Romániai Magyar Szó, 1949. szeptember (3. évfolyam, 603-628. szám)
1949-09-01 / 603. szám
Csütörtök, szeptember 1. a tudományos előrelátás példaképe lclt egy év Zsdanovnak, a nagy Sztálin kiváló tanítványának és küzdőtársának, az igazi bolsevikok e kiemelkedő képviselőjének fájdalmas elvesztése óta. Már az egy esztendő töméntelen példája és tapasztalata megmutatta, hogy a távolodó időben mint igazolódnak be még inkább és az események alakulásának további folyamatában mint erősödnek meg még jobban a lenini—sztálini módszerekhez igazodó bolsevik következtetések, amelyeknek Zsdanov is oly nagyszerű sorozatát szolgáltatta. Esősorben tanúsítja lépten-nyomon a nemzetközi helyzet legutóbbi szakasza, hogyan bizonyosodnak be mind félreérthetetlenebbül mindazok az igazságok amelyeknek kezdeti tényeire 1917. évi szeptemberi nevezetes jelentésében rámutatott Zsdanov, így az újsütetű és a kudarc jeleit máris magán viselő Atlanti - blokknak és Truman eszeveszett fegyverkezési programjának tükrében kell ma újra tanulmányozni s értékelni Zsdanov két évvel ezelőtti megállapításit: „Az USA nyolt terjeszkedési programja rendkívüli módon emlékeztet a fasiszta támadók dicstelenül elbukott kalandprogramjára azokéra, akik nemrégen még ugyancsak igényt tartottak a világuraloma.“ Továbbá: 1947 szeptembében még három hónapja sem vannak, hogy az imperialista kormányok mi«kezdték K"-" két a Marshall-tervvel, s Zsdanov már levont minden végkövetkeztetést a tervre nézve. Mér a gyakorlatban remire szemlélteti már a lakáshelyzetbe süllyedt marshallizált országok siralmas állapota a zsdánovi ítéletet hogy: „a gazdasági ellenőrzés nyomon követi az amerikai imperfezmusnak való poitikai alárrendelés is.“ Ezen az általánosabb Iránymeghatározáson kívül pedig Zsdanov porttolán a legutóbb bekövetkezett fejtemények szerint is megfelet annak idején, hogy merre vezet a Wall Street által behálózott országok «futja: „Abban áll a Marshall-terv üres és éppen ezért elködösitett meghatározásainak « lényege — mondotta —, hogy az USA egy blokkba szervezi majd be a neki lekötelezett országokat.“ Azt is világosan látjuk ma már, hogy a Bevinek, Schumanok és fzlumok mivoltából sorjában milyen kihívó dirtgitor-szerepet ragadott magához egy-két év leforgása alatt az amerikai monopoltoké még a ,,vezető“ nyugati államokban is. Zsdanov már az első ilyen megnyilvánulásokról számot ad. Jelentésében megállapítja, hogy az amerikai diplomaták londoni és párisi viselkedése kezd emlékeztetni görögországi magatartásukra, ahol hódítók módjára döntenek a miniszteri tárcák és kormányügyek felett. Támadó és világuralmi terveinek az útján az Egyesült Államok igyekszik minél inkább leigázni és kifosztani saját szövetségeseit. Ezért nem is az 1947. évi körülményeket idézi fel, hanem döbbenetesen Angik jelenlegi súlyos válságára utal a zsdánovi jelentésne az a további része, amely szerint: az USA monopolistái különös figyelmet fordítanak Angik nehézségeinek kihasználására, arra hogy ne engedjék megszabadulni Angliát az amerikai függés alól hanem ,ellenkezőleg“, hatványozni kell Angliára a nyomást, hogy fokozatosan meg lehessen tőle vonni a gyarmatok feletti ellenőrzés jogát és hogy ki lehessen szorítani saját érdekövezeteibe!“ Zsdanov halála óta eltelt időben még nyíltabban megmutatkozott, hogy az imperialisták, élükön az amerikai monopolkörökkel, új háború kirobbantásában keresnek kiutat a fenyegető és már ki is bontakozó válság rémével, s a szocializmus és demokrácia erőinek a gyors növekedésével szemben. Zsdanov kidomborította viszont még 1947 szeptemberében hogy milyen nagy a távolság egy új háború felidézésének óhaji és megszervezésének lehetősége között. Kittom boritotta, hogy milyen döntő tényező ebből a szempontból a szocializmus és kapitalizmus erőviszonyában bekövetkezett gyökeres változás és amely tovább. szakadatlanud a szocializmus kivár* alakul: „A világ népei n talbánnak háborút. A béke erői oly számottevők és oly nagyok hogy ha szilárdnak és határozottnak mutatkoznak a béke megvédésében, ha bizonyságot tesznek szilárdságukról és elhatározottságukról, az esetben teljes csődöt vallanak a támadó tervek.“ Ez az eltökéltség azóta páratlanul átütő erővel érvényesül. A népek, élükön a kommunista pártokkal, nem szűnnek meg azóta újra és újra kinyilvánítani elszántságukat a támadók terveinek teljes meghiúsítására. A béke ügyét betonozza szüntelenül a nagy Szov'■-dí’ntó vezette, folytonosain mélyülő és világméretekben terjedő harc a háborús uszítók ellen, a Szovjetunió hatalmának a lenyűgöző növekedése a szociaista építés útjára lépett népi demokráciák rohamos és nagy eredménye a kent százmilliók csodálatosan eredményes harca teljes felszakadulásokért, a Szakszervezeti Világszövetség tántoríthatatlan helytállása, a Tito-banda maradéktalan pellengérre kerítése, a kapitalsta országokra zúdult gazdasági válság és a demokrácia táborának a folyvást tartó izmosodása szerte a vlágon !de a küzdelem menete nemcsak a gazdasági és politikai síkon alakul a béke és szocializmus erő javára. Ideológiai téren ugyancsak döntőnek bizonyult küzdőképességük és feltétlen fölényük. Zsdanov jelentése a nemzetközi helyzetről már különösen kiemelte az ideológiai harc nagy fontosságát. Rávilágított a tényre, hogy az amerikai imperializmus az ideológiai mérgezés eszközeit is mindinkább megkísérti latba vetni a szocializmus, demokrácia és béke erői elleni ádáz mesterkedésekben. Egyébként már évekkel előbb Lenin és Sztálin tanításai szerint ugyanezen a vonalon szólította sorompóba Zsdanov a kultúra képviselőit a hazaellenes, kozmopolita befolyások ellen, az irodalomban jelentkező apozitív miss (..nohttkanél! ü'üségge!“) a zenei életben megnyilvánumdó formalizmussal, a filozófiában 'icft tanyát vert u. n ..tárgyilagossággal“ és a rothadó nyugat. ..kultúra“ megannyi más káros behívásával szemben Amit Zsdanov még 1934-ben a szovjet írók számára hangsúlyoz, az később a népi demokrácia országai íróinak és művészeinek s minden haladó író- és mű Véz’acosnak szánt üzenetté tágul: „Hatalmas, világ jelentőségű felelősség előtt állunk és ez fel kell, hogy fokozza minden igaz szovjet irodalmár felelősségérzetét a nép, az állam és a Párt iránt meg kell, hogy erősítse a reá váró feladatok fontosságának a tudatát.“ Amint Zsdanov a nemzetközi politikára nézve meghatározta, hogy abban két tábor ellentétes irányvonala érvényesül, ugyanúgy aláhúzta két fő irányvonal folytonos szerepét a filozófia történetében és ugyanúgy helyezte egymással szembe a „Zvezda“ és „Leningrad“ folyóiratok feletti vitában a haladó és harcos „pártos művészet“ és a reakciós „művészet a művészetért“ elvnek a szöges ellentétét s harcát egymással. Lenin és Sztálin tanításainak alapján vette Zsdanov bizonyosra a béke és szocializmus erőinek további gyors növekedését ha a munkásosztály nem becsüli le saját erejét és nem becsüli túl az ellenség képességeit. Azóta a nemzetközi munkásosztály sorozatos harcai, összetartásának magas színvonala és az imperializmus vereségei mindenben fényesen igazolták ezt az előrelátó és előremutató tételt, s ezért Zsdanov szavai szerint ma még sokkal hangsúlyozottabban mondható, hogy amiár „a szocializmus napirenden van a népek életében“. Lenin és Sztálin tanításainak alapján irányította arra is a figyelmet Zsdanov és azután csodálatosan bebizonyította a jövő, milyen nagyszerű, mozgósító, nevelő és maradandó teljesítményekre képes a haladó Irodalom és művészet, ha szilárdan a valóság talaján áll, ha egybeforr a néppel és törekvéseivel, ha osztozik teremtő derűlátásában és ha mélyen magabiztosan hisz saját óriási képességében Zsdanov előre jelezte és a későbbi tapasztalat igazolta, hogy minden sikerült mű valóban felérhető,egy-egy gazdasági győzelemmel“. A filozófiai fronton kivívott teljes siker pedig szintén gyors és minden más tétre is kiterjedő igazságot szolgáltatott Zsdanov figyelmeztető megállapításának, hogy a bírálat és önbírálat az elengedhetetlen hajtóerő a fejlődésben, s ez biztosítja csalhatatlanul az uj feldkerekedését mindennel szemben, anmi régi ami helytelen és ami termésre ítélt. Ezt, a kritika és önkritika fegyverének a helyes alkalmazását, állítja Zsdanov újra és újra előtérben a jövőért folyó harc döntő követelményeként. „Sztálin elvtárs — mondotta Zsdanov — gyakran megmutatta, fejlődésünk fő feltétele az a szükségesség, hogy minden szovjet ember vonja meg naponkénti tevékeíívségének a mérlegét félelem nélkül ellenőrizze önmagát s elemezze munkáját,bátran bírálja meg hiányosságait és tévedéseit, iparkodjék munkájában minél jobb eredményt elérni és dolgozzék szüntelenül a maga tökéletesítésén." Zsdánov fáradhatatlanul közvetítette és sokirányúim alkalmaztatta ezt a ragyogó sztálini tanítást, mely Zsdánov rendkívül termékeny alkotásban gazdag, bolseviki tevékenységének tamuaságtétele szerint is a fejlődés marxista—leninista tudományos előrelátásának és leninista—stonista irányításának egyik legtöbb zálogául bizonyul. VARGA B. LÁSZLÓ Andrej Alexandrovics Zsdánov (1896—1948) Termőfölddé lesz a szovjet sztyeppe Tambov vidékének végtelen sztyeppéin hatalmas öntözőművön dolgoznak. Tavak és folyók áldásos vizét hosszú csatornák viszik el a gazd tavágok kiszikkadt földjeire. Tavaly 150 kolhoz művelhette meg az öntözőmű segítségével földjét. A föld termőzéséért szinte hadjáratot visel a szovjet ember. Technikusok és kitűnő gépek segítségével a kolhozparasztok megváltoztatják a természetet Kódélg Ott újánlódőálomást építettek ideg és 25 vi-tárolót létesítettek. Munkájukban az ipari vállalatok segédkeznek. A tambovi üzemek a szükséges felszerelést küldik és a fakértők csapatát. A „Forradalmi Munka“ nevű üzem az öntözésre szükséges 32 áramfejlesztő telep gépalkatrészeit készítette el. A városi szakértők 98 hidraulikus vízszivattyút szereltek fel a kollektív gazdaságokban. A sztyeppe-vidék házainak öntözésére a szovjet állam naponta küld elektromos lokomobilokat, motorokat és nagyteljesítményű szivattyúkat. Remélik, hogy segítségükkel három esztendő leforgása alatt 130 ezer hektárnyi földet művelhetővé tesznek. 3 Romániai Magyar S4 wan memae. "rmn—-nnnrr— MiLJumuu^M " * PROLETAKii DIN TOATE TĂRILE. UNITI »4 1949 augusztus 30-i 1516. számából Indítsuk meg a kollektív gazdaságok gyakorlati tevékenységét Országunk különböző vidékeinek szegény- és dolgozó parasztcsoportjai, követve a szovjet parasztság nagyszerű példáját és a Pártnak, a Román Munkáspárt Központi Vezetősége plenáris ülésén hozott határozatában foglalt tanításait, rátértek az első kollektív gazdaságok megalakítására. ... Dolgozó parasztjaink milliói feszülten figyelik, hogy a kollektív gazdaságok tagjai miképpen keztik meg munkájukat, hogyan gazdálkodnak a közvagyonban és milyen eredményeket fog hozni számukra a maguk választotta új életforma. Nem könnyű munkára vállalkozik. Nem könnyű dolog kollektív gazdaságokhoz hasonló nagy gazdaságokat létesíteni, amelyben mindent elölről kell kezdeni, mintem új, a kollektív munkától kezdve egészen a termésnek a végzett munka arányában való igazságos elosztásáig. A kollektív gazdaságost az állam támogatja és kétségtelenül továbbra is támogatja majd. De a kollektív gazdaságok tagjai bíznak és kell is, hogy bízzanak aját erejükben. A Párt és az állam széleskörű támogatása csak akkor válhat az új kollektív gazdaságok hasznára, ha jövőjüket a MUNKÁRA fogják alapítani. K. E. Vorosilov, a Szovjetunió marsallja, a Kommunista (bolsevik) Párt egyik legszámottevőbb vezetője, az Ilfov megyei Livedea község ,,Lenin útja" nevű kollektív gazdaságában tett látogatása alkalmából, a következőket tolmácsolta a kollektív gazdaság tagjainak: „Mindenkor és minden körümények között a saját energiáikra, a saját erőtökre számítsatok, ne pedig kívülről jövő segítségre — amint látom itt annyi erővel és energiával rendelkeztek, hogy amint egy orosz közmondás szól, még az ördögnek is letörhetitek a szarvát.“ A nagy Sztálin egyik legközelebbi munka- és küzdőtársának ez a nagyszerű tanácsa Útmutatónk kell, hogy legyen az első kollektív gazdaságaink megszilárdításáért vívott harcban. Gh. Gheorghiu-Dej elvtárs, augusztus 23-a alkalmából meganutt beszédében kifejtette, hogy meg kell szilárdítani az első kollektív gazdaságokat és hogy Pártunknak az a feladata, hogy szervezetileg egybeforrassza e gazdaságokat és ELINDÍTSA GYAKORLATI TEVÉKENYSÉGÜKET. A kollektív gazdaságok tagjai egyetlen napot, egyetlen órát se hagyjanak kárba veszni és gazdaságosan, haladéktalanul kezdjék meg a munkát . A nyári munkálatok végeztével, a kollektív gazdaságok tagjai által hozott jószágok és szerszámok közös gondozásba kerülnek. Különleges gonddal kell lenni az állatok megfelelő elhelyezésére és etetésre, ügyelni kell a szerszámokra, szekerekre és egyéb javakra, meg kell javítani az istállókat, ólakat és a raktárakat és biztosítani kell a takarmányellátást. Mindezeket sürgősen és a kollektív gazdaságok saját eszközeivel és saját erejéből kell megvalósítani. Ezért észszerűen kell felhasználni a munkaerőt. Munkásbrigádokat kell alakítani, meg kell jelölni azonnal munkahelyüket a nézőn, a jószágoknál vagy a gazdaság egyéb munkájánál. A kollektív gazdaság minden tagjának tudnia kell, hogy jövedelme az év folyamán végzett munkája menynyiségétől és minőségétől függ. Sok kollektív gazdaságban már hozzá is láttak a munka megszervezéséhez. Így a kolozsmegyei Alsólónya község „Vörös traktor“ elnevezésű kollektív gazdaságának tagjai a művelési tervnek megfelelő mezei munka elvégzésére két 30—30 tagból álló brigádot alakítottak. Ezenkívül a gazdaság belső munkájának elvégzésére 15 tagból, a kertészeti munkára pedig 7 tagból álló brigád létesült. Sok más kollektív gazdaságban is hasonlóképpen jártak el. A feladatok kiosztásánál, valamint a különböző felelősséggel járó funkciókra mint brigádos, csoportfelelős stb. való megbízásnál számolni kell a tagok rátermettségével hozzáértésével és szorgalmával. Szükség van arra, hogy a nőket a férfiak mellé bátran felemeljük felelősséggel járó munkákra. Súlyos, de egyben tiszteletbeli feladat hárul a vezetőtanácsba választott tagokra. ... A vezető tanács tagjai, a közgyűlési határozatok szigorú alkalmazásával, a tagok javaslatának és véleményeinek meghallgatásával és azzal, hogy állandóan kollektív munkát folytatnak, jól elvégezhetik a rájuk bízott feladatokat. Alig néhány hét választ el bennünket az őszi vetés megkezdésétől. A kollektív gazdaságok e munkálatokban tesznek először vizsgát a helyszínen a gyakorlati munkából. E munkálatok előkészítését tehát haladéktalanul meg kell kezdeni a legaprólékosabb részletekig kidolgozott terv alapján. A vetésforgó alapján elkészített művelési tervet meg kell tárgyalni és brigádonként, csoportonként és emberenként fel kell osztani. A gépállomásokkal idejében meg kell kötni a szerződéseket. Az összes igákat és gépeket ki kell javítani és át kell vizsgálni. Az igavonó jószágokat jól kell gondozni, hogy minél nagyobb munkaerejük legyen. A szántóföldeket meg kell trágyázni. A vezető tanácsnak minden egyes nap ellenőriznie kell az előkészítő munkálatok menetét és azonnal intézkednie kell, ha valahol hiányt vagy késedelmet észlelnek. A kollektív gazdaságok tagjai legyenek elsők az őszi vetés megkezdésében. Lelkes munkájukkal mutassanak példát a község és az egész környék dolgozó parasztságának. A kollektív gazdaság parasztja és a szegény -és a középparaszt között szoros kapcsolatot kell teremteni, a kollektív gazdaság tagjai pedig úgy viselkedjenek és dolgozzanak, hogy a többi dolgozó parasztot is meggyőzzék a gépekkel nagy területeken végzett közös munka sokkal termékenyebb és hasznosabb voltáról A Román Munkáspárt megyei és járási bizottságainak, az illető falvak pártszervezeteinek, valamint az ideiglenes bizottságoknak kötelességük minden támogatást megadni a kollektív gazdaságoknak és munkájuk megszervezésében a legnagyobb szeretettel kell őket szányítaniok és segíteniök. A pártszervezeteknek hatékony nevelő munkát kell kifejteniök a illektív gazdaságokban, hogy buza munkára ösztönözzék tagjaikat, mert már nem a földesuraknak és kulákoknak dolgoznak, hanem aját maguk és az egész dolgozó nép javára. A gép- és traktorállomásoknak, valamint az állami gazdaságoknak szintén az a feladatuk, hogy a legnagyobb gondjuk legyen a kollektív gazdaságokra, támogassák őket technikai eszközökkel és segítsék abban, hogy mielőbb elsajátítsák a legfejlettebb ismereteket és munkamódszereket. A kollektív gazdaságok tagjai büszkén és saját erejükben bízva, lelkesen kell, hogy megkezdjék küzdelmüket a munka alapos megszervezéséért, a kollektív gazdaságok szakadatlan erősítéséért, mert ez biztosítéka az egyre bőségesebb étet megteremtésének.