Romániai Magyar Szó, 1950. január (4. évfolyam, 706-729. szám)
1950-01-01 / 706. szám
Romániai Magyar Szó először i._eulik meg Hajnak a hétéves középfokú iskolák a termelésben lévő n taunkások számára akik az iskola elvégzése után az egyetem bármilyen szakára beiratkozhatnak. Speciális mérnökképző tanfolyamok nyíltak meg úgyszintén az üzemi munkások soraiból kiválasztott diákok számára. Elindultunk azon az úton, amely az ultipupu értelmiség kialakulása felé vezet, az olyan értelmiség megteremtése felé, amely a munkásosztály és a dolgozó parasztság vonaból származik és amely , szorosan egybeforr a munkásnép érdekeivel és harcával. Sikereink jórészt annak az új magatartásnak tulajdoníthatók, amelyet országunkmunkásosztálya a munka iránt tanúsít. A munka nálunk egyre inkább , becsületbeli dologgá, dicsőséggé, hősiességgé válik. A munka iránti új magatartás a szocialista eszmék győzelmét jelenti az emberek százezreinek soraiban. A munka iránti új magatartás kitűnt a tömeges szocialista versenyekben, amelyek különösen Sztálin elvtárs születésennapjának tiszteletére folytak országunkban. Munkásosztályunk mindegyre inkább elsajátítja a szocializmus építésének kommunista módszerét, ami újabb , sikereket ígér a magunk választotta után. Az 1949. évi terv sikeres megvalósítása teremtette meg a kiinduló alapot az 1950. évi terv elkészítéséhez, amely új láncszemet jelent a szocializmus felé vezető utunkon. Az új terv számadatai ugyanazt a pártpolitikát tükrözi. Ez a politika országunk szocialista iparosításának, mezőgazdaságunk szocialista átváltoztatásának politikája, amely a dolgozók anyagi és kulturális életszínvonalának emelkedését ,országunk függetlenségének megszilárdítását célozza. A Párt harcra hívta országunk minden dolgozójét Elvtársak. Az a két év, amely országunkban a proletárdiktatúra beiktatása óta eltelt, bőségesen bebizonyította, hogy a Román Munkáspárt vezetésével élén a munkásosztállyal dolgozó népünk a helyes úton halad. Bebizonyította, hogy dolgozó népünk sokkal jobban tud vezetni az országban, mint ahogy a kizsákmányolók gazdálkodtak. Újabb csapást mér ez az imperialisták és jobboldali szociáldemokrata lakásaik elméletére, amely szerint nem lehet kizsákmányolók nélkül vezetni az országot. A népi demokrácia országainak tapasztalata méginkább bebizonyította, hogy a Szovjetunió segítsége és barátsága nélkül nem lehet felépíteni a szocializmust. Éppen ezért a belgrádi gyilkos és kémbanda, gazdáik — az amerikai és angol monopolisták — parancsait teljesít Ver , mindenekelőtt arra a szétszakítítatatlan sarátságra igyekszik csapást mérni, amely a népi demokrácia országait a Szocializmus nagy országához köti. A Tájékoztató Iroda határozata azonban teljes egészében leleplezte a szocializmus és a jugoszláv nép ez ádáz ellenségeit. Ez a banda már nem sokáig csaphatja be a jugoszláv népet, amely a hősies Szovjet Hadsereg segítségével és annyi áldozattal kivivott szabadságát és nemzeti függetlenségét vesztette most el. A Román Népköztársaság második állami tervének sikeres végrehajtásáért kezdődő csatába, a Szovjetunió vezette béke és demokrácia tábora és az Egyesült Államok vezette háborús és imperialista tábor közötti harc körülményei között indulunk. Az 1949- es év a béketábor újabb erőteljes megszilárdulását és az imperialsta, háborús tábor gyengülését jelentette. Egyre világosabban kitűnik a béke erőinek fölénye, a háborús gyújtogatók fölött. Tanúbizonysága ennek az egész világ békebástyájának, a Szovjetunió erejének szüntelen növekedése. A Szovjetunióban a nemzetgazdaság és a kultúra minden terén rendkvüli fellendülés tapasztalható. Ipari termelése ma másfélszer nagyobb, mint 1940-ben. A Szovjetunió nagy kulturális fellendülése— mint ahogy nemrégiben Molotov elvtárs mutatott rá — érthetővé teszi a szovjet tudomány és technika növekvő sikereit, beleértve az atomenergia felhasználása terén elért közismert eredményeket is... A Szovjetunió az atomenergiát ma békés céklára használja fel, ami termelő erőinek új felvirágzásához vezet majd. A kínai nép történelmi győzelme éppen leggyengébb pontján, a gyarmatokon mért erős csapást az imperialista rendszerre. A Demokratikus Német Köztársaság megalakulása a béketábor újabb győzelmét jelentette. A béke híveinek mozgalma minden országban állandóan növekszik és fejlődik és meghátrálásra készteti az új háborúra uszilókat Az emberiség életében először jelentkezik a Szovjetunió vezetésével szervezett békét ront. A szervezett békearcvonal tevékeny tényezője a Román Népköztársaság. Kormányunk külpolitikája országa szocialista átalakítását végző népünk békeakaratát fejezi ki. Külpolitikánk a Szovjetunióval és az egész béketáborral való szoros barátságra épül. E barátság függetlenségünk és helytállásunk biztosítéka az imperialisták kísérleteivel szemben, hogy országunk belügyeibe beavatkozzanak. Népünk számos esetben bebizonyította, hogy CSp. fekvő harcosa a béke táborának, amikor leleplezte a háborús uszitókat és kifejezte gyűlöletét irányukban. Köztársaságunk megszilárdításával mi egyidejűleg az egész béketábort erősítjük,— a szocializmus építéséért, a Terv teljesítéséért küzdve, a háborús uszitók, az angol-amerikai imperialisták terveinek meghiúsításáért is harcolunk. A békéért folytatott harcnak mozgósító jelszónak kell lennie újabb sikerekre Köztársaságunk megszilárdítása terén, a szocializmus építése terén. A Párt harcra hívná országunk minden dolgozóját a békéért, harcra a szocializmusért, Marx-Engels- Lenin-Sztálin zászlaja alatt. a Az eredélytészi állami képzőművészetikiálltás képanyagából meglepetés és" a legjobb darab Miklóssy Gábor ,Nevelőmunka a hadseregben“ című hatalmas vászna volt. Az eddigiek szerint ez a kép a moszkvai kiálltáson is szerepelni fog, mint festő művészeink termésének egyik legreprezentatívabb alkotása, „Miklóssy hatalmas méretű vászna kiemelkedik a kiállítás képei közül, — írja az Utunk műbírálatában (november 5-iki 22. szám) — nemcsak méreteivel, hanem művészi eszközének és k fejező erejének fejleségével is“. Meid a kép hosszas elemzése és méltatása után így fejezi be: „Miklóssy eddigi munkássága és ennek a képnek az alapján országunk egyik legjelentékenyebb festőjének sziámit, akitől jelentős műveket várunk“. Hogy a polgári társadalom művésze, tehát Miklóssy Gábor is, miképpen jutott el az új ember, — jelen esetben az újtípusú hadsereg katonáinak hű ábrázolásáig — ez olyan nagy és, kétségtelenül rendkívül érdekes téma, mely hoszszú tanulmányra vár, de amellyel — ha vázlatosan is — addig is foglalkoznunk érdemes. A burzsoázia művésze vagy éhenhalt — ha történetesen elvég voltak — vagy kénytelen volt bizonyos mértékig prostituálni magát Ez alól még a legjobbak sem voltak kivételek. ,,A társadalomban élni és a társadalomtól szabadnak,, függetlennek lenni nem lehet", — állapította meg Lenin. — „A burzuvá író, festő, színésznő szabadsága csupán leplezett (vagy álszenteskedő módon álcázott) függőség a pénzeszsáktól, a megvásárlástól, az eltartástól“. Miklóssy sem lehetett mentes azoktól az előítéletektől, melyeket már a polgári otthon védettségében magába szívott. Mélyen vallásos nevelése is eleve béklyókat rakott rá- Ha festői képzeletét meg is ragadta a katolikustemplomok komor polmipájs, a szentek életét ábrázoló képek merevsége az ezüst, és arany cirádák — érzékeny lelkű idét megfekszi az elmúlást recitáló szentbeszédek s a turvásót dicsőitő karénekek nyomasztó hangulata. A természetfeletti erőktől való félelem, összefonódva a misztika t áltokzatosságával, az ismeretlennel szemben homályos szorongásban olvad össze. Az ifjonti öröm, az élet igenlése helyett a lét problémái foglalkoztatják, ha elmúlás gondel ila gyötti. Előbb a zenébe menekülve igyekező feleletet kapni vakréti kérdésbe, önmarcangoló vívódásaira. Csakhamar rájön azonban, hogy alkoás utáni vágyát nem elégítheti ki a reprodukál ár? művészete.... A nagy Rudnay Gyula-Hitványa lesz. Pesszimizmusra hajló életszemlélete már első képein megnyilvánul, sötét bororgós színeiben. Pedig Miklóssy szereti az embert, valójában csak annak ábrázolása érdekli. A Képzőművészet Főiskolán azonban biblikus tárgyúképeket, át kell festenie. A burzsoá művészeti dekadens korszaka ez. (1935). A legkülönfélébb izmusok vadobzódását, egy bomlófélben levő társadalom beteges túlhatásait akarja ellensúlyozni, elkendőzi ez a neo-klasszicizáló irányzat. Bár ez a hajánál fogya, előrántga ott új irányzat rajztudásban és mesterségbeli felkészültségben hasonlííthatatlanul többet követel; az ember, a maga hétköznapi s egyben fenséges valóságában továbbra sem jut szerephez, a művészet és valóság között továbbra is mély űr tátong. Felgyűlt a gallérú, rongyos emberek házak a hidak alatt kék csajkából híg löttyöt kanalaz az utca, kövező munkás. Mellette koravén gyermek, vagy vonnyadtképű asszony áll. .Miklóssy felnyíló szemekkel figyeli a nagyváros e döbbenetes árnyképeit, nyugtalanítja, háborgatja, az érzés, hogy valami nincs rendjén a világban. A tudatosodás azonban még messze van, amint ösztönöz szá abban is,, hogy mesterként a letűnt korok "nagy realistáit: Rembrandot, Tintorettót, Velasquezt és Goyát igyekszik követni. Történelmi tárgyú képein is Rákóczi talpassá Mátyás király gömöri jobbágya a domináns alak. Mindez azonban csak ösztönös törekvés, homályos felismerése annak, hogy a kapitalista művészet néhány különcködő mecénás kis csalódott izlésének szolgálatából, mi több, tömjénezéséből áll. Ám ez e térden állva való lázadás nem hoz, nem hozhat osztályharcos szembeállást a kor mvészetével, mert nem marxista-leninista tudatosság hatja át, a fel.smerést Arányig szerencsésebb körülmények között ugyan, de Miklóssy is kénytelen megalkudni ha — nem akar éhenhalni. Aktokat, fest, mert kelendő és előkelő hölgyekről készít pnjr.két. Egy-egy kéében például az UTCAKÖVEZŐKBEN — eljut a munkásig is. Ez a munkás azonban a k pitaliszta elnyomás moggyörög bér-rabszolgája; a művész mélyülő pesszimizmusa a szürke s fekete színárnyalatok gyászos felsorakoztatásában a jövő vigasztalan képe mutatja.. A felszabadulás fizikai ténye még nem hozza meg ,a lelki bilincsek lehullását is. A háború romjai között nehezen és küzdelmeset indul az élet. Miklóssy — csakúgy, mint majdnem valamennyi társé — úgy érzi, hogy a változás a művészet időleges halálát jelenti de mindenesetre a leszűri, ízés veszélyét, leszállás a giccs, a tömegek alcsony ízlésének sz nyomdája. A szocializmus .je'ueeeeesen k'spo'gári e'.képzelése ez, pz egyenlőidből való rettegés, az a tipikusan polgári felfogás, mely a kultúra nagy hagyományinak lerombolásán keresztül jutna el » képzeletében homályosan körvonalazott uj művészetihez Míg művészeink azon sápi,óznak hogy a bizton bekövetkező nivellálódási folyamat megöli fejlődés mozgató .Csiráit, hogy előbb nehézipar, ruha, cipő, élelem spell , csak aztán jöhet a Jukszusnak számító művészet istápolása — megtörténik a nagy fordulat. Aprólékos gonddal összeállított, kerdéiveket kell költeniök a képzőművészeknek; életük során az állam most először érdeklődikmit dolgoznak, miből élnek milyen terveik vannak s így tovább. Miklóssyt lenyűgözi azuj világonak ez az első fuvalata, a művésznek ez a soha nem álmodott, és nem remélt megbecsülése. Pedig ez még csak a kezdet. Állami támogatást kap az alkotási alapból és megrendelést a Pántitől. A Párt segítsége más módon is megnyivánul. Hozzásegíti ahhoz, hogy káderiskolába járjon, hogy e társadalmi összefüggések nagyszerű felismerésén keresztül megvilágíthassa tudatát, lerázívassa a polgári nevelés súlyos békéit kimoshassa lelkéből a régi életforma minden hordalékát. A frissen szerzett tudást nyomon követi a hála s az abból fakadó bizalom érzete, mely csakhany rát csap a biztonság talajára: a művész már tudja, hogy szükség van rá, hogy kínban fogant alkotásait többé nem áruként, luxuscikként kezelik hogy ő is alkotó része a társadalom, átalakulásának, szerves kiegésztője e proliétariátus nagy ügyének. Forradalmi átalakulás, eredményezett mindez Miklóssy művészi fejlődésében Az ösztönös törekvések helyére tudatosság lép, az anyagi gondoktól megszabadult művész nagy kompozíciókba mélyedhet el. Színvilága azonban nehezen oldódik, még mindig (a jellegzetes barnás-szürke színskála uralkodik képein. Megfesti Gh. Gheorghiu-Dej életnagyságú képét, majd Lenin és Sztájin portréit. Ezek a képek karakterisztikus nagy mesterségbeli tudást eláruló alkotások ugyan, de még hiányzik belőlük a szocialiste-realista főtőművész harsogó életöröme, forradalmi hite és mélységes optimizmusa Legutóbb kiállított képe azonban — melyről elöljáróban beszéltünk —, arról tanúskodik, hogy Miklóssy fejlődésének új diadalmas szakaszába lépett. • NEVELŐMUNKA A HADSEREGBEN című képe csupa nagyszerű típusokat mutat be, az új, felszabadult ember, a tv zaját tudatosan védelmező, gondolkozó katona remek típusait. Nyilvánosságra még nem került hatalmas vászna az ÚJ ÉLET FELÉ azt a történelminek mondható pillanatot ábrázolja, mikor a kollektív gazdaságba tömörült parasztok aláírják az emberi életlehetőségeket biztos, ő oszmány . A háttérben álló paraszt a ngélbeli kicsinyével végtelen derűt és bizakodás maraszt, szinte sugározza a gyermek boldogabb jő vendűjét Még, munkában levő másik nagy vászna a munkásmozgalom egyik fontos várnai momentumát, örökíti meg 1930 május elsejét, az emlékezetes, vérbefotott tüntetést. Ám e jegyzetek és váratok tömege, a fellelhető életrajzok buzgó tanulmányozásain feüvül arról tanúskodik hogy Miklóssy Gábor élete főművének megallkotására, Sztálin valóságos képének megfestésére készül. Ábrázolni Sztálint a páratlan erélyű hadvezért, a lángeszű tudót, s a mérhetetlen jóság,a TM bort, a művész számára nem adódhat ennél megtisztelőbb feladat A munkásosztály optimizmusával és szélsszilárd elszántságával kell azovban azonosulnia ahhoz hogy Száva igazi arcát,,vászon«"« vethesse, hogy magának is helyet biztosíthon az örök időkre szóló művek halhatatlan sorában Miklóssy Gábor művészi fődésének érzékeltetésével — úgy véljük —többé-kevésbbé átalakuló képzőművészeink típusátaduk, akik a marxista-lenintető világszemlélet fokozatos elsajátítás és a dolgozó néppel való azonosulás mértékében közelítik meg a legfelseértesőbb rang, a pártos művész elnevezés elnyerését. SIMON MAGDA A polgári művészet bilincseiből a realista ábrázolásig Egy festőművész fejlődése Népköztársaságunkban „Nevelőimunka a hadseregben ”. (Miklóssy Gábor műve.) 1950. január 1. Vasárnap A Szovjetunióban száma gyermekkórház, poliklinika és szanatórium, gyermekgyógyászati intézmény őrködik a szovjet gyerekek egészsége között. — Képünkön: gyógytorna a leningrádi gyermekgyógyászati intézetben.