megrázó erejű ki­áltványaiban, leveleiben, költemé­nyeiben mindig a népek közös ér­dekeit tartotta szem előtt és val­lotta, hogy nyelvi különbségek nem jelentenek válaszfalat az egy­érdekű népek között. Tudta és fátta, hogy csak azok igyekeznek ellenérzéseket szítani más népek­b­en, akik népellenes előjogaikat védelmezik s az elvtelen nemzeti egység számukra csak nemtelen eszköz a dolgozó r­uírók akaratá­nak el­gáncsolására. Nem véletlen, hogy Közép­európában költőt soha nem ért még annyi rágalom és üldöztetés, mint Petőfi Sándort. Az uralkodó rétegek, amelyeknek tagjai joggal reszkettek a nép akaratának ér­vényesülésétől, a legszemensze­­dettebb gyalázkodásokkal illeték. A szabadságharcos kormány több tagja is lázítónak, bujtogatónak nyilvánítja. Halála előtt őt magát, halála uán műveit és műveinek szellemét igyekeztek elszigetelni a néptől. Hasztalan. Az ügy, amelyért harcolt, a Szovjet Hadsereg által felszabadí­tott európai tájakon valósággá érett és érlelődik az egész világon. Gondolatban a segesvári síkra el­zarándokolnak ma azok a népek is, amelyek még nyögik a kizsák­mányolók rabigáját s küzdenek a háborúra uszító, demokráciaelle­­nes imperialisták ellen. Országunk népének küldöttei pedig — romá­nok, magyarok, szlávok, zsidók — azért zarándokolnak el a fe­jéregyházi síkra, hogy igazolják jó ügyük diadalát. És erőt merít­senek a további küzdelemre, a­­mely azért folyik, hogy tovább haladjunk előre a száz évvel ez­előtt megindított harc útján újabb és újabb társadalmi távlatok­ el­érése felé, hazánkban a szocializ­­á­t­ ts felé. PaSíi Sándor pcbt marad le elő­­l»«s a harcban: népeink tömött kk­v között következetesen to­vább TnrfßmJr Hathatós intézkesdásekkel biztosítják az államosított vállalatok jövedelmezőségét Részletes jelentéseket kértek be az ipari központok az ipar­vállalatok helyzetével kapcsolatban Az ipari központok vezetői a gazdasági szakminisztériumok irányítása alatt széleskörű akciót kezdeményeztek az államosított vállalatok pontos helyzetének megismerésére, mert hathatós in­tézkedésekkel biztosítani akarják az államosított vállalatok jöve­delmezőségét. Az ipar­i hivatalok rendeletet küldtek szét a körzetükhöz tar­tozó összes államosított vállala­toknak, amelyben felszólítják a­­zokat, hogy legkésőbb augusztus 1-ig küldjenek be részletes jelen­tést a vállalatok helyzetéről. A jelentésben pontos, szaksze­rű és technikai adatok alapján fel kell tüntetni az 1948 év első öt hónapjában mutatkozó jövedel­mezőséget. Ennek során a gyárak ki kell mutassák azt, hogy a kü­lönböző cikkeket milyen mennyi­ségű és milyen értékű nyersanyag­ból, félgyártmányból és segéd­anyagból készítették és mennyibe került a gyártási költség. A bőrgyárak és általában azok­­ a vállalatok, amelyek külföldről­­ hozott anyagokkal dolgoztak, kö­­­­telesek kimutatni az importált a­nyagokból készült gyártmányok jövedelmezőségét. Ezeket a műszaki adatokat a­­ vállalat főkönyvelője köteles szi­­­­gorúan ellenőrizni az idei év első­­ öt hónapjának könyvelési szám­adatai alapján. Az ipari központok kérik to­vábbá, hogy a vállalatok vezetői tanulmányozzák az év első öt hó­napjának kiadásai tételeit és te­gyenek pontos javaslatot arról, hogy a kiadásokat miképen tud­nák az év végéig lényegesen csök­kenteni. Ismét robbanószert gyártanak Nyugatnémetországban S­ankishafeni robbanásnak 1090 hallos és 2400 sebesült áldozata van (Berlin, Rador). Az az anilin és zárosszóda üzem, amely Lud­­wigshafenben felrobbant, az I. G Farbenindustrie tulajdonát képez­te. Az üzemeket, a francia meg­szálló hatóságok elkobozták és a bádeni kerület francia körzeti pa­rancsnokságának hatáskörébe tar­tozott. A robbanás következtében az jüzem 18 épülete közül i1 teljesen­­ tönkrement. A jelentés szerint ezer személy meghalt, 2400 pedig súlyosan megsebesült. A robba­­ntás okát még nem sikerült kide­ríteni Az ADN német hírügynökség szemtanuk vallomása alapján, a francia megszálló hatóságokat te­szi a szerencsétlenségért felelőssé mert a franciák a gyárakban kü­lönleges erejű robbanóanyagokat­­ állítanak elő. Más jelentések szerint, Lud­­wigshafenben teljes a zűrzavar. Az utcákat üvegszilánkok borít­ják. Frankfurt és Ludwigshafer között megszakadt a telefonös­­­szeköttetés. A „Neues Deutschland“ című­ lap közli, hogy a szörnyű robba­nást az idézte elő, hogy a potsda­mi egyezmény ellenére, a gyárak­ban hadi­anyagot gyártottak. A lap hozzáteszi, hogy ez a ka­tasztrófa világosan mutatja, hogy a nyugati hatalmak Németország három övezetét az imperializmus szolgálatában álló lőszerraktárrá alakítják át. Lényegese­n hozzájárul az ál­ta­lomos életszínvonal emelkedéséhez (Folytatás az 1-s­ ó adásról) kormány határozatának indokolása: a két ország közt fennálló baráti kap­csolatok s a szovjet kormánynak az a kívánsága, hogy meggyorsítsa Ro­mánia nemzetgazdaságának ujjáépíté­sét. Annak az egyezménynek aláírására gyűltünk itt össze, amely meghatá­rozza az 50 százalékkal csökkentett szállítási kötelezettségek feltételeit, valamint a következő évi szállítások részleteit. Ennek az egyezménynek aláírásá­val megpecsételődik az a nemeslelkű cselekedet, amellyel egy győző nép csökkenti a legyőzött állam háborús jóvátételi kötelezettségeit azért, mert segíteni akar rajta. De ezt a cselekedetet csak az tette lehetővé, hogy a győző állam a szoci­alista Szovjetunió, amelynek külpoli­­tikája az újjáépítésért, nemzeti füg­getlenségük biztosításáért, a békéért és demokráciáért küzdő népek támo­gatása irányítja. A Román Népköz­­társaság határozottan halad ezen az uton, szoros szövetségben a Szovjet­unióval s meghiúsítja az imperialista hatalmaknak azt a reményét, hogy Romániát érdekeik szolgálatába állít­sák, hogy országunk ismét az impe­rialisták szovjetellenes hídfőjévé s né­pünk ágyútöltelékké váljék. A Szovjetunió segítsége abban a pillanatban érkezett, amikor az impe­rialista hatalmak, élükön az Egye­sült Államokkal, a Marshall-terv ré­vén más országokat akarnak nemzeti függetlenségüktől megfosztani A román államnak nyújtott en­gedmény 73.200.000, 1938-as értékű aranydollár fizetésének elengedését jelenti. Politikai jelentőségén kívül tehát pézügyi tekintetből is hatalmas for­tossága van ennek az engedmény­nek, mely mögött gazdasági jelen­tősége sem marad el. Teljesen megszűnik a lovak s bármiféle fajállatok szállítása s ez­által lehetőségünk nyílik állatállo­mányunk visszaállítására NAGYON NAGY MÉRTÉKBEN CSÖKKEN A PETROL­EUIMIPARI TERMÉKEK, fűrészáruk, VÁGÓMARHÁK ÉS SERTÉSEK SZÁLLÍTÁSA is. Ezzel lehetőséget ad nekünk a Szovjetunió a dolgozók életszínvo­nalának emelésére, külkereskedel­münk növelésére s ennek következ­tében az ipar fejlesztésére, elsőren­dű fontosságú gépek és nyersanya­gok behozatalára Érezhetően csökken az ipar és petról­eumipari felszerelések szállí­tása is. Ezáltal termelőeszközöket gyártó iparágainknak lehetőség nyí­lik, hogy az eddiginél sokkal na­­gyob­b arányban járuljanak hozzá a Román Népköztársaság kormánya beruházási tervének végrehajtási- ima A pénzügyminisztérium jóvátételi ügyosztálya becsületbeli kérdésnél­ tekinti a most aláírt új egyesre érv­ben foglalt kötelezettségek pontos végrehajtását, hiszen ezáltal a Ro­mán Népköztársaság kormányának kívánságát és utasítását teljesíti. Felhasználjuk az alkalmat, hogy ismételten megköszönjük a Szovjet­­unió kormányának, népének, Kom­munista Bolsevik Pártjának és sze­­mély szerint Sztálin elvtársnak a népünk Iránt tanúsított gondosko­dást és barátságot. Éljen a nagy szovjet nép! Élje­n a román—szovjet barátság! Éljen SZTÁLIN generalisszimusz, népek nagy vezére! ászaiért a fővárosba­n nyaraló gyerekek elsői csoportja Tegnap délután érkezett meg a bukaresti baneagai állomásra az első 700 gyerek abból az 2.500-as csoportból, amelyet az egészségügyi minisztérium nyá­ri üdülőtelepekre küldött. A fővárosba visszatért gye­rekek többsége egy hónapot töl­tött a brassó megyei Codlea für­dőhelyen. Gabriela Bemchai, egészség­­ügyi minisztériumi osztályfő­­nők, Marieta Negreanu, ugyan­­csak az egészségügyi miniszté­riumból s a gyermekek szülei fogadták az állomáson az érke­zőket. A gyermekeknek a Demokra­ta Nőszövetség (UFDR) tagjai s a Vörös Kereszt képviselői viselték gondját az után. A nya­ralás ideje alatt rendkívül jól gondozott és bőségesen táplált gyerekek valamennyien elége­dettek és jókedvűek. A 2500-as csoport hátralevő tagjai az el­következő napokban érkeznek vissza a fővárosba. A pályaudvari fogadtatás al­kalmával a jelenlevők lelkesen ünnepelték a demokratikus kor­mányt,­­amely gondoskodik a gyermekek kellemes nyaralásá­ról. Az esti órákban újabb gyer­mekcsoport érkezett vissza a fővárosba az egészségügyi mi­nisztérium brassó megyei üdülői­­ből, Codreáról és Felsőtömösről. A különvonattal érkezett töbe mint ezer kislányt ár. Florica Bagdanar egészségügyi minisz­ter fogadta a baneasai pálya­udvaron, Marietta Negreanu­­nak és Gabriela Bernachinak, az UFDR küldötteinek s szá­mos szülőnek jelenlétében. nemzetközi szemle A németek demilitarizálása A „Kraszwi Flott‘ című szovjet lap hosszabb cikket szentel a nyu­gatnémetországi megszállási öve­zetekben újjáéledő német milita­rista szellemnek. A cikk hangsú­lyozza, hogy Bizániában jelenleg 400 elsőosztályú hadiüzem mű­kö­dik. Az angol—amerikai megszál­ló hatóságok teljes épségben meg­őrizték a német hadikikötőket és kijavították az erődítményeket így Például Kielben teljesen el­tűntek a bombázás nyomai. A „Fewald Művek“ hajógyáraiban óriási méretű javítási munkálatok folynak. A 349 elsülyedt hajóból 250-et felszínre hoztak. A rak­partok és a Parti berendezések százai a kikötőkben teljesen ki­fogástalan állapotban vannak. Annak idején a nyugati sajtó nagy hangon világgá kürtölte, hogy megsemmisítették a helgolandi erődítményt. Két ízben is kivezé­nyelték az angol hadiflottát és­pedig 1946. és 1947. április 18-án. Ennek ellenére a robbantásokat csak a felszínen végezték el. A földalatti erődítmények 25 kilo­­méternyi hosszúságban még most is sértetlenül megvannak és gond­dal vigyáznak rájuk A helgolandi főellenőrző to­rony a bombázások alkalmával csak igen kevéssé sérült meg Ugyancsak sértetlenül megmaradt a tengeralattjárók kikötője és a sziget repülőtere, valamint több egészen bonyolult műszaki felsze­relés. Nyugatnémetországban is több erődítménye megőriztek. Az angolok azzal az ürüggyel hagy­ták meg ezeket az erődítménye­ket, hogy Bizániában nagy a la­káshiány. Ez ugyan megfelel a valóságnak, de az angol—ameri­kai hatóságok egyáltalán nem fordítanak nagy gondot a dolgo­zók elhelyezésére. Ha ez állt vol­na szándékukban, akkor rábírták volna a német nagyiparosokat és az üzéreket, hogy engedjék át fényűző villáik és palotáik egy részét a hajléktalanoknak. A szovjet lap rámutat arra is, hogy Né­mi ország demilitarizálása nemcsak egyes jelentéktelen erő­dítmények megsemmisítésében merül ki, hanem a négyhatalmi egyezmény értelmében fel kell számolni a hitlerista és katonai jellegű alakulatokat. Ezzel szem­ben az a valóság, hogy Bitániában és Berlin nyugati övezeteiben működnék­ az úgynevezett „feke­te-gárdák“, amelyek ellátási költ­ségeit a megszállási költségekből fedezik. Ez az alakulat az ameri­­kai hadsereg ellenőrzése alatt áll. Az amerikaiaktól kapott utasí­­tás értelmében a „fekete­ gárdák" nemcsak a petróleum raktárakat, a gépkocsiparkokat és a külön­böző amerikai raktárakat őrzik, hanem az a feladat is rájuk há­rul, hogy helyreállítsák a rendet, „tüntetések és felkelések esetén”. Az angol megszállási övezetben több mint 300 ezer német dolgo­zik ugynvezett munkaosztagok­­ban. Elfoglaltságul: a lőszerek, ágyúgolyók, az aknák és robba­nóanyagok osztályozásában áll így történik Nyugatnémetor­szág demilitarizálása — fejezi be cikkét a „Kraszny Flot“ című szovjet lap.

Next