Romániai Magyar Szó, 1948. augusztus (2. évfolyam, 274-299. szám)

1948-08-01 / 274. szám

Romániai Magyar Szó _ Vasárnap, 194?, ------------- * ^ JM a ia É iiftá­é H B­H­H­H M I 4 --------------------------------------------— — I Ilim ....II I - "............. lm UJ SZELLEM ERJED a Csíkszereda! főgimnázium falai között Az államosítástól várják teljes felszabadulásukat a csíki megyei székely diákok A Vatikán által irányított oktatás a demokrácia és az együtt élő népek ellen igyekezett uszítani a gyanútlan diákokat A csíki medencében messzire el­látszik a csíkszeredai római katoli­kus főgimnázium. Hatalmas, szép épület. Azért építették olyan ma­gasra s dombra is azért tették, hogy a csikmegyei falvak földhözragadt, szegény nép lakta kunyhói felé hir­desse a katolikus kultúrát, a kato­likus püspökök hatalmát. A főként katolikusok által lakott medencében ez az iskola a reakciós időkben mindenkor kormányzati ki­váltságnak örvendezett. Úgy a reak­ciós magyar, mint a reakciós román kormányzatok érdekeinek kedvezett az, ha a csíki nép gyermekeinek kö­zépiskolai nevelését szinte kizáró­lagossági joggal a katolikus püspök­ség irányítja, mert tudták, hogy a­­hogy irányítja, az semmiesetre sem­ lesz hasznos a dolgozó szegény nép javára, hanem az úri keveseket szol­gálja Csíkszereda messze földön híres katolikus főgimnáziuma annak a «szent vagyonnak» egyik részecskéje, amelyet a konkordátum értelmében a pápai állam az erdélyi római ka­tolikus püspökségen keresztül irá­nyít. A dolgozó nép is óláéval más kérkedik A csiki szegény nép ezrei a so­­vány, köves talajon látástól-vaku­­lásig évszázadokon keresztül verej­tékkel igyekeztek kisajtolni a föld­ből azt a keveset, amiből nehezen él meg a család. Utak és kórházak alig voltak ezen a tájon, a reakciós kormányzatok idején mindig tízez­rével vándorolt innen el a dolgozó nép, de büszkén állott a katolikus iskola, hogy hirdesse: a csiki táj kulturvidék ... egyenesen a Vatikán tartja fenn itt a kultúrát Az érvelés sántított, az iskolát valójában a szegény dolgozó nép tartotta fenn, az is építette, annak a pénzéből is építették, dehát ilyen kicsire nem néztek azok, akik a val­lást dicsekvési lehetőségnek szeret­ték felhasználni. Minden inkább volt ez az is­kola, mint a dolgozó tömegek isko­lája. A tanítás mindig olyan szel­lemben folyt a vastag falak között, hogy jaj­ keserves volt a szegény embernek A mindenkori katolikus püspökök, mostanáig pedig Márton Áron gyu­lafehérvári püspök éberen őrködött afelett, nehogy valamiféle olyan «eretnek-lélek» kerüljön a tanári karba, aki saját népének szeretettre igyekezzék oktatni a felsőrendű fia­tal nemzedéket. Nehogy olyan szel­lemű legyen a tanítás, hogy az isko­la falai közül kikerülő értelmiségiek a dolgozó nép ügye mellé álljanak, a néppel azonosuljanak s küzdjenek azok ellen, akik miatt ennek a nép­nek évszázadokon keresztül könny­áztatta volt a kenyere. Az iskola olyan értelmiségieket igyekezett ne­velni, akik felfelé hajbókolnak, le­felé pedig rúgnak, közben pedig áj­tatosan néztek az égre, s mondogat­ták az iskolában beléjük oltogatott­­jelszavakat: boldogok a szegények, mert örökségül bírják a mennyet ne gyüjtsetek vagyont, mert boldog­talanok lesztek .. aki benneteket megdobál kövei, dobjátok vissza ke­nyérrel . .. A Csíkszeredai főgimnázium így igyekezett a kizsákmányoló rendszer iránt hűséges értelmiségieket nevel­ni a csiki dolgozók gyermekeiből. A forma székely — a tartalom reakció Persze, a kizsákmányolók érdekei­nek kedvező reakciós jelszavakat, igéket a közvetett vatikáni igazgatás alatt álló iskola igazgatósága mindig igyekezett székely ruhába öltöztet­ni. A forma székely volt, a tartalom reakciós. A dolgozó csiki ember, miközben földjének szántása közben a csiki medence valamelyik táján megpi­hent s felnézett az iskolára, elko­morult tekintettel gondolt rá: vajjon mi lehet az oka, hogy azoknak nagy­­része, akik a faluból kikerülve el­végezték a főgimnáziumot, olyan idegenekké váltak. Ugyanazon a nyelven beszélnek még mindig, mint ők, egyesek közülük azt a ruhát is hordják, de nem az övék már, nem az ő törekvéseiket képviselik, nem az ő gondjaik, foglalkoztatják őket. Az egyik szolgabíró lett és nyúzza a népet, a másik jegyző s összeját­szik a gazdagokkal, a harmadik ta­nító vagy tanár s szégyeli szegény süléit, a negyedik urak besúgója a rendőrségen, az ötödik gőgös tiszt, aki gúzsba kötteti volt sorstársait , a legtöbb közülük tajtékzó szájjal szidalmazta a demokráciát, a Szov­jetuniót, ugyanakkor azonban két hét görnyedt a fasiszta németek előtt, akikének elődeitől annyit szenvedett ez a nép, — hirdeti Madéfalva is Fél a tanár, fél a diák Korántsem véletlen, hogy mindez így volt egészen a legutóbbi időkig. A népellenes szellem a háborúra uszító amerikia fegyvergyárosok, tröszttulajdonosok, bankárok zsold­­jába szegődő Vatikánból indult ki. A Vatikán nevezte ki a püspök urat, a püspök úr nevezte ki az igazga­tót, a tanárokat, a tanárok oktatták a diákokat. A püspök urat a Vati­kán azoknak sorából válogatta ki, akikről tudta, hogy engedelmesen és szó szerint végrehajtják utasításait, amelyek lényegében a nemzetköz­i imperializmus utasításai, a tanárok viszont féltek a püspök úrtól, mert attól függött a kenyerük s ha nem úgy tanítottak, ahogyan a püspök úr vatikáni utasításra előírta, vehettek vándorbotot a kezükbe. A diákok viszont mit sem sejtettek arról, hogy milyen célok érdekében igyekeznek fogékony elméjükbe csepegtetni a tudást. Csak az utóbbi években kezdett kinyílni a szemük. Velük együtt né­hány fiatalabb tanáruknak is. Dehát — jellemző, a felekezeti iskolák szel­lemére — valósággal bujkálniok kel­lett, takargatniok kellett népszerete­­tüket, nehogy megtudja a püspök úr vagy az igazgató úr, esetleg a val­lástanár úr, mert akkor nagy baj lesz... „Tiltanak bennünket a demokráciától­“ Az utóbbi két év alatt sok népét szerető, értelmes diák szája lett tele odahaza vagy barátai előtt panas­­­szal: «tiltanak bennünket a demok­­ráci­ától.» A demokratikus szellem hiánya a diákság körében egészen a legutóbbi időkig módfelett szembeszökő volt. Soraikban talajra toló­tt mindenféle reakciós, soviniszta, szovjetellenes izgatás. Ezért elsősorban Márton Áron püspök, másodsorban az iskola igazgatóságát terheli a felelősség. A főgimnáziumot egészen az el­múlt hónapokig teljesen elszigetel­ték a demokráciától. Az iskola falai között Márton Áron püspök fenn akarta tartani a letűnt régi világ szellemét, a falakon sehol sem le­hetett látni egyetlen demokratikus jelszót, ezzel szemben bőségesen Márton Áron püspök beszédeiből vett idézeteket, a diákság figyelmét az élet valóságaitól elterelő képeket, múltbanézésre ösztönző rajzokat. A bátorodni kezdő demokratikus érzelmű diákok hiába követelték, hogy megváltozzék az iskolai okta­tás szelleme. Vallástanáruk, akit tajtékzó demokráciaellenes magatar­tásáért csak néhány nappal ezelőtt sikerült végre leleplezni és eltávolí­tani az iskolából, ilyen szavakkal utasított vissza minden demokrati­kus igény kielégítését. Kommunista jelszavakkal nem szabad megszentségteleníteni ezt a magas erkölcsi intézetet A régen elkoptatott és immár tel­jesen hatástalan fasiszta jelszó azon­ban nem talált talajra a diákság kö­rében. A diákok ráébredtek arra, hogy nekik is van szerepük a társa­dalomban, nekik is van szavuk, vé­leményük érvényesítését lehetővé teszi, sőt kívánatosnak tartja a de­mokrácia. A falakra felkerültek te­hát a demokratikus jelszavak. Elh nysgott iskola Váratlanul ugyanakkor megválto­zott a püspökség magatartása az is­kolával szemben. Márton Áron püs­pök, aki soha nem mulasztotta el hang­­yozni, hogy a római katolikus egyház mennyire szívén viseli a jövő nemzedék nevelését, amióta tudja, hogy a felekezeti iskolák államosítá­sára rövidesen sor kerül, meg annyi pénzt sem juttatott az iskola fenn­tartási költségeire, mint eddig, a hatalmas épület valósággal olyanná vált a püspöki «gondoskodás» foly­tán, mint egy bagolyvár. Korántsem kelti a kultúra templomának képét. Magánt igény,s az ikolát a dolgozó nap Nemrégiben munceniai, moldovai diákok munkabrigádja érkezett az iskolába. Azért érkeztek, hogy ma­gyar diáktársaiknak segítsenek tel­epíteni Csíkszereda korszerű sport­telepét. Jelenlétük még jobban meg­szilárdította az ébredezni kezdő diá­kok demokratikus birodalmát, elosz­latta telkükből a beléjük csepegte­tett bizalmatlanság utolsó csíráját is. A két nép fiai között testvéri szellem alakult ki, kovácsolódott a közös munka ijai­. Ma már egyet akarnak: közösen építeni, dolgozni abban a Népköztársaságban, amely minden dolgozó, népét szerető ember számára, bármilyen legyen is a nemzetisége egyforma előmenetelt, szabadságot biztosít. És a Csíkszeredai székely diákok várják már az államosítást. Meg akarnak szabadulni attól a lidérc­nyomástól, amely elfogta őket eddig az iskola falai között. Nagyot vár­nak szippantani a szabadság szelé­ből s az iskola falai között arra akarnak felkészülni, hogy segítsenek népünknek. Segítsenek a dolgozó tö­megeknek a munkában, hogy keve­sebb verejtékkel magasabb életszín­vonalat tudjanak családuknak biz­­tosítani. Segítsenek népünknek, hogy a munkásosztály élcsapatának útmu­tatása szerint rendezze be anyagi és szellemi életét. Segítsenek neki, hogy demokratikus tartalommal telítődjék meg magyar kultúrára. Hogy a székely dolgozó, ha ezután felnéz a büszkén magasba emelkedő főgimnáziumra, elmondhassa róla: — Ez az iskola pedig a miénk ■ s legyen büszke rá. J. A. Ap « /lágy piac 'Mint a vasat ragadja meg a mágnes, úgy vonzott engem mindig a piac. Ámultam, milyen sajátos világ ez, hazudozó- s azért mégis igaz. Hol itt, hol ott füleltem, hallgatóztam. ' Út egy gehe megcsúszott, elesett, amott még a rendőr állt ócska pózban: vallatott egy „veszélyes gyereket, ki belenyúlt a nagy kosárba mélyen.. A ká­rosult üvöltött s ragyogott, míg a tettől felszított, tüzes téren recsegtek a romlott gramof­onok. Sorra jártam a sátrakat, bódékat könyvek előtt tartottam szünetet, szántam azt, ki fércmunkáért jó pénzt ad s ki fitymálja a remekműv­­eket. Láttam, amint polcon trónolt a ponyva, de hátul a pult mögött s pult alatt, leltem olyan olvasmányt is naponta, melyre bátran rásüthetett a Nap. S találtam sok talányos furcsaságot, — sok kipakolt „középszerű között — egy nő között, másik meg magot rágott­­ s egy giccs végül látkörömbe köpött, menekültem, hogy más velem ne nézze... de konokul visszatértem ide, vonzott e kör s a körhinta zenéje s eltökéltem, kerüljön bármibe, én felkapok a körhitára egyszer, és magamat úgy meghintő, ziatom, a viharzón visongó cselédekkel, hogy boldog lesz bennem minden atom. De jött idő, hogy üres volt a hinta és félig az egész térség üres, s az árusok, dugárujuk kacsintva kinálgatták pár üres zsebű­nek. Nem különös, hogy végül elmaradtam s csak a korcsmát vigyáztam messziről s putikbeli pálinkáspoharakban, megkívántam én is azt, ami öl. Ám ma kiszöktem megint a piacra. S lángost láttam­ nem is véletlenül, a vak férfi újságját mind eladta, hamisan már társa sem hegedült, lábam elé egy lányka epret ejtett, s mig néztem e pompás, piros nyomot, a tolongok kishijján elsepertek s egy telt kosár jól oldalba nyomott. Sütött a Nap sok félig felvarrt gombra, s nevetett még az is, aki komoly, s a Nagypiac kedvelt, okos­ bolondja, — hallottátok?! — új indulót dobolt. HORVÁTH IMRE Befejezték a kisiparosok adókivetési munkálatait Augusztus 5-ig az ad­ófellebbezési bizottságok is befejezik tevékenységüket Megkezdték a szabadfoglalkozásúaki ezét/i ma tadóztatását A kisiprosok 1948—49 évi adókivetésének munkálatai az egész ország területén végetér­­tek. Néhány elszigetelt ügy ma­radt csupán megoldásra de eze­ket néhány napon belül elinté­zik. A rendelkezések értelmében augusztus 1-ig elkészítik az adó­­kivetési jegyzőkönyveket, hogy a kisiparosok tudomást sze­rezhessenek az adókivetési mun­kálatok eredményéről. A kisiparosok adókivetési munkálatainak befejezésével, megkezdődött a szabadfoglalko­zásúak idei évi adó­megállapí­­tása. Először az orvosok adóki­­vetéseit vették munkába. Az adókat az egészségügyi felügye­lőségek által megállapított osz­tályozások alapján vetik ki. Az újonnan összeállított osz­tályozások módosították az ed­digi osztályozási rendszert, mert az előző kimutatásokban az orvosokat a legkisebb adó­zási kategóriákba osztották, míg az új tablókban az orvosok nagy­­ esze az 5—6-ik adózási cso­portban szerepel. A pénzügyminisztérium ren­delete értelmében, azokat aki­ket magasabb jövedelmi osztá­­lyoz­ás alapján adóztatnak meg, mint amenyi jövedelmet az adó­vallomásában feltüntetett külön 10 százalék adóemeléssel sújt­ják. Néhány nap múlva, miután befejezik az orvosok adóinak megállapítását, megkezdődik az ügyvédek ezévi adókivetése. Az ügyvédeket mindenekelőtt két osztályba sorozzák; az egyik­be tartoznak azok az ügyvédek, akik tagjai az ügyvédi kollé­giumnak, a másikba pedig azok, akiket a kollégiumba nem vet­tek fel. Az első csoporthoz tartozó ügyvédek adóját a kollégium által megejtett jövedelmi cso­portosítás alapján vetik ki. Az adóhivatal közegei azonban fel­hatalmazást kapnak arra, hogy szükség esetén a csoportosítás helyességét ellenőrizhessük. A pénzügyminisztériumhoz beérkezett jelentések azt mutat­ják, hogy az adófelebbezéseket július 5-ig letárgyalják, úgy hogy a bizottságok ezen a na­pon egyelőr be is szüntethetik tevékenységüket. A felebbezési tárgyalások le­zárása után a pénzügyi hatósá­gok fokozzák ellenőrzésüket az egyenes adókkal kapcsolatban. Az ellenőrzések már meg is kezdődtek és azok jelenleg az élelmiszerszakmára szorítkoznak Dr. H- GREIF főorvos BOR, - VISZEr _ FEJBOR SIFILIS, - VEMIBETEGSEG Govorrbeat ügyetlen injekcióval gyógyít Telefon; R.30.68 CalarasilOr ál Mircea Vodă «arofcj Rendel; 10—C 4 t—Vi|

Next