Romániai Magyar Szó, 1952. január (6. évfolyam, 1316-1342. szám)
1952-01-02 / 1316. szám
Romániai Magyar Szó J. V. Sztálin újévi üzenete a japán népnek MOSZKVA. (Agerpres). — A TASZSZ közli annak a táviratnak a szövegét, amelyet J. V. Sztálin küldött Kiiszi Ivamotonak, a Kyodo japán hírügynökség főszerkesztőjének. KIISZI IVAMOTO URNAK, A KYODO HÍRÜGYNÖKSÉG FŐSZERKESZTŐJÉNEK TOKIO TISZTELT KIVAMOTO ÚR, Megkaptam hozzám intézett kérését, hogy az újév alkalmából intézzek üzenetet a japán néphez. A szovjet államférfiak nem ismerik azt a szokást, hogy valamely állam miniszterelnöke kifejezze jókívánságait egy másik állam népének. Ennek ellenére a Szovjetunió népeinek mély rokonszenve a japán nép iránt, amely az idegen megszállás miatt szerencsétlen helyzetbe került, arra késztet, hogy eltérjek a szabálytól és eleget tegyek az ön kérésének. Kérem, tolmácsolja a japán népnek, hogy szabadságot, boldogságot és teljes sikert kívánok a hazája függetlenségéért vívott bátor harcban. A múltban a Szovjetunió népei is szenvedtek az idegen megszállás szörnyűségeitől, amelyekben részt vettek a japán imperialisták is. Ezért a Szovjetunió népei teljesen megértik a japán nép szenvedéseit, mély rokonszenvet éreznek iránta és az a meggyőződésük, hogy a japán nép ki fogja vívni hazája újjászületését és függetlenségét, úgy mint annak idején a Szovjetunió népei is kivívták. Kívánom a japán munkásoknak, hogy szabaduljanak meg a munkanélküliségtől és az alacsony bérektől, a tömegfogyasztási cikkek magas árának felszámolását és sikert kívánok számukra a béke fenntartásáért vívott harcban. Kívánom a japán parasztoknak, hogy szabaduljanak meg a földtelenségtől és a földszegénységtől, a nagy adók felszámolását és sikert kívánok számukra a béke fenntartásáért vívott harcban. Kívánom az egész japán népnek és értelmiségének a japán demokratikus erők teljes győzelmét, az ország gazdasági életének fellendülését, a nemzeti kultúra, tudomány és művészet felvirágzását és sikert kívánok a béke fenntartásáért vívott harcban. 1951. december 31. Tisztelettel J. SZTÁLIN A moszkvai nemzetközi gazdasági értekezlet előkészítésének visszhangja a külföldi sajtóban MOSZKVA (Agerpres). Az ACTION című francia lap a Moszkvába összehívott nemzetközi gazdasági értekezlettel kapcsolatban a következőket írja: „Néhány hónap múlva ül össze Moszkvában a nemzetközi gazdasági értekezlet. Részt vesznek az összes nyugati országok nagyiparosainak képviselői, akikről feltehető, hogy nem ideológiai szempontokból mennek a szovjet fővárosba. Az a céljuk, hogy a keleti országokból érkező kollégáikkal együtt megvitassák a kereskedelmi árucsereforgalom kiterjesztésének lehetőségét, ami előnyös lenne Kelet és Nyugat számára. Különben számos európai nagyiparos — közöttük franciák is — már kijelentette, hogy kereskedelmet akar folytatni és helyre akarják állítani kapcsolatait Kelettel és Kínával.“ A lap novemberi számaiban több konkrét példát sorolt fel annak bizonyítására, hogy a francia nagyiparoskörök — különösen Bouches-du-Rhone tartomány nagyiparosai — nagyfokú érdeklődést tanúsítanak Nyugat-Európa és a Kelet közötti kereskedelem helyreállítása iránt. Az ACTION különösen kihangsúlyozza, hogy 1952-ben mind Nyugat-Európában, mind Ausztráliában gyenge gabonatermésre számítanak. A gabona és a faanyag kérdése rendkívül fontos Franciaország számára s így kétségtelen, hogy a moszkvai értekezleten ez a kérdés felmerül. A TIMES OF INDIA című lap közölte, hogy India is résztvesz a moszkvai gazdasági értekezleten. A küldöttség vezetője Vadiya tanár, kiváló tudós. Az értekezletet előkészítő indiai kezdeményező bizottságban résztvesznek olyan kiváló személyek, mint Ratilal Nanavati, az indiai kereskedelmi kamara alelnöke, D. L. Sakh, az indiai exportegyesület elnöke, Sámánt tanár és mások. Különböző országok újságjai kifejtették a nemzetközi gazdasági értekezlet céljait és feladatait, így Vadiya és Kasamby tanár az indiai lapokban közzétett nyilatkozataikban hangsúlyozták, hogy mintegy 80 ország küldöttei vesznek részt az értekezleten és hogy azért választották Moszkvát az értekezlet színhelyéül, mert a Szovjetunió volt az első nagy ország, amely biztosította a vízumok kiadását az összes küldöttek számára, politikai meggyőződésre, múltbeli tevékenységre vagy nemzetiségre való tekintet nélkül. Chamberron, a nemzetközi kezdeményező bizottság főtitkára A BÉKE VÉDELMÉÉRT című folyóiratban ezt írta: „A gazdasági értekezleten való részvétel egyáltalán nem függ össze valamely politikai felfogás elfogadásához. Azt állítani, hogy az az ember, aki a kapitalista rendszert tartja a legjobbnak a világon, szocialistává váljék, vagy az, hogy a szocialistából a kapitalizmus híve lehet, azt jelentené, hogy az értekezlet eleve kudarcra van ítélve. Ilyesmire egyébként senki sem gondol”. Hangsúlyozni kell, hogy a kezdeményező bizottság október 29-én Kopenhágában kiadott közleményében megvilágított számos, a nemzetközi gazdasági értekezlettel kapcsolatban felmerült kérdést. A közlemény megjelenése után a külföldi sajtó még élénkebben kezdett foglalkozni az értekezlet kérdésével. A LE MONDE című francia lap ezt írta: „Az értekezleten el fognak kerülni minden olyan vitát, amely a különböző gazdasági és társadalmi rendszerek érdemeire vonatkozik. Az értekezleten részvevő személyek nem kötelesek elfogadni semmiféle javaslatot, amelylyel nem értenek egyet; nevükről nem történik említés semmiféle határozatban, amellyel teljes egészében nem értenek egyet. Az ATLAS CONJUNCTUR című svájci gazdasági közlöny kimutatta, hogy az értekezlet célja közelebb hozni és a kereskedelmi kapcsolatokat kiszélesíteni Nyugat és Kelet között. A lap hozzáfűzte, hogy az előzetes értekezleten részvevő svéd megfigyelők derűlátással tekintenek az értekezlet várható eredményei elé. A kezdeményező bizottság tevékenységével kapcsolatban a BERLINGSKE TIDENDE című dán lap ezt írta: „1952 április 3-án Moszkvában megvitatják a legjobb gazdasági együttműködés lehetőségét Kelet és a Nyugat között.“ A lap annak a meggyőződésnek ad kifejezést, hogy a skandináv államok képviselői részt vesznek az értekezleten. Egy másik dán lap, a POLITIKEN, hangsúlyozta, hogy a kezdeményező bizottságnak sikerült olyan közös platformot találnia, amelynek alapján Kelet és a Nyugat küldöttei bizalommal találkozhatnak. „Az a lehetőség, hogy a küldöttek személyes kapcsolatokat létesíthetnek és eszmecserét folytathatnak különösen népszerű a nyugati körökben. A skandináv sajtó jelenti, hogy a dán és svéd ipari kereskedelem képviselői, különösen a norvég halipari szövetkezetek megbízottai tanúsítanak élénk érdeklődést az értekezlet iránt. Ugyancsak élénk érdeklődés nyilvánul meg angol, francia, belga, olasz és más nyugateurópai üzleti körökben, hogy megnyílik a lehetőség személyes kapcsolatok megteremtésére a Szovjetunió, a Kínai Népköztársaság, a népi demokratikus országok gazdasági és kereskedelmi intézményeivel. Annál is inkább, mert néhány évvel ezelőtt még meglehetősen szoros kereskedelmi kapcsolat állt fenn ezen országok képviselői között. Ezek a nyugati nagyiparos körök a keleti országok hagyományos szállítói voltak gépekben, ipari felszerelésekben és egyéb cikkekben. A COTE LIBRE című belga gazdasági és pénzügyi szaklap kiemeli a moszkvai értekezlet nagy jelentőségét. Egyben rámutat arra, hogy a Nyugat és Kelet közötti kereskedelmi kapcsolatok csaknem teljes megszűnése súlyos csapást mért Nyugat-Európa gazdasági életére. Statisztikai adatokból kitűnik, hogy az amerikaiak által a nyugati kereskedelmi életre kényszerített korlátozás súlyos kihatással van a nyugati országok gazdasági életére. Éppen ezért a lap időszerűnek találja, hogy megerősítsék a kereskedelmi kapcsolatokat Kelet és Nyugat között. Azt, hogy az amerikai üzleti körök is érdeklődést tanúsítanak a moszkvai gazdasági értekezlet iránt a NEW YORK TIMES című lap közleménye bizonyítja. Noha a lap képtelen jóslásokba bocsátkozik az értekezlet céljait illetőleg, mégis kiemeli, hogy a moszkvai megbeszélések széles lehetőségeket nyitnak a nemzetközi kereskedelmi kapcsolatok kiterjesztésére, minthogy a Szovjetunió és Kína olyan óriási piacokkal rendelkeznek, amelyek pótolhatatlanok. Ez a két ország biztosíthatja a nyugati országok számára ipari termelésük teljes mértékben való kihasználását hosszú időre. Egy másik amerikai lap, a DALY COMPASS azt írta, hogy amerikai üzleti körök több képviselője ragaszkodik hozzá, hogy Baruch (a hírhedt Baruch atomterv szerzője — szerk.) Moszkvába utazzék. A lap véleménye szerint az amerikai üzleti körök azért óhajtanak tárgyalásokat kezdeni a Szovjetunióval, mert a két évre előirányzott fegyverkezési programm nem orvosolhatja az USA gazdasági bajait. Másfelől az amerikai üzleti körök számot vetnek a Szovjetunió hatalmas gazdasági eredményeivel, amelyekről L. P. Berija beszélt a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 34. évfordulója alkalmából tartott jelentésében. Noha a jelentésben foglalt adatokat az amerikai lapok eltitkolták a közvélemény előtt, ezeket az amerikai üzleti körök mégis ismerik. A chilei rádió jelentette, hogy Santiagoban értekezletet tartottak, amelyen résztvettek: Guillermo del Pedregal volt pénzügyminiszter, La Barca mérnök és más közéleti személyek. Az értekezleten hozott határozatban kimondották: Chile jelenlegi gazdasági helyzete megköveteli ,a kereskedelmi kapcsolatok kiszélesítését az összes országokkal. Hogy ezt elérjük, szükséges a béke és a normális gazdasági kapcsolatok helyreállítása az összes országok között tekintet nélkül rendszerükre. Chile megbízottjának a moszkvai értekezleten olyan javaslatot kell előterjesztenie, amelynek célja a kereskedelem szabadságának előmozdítása. A külföldi sajtó közleményeiből kitűnik, hogy a kezdeményező bizottság nyilatkozatának közzététele után számos országban megkezdték az előkészületeket a nemzetközi gazdasági értekezleten való részvételre. Indiában, Iránban, a skandináv országokban, a Bolgár Népköztársaságban, a Csehszlovák Köztársaságban, Franciaországban, Olaszországban, Argentínában és Kolumbiában már meg is alakították az országos kezdeményező bizottságokat. Számos országban már ki is jelölték a küldötteket. Egyes országokban az üzletemberek, a gazdasági szakértők, a szövetkezeti szervezetek, a szakszervezetek és más szervezetek képviselőinek száma már túl is haladta az eredeteileg előirányzott létszámot. November 27-én Karachiban , Pakisztán fővárosában a kereskedők nagygyűlést tartottak, amelyen Istin Haruddin, nemzetgyűlési tag és a nemzetközi gazdasági értekezlet összehívására alakult kezdeményező bizottság tagja foglalkozott a közeljövőben megtartandó moszkvai értekezlettel. A lapok kimutatták, hogy a jelenlévők különös érdeklődéssel hallgatták az előadót és közülük többen annak az óhajuknak adtak kifejezést, hogy részt akarnak venni az értekezleten. Az AL HADAF című libanoni lap közli, hogy több szíriai és libanoni gazdasági szervezet bejelentette, hogy részt akar venni a moszkvai értekezleten és meg is alakította a kezdeményező bizottságot. Az értekezleten való részvétel gyakorlati előkészítésének eredménye az, hogy az utóbbi időben a külföldi sajtó igen élénken foglalkozik a kereskedelmi kapcsolatok kiszélesítésének kérdésével egyrészt Nyugat-Európa, Ázsia és Amerika, másrészt a Szovjetunió, a Kínai Népköztársaság és a népi demokratikus országok között. Ez a kérdés, amely különben már régen az érdeklődés középpontjában állt, jelenleg sokkal nagyobb teret foglal el az üzletemberek érdekeit képviselő lapokban. Csupán az elmúlt hónapban, a felsorolt újságokon kívül, az angol, francia, olasz, belga, iráni, egyiptomi és amerikai lapok számos cikkben foglalkoztak ezzel a kérdéssel. A lapjelentések többségének fő jellemvonása az a következtetés, amelyre a STAR című angol lap jutott. „Komoly figyelmet érdemel az a buzdítás, hogy Kelet és a Nyugat ismét megteremtse a kereskedelmi kapcsolatokat, ha másként nem, akkor legalább az 1949—1950. évi terjedelemnek megfelelően. Ez a kereskedelem mindkét fél számára előnyös mind gazdasági, mind politikai szempontból. Ez elősegíti a béke fenntartását.“ Az USA gúzsbaköti csatlósainak külkereskedelmét PARIS (Agerpres). Az összes párisi lapok közük Harrimannak, az úgynevezett „kölcsönös biztonsági igazgatóság“ vezetőjének fenyegető tartalmú nyilatkozatát. Harriman kijelentette, hogy szigorúan alkalmazza azt az amerikai törvényt, amelynek alapján az amerikai komány megszünteti a pénzsegély folyósítását mindazon országok részére, amelyek nyersanyagokat exportálnak a Szovjetunióba, vagy a népi demokratikus országokba. Harriman nyilatkozatával kapcsolatban a l‘Humanité című francia lap ezt írja: „Az Egyesült Államok kormánya számot vetett azzal, hogy a nyugati országokban, amelyeket a háborús atlanti politika gazdasági csőddel fenyeget, egyre inkább elterjed az a gondolat, hogy a válságot elkerülhetik, ha ismét felveszik a normális kereskedelmi kapcsolatokat a keleti országokkal. Ezért az Egyesült Államok kormánya nyíltan nyomást gyakorolt csatlósaira. Azzal, hogy az USA mindenáron megakadályozza a kereskedelmi kapcsolatok kiépítését Nyugat-Európa és Kelet között, a nyugati országokat, különösképpen pedig Franciaországot gazdasági összeomlásba sodorja. A Harriman által felsorolt kimutatás nemcsak stratégiai anyagokat, hanem olyan anyagokat is tartalmaz, amelyeket nem használnak katonai célokra. Ebből az következik, hogy az USA kénye-kedve szerint bármely nyersanyagot stratégiai anyagnak minősít csak azért, hogy megakadályozza ennek kivitelét a keleti országokba. Ezzel az intézkedéssel az USA teljesen meg akarja bénítani a Nyugat és Kelet közötti kereskedelmet. Ezzel együtt jár az is, hogy az USA megtiltja csatlósainak az árubehozatalt a Szovjetunióból és a népi demokratikus országokból. Harriman nyilatkozata híven tükrözi Washington gazdasági világuralomra törő politikáját. A TASZSZ koppenhágai tudósítója jelenti, hogy Dániában szintén nagy nyugtalanságot keltett az amerikai intézkedés. Dán illetékes körök éppen ezért aggodalommal tekintenek a Dánia és a Lengyel Köztársaság között most folyó tárgyalások kimenetele elé. A LAND OG FOLK című dán lap azt írja, hogy az amerikai kormány legújabb rendelete az USA érdekében gúzsba köti a marshallizált országok külkereskedelmét. Az amerikai kormánykörök közvetlenül részt vesznek a demokráciaellenes összeesküvések és aknamunka irányításában MOSZKVA (Agerpres). A PRAVDA newyorki tudósítója az amerikai kormány agressziós politikájával kapcsolatban a következőket közli: „Az USA megbízottai az ENSZ közgyűlésén kétségbeesett erőfeszítéseket tettek, hogy megmagyarázzák az „1951-es kölcsönös biztonsági törvény" elfogadásának okait. A közgyűlésen azonban a nagy nyilvánosság előtt kiderült, hogy ez a törvény összeesküvő célokat követ. A tények sorozata bizonyítja, hogy az amerikai vezetőklikk szüntelenül szervezi a kémkedési és terrorakciókat. Az USA már régen főközpontjává vált a Szovjetunió és a népi demokratikus országok elleni összeesküvő szervezeteknek, így például Mikolajcsik, a hírhedt lengyel háborús bűnös, Nagy Ferenc és Gemets Dimitrov vezetésével „nemzetközi parasztszövetség” nevű szervezet működik. Ugyancsak Nagy Ferenc vezetése alatt áll a „közép- és keleteurópai bizottság", amely nyíltan beismeri, hogy meg akarja dönteni a népi demokratikus országok törvényes kormányait. Az Egyesült Államokban a volt fehérgárdisták maradványaiból és a nácibanda volt tagjaiból titkos szervezetet alakítottak. A terroristák és kémek közvetlen segítséget kapnak Fordtól, az autókirálytól. Az amerikai sajtó nem titkolja, hogy a kormánykörök minden támogatást megadnak a népi demokratikus országokban aknamunkát kifejtő szervezeteknek. Az amerikai kormány nevetséges kísérletet tesz arra, hogy elhárítsa magától a felelősséget a Szovjetunió és a népi demokratikus országok ellen irányuló felforgató akciókért. „A menekültek" segélyező bizottsága a „NEW YORK TIMES"-ben és más reakciós amerikai lapokban felszántotta az amerikai közönséget, hogy járuljon hozzá pénzadományaival a „menekültek" támogatásához. Ezek a „menekültek" nem egyebek, mint a népi demokratikus országokból megszökött háborús bűnösök és gonosztevők. A felhívás aláíróinak neve már önmagában véve megmutatja, hogy ez az egyesület az amerikai kormány támogatását élvező bűnszövetkezet. Az aláírók között szerepelnek: Sumner Welles, volt külügyi államtitkár; Carl Spaatz tábornok; Herbert Hoover volt elnök; George Marshall, a lemondott hadügyminiszter és több más amerikai hivatalos személy. Az „1951-es kölcsönös biztonsági törvény" elfogadása azt bizonyítja, hogy az amerikai kormánykörök tevékenyen részt vesznek a népek békéje és biztonsága ellen irányuló aknamunka irányításában. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Bucuresti, Str. Doamnei No. 1. Telefon : 5.15.26 — 3.72.52 4 Fogadás Fenjánban a RNK kikiáltásának évfordulóján FENIÁN (Agerpres). — A Román Népköztársaság koreai nagykövetsége Fenjánban december 30-án fogadást rendezett a Román Népköztársaság kikiáltásának negyedik évfordulója alkalmából. A fogadáson résztvettek : Kim Du Bon, a Koreai Demokratikus Népköztársaság Nemzetgyűlése Elnökségének elnöke; Pak Hen Jen külügyminiszter, a koreai kormány több tagja, a Párt és tömegszervezetek képviselői, a munkások és parasztok küldöttei, valamint a diplomáciai testület tagjai. A fogadás meleg baráti légkörben zajlott le. A francia kommunista parlamenti csoport követeli a hadikiadások csökkentését PARIS (Agerpres) — A francia nemzetgyűlés december 29-én megkezdte 1952 első kéthavi költségvetési előirányzatának vitáját. A kéthavi költségvetés összege 130 milliárd frank. Az egész évi hadügyi kiadások pedig 1,292 milliárd frankra emelkednek. Raymond Guyot kommunista képviselő a parlamenti vita során kifejtette, hogy a kormány nem terjesztheti elő végleges formában a költségvetési tervezetet, mert az amerikai „segítségtől“ függ és azonfelül figyelembe kell vennie tengerentúli gazdáinak utasításait. Raymond Guyot, a kommunista parlamenti csoport nevében kérte a katonai kiadások csökkentését. Indítványozta továbbá, hogy Franciaországban és Észak-Afrikában ne költsenek hadászati támaszpontok létesítésére, hadianyagokra és fegyverekre. A képviselő rámutatott arra, hogy a kormány az állami költségvetés 40 százalékát katonai kiadásokra akarja fordítani. Börtönnel büntetik Egyiptomban az imperialisták támogatóit KAIRÓ (Agerpres) . December 30-án Egyiptom egész területén számos antiimperialista tüntetés zajlott le. A tüntetők követelték, hogy a kormány érvényesítse a nép nemzeti követeléseit. A tüntetők tiltakoztak az angol és amerikai imperialisták beavatkozása ellen Egyiptom belügyeibe és követelték a polgári szabadságjogok helyreállítását. Egyiptomi lapjelentések szerint több városban kihirdették az ostromállapotot. ★ Egyiptom minisztertanácsa december 31-i ülésén törvényt fogadott el, amelynek értelmében megbüntetik mindazokat, akik együttműködnek az idegen csapatokkal. A törvény rendelkezéseibe ütköző cselekményt követnek el mindazok, akik élelmiszert, ruhaneműt vagy építési anyagot juttatnak a megszálló csapatoknak. A bünetés két évi elzárás és 1000 egyiptomi líra. Szudáni dolgozók tiltakozó távirata az angol külügyminiszterhez KAIRÓ (Agerpres) — Az AL AHRAM című egyiptomi lap szudáni tudósítója jelenti : A szudáni szervezett munkások tiltakozó táviratot intéztek az angol külügyminiszterhez az angol csapatok szuezi véres terrorakciói miatt. A tiltakozó távirat szövegét elküldték Egyiptom külügyminiszterének is. A távirat egyebek között ezt tartalmazza: „A szudáni dolgozók szakszervezeti szövetsége kitartóan harcol az angol imperializmus ellen és mély felháborodását fejezi ki az angol csapatoknak a Szuezi-csatorna övezetében elkövetett kegyetlenkedései miatt. Azok az összeesküvések, amelyeket a nyugati hatalmak — élükön az Egyesült Államokkal — szerveznek, hogy Egyiptomot függetlenségi harcáról való lemondásra kényszerítsék, egyre erőteljesebb ellenállásba ütköznek, mind az egyiptomi, mind a szudáni nép részéről. Az egyiptomi és szudáni munkások elszántan harcolnak, hogy meghiúsítsák az imperialisták terveit." Török-amerikai katonai egyezmény ISZTANBUL (Agerpres). December 28- án Ankarában a török kormány és a Marshall-terv ügyvezető igazgatósága három egyezményt írt alá. Az egyezmények értelmében a török kormány felhatalmazást kap arra , hogy 163.524.000 török lírát fordítson fegyverkezésre. Ezt az összeget a török hadsereg létszámának emelésére, a hadianyagtermelés kibővítésére és katonai kiképzésre fordítják. A jelentés szerint a törökországi hadiüzemek megkétszerezik termelésüket. A monarcho-fasiszták börtönné változtatták egész Görögországot ATHÉN (Agerpres) — A „Szabad Görögország" rádióállomás jelenti, hogy 40.000 görög hazafi sínylődik kényszermunka-táborokban és börtönökben. Az Égei-tenger szigetcsoportjai valóságos kínzóhelyekké változtak. Börtönök, kínzótáborok és középkori erődítmények sűrű hálózata kergeti a halál karmaiba a görög népet. Börtönök, mindenütt börtönök, Athénben, Pireuszban, Szalonikiben, Alexandropoliszban, Kavaliában, Dramában, Koszaniban, Szereszben, az Egina, Kefalonia, Korfu, Kréta szigeteken és Lefkaszban, Gitonban, Akronarpliában. A krétaszigeti Indzsenin erődítményben 500 politikai fogoly sínylődik. Közöttük 150-et halálra ítéltek. Az Égei-tengerben fekvő Aisztratisz-szigeten 3000 hazafit tartanak fogva. Közöttük van sok tábornok és tiszt, akik az ellenállási mozgalomban harcoltak. A deportáltak közül 512-en tüdővészesek és a többieknek nagyobb része is súlyos beteg. Koreai hadihelyzet FENJÁN (Agerpres) — A koreai néphadsereg főparancsnoksága december 31-i jelentésében közölte: A koreai néphadsereg egységei szoros együttműködésben a kínai önkéntesekkel, folytatták a védelmi harcot és jelentékeny veszteséget okoztak az amerikai, angol és aszinmanista csapatoknak. A nyugati fronton a néphadsereg egységei kiűzték az ellenséget Szoenfendo és Tenfendo szigetekről, amelyek Korea nyugati partvidékén feküsznek. Eddigi jelentések szerint a néphadsereg megsemmisített két üszinmanista zászlóaljat és nagymennyiségű hadianyag birtokába jutott. Tenfendo sziget közelében a néphadsereg elsüllyesztett néhány hajót, amelyeken aszinmanista csapatok akartak elmeneküln. December 31-én a néphadsereg légelhárító tüzérsége lelőtt két ellenséges repülőgépet, amelyek Muncsihon, Anben és Szukcsihon helységek békés lakosságát bombázták. 1952., január 2., szerda. MUWMHaiBWillKIM A magyarországi Budaörsön felavatták Osztopenko szovjet hős szobrát Hét esztendővel ezelőtt, 1944 december 29-én a Budaörsi-út és a balatoni műút elágazásánál a német fasiszták orvul meggyilkolták a szovjet hadsereg hős parlamenterét Osztopenko kapitányt. A szovjet parlamenter hősi halála színhelyén a dolgozó magyar nép örök hálája jeléül emlékművet emelt. Osztopenko kapitány szobrát szombaton délután ünnepélyes külsőségek között avat- ták fel. Nezvál Ferenc elvtárs, a budapesti Városi Tanács végrehajtó bizottságánál elnökhelyettese mondott ünnepi beszédet. „Őszinte hálát és forró szeretetet érzünk azok iránt, akik életüket adták a mi életünkért s akik saját vérüket áldozták azért, hogy a mi hazánkat megkíméljék — mondotta a többi között Nezvál elvtárs. — Ez a szobor, amelynek felavatására ma összegyűltünk, jelképe a hazájához, népéhez mindig hű, fegyelmezett és semmi áldozattól vissza nem riadó harcosnak, örök jelképe annak a hatalmas véráldozatnak, amelyet a dicső szovjet hadsereg hozott hazánk és népünk szabadságáért és függetlenségéért. — Hirdesse Osztopenko kapitány szobra a szovjet harcosok nagyszerű tetteinek emlékét, de ugyanakkor szolgáljan intő például mindazok számára, akik ma is békés építőmunkánk és fővárosunk elpusztítására törekednek.” Nem jutottak megegyezésre az „európai hadsereg“ megalakításának kérdésében PARIS. (Agerpres). — December 30-án Párisban végetért az úgynevezett „európai hadsereg” megalakítására egybehívott értekezlet. A tanácskozáson részt vettek Franciaország, Olaszország, Belgium, Hollandia, Luxemburg és Nyugat-Németország külügyminiszterei, hadügyminiszterei és pénzügyminiszterei. Az értekezlet befejezése után kiadott közleményt igen ködösen fogalmazták meg, nyilván azzal a céllal, hogy elkendőzzék az értekezleten felmerült ellentéteket és homályba borítsák a nehézségeket. A közlemény részletesen foglalkozik mellékes és nem lényegbevágó kérdésekkel. A szakértők folytatják munkálataikat és januárban a hat állam megbízottjai újabb értekezletet tartanak. Lapjelentések szerint a legélesebb ellentétek egyfelől Franciaország, Olaszország és Nyugat-Németország megbízottai, másfelől a Benelux országok megbízottai között merültek fel. Amíg a francia, olasz és német megbízottak követelték a hadsereg céljára a közös költségvetés kidolgozását és az elvi jelentőségi kérdések eldöntését többségi szavazattal, a Benelux országok megbízottai —akik joggal tartanak attól, hogy nagyobb partnereik legázolják őket — erélyesen követelik, hogy minden kormány saját maga gondoskodjék az „európai hadsereg” rendelkezésére bocsátott csapatok pénzeléséről. A Benelux országok megbízottai ragaszkodtak továbbá ahhoz, hogy a hadsereg kérdésébek tartsák fenn a vétójog érvényességét. Még a reakciós francia sajtó sem tudja eltitkolni a párisi értekezleten felmerült nehézségeket, így a „Figaro” című lap komoly nehézségekről ír, amelyek útját állják az „európai hadsereg” megalakításának. Befolyási övezetekre osztották fel Líbiát az imperialisták MOSZKVA. (Agerpres). Az „Izvesztyia” Líbia „függetlenségének” kikiáltásával kapcsolatban a következőket írja : „Líbia Olaszország északafrikai gyarmata volt. Ennek az országnak a kérdését már többször tárgyalták az ENSZ közgyűlésén. A közgyűlés 5. ülésszakának a szovjet küldöttség Líbia lakossága érdekeinek szem előtt tartásával azt indítványozta, hogy alakítsanak egy egységes és független államot; a függetlenség kikiáltásától számított 3 hónapon belül vonják vissza az összes idegen csapatokat és számolják fel az ország területén lévő összes hadászati támaszpontokat . Az amerikai és angol többség nyomására azonban a közgyűlés elutasította a szovjet javaslatot és úgy döntött, hogy Libia függetlenségét 1952 januárban mondják ki. Libia függetlensége kikiáltásának elhalasztása csupán azzal magyarázható, hogy az ENSZ megkerülésével az amerikai, angol és francia imperialisták alkuba bocsátkoztak befolyási övezetük felosztására. Úgy egyeztek meg, hogy Líbiát az imperialista hatalmak hídfőjükké és ágyútölteléktartalékká alakítják. A burzsoá sajtó közli, hogy Líbiának december 24-én kimondott „függetlensége” után ennek az országnak a hadászati támaszpontjai továbbra is a nyugati hatalmak rendelkezésére állnak. A Cirenajkában állomásozó angol csapatok még „bizonytalan ideig” ott maradnak. Franciaország szintén több repülőteret tart fenn Líbiában. Az amerikai kormány pedig bejelentette, hogy továbbra is igényt tart Nilus líbiai repülőtérre. A hadászati támaszpontok fenntartása ékesszólóan bizonyítja, miképpen képzelik el az amerikai, angol és francia imperialisták Líbia függetlenségét. Tiparul: Combinatul Poligrafic „CASA SCANTEII" — Piata Scanteii. A dinár leértékelése következtében Százmillió dollárról 600.QOD.QOD dollárra emelkedett Jugoszlávia amerikai adóssága BELGRÁD (Agerpres). — Mint megírtuk, a fasiszta Tito klikk amerikai gazdái parancsára egyhatodára csökkentette a dinár értékét a dollárral, az angol fonttal és más kapitalista országok pénzegységeivel szemben. Az ASSOCIATED PRESS nevű amerikai hírügynökség ezzel kapcsolatban megállapítja : A jugoszláv pénzegység leértékelése következtében az az amerikai áru, amely eddig 10 dollárba került és Jugoszláviában 500 dinárt kellett érte fizetni, 1952 január 1- től 3000 dinárba kerül. Azok a jugoszláv termékek pedig, amelyeket például 300 dinárért vagy 6 dollárért adtak el, a pénzleértékelés következtében egy dollárral vásárolhatók meg. Az amerikaiak által a fasiszta Tito klikkre kényszerített intézkedés messze túlhaladja azokat az arányokat, amelyeket 1949 szeptemberében a marshatizált országoknak írt elő a Wall Street. A titoista pénzügyminiszter hallatlan szemérmetlenséggel kijelentette, hogy ez az intézkedés egy részét képezi Jugoszlávia gazdasági és stabilizációs programmjának. Kénytelen volt azonban beismerni, hogy Jugoszlávia sem menekülhetett meg az egész világon végigvonuló inflációs irányzattól, vagyis a kapitalista országokat aláásó válságtól. A pénzügyminiszter beszélt a jugoszláv gazdaság „új rendszeréről”, amely „szabad kibontakozást nyújt a gazdasági erőknek”. Ez annyit jelent, hogy az amerikai kapitalisták, akik már eddig is megkaparintották Jugoszlávia gazdasági kincseit, most még olcsóbban juthatnak hozzá a jugoszláv nyersanyagokhoz. A pénzügyminiszter azt is hangsúlyozta, hogy a dinár leértékelése hozzájárult a „normális kapcsolatok megszilárdításához a termelésben”. Az UNITED PRESS amerikai hírügynökség világosan rámutat arra, hogy miképpen kell értelmezni Jugoszláviában a „normális kapcsolatok megszilárdítását a termelésben”. A dinár alacsony árfolyama újabb vonzóerőt fog gyakorolni az amerikai turistákra, minthogy a dollár vásárlóereje hatszorosára emelkedik. A tudósító beismeri, hogy a dinár leértékelése egy amerikai szakértő bizottság jugoszláviai látogatása után következett be. Ezeket a szakértőket a nemzetközi pénzalap küldte. Mint ismeretes ez az intézmény az amerikai monopoltrösztök leghatalmasabb pénzügyi szerve. A Tito kormány intézkedése megerősíti a NEW YORK HERALD TRIBUNE című amerikai lapban közölt megjegyzést: „Számunkra Jugoszlávia ragyogó üzlet, mert az ország összes gazdasági kincsei az amerikaiak rendelkezésére állnak. Minden egyes dollárért, amit Jugoszláviában elköltünk, kettőt kapunk”. A dinár leértékelése következtében az imperialisták azt remélik, hogy a titoista hóhérok hatalmának fenntartására költött minden egyes dolláron tizenkettőt keresnek. Jugoszlávia jelenlegi adóssága az USA-ban 100 millió dollár. Ez az összeg a leértékelés következtében hatszorosára emelkedett. Az uszitó