Romániai Magyar Szó, 1949. május (3. évfolyam, 500-524. szám)

1949-05-01 / 500. szám

Tan poflM pOMK la hudmw «auf. apraMM Dir. Geo. P.T.T. Nr 255.092/947 1949. május­­» vasárnap i­l. évfolyam 500 szám OHSmOS DEMOKRATIKUS NAPILAP Ara 4 Lei A SZOCIALISTA EPÍTÉS EREDSÉNYEIVEL KÖSZÖNTSÜK MÁJUS ELSEJÉT Írta: SZONKOVICS SÁNDOR O­rszágunk munkásosztálya és egész dolgozó népe immár ötödször ünnepi­ szabadon má­jus elsejét. Ugyanakkor a Szov­jetunió népe ez évben már a 32-ik május elseje megünnep­lésére készül. 1944-ig a Szovjetunió volt az egyetlen országa a földkerekség­nek, ahol szabadon, a nagy ünnepnapnak kijáró fénnyel és méltósággal ülhette meg a nép a maga nagy ünnepét. Minde­nütt másutt szerte a világom a világ proletariátus a kapitaliz­mus többé-kevésbbé leplezett, vagy nyílt diktatúrája alatt sínylődött. Elárulva a jobboldali szociáldemokrata vezetők által a munkásosztály, ezekben az országokban sohasem ismerhet­te meg a szabad május elseje igazi, felemelő örömét. A kapitalista országokban nemcsak a múltban, hanem még ma is kétféleképen értelmezték és értelmezik a május 1-i mun­kás ünnep hagyományait és je­lentőségét. A jobboldali szociál­demokrata vezetők és az őket követő elmaradott, felvilágosu­­latlan munkások, a megalkuvás, az osztály megbékélés útján ha­ladva, silány külsőséggé alacso­nyí­tot­ták a dolgozó nép nemzet­közi szolidaritásának e magasz­tos ünnepét. A szocializmusba való bele­növésről szóló hamis tanoknak megfelelően a munkásünnepet is megfosztották igazi tartal-m­ú- 401., szocialista lényegétől. Szá­mukra ez a nap a zöldbe való kimenetelt, a természet élén rendezett szegényes szórakozást jelentette, a romantikus kön­tösbe öltöztetett külsőségeket, amelyek voltaképen nem is szol­gálhatnak egyébkre, minthogy eltereljék a figyelmet a mun­kásosztály nyomorúságos hely­zetéről és lankasszák harci ké­szenlétét. Hányszor mondották mi nál­unk is, gyertek velünk a zöldbe, jól fogunk szórakozni s ott nem lesz letartóztatás, verés, vagy börtön... A másik tábor, május elseje harcos hagyományainak igazi megőrzői, egészen másképen ün­nepelt. Ezt a tábort a forradal­mi munkásosztály, a kommunis­ta pártok irányítják és május elsejét is e forradalmi tartalom jegyében ülik meg. Számukra a május elseje sokkal többet, sok­kal lényegesebbet jelent. Jellenti a forradalmi munkásosztály har­cát a béke megvédésére, jele­ itt a kizsákmányolás és az elnyo­matás, a mindenfajtájú nemzeti és gyarmati leigázás elleni meg­alkuvás nélküli küzdelmet, je­lenti a szervezkedési, gyüleke­zési, szóllás- és sajtószabadságért vívott kemény harcot, jelenti, a dolgozó nők és ifjak érdekeinek megvédését az „egyenlő mun­káért egyenlő bért“ elvezők ér­vényesítése alapján, jelenti a dolgozók életszínvonalának meg­javításáért fén­y látott szüntelen küzdelmet és jelenti végül a törvénytelenségek, a terror, a jogaikért harcoló munkások tör­vénytelen üldözése és bebörtön­zése elleni ádáz küzdelmet.­sztályelllenségünk nanálü­nk döntő csapást szenvedett, de még nem semmisült teljesen meg. Éppen ezért a május else­je alkalmával sem feledkezhe­tünk meg mindenkori harci fel-­­ adatainkról, a dolgozók nemzet­közi szolidaritása napja harcos jelentőségéről. Ez alkalommal emlékezetünkbe kell idéznünk régi szenvedéseinket a csendőr szuronyokkal, rendőri gumibo­tokkal, sziguránon ügynökök se­gítségével szétvert tüntetésein­ket. Emlékezetünkbe kell idéz­zük azt a sok kínzást és bör­tönt, amelyben a burzsoá­ földes­­úri diktatúra idején részesítet­tek. Ma már május elsején nem­csak egyetlen vörös zászló köré tömörülve, nem az ügyért áldo­zott vérünk hullatásával kell tüntetni. Ma szabadon a vörös zászlók egész erdejével vonul­hatunk fel, a proletariátus nagy vezetőinek képeit büszkén hord­hatjuk a tüntető menetek élén. Az ünnepi emelvényeken, me­lyek előtt a nagy seregszemle leljük, a munkásosztály, a dol­gozó nép legjobbjai, a szocializ­mus építésében kitüntetettek, a munkásosztály élcsapatának, a Romai Munkáspártnak vezetői foglalnak helyet és előttük nyilvánítják ki a munkástöme­gek elszánt akaratukat a szo­cializmus felépítésére, a béke megvédésére. A dolgozó nép saját kezébe vette mutálunk sorsának irányí­tását és az arra legérdemeseb­bek az államélet és a gazdasági intézmények vezető helyein in­tézik az országügyeket. Gyá­rainkban többé nem a kizsák­mányolók ülnek, hanem a mun­kásigazgatók ezrei irányítják a szociialiista tervgazdálkodás szel­lemében az alkotó munkát. Nagy Nemzetgyűlésünkben a dolgozó nép­ igazi képviselői foglalnak helyet. 1949 május elsejét már a munkásosztály harcával és mun­kájával kivívott nagyszerű ered­ményeinek jegyében köszöntjük. Köszöntjük a munkásosztály és a dolgozó parasztság szövetségé­nek megerősödésével, a falu szocialista átalakításának fel­­­adataival. Köszöntjük egyéves állami (Folytatás a második oldalon.) Éljen május elseje, a munkásosztály erőinek seregszemléje, a dogozók nemzetközi szolidaritásának napja! 1949 MÁJUS 1 Irta: KACSÓ SÁNDOR Történelmi forduló hatalmas erejű hangulata izzik, mélyül és válik az egész emberiséget átfogó mozgósító erővé most, 1949 tavaszán. Lehetetlen nem érezni ezt! Rendkívüli jelentőségű ez a tavasz, döntő harc ideje a két világ között, „a tőke vi­lága és a munka világa kö­zött; a kizsákmányolás és a rabszolgaság világa, valamint a testvériség és a szabadság világa között“. (Lenin május 1-i kiáltványa 1904). Ezt nyi­­latja a szemünkbe a világ minden „nagynak", vagy „kid­nek“ nevezett eseménye (mert az értékelés is változik ebben az egész világot átfogó hatal­mas és nagyszerű küzdelem­ben). Egyértelművé váltak a dolgok. Bárhonnan, bármiről és bármelyik oldalról is hoz­nak hírt a táviró- és telefon­drótokon, vagy egyszerűen csak a levegőn keresztül az elektromos rezgések, minden ami történik, értelmileg is, érzelmileg is egyetlen csomó­­pontba fut össze. S ez az egyetlen csomópont az, amit május 1. a munkásság nem­zetközi szolidaritásának harci napja, történelmünkben eddig jelképezett és ma­­ jelent- Helyesebben: ez az egyetlen csomópont az, amit május 1. a nemzetközi proletariátusnak 59 év óta egyre világosabb és telítettebb harci feladatként jelent, a vele szemben álló és közben imperializmussá vén­­hedt kapitalizmus tőkései előtt pedig egy ideig csak jel­képezett, de most már nekik is jelent. Nem volt­ még ilyen május 1. a történelemben, mint ez a mostani. Nemcsak az újságok, a rádió ,,nagy‘‘ híreiből ért­hetjük és érezhetjük meg ezt, hanem a magunk közvetlen környezetében is, a magunk munkahelyén, hétköznapi élet­­ünk „kis“ eseményeiben is. Fülünkben zeng még a rádió hangja, hogy a kínai néphad­sereg csapatai átlépték a Jang-cse fogót és felszabadí­tották Nankingot, amikor ki­­egészíti, teljessé teszi ezt a jelentést Népköztársaságunk­nak akár a legkisebb, legel­dugottabb falujából érkezett levél is, amely azt adja hírül ,,felszabadult örömmel“, hogy végre leleplezték és kiakolbo­­lították a ,,dolgozók szerveze­téből" a falu ravasz és alatto­­mos üzérét, kizsákmányoló kulákját. Olvassuk az újság­­ból, hogy kiújult ismét az olaszországi mezőgazdasági munkások sztrájkja ds már melléje is tesszük, szinte ön­­tudatlanul a napról napra be­­futó értesüléseket, hogy a mi Népköztársaságunk falvaiban, az idei május 1. tiszteletére, egyre általánosabbá válik a szocialista szellemű munka­verseny a vetési csata teljes sikeréért, sőt a terv túlteljesí­téséért. Tudjuk, hogy a mar­­shallizált országokban h­őcsies küzdelmet folytat a munkás­ság a tőkés imperializmus nemzeteket elnyomó és orszá­gokat kiszipolyozó politikája ellen. Sztrájk­sztrájkot követ, nő a termelési válság, gyárak kapui csukódnak be és kazá­nok hűlnek ki, nő a munka­­nélküliség és a dolgozó töme­gek nyomora, mert a tőkések — termelési rendszerük kö­nyörtelen törvénye szerint — gazdasági válságuk költségeit is a dolgozókon akaják be­hajtani. S ugyanakkor látjuk, hogy nálunk, a Román Nép­­köztársaságban és a népi de­mokrácia többi országaiban, a gazdasági tervek diadalmas kibontakozását új gyárak, ipari üzemek, a termelés ug­rásszerű emelkedése jelzik mindenütt s mélyről eredő *

Next