Romániai Magyar Szó, 1952. január (6. évfolyam, 1316-1342. szám)

1952-01-02 / 1316. szám

Romániai Magyar Szó J. V. Sztálin újévi üzenete a japán népnek MOSZKVA. (Agerpres). — A TASZSZ közli annak a távirat­nak a szövegét, amelyet J. V. Sztálin küldött Kiiszi Ivamotonak, a Kyodo japán hírügynökség főszerkesztőjének. KIISZI IVAMOTO URNAK, A KYODO HÍRÜGYNÖKSÉG FŐSZERKESZTŐJÉNEK TOKIO TISZTELT K­­IVAMOTO ÚR, Megkaptam hozzám intézett kérését, hogy az újév alkalmá­ból intézzek üzenetet a japán néphez. A szovjet államférfiak nem ismerik azt a szokást, hogy vala­mely állam miniszterelnöke kifejezze jókívánságait egy másik állam népének. Ennek ellenére a Szovjetunió népeinek mély ro­­konszenve a japán nép iránt, amely az idegen megszállás miatt szerencsétlen helyzetbe került, arra késztet, hogy eltérjek a szabálytól és eleget tegyek az ön kérésének. Kérem, tolmácsolja a japán népnek, hogy szabadságot, bol­dogságot és teljes sikert kívánok a hazája függetlenségéért vívott bátor harcban. A múltban a Szovjetunió népei is szenvedtek az idegen meg­szállás szörnyűségeitől, amelyekben részt vettek a japán imperia­listák is. Ezért a Szovjetunió népei teljesen megértik a japán nép szenvedéseit, mély rokonszenvet éreznek iránta és az a meggyő­ződésük, hogy a japán nép ki fogja vívni hazája újjászületését és függetlenségét, úgy mint annak idején a Szovjetunió népei is ki­vívták. Kívánom a japán munkásoknak, hogy szabaduljanak meg a munkanélküliségtől és az alacsony bérektől, a tömegfogyasztási cikkek magas árának felszámolását és sikert kívánok számukra a béke fenntartásáért vívott harcban. Kívánom a japán parasztoknak, hogy szabaduljanak meg a földtelenségtől és a földszegénységtől, a nagy adók felszámolá­sát és sikert kívánok számukra a béke fenntartásáért vívott harcban. Kívánom az egész japán népnek és értelmiségének a japán demokratikus erők teljes győzelmét, az ország gazdasági életé­nek fellendülését, a nemzeti kultúra, tudomány és művészet fel­virágzását és sikert kívánok a béke fenntartásáért vívott harcban. 1951. december 31. Tisztelettel J. SZTÁLIN A moszkvai nemzetközi gazdasági értekezlet előkészítésének visszhangja a külföldi sajtóban MOSZKVA (Agerpres). Az ACTION című francia lap a Moszkvába összehívott nemzet­közi gazdasági értekezlettel kapcsolatban a következőket írja: „Néhány hónap múlva ül össze Moszkvában a nemzetközi gazdasági értekezlet. Részt vesz­­nek az összes nyugati országok nagyiparosai­nak képviselői, akikről feltehető, hogy nem ideológiai szempontokból mennek a szovjet fővárosba. Az a céljuk, hogy a keleti orszá­gokból érkező kollégáikkal együtt megvitas­sák a kereskedelmi árucsereforgalom kiter­jesztésének lehetőségét, ami előnyös lenne Kelet és Nyugat számára. Különben számos európai nagyiparos — közöttük franciák is — már kijelentette, hogy kereskedelmet akar folytatni és helyre akarják állítani kapcsola­tait Kelettel és Kínával.“ A lap novemberi számaiban több konkrét példát sorolt fel annak bizonyítására, hogy a francia nagyiparoskörök — különösen Bou­­ches-du-Rhone tartomány nagyiparosai — nagyfokú érdeklődést tanúsítanak Nyugat-Eu­­rópa és a Kelet közötti kereskedelem helyre­állítása iránt. Az ACTION különösen kihangsúlyozza, hogy 1952-ben mind Nyugat-Európában, mind Ausztráliában gyenge gabonatermésre számítanak. A gabona és a faanyag kérdése rendkívül fontos Franciaország számára s így kétségtelen, hogy a moszkvai értekezleten ez a kérdés felmerül. A TIMES OF INDIA című lap közölte, hogy India is résztvesz a moszkvai gazdasági értekezleten. A küldöttség vezetője Vadiya ta­nár, kiváló tudós. Az értekezletet előkészítő indiai kezdeményező bizottságban résztvesz­­nek olyan kiváló személyek, mint Ratilal Na­­navati, az indiai kereskedelmi kamara alel­­nöke, D. L. Sakh, az indiai exportegyesület elnöke, Sámánt tanár és mások. Különböző országok újságjai kifejtették a nemzetközi gazdasági értekezlet céljait és feladatait, így Vadiya és Kasamby tanár az indiai lapokban közzétett nyilatkozataikban hangsúlyozták, hogy mintegy 80 ország kül­döttei vesznek részt az értekezleten és hogy azért választották Moszkvát az értekezlet színhelyéül, mert a Szovjetunió volt az első nagy ország, amely biztosította a vízumok kiadását az összes küldöttek számára, politi­kai meggyőződésre, múltbeli tevékenységre vagy nemzetiségre való tekintet nélkül. Chamberron, a nemzetközi kezdeményező bizottság főtitkára A BÉKE VÉDELMÉÉRT című folyóiratban ezt írta: „A gazdasági értekezleten való részvétel egyáltalán nem függ össze valamely politikai felfogás elfogadásához. Azt állítani, hogy az az ember, aki a kapitalista rendszert tartja a legjobbnak a világon, szocialistává váljék, vagy az, hogy a szocialistából a kapitalizmus híve lehet, azt jelentené, hogy az értekezlet eleve kudarcra van ítélve. Ilyesmire egyéb­ként senki sem gondol”. Hangsúlyozni kell, hogy a kezdeményező bizottság október 29-én Kopenhágában kiadott közleményében megvilágított számos, a nem­­zetközi gazdasági értekezlettel kapcsolatban felmerült kérdést. A közlemény megjelenése után a külföldi sajtó még élénkebben kezdett foglalkozni az értekezlet kérdésével. A LE MONDE című francia lap ezt írta: „Az értekezleten el fognak kerülni minden olyan vitát, amely a különböző gazdasági és társadalmi rendszerek érdemeire vonatkozik. Az értekezleten részvevő személyek nem kö­telesek elfogadni semmiféle javaslatot, amely­­lyel nem értenek egyet; nevükről nem törté­nik említés semmiféle határozatban, amellyel teljes egészében nem értenek egyet. Az ATLAS CONJUNCTUR című svájci gazdasági közlöny kimutatta, hogy az érte­kezlet célja közelebb hozni és a kereskedelmi kapcsolatokat kiszélesíteni Nyugat és Kelet között. A lap hozzáfűzte, hogy az előzetes értekezleten részvevő svéd megfigyelők derű­látással tekintenek az értekezlet várható ered­ményei elé. A kezdeményező bizottság tevékenységé­vel kapcsolatban a BERLINGSKE TIDENDE című dán lap ezt írta: „1952 április 3-án Moszkvában megvitat­ják a legjobb gazdasági együttműködés lehe­tőségét Kelet és a Nyugat között.“ A lap an­nak a meggyőződésnek ad kifejezést, hogy a skandináv államok képviselői részt vesznek az értekezleten. Egy másik dán lap, a POLITI­KEN, hangsúlyozta, hogy a kezdeményező bi­zottságnak sikerült olyan közös platformot ta­lálnia, amelynek alapján Kelet és a Nyugat küldöttei bizalommal találkozhatnak. „Az a lehetőség, h­ogy a küldöttek szemé­lyes kapcsolatokat létesíthetnek és eszmecse­rét folytathatnak különösen népszerű a nyu­gati körökben. A skandináv sajtó jelenti, hogy a dán és svéd ipari kereskedelem képviselői, különösen a norvég halipari szövetkezetek megbízottai tanúsítanak élénk érdeklődést az értekezlet iránt. Ugyancsak élénk érdeklődés nyilvánul meg angol, francia, belga, olasz és más nyugateu­rópai üzleti körökben, hogy megnyílik a lehe­tőség személyes kapcsolatok megteremtésére a Szovjetunió, a Kínai Népköztársaság, a népi demokratikus országok gazdasági és keres­kedelmi intézményeivel. Annál is inkább, mert néhány évvel ezelőtt még meglehetősen szo­ros kereskedelmi kapcsolat állt fenn ezen or­szágok képviselői között. Ezek a nyugati nagyiparos körök a keleti országok hagyomá­nyos szállítói voltak gépekben, ipari felszere­lésekben és egyéb cikkekben. A COTE LIBRE című belga gazdasági és pénzügyi szaklap kiemeli a moszkvai értekez­let nagy jelentőségét. Egyben rámutat arra, hogy a Nyugat és Kelet közötti kereskedelmi kapcsolatok csaknem teljes megszűnése súlyos csapást mért Nyugat-Európa gazdasági életé­re. Statisztikai adatokból kitűnik, hogy az a­­merikaiak által a nyugati kereskedelmi élet­re kényszerített korlátozás súlyos kihatással van a nyugati országok gazdasági életére. Ép­­pen ezért a lap időszerűnek találja, hogy meg­erősítsék a kereskedelmi kapcsolatokat Kelet és Nyugat között. Azt, hogy az amerikai üzleti körök is érdek­lődést tanúsítanak a moszkvai gazdasági ér­tekezlet iránt a NEW­ YORK TIMES című lap közleménye bizonyítja. Noha a lap képtelen jóslásokba bocsátkozik az értekezlet céljait illetőleg, mégis kiemeli, hogy a moszkvai megbeszélések széles lehetőségeket nyitnak a nemzetközi kereskedelmi kapcsolatok kiter­jesztésére, minthogy a Szovjetunió és Kína olyan óriási piacokkal rendelkeznek, amelyek pótolhatatlanok. Ez a két ország biztosíthatja a nyugati országok számára ipari termelésük teljes mértékben való kihasználását hosszú időre. Egy másik amerikai lap, a DALY COM­PASS azt írta, hogy amerikai üzleti körök több képviselője ragaszkodik hozzá, hogy Ba­­ruch (a hírhedt Baruch atomterv szerzője — szerk.) Moszkvába utazzék. A lap véleménye szerint az amerikai üzleti körök azért óhaj­tanak tárgyalásokat kezdeni a Szovjetunió­val, mert a két évre előirányzott fegyverke­zési programm nem orvosolhatja az USA gazdasági bajait. Másfelől az amerikai üzleti körök számot vetnek a Szovjetunió hatalmas gazdasági eredményeivel, amelyekről L. P. Berija beszélt a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 34. évfordulója alkalmából tartott jelentésében. Noha a jelentésben foglalt a­­datokat az amerikai lapok eltitkolták a köz­vélemény előtt, ezeket az amerikai üzleti kö­rök mégis ismerik. A chilei rádió jelentette, hogy Santiagoban értekezletet tartottak, amelyen résztvettek: Guillermo del Pedregal volt pénzügyminisz­ter, La Barca mérnök és más közéleti szemé­lyek. Az értekezleten hozott határozatban ki­mondották: Chile jelenlegi gazdasági helyzete megkö­veteli ,a kereskedelmi kapcsolatok kiszélesíté­sét az összes országokkal. Hogy ezt elérjük, szükséges a béke és a normális gazdasági kapcsolatok helyreállítása az összes országok között tekintet nélkül rendszerükre. Chile megbízottjának a moszkvai értekezleten olyan javaslatot kell előterjesztenie, amelynek célja a kereskedelem szabadságának előmozdítása. A külföldi sajtó közleményeiből kitűnik, hogy a kezdeményező bizottság nyilatkozatá­nak közzététele után számos országban meg­kezdték az előkészületeket a nemzetközi gaz­dasági értekezleten való részvételre. Indiában, Iránban, a skandináv országokban, a Bolgár Népköztársaságban, a Csehszlovák Köztársa­ságban, Franciaországban, Olaszországban, Argentínában és Kolumbiában már meg­ is alakították az országos kezdeményező bizott­ságokat. Számos országban már ki is jelöl­ték a küldötteket. Egyes országokban az üz­letemberek, a gazdasági szakértők, a szövet­kezeti szervezetek, a szakszervezetek és más szervezetek képviselőinek száma már túl is haladta az eredeteileg előirányzott létszámot. November 27-én Karachiban , Pakisztán fővárosában a kereskedők nagygyűlést tar­tottak, amelyen Istin Haruddin, nemzet­gyűlési tag és a nemzetközi gazdasági érte­kezlet összehívására alakult kezdeményező bizottság tagja foglalkozott a közeljövőben megtartandó moszkvai értekezlettel. A la­pok kimutatták, hogy a jelenlévők különös ér­deklődéssel hallgatták az előadót és közülük többen annak az óhajuknak adtak kifejezést, hogy részt akarnak venni az értekezleten. Az AL HADAF című libanoni lap közli, hogy több szíriai és libanoni gazdasági szervezet bejelentette, hogy részt akar venni a moszk­vai értekezleten és meg is alakította a kez­deményező bizottságot. Az értekezleten való részvétel gyakorlati előkészítésének ere­dménye az, hogy az utóbbi időben a külföldi sajtó igen élénken foglalko­zik a kereskedelmi kapcsolatok kiszélesítésé­nek kérdésével egyrészt Nyugat-Európa, Ázsia és Amerika, másrészt a Szovjetunió, a Kínai Népköztársaság és a népi demokratikus országok között. Ez a kérdés, amely különben már régen az érdeklődés középpontjában állt, jelenleg sokkal nagyobb teret foglal el az üz­­letemberek érdekeit képviselő lapokban. Csu­pán az elmúlt hónapban, a felsorolt újságokon kívül, az angol, francia, olasz, belga, iráni, egyiptomi és amerikai lapok számos cikkben foglalkoztak ezzel a kérdéssel. A lapjelenté­sek többségének fő jellemvonása az a követ­keztetés, amelyre a STAR című angol lap ju­tott. „Komoly figyelmet érdemel az a buzdítás, hogy Kelet és a Nyugat ismét megteremtse a kereskedelmi kapcsolatokat, ha másként nem, akkor legalább az 1949—1950. évi terje­delemnek megfelelően. Ez a kereskedelem mindkét fél számára előnyös mind gazdasági, mind politikai szempontból. Ez elősegíti a béke fenntartását.“ Az USA gúzsbaköti csatlósainak külkereskedelmét PARIS (Agerpres). Az összes párisi lapok közük Harrimannak, az úgynevezett „kölcsö­nös biztonsági igazgatóság“ vezetőjének fe­­nyegető tartalmú nyilatkozatát. Harriman ki­jelentette, hogy szigorúan alkalmazza azt az amerikai törvényt, amelynek alapján az ame­­rikai komány megszünteti a pénzsegély folyó­sítását mindazon országok részére, amelyek nyersanyagokat exportálnak a Szovjetunióba, vagy a népi demokratikus országokba. Harriman nyilatkozatával kapcsolatban a l‘Humanité című francia lap ezt írja: „Az Egyesült Államok kormánya számot vetett azzal, hogy a nyugati országokban, amelyeket a háborús atlanti politika gazda­sági csőddel fenyeget, egyre inkább elterjed az a gondolat, hogy a válságot elkerülhetik, ha ismét felveszik a normális kereskedelmi kapcsolatokat a keleti országokkal. Ezért az Egyesült Államok kormánya nyíltan nyomást gyakorolt csatlósaira. Azzal, hogy az USA mindenáron megakadályozza a kereskedelmi kapcsolatok kiépítését Nyugat-Európa és Ke­let között, a nyugati országokat, különöskép­pen pedig Franciaországot gazdasági össze­omlásba sodorja. A Harriman által felsorolt kimutatás nemcsak stratégiai anyagokat, ha­nem olyan anyagokat is tartalmaz, amelyeket nem használnak katonai célokra. Ebből az kö­vetkezik, hogy az USA kénye-kedve szerint bármely nyersanyagot stratégiai anyagnak minősít csak azért, hogy megakadályozza en­nek kivitelét a keleti országokba. Ezzel az intézkedéssel az USA teljesen meg akarja bé­­nítani a Nyugat és Kelet közötti kereskedel­met. Ezzel együtt jár az is, hogy az USA megtiltja csatlósainak az árubehozatalt a Szovjetunióból és a népi demokratikus orszá­gokból. Harriman nyilatkozata híven tükrözi Wa­shington gazdasági világuralomra törő politi­káját. A TASZSZ koppenhágai tudósítója jelenti, hogy Dániában szintén nagy nyugtalanságot keltett az amerikai intézkedés. Dán illetékes körök éppen ezért aggodalommal tekintenek a Dánia és a Lengyel Köztársaság között most folyó tárgyalások kimenetele elé. A LAND OG FOLK című dán lap azt írja, hogy az amerikai kormány legújabb rendelete az USA érdekében gúzsba köti a marshallizált országok külkereskedelmét. Az amerikai kormánykörök közvetlenül részt vesznek a demokráciaellenes összeesküvések és aknamunka irányításában MOSZKVA (Agerpres). A PRAVDA new­­yorki tudósítója az amerikai kormány agressziós politikájával kapcsolatban a követ­kezőket közli: „Az USA megbízottai az ENSZ közgyű­lésén kétségbeesett erőfeszítéseket tettek, hogy megmagyarázzák az „1951-es kölcsönös biztonsági törvény" elfogadásának okait. A közgyűlésen azonban a nagy nyilvánosság előtt kiderült, hogy ez a törvény összeesküvő célokat követ. A tények sorozata bizonyítja, hogy az amerikai vezetőklikk szüntelenül szervezi a kémkedési és terrorakciókat. Az USA már régen főközpontjává vált a Szovjet­unió és a népi demokratikus országok elleni összeesküvő szervezeteknek, így például Mi­­kolajcsik, a hírhedt lengyel háborús bűnös, Nagy Ferenc és Gemets Dimitrov vezetésével „nemzetközi parasztszövetség” nevű szerve­zet működik. Ugyancsak Nagy Ferenc vezeté­se alatt áll a „közép- és keleteurópai bizott­ság", amely nyíltan beismeri, hogy meg akarja dönteni a népi demokratikus országok törvényes kormányait. Az Egyesült Államok­ban a volt fehérgárdisták maradványaiból és a nácibanda volt tagjaiból titkos szervezetet alakítottak. A terroristák és kémek közvetlen segítsé­get kapnak Fordtól, az autókirálytól. Az amerikai sajtó nem titkolja, hogy a kor­mánykörök minden támogatást megadnak a népi demokratikus országokban aknamunkát kifejtő szervezeteknek. Az amerikai kormány nevetséges kísérletet tesz arra, hogy elhárítsa magától a felelősséget a Szovjetunió és a népi demokratikus országok ellen irányuló felforgató akciókért. „A menekültek" segélyező bizottsága a „NEW­ YORK TIMES"-ben és más reakciós amerikai lapokban felszántotta az amerikai kö­zönséget, hogy járuljon hozzá pénzadomá­nyaival a „menekültek" támogatásához. Ezek a „menekültek" nem egyebek, mint a népi demokratikus országokból megszökött hábo­rús bűnösök és gonosztevők. A felhívás alá­íróinak neve már önmagában véve megmu­tatja, hogy ez az egyesület az amerikai kor­mány támogatását élvező bűnszövetkezet. Az aláírók között szerepelnek: Sumner Welles, volt külügyi államtitkár; Carl Spaatz tábor­nok; Herbert Hoover volt elnök; George Marshall, a lemondott hadügyminiszter és több más amerikai hivatalos személy. Az „1951-es kölcsönös biztonsági törvény" elfogadása azt bizonyítja, hogy az amerikai kormánykörök tevékenyen részt vesznek a né­pek békéje és biztonsága ellen irányuló akna­munka irányításában. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Bucuresti, Str. Doamnei No. 1. Telefon : 5.15.26 — 3.72.52 4 Fogadás Fenjánban a RNK kikiáltásának évfordulóján FEN­IÁN (Agerpres). — A Román Nép­­köztársaság koreai nagykövetsége Fenjánban december 30-án fogadást rendezett a Román Népköztársaság kikiáltásának negyedik év­fordulója alkalmából. A fogadáson részt­vettek : Kim Du Bon, a Koreai Demokratikus Népköztársaság Nemzetgyűlése Elnökségének elnöke; Pak Hen Jen külügyminiszter, a koreai kormány több tagja, a Párt és tömeg­szervezetek képviselői, a munkások és pa­rasztok küldöttei, valamint a diplomáciai testület tagjai. A fogadás meleg baráti lég­körben zajlott le. A francia kommunista parlamenti csoport követeli a hadikiadások csökkentését PARIS (Agerpres) — A francia nemzetgyű­lés december 29-én megkezdte 1952 első két­havi költségvetési előirányzatának vitáját. A kéthavi költségvetés összege 130 milliárd frank. Az egész évi hadügyi kiadások pedig 1,292 milliárd frankra emelkednek. Raymond Guyot kommunista képviselő a parlamenti vita során kifejtette, hogy a kor­mány nem terjesztheti elő végleges formában a költségvetési tervezetet, mert az amerikai „segítségtől“ függ és azonfelül figyelembe kell vennie tengerentúli gazdáinak utasításait. Raymond Guyot, a kommunista parlamenti csoport nevében kérte a katonai kiadások csökkentését. Indítványozta továbbá, hogy Franciaországban és Észak-Afrikában ne költ­senek hadászati támaszpontok létesítésére, hadianyagokra és fegyverekre. A képviselő rámutatott arra, hogy a kor­mány az állami költségvetés 40 százalékát katonai kiadásokra akarja fordítani. Börtönnel büntetik Egyiptomban az imperialisták támogatóit KAIRÓ (Agerpres) . December 30-án Egyiptom egész területén számos antiimpe­­rialista tüntetés zajlott le. A tüntetők köve­telték, hogy a kormány érvényesítse a nép nemzeti követeléseit. A tüntetők tiltakoztak az angol és amerikai imperialisták beavat­kozása ellen Egyiptom belügyeibe és követel­ték a polgári szabadságjogok helyreállítását. Egyiptomi lapjelentések szerint több város­ban kihirdették az ostromállapotot. ★ Egyiptom minisztertanácsa december 31-i ülésén törvényt fogadott el, amelynek értel­mében megbüntetik mindazokat, akik együtt­működnek az idegen csapatokkal. A törvény rendelkezéseibe ütköző cselekményt követnek el mindazok, akik élelmiszert, ruhaneműt vagy építési anyagot juttatnak a megszálló csapa­toknak. A bünetés két évi elzárás és 1000 egyiptomi líra. Szudáni dolgozók tiltakozó távirata az angol külügyminiszterhez KAIRÓ (Agerpres) — Az AL AHRAM cí­mű egyiptomi lap szudáni tudósítója jelenti : A szudáni szervezett munkások tiltakozó táv­iratot intéztek az angol külügyminiszterhez az angol csapatok szuezi véres terrorakciói miatt. A tiltakozó távirat szövegét elküldték Egyiptom külügyminiszterének is. A távirat egyebek között ezt tartalmazza: „A szudáni dolgozók szakszervezeti szövet­sége kitartóan harcol az angol imperializmus ellen és mély felháborodását fejezi ki az an­gol csapatoknak a Szuezi-csatorna övezetében elkövetett kegyetlenkedései miatt. Azok az összeesküvések, amelyeket a nyu­gati hatalmak — élükön az Egyesült Államok­kal — szerveznek, hogy Egyiptomot függet­lenségi harcáról való lemondásra kényszerít­sék, egyre erőteljesebb ellenállásba ütköznek, mind az egyiptomi, mind a szudáni nép ré­széről. Az egyiptomi és szudáni munkások elszántan harcolnak, hogy meghiúsítsák az imperialisták terveit." Török-amerikai katonai egyezmény ISZTANBUL (Agerpres).­­ December 28- án Ankarában a török kormány és a Mar­­shall-terv ügyvezető igazgatósága három egyezményt írt alá. Az egyezmények értelmében a török kormány felhatal­mazást kap arra , hogy 163.524.000 török lírát fordítson fegyverkezésre. Ezt az összeget a török hadsereg létszámának emelésére, a hadianyagtermelés kibővítésére és katonai kiképzésre fordítják. A jelentés szerint a tö­rökországi hadiüzemek megkétszerezik ter­melésüket. A monarcho-fasiszták börtönné változtatták egész Görögországot ATHÉN (Agerpres) — A „Szabad Görögor­szág" rádióállomás jelenti, hogy 40.000 görög hazafi sínylődik kényszermunka-táborokban és börtönökben. Az Égei-tenger szigetcsoportjai valóságos kínzóhelyekké változtak. Börtönök, kínzótábo­rok és középkori erődítmények sűrű hálózata kergeti a halál karmaiba a görög népet. Bör­tönök, mindenütt börtönök, Athénben, Pire­uszban, Szalonikiben, Alexandropoliszban, Kavaliában, Dramában, Koszaniban, Szeresz­­ben, az Egina, Kefalonia, Korfu, Kréta szige­teken és Lefkaszban, Gitonban, Akronarpliá­­ban. A krétaszigeti Indzsenin erődítményben 500 politikai fogoly sínylődik. Közöttük 150-et halálra ítéltek. Az Égei-tengerben fekvő Ai­­sztratisz-szigeten 3000 hazafit tartanak fog­va. Közöttük van sok tábornok és tiszt, akik az ellenállási mozgalomban harcoltak. A de­portáltak közül 512-en tüdővészesek és a töb­bieknek nagyobb része is súlyos beteg. Koreai hadihelyzet FENJÁN­ (Agerpres) — A koreai néphad­sereg főparancsnoksága december 31-i jelen­tésében közölte: A koreai néphadsereg egysé­gei szoros együttműködésben a kínai önkén­tesekkel, folytatták a védelmi harcot és jelen­tékeny veszteséget okoztak az amerikai, an­gol és aszinmanista csapatoknak. A nyugati fronton a néphadsereg egységei kiűzték az ellenséget Szoenfendo és Tenfendo szigetekről, amelyek Korea nyugati partvidé­kén feküsznek. Eddigi jelentések szerint a néphadsereg megsemmisített két üszinmanista zászlóaljat és nagymennyiségű hadianyag bir­tokába jutott. Tenfendo sziget közelében a néphadsereg elsüllyesztett néhány hajót, a­­melyeken aszinmanista csapatok akartak el­menekül­n. December 31-én a néphadsereg légelhárító tüzérsége lelőtt két ellenséges repülőgépet, a­­melyek Muncsihon, Anben és Szukcsihon helységek békés lakosságát bombázták. 1952., január 2., szerda. MUW­­MHaiBWillKI­M A magyarországi Budaörsön felavatták Osztopenko szovjet hős szobrát Hét esztendővel ezelőtt, 1944 december 29-én a Budaörsi-út és a balatoni műút elága­zásánál a német fasiszták orvul meggyilkol­ták a szovjet hadsereg hős parlamenterét Osztopenko kapitányt. A szovjet parlamenter hősi halála színhelyén a dolgozó magyar nép örök hálája jeléül emlékművet emelt. Osztopenko kapitány­ szobrát szombaton délután ünnepélyes külsőségek között avat-­ ták fel. Nezvál Ferenc elvtárs, a budapesti Városi Tanács végrehajtó bizottságánál­ elnökhelyet­tese mondott ünnepi beszédet. „Őszinte hálát és forró szeretetet érzünk azok iránt, akik életüket adták a mi életünk­ért s akik saját vérüket áldozták azért, hogy a mi hazánkat megkíméljék — mondotta a többi között Nezvál elvtárs. — Ez a szobor, amelynek felavatására ma összegyűltünk, jel­képe a hazájához, népéhez mindig hű, fegyel­mezett és semmi áldozattól vissza nem riadó harcosnak, örök jelképe annak a hatalmas véráldozatnak, amelyet a dicső szovjet had­sereg hozott hazánk és népünk szabadságáért és függetlenségéért. — Hirdesse Osztopenko kapitány szobra a szovjet harcosok nagyszerű tetteinek emlékét, de ugyanakkor szolgáljan intő például mind­azok számára, akik ma is békés építőmunkánk és fővárosunk elpusztítására törekednek.” Nem jutottak megegyezésre az „európai hadsereg“ megalakításának kérdésében PARIS. (Agerpres). — December 30-án Párisban végetért az úgynevezett „európai hadsereg” megalakítására egybehívott érte­kezlet. A tanácskozáson részt vettek Francia­­ország, Olaszország, Belgium, Hollandia, Luxemburg és Nyugat-Németország külügy­miniszterei, hadügyminiszterei és pénzügy­miniszterei. Az értekezlet befejezése után kiadott köz­leményt igen ködösen fogalmazták meg, nyil­ván azzal a céllal, hogy elkendőzzék az érte­kezleten felmerült ellentéteket és homályba borítsák a nehézségeket. A közlemény részle­tesen foglalkozik mellékes és nem lényegbe­vágó kérdésekkel. A szakértők folytatják munkálataikat és januárban a hat állam megbízottjai újabb értekezletet tartanak. Lapjelentések szerint a legélesebb ellenté­tek egyfelől Franciaország, Olaszország és Nyugat-Németország megbízottai, másfelől a Benelux országok megbízottai között merül­tek fel. Amíg a francia, olasz és német meg­bízottak követel­ték a hadsereg céljára a kö­zös költségvetés kidolgozását és az elvi je­lentőségi kérdések eldöntését többségi szava­zattal, a Benelux országok megbízottai —­­akik joggal tartanak attól, hogy nagyobb partnereik legázolják őket — erélyesen köve­telik, hogy minden kormány saját maga gon­doskodjék az „európai hadsereg” rendelkezé­sére bocsátott csapatok pénzeléséről. A Bene­lux országok megbízottai ragaszkodtak to­vábbá ahhoz, hogy a hadsereg kérdésébek­ tartsák fenn a vétó­jog érvényességét. Még a reakciós francia sajtó sem tudja el­titkolni a párisi értekezleten felmerült nehéz­ségeket, így a „Figaro” című lap komoly ne­hézségekről ír, amelyek útját állják az „eu­rópai hadsereg” megalakításának. Befolyási övezetekre osztották fel Líbiát az imperialisták MOSZKVA. (Agerpres).­­ Az „Izvesztyia” Líbia „függetlenségének” kikiáltásával kap­csolatban a következőket írja : „Líbia Olaszország északafrikai gyarmata volt. Ennek az országnak a kérdését már több­ször tárgyalták az ENSZ közgyűlésén. A köz­gyűlés 5. ülésszakának a szovjet küldöttség Líbia lakossága érdekeinek szem előtt tartá­sával azt indítványozta, hogy alakítsanak egy egységes és független államot; a független­ség kikiáltásától számított 3 hónapon belül vonják vissza az összes idegen csapatokat és számolják fel az ország területén lévő összes hadászati támaszpontokat . Az amerikai és angol többség nyomására azonban a közgyűlés elutasította a szovjet javaslatot és úgy döntött, hogy Libia függet­­­lenségét 1952 januárban mondják ki. Libia függetlensége kikiáltásának elhalasztása csu­pán azzal magyarázható, hogy az ENSZ meg­kerülésével az amerikai, angol és francia im­perialisták alkuba bocsátkoztak befolyási öve­zetük felosztására. Úgy egyeztek meg, hogy Líbiát az imperia­lista hatalmak hídfőjükké és­­ ágyútöltelék­­tartalékká alakítják. A burzsoá sajtó közli, hogy Líbiának de­cember 24-én kimondott „függetlensége” után ennek az országnak a hadászati támaszpontjai továbbra is a nyugati hatalmak rendelkezé­sére állnak. A Cirenajkában állomásozó an­gol csapatok még „bizonytalan ideig” ott maradnak. Franciaország szintén több repülő­teret tart fenn Líbiában. Az amerikai kor­mány pedig bejelentette, hogy továbbra is igényt tart Nilus líbiai repülőtérre. A hadászati támaszpontok fenntartása ékes­szólóan bizonyítja, miképpen képzelik el az amerikai, angol és francia imperialisták Líbia függetlenségét. Tiparul: Combinatul Poligrafic „CASA SCANTEII" — Piata Scanteii. A dinár leértékelése következtében Százmillió dollárról 600.QOD.QOD dollárra emelkedett Jugoszlávia amerikai adóssága BELGRÁD (Agerpres). — Mint megírtuk, a fasiszta Tito klikk amerikai gazdái paran­csára egyhatodára csökkentette a dinár ér­tékét a dollárral, az angol fonttal és más kapitalista országok pénzegységeivel szem­ben. Az ASSOCIATED PRESS nevű amerikai hírügynökség ezzel kapcsolatban megálla­pítja : A jugoszláv pénzegység leértékelése követ­keztében az az amerikai áru, amely eddig 10 dollárba került és Jugoszláviában 500 dinárt kellett érte fizetni, 1952 január 1- től 3000 dinárba kerül. Azok a jugoszláv ter­mékek pedig, amelyeket például 300 di­nárért vagy 6 dollárért adtak el, a pénzleérté­kelés következtében egy dollárral vásárolha­tók meg. Az amerikaiak által a fasiszta Tito klikkre kényszerített intézkedés messze túlhaladja azokat az arányokat, amelyeket 1949 szep­temberében a marshatizált országoknak írt elő a Wall­ Street. A titoista pénzügyminiszter hallatlan sze­mérmetlenséggel kijelentette, hogy ez az in­tézkedés egy részét képezi Jugoszlávia gaz­dasági és stabilizációs programmjának. Kény­telen volt azonban beismerni, hogy Jugosz­lávia sem menekülhetett meg az egész vilá­gon végigvonuló inflációs irányzattól, vagy­is a kapitalista országokat aláásó válság­tól. A pénzügyminiszter beszélt a jugoszláv gazdaság „új rendszeréről”, amely „szabad kibontakozást nyújt a gazdasági erőknek”. Ez annyit jelent, hogy az amerikai kapitalisták, akik már eddig is megkaparintották Jugosz­lávia gazdasági kincseit, most még olcsóbban juthatnak hozzá a jugoszláv nyersanyagok­hoz. A pénzügyminiszter azt is hangsúlyozta, hogy a dinár leértékelése hozzájárult a „nor­mális kapcsolatok megszilárdításához a ter­melésben”. Az UNITED PRESS amerikai hírügynök­­ség világosan rámutat arra, hogy miképpen kell értelmezni Jugoszláviában a „normális kapcsolatok megszilárdítását a termelésben”. A dinár alacsony árfolyama újabb vonzóerőt fog gyakorolni az amerikai turistákra, mint­hogy a dollár vásárlóereje hatszorosára­ emelkedik. A tudósító beismeri, hogy a dinár leértéke­lése egy amerikai szakértő bizottság jugosz­láviai látogatása után következett be. Ezeket a szakértőket a nemzetközi pénzalap küldte. Mint ismeretes ez az intézmény az amerikai monopoltrösztök leghatalmasabb pénzügyi szerve. A Tito kormány intézkedése megerő­síti a NEW YORK HERALD TRIBUNE című amerikai lapban közölt megjegyzést: „Számunkra Jugoszlávia ragyogó üzlet, mert az ország összes gazdasági kincsei az amerikaiak rendelkezésére állnak. Minden egyes dollár­ért, amit Jugoszláviában elköl­tünk, kettőt kapunk”. A dinár leértékelése következtében az im­perialisták azt remélik, hogy a titoista hó­hérok hatalmának fenntartására költött min­den egyes dolláron tizenkettőt keresnek. Ju­goszlávia jelenlegi adóssága az USA-ban 100 millió dollár. Ez az összeg a leértékelés következtében hatszorosára emelkedett. Az uszitó

Next