Romániai Magyar Szó, 1952. június (6. évfolyam, 1445-1469. szám)

1952-06-01 / 1445. szám

Romániai Magyar Szó NEMZ A francia kormány a fasizmus útján Ridgway pestis­tábornok bevonult Paris­ba... Ugyanaznap írták alá a francia főváros­ban az „európai hadseregre“ vonatkozó szer­ződést, amelynek értelmében nyugatnémet, francia, olasz, belga, holland és luxemburgi katonai egységeket helyeznek Ridgway pa­rancsnoksága alá és a csapatok „küldetésére“ jellemző, hogy megérkezésekor az amerikai tábornok kijelentette az újságírók előtt: a tá­volkeleti harctéren szerzett tapasztalatai rend­kívül hasznosak lesznek számára Európában. A Francia Kommunista Párt felhívására az egész francia nép már napokkal ezelőtt fel­háborodott tiltakozását fejezte ki a koreai gyermekek, asszonyok és öregek gyilkosá­nak, a baktériumháború amerikai vezérének a francia fővárosba vató jövetele ellen. A gyárakban a munkások tiltakozó nagygyűlé­seket tartottak. Amint közeledett Ridgway megérkezésének napja, egyre nagyobb mé­reteket öltött a népi mozgalom. A francia Pinay kormány, amely eddig is hajbókolva teljesítette amerikai gazdái parancsait, két­ségbeesetten próbált gátat vetni a nép fel­háborodásának, tömeges letartóztatásokkal igyekezett megfélemlíteni a francia munkás­­osztályt. A párisi imperialista­ bérencek — ges­­tapo mintára — elsősorban a kommunisták ellen fordultak; letartóztatták André Stil elv­társat, a l‘HUMANITÉ főszerkesztőjét, a Francia Kommunista Párt Központi Bizottsá­gának tagját. Ezt a banditatettet azzal az ürüggyel hajtották végre, hogy André Sír­ cikket írt, amelyben tiltakozó tüntetésre hívta fel Paris lakosságát a koreai nép hóhérának a francia fővárosba érkezése ellen. Alig egy nappal Ridgway megérkezése után, kedden éjjel a francia rendőrség elkobozta a l‘HU­­MANITÉ és a LIBERATION lapokat. Mind­ezen az intézkedések azonban legkevésbbé sem tudtak gátat vetni a népakarat megnyil­vánulásának. A legutóbbi napok terrorintézkedéseinek betetőzéséül, a francia kormány szerdáról­­csütörtökre virradó éjjel letartóztatta a fran­cia nép szeretett fiát, Jacques Duclost. Ezzel ország-világ előtt leleplezte mit ér a nyugati „demokráciában“ a sokat hangoztatott „kép­viselői mentelmi jog” és szólásszabadság. Duclos elvtársat azon a napon tartóztatták le, amikor Páris lakossága bátran szembenézve a francia rendőrpribékek puskacsöveivel, han­gosan hallatta szavát Ridgway megérkezése ellen. A FRANCE PRESSE hírügynökség sze­rint több mint húszezer rendőrt mozgósított a francia kormány a tüntetők szétzavarására. Ez azonban a késő éjtszakai óráig sem sike­rült. Ridgway tehát bevonult Párisba. De az amerikai imperialisták ezúttal ismét meggyő­ződhettek arról, hogy őrült háborús terveik­ben sem számíthatnak a francia népre. Ezt maga Ridgway is érezhette már megérkezése pillanatában. — „Ridgway, csukd be kívülről az ajtót!“ — kiabálta a tömeg, amikor megpillantotta a pestis­tábornok autóját. Egész Parisban, kezd­ve a Saint-Lazare állomások kerületétől, Quartier Latinig, s a központi nagykörűin­ken, a lakosság felháborodottan tüntetett az „európai hadsereg" és Ridgway ellen. Vér folyt aznap Páris utcáin. A kormány rendőr­pribékjei belelőttek a tömegbe, megölték Bá­laid Vasin négygyermekes munkást, többeket pedig megsebesítettek. Sok helyen komoly összetűzésekre került sor a rendőrség és a tüntetők között. Alig néhány órával Ridgway Párisba érke­zése után tehát véráldozatot kellett hoznia a francia népnek. André Stil és Jacques Duclos letartóztatása, a demokratikus lapok elkobzá­sa, a tömegek elleni fegyveres támadás Íme egy-egy apró állomása annak az útnak, ame­lyen a francia kormány, amerikai parancsra, a fasizmus felé halad. A francia nép azonban méltó választ ad Pinay rendőrpribékeinek, Ridgway-nek és az amerikai imperialistáknak. „A fasizmus nem fog felülkerekedni!“ jelszóval egész Francia­­ország területén mind nagyobb méreteket öltenek a tüntetések, sztrájkok. Péntekig több mint ezer munkahelyen léptek sztrájkba a francia dolgozók, tiltakozásul Ridgway Párisba érkezése ellen és kö­vetelték Jacques Duclos elvtárs azonnali sza­­badonbocsátását. Nizzában huszonegy válla­lat munkásai léptek sztrájkba. Montrousane­­ban 24 órás általános sztrájkot hirdettek a dolgozók. Versaillesben szintén nagy tünte­tésekre került sor. Marseillesben, Lyonban, Cannesban, Toulouseban, Privesben és sok más francia városban tiltakozott a lakosság a kormány fasiszta intézkedései ellen. Rid­gway saját szemével győződhetik meg arról: a francia népet a legféktelenebb fasiszta terror sem akadályozhatja meg abban, hogy meg­védje becsületét. Az elkövetkező napokban, Duclos elvtárs kiszabadításáért egyre magasabbra fognak csapni a tüntetések hullámai. Ridgway vere­séget szenvedett Távol-Keleten, de Európában sem lesz több szerencséje. A demokratikus erők nagy sikere az olaszországi választásokon Május 25. és 26-án zajlottak­ le Közép- és Dél-Olaszországban a községi választások, amelyeket a nyugati reakciós körök a jövő­évi általános választások „főpróbájának“ te­kintenek. A legutóbbi általános választásokat 1948-ban tartották, amikor De Gasped ke­reszténydemokrata pártja hallatlan terror kö­zepette megkaparintotta a szavazatok többsé­gét, átvette a kormányzást és bekapcsolta az országot az imperialisták háborús terveibe. Az elmúlt néhány év alatt azonban az olasz nép mindinkább ráeszmélt a valóságra, ráeszmélt arra, hogy miféle „védelmet” je­lent De Gasperi népellenes politikája az or­szág békéjére. A múlt évi északolaszországi községi választások már megmutatták, hogy az olasz nép békét akar és kész harcolni ér­te. Az idei községi választásokat óriási érdek­lődés előzte meg, hiszen sokmillió dél- és kö­zépolaszországi lakos járult az urnák elé; szavazataikat egyesítve az északolaszországi lakosság szavzataival általános képet adhat­tak az olasz nép hangulatáról. A vasárnap lezajlott választások legjelleg­zetesebb vonása De Gasperi pártjának súlyos veresége volt. Csaknem minden városban vagy helységben, a kereszténydemokraták óriási veszteségeket szenvedtek az 1948-as választásokhoz viszonyítva. De Gasperi az amerikaiak olasz főbérence s így veresége az olasz községi választásokon elsősorban az amerikai imperialisták számára jelent csatta­nó pofont. Rómában például a keresztényde­mokraták közel 200.000 szavazatot vesztettek az 1948-as választásokhoz viszonyítva. De Gasperi pártjának súlyos veresége igen nagy jelentőségű. Elsősorban is megmutatja az olasz tömegek öntudatának magas fokát, azt, hogy elszántan harcolnak De Gasperi népel­lenes politikája és az ország újrafelfegyver­­zése ellen. A vasárnapi községi választások világosan és félreérthetetlenül megmutatták, hogy az olasz kormány tagjainak nyilatkozatai és a „népük nevében” tett különböző vállalásai­k— akár az „európai hadsereg“-gel, akár a német „általános szerződés"-sel kapcsolatban — fa­batkát sem érnek. De Gasperi a „vörös vesze­delem“ rég elcsépelt frázisaival próbálta a választásokat megelőző napokban az olasz nép figyelmét elterelni saját népellenes po­litikájáról, amellyel az országot az amerikai imperialisták oldalán egy újabb világháború­ba igyekszik sodorni. Az olasz nép megadta a méltó választ De Gasperi-nak és amerikai gazdáinak. Terniben, La Sveziában, Sóstó­ban, Szirakuszában, Eunában és számos más községben, a demokratikus blokk, élén a Kommunista Párttal, megszerezte a szava­zatok többségét. Rómában például a demo­kratikus erők, az 1948-as választásokhoz vi­szonyítva, közel 100.000 szavazatot nyertek. Az olasz községi választásokat a kormány­párt részéről kifejtett megfélemlítés, terror és sorozatos csalás jellemezte. A Palermo mel­letti Villalta -városkában például a keresz­ténydemokrata „jelöltek“ megtámadtak két kommunistát, súlyosan megsebesítették az egyiket. Hogy Rómában mindenképpen elke­rüljék a vereséget, a Vatikán sokszáz papot hozatott fel a fővárosba, hogy hamis válasz­tóigazolványokkal, több szavazatot adjanak le a kereszténydemokrata pártra, így például kiderült, hogy a papok sok helyen elhunyt rendtársaik nevében szavaztak. Az ilyen és ehhez hasonló esetek százszámra fordultak elő, a vasárnapi választások során. Annál na­gyobb eredmény, annál lelkesítőbb az a tény, hogy az olasz demokratikus erők mindezek ellenére nagy sikert értek el, a keresztény­­demokraták pedig, a terror, a csalások, a Va­tikán nyílt beavatkozása ellenére, súlyos veszteséget szenvedett. Az UNITED PRESS — reakciós amerikai hírügynökség — bánato­san jegyzi meg: „De Gasperi keresztényde­mokrata pártja olyan fontos városokban mint Róma, Boni, Foggia, Nápoly vereséget szen­vedett". A kereszténydemokratákkal szövetkezett jobboldali szociáldemokraták szintén veresé­get szenvedtek. Másik szembetűnő vonása a vasárnapi köz­ségi választásoknak, a fasiszták előretörése volt néhány városban. Ez De Gasperi politi­kájának egyenes következménye volt. Miköz­ben az olasz kormány páratlan terrort gya­korolt a demokrata elemekre, ugyanakkor el­tűrte, hogy a fasiszták egyre hangosabban hallassák szavukat. De Gasperi kommunista­ellenes szólamokkal remélt híveket szerezni, a valóságban azonban szavazatainak száz­ezreit veszítette el. De Gasperi pártjának súlyos veresége, va­lamint a demokratikus erők nagy előretörése volt a vasárnapi olasz községi választások fő jellegzetessége. Az olasz nép újra hallatta szavát a béke és a demokrácia ügye mellett, az amerikai imperialisták és bérenceik hábo­rús tervei ellen. Az olasz kormánynak egyre nehezebb lesz a világ előtt az „olasz nép ne­vében" beszélni. Ma már mindenki előtt vi­lágos, hogy az amerikai imperialisták Olasz­országban teljes kudarcot vallottak keresz­ténydemokrata szekértolóikkal. Az olasz községi választások új győzelmet jelentenek a békéért küzdő embermilliók szá­mára. Palmiro Togliatti elvtárs, az Olasz Kommunista Párt főtitkára a választások után adott nyilatkozatában a választási győ­zelem kiteljesítésének feladatairól szólva, a következőket mondotta: „Nyomban munkához látunk, hogy meg­erősítsük az elért eredményeket, amelyek mindnyájunkban megszilárdították az olasz népbe és fejlődőképességébe vetett hitünket; egyre határozottabban igényeljük azt a jo­gunkat, hogy az ország egyetlen és igazi urai legyünk“. A bonni dollár­bérencek népárulása Adenauer, a nyugatnémet bábkormány kan­cellárja aláírta Bonnban az imperialistákkal, a militarista új háborút előkészítő „általános szerződést“. Maga az aláírás „szertartása” is megmutatta, kinek a nevében beszél Ade­nauer és milyen mértékben támaszkodhat a népre. A sajtójelentésekből kitűnt, hogy a bonni kormány belügyminisztere, Lehr, több­ezer rendőrt sorakoztatott fel az épület körül, hogy megakadályozza a német nép esetleges „örömnyilvánítását“. A város úgy festett, mintha ütközetre készülne. Ebben a hangulat­ban írta alá Adenauer a Nyugat-Németor­­szág népe teljes igábahajtását, kiszolgáltatá­sát az amerikai imperialisták háborús tervei­nek. Egy nappal az „általános szerződés" aláírása után pedig Adenauer újabb lépéssel vitte előre a nyugati militaristák készülődé­seit: az amerikaiak nyugateurópai csatlósai­val együtt aláírta az úgynevezett „európai védelmi közösség“ megalakítására irányuló szerződést, amelyben a bonni kormány vál­lalkozik arra, hogy Nyugat-Németország né­pét ágyútöltelékként szállítsa az amerikai imperialistáknak. Az imperialisták lázas sietsége, amellyel a szerződéseket aláírták, érthető, ha tekintet­be vesszük milyen hatalmas visszhangot kel­tett a nyugati hatalmakhoz intézett legújabb szovjet jegyzék az egész világon. A szovjet kormány ismét kinyilvánította, hogy a népet a lehető leghamarabb igazi békeszerződéshez kell juttatni és lehetőséget kell teremteni ar­ra, hogy általános választások keretében sza­badon nyilváníthassa ki akaratát. Másik fontos tényezője az imperialisták lá­zas sietségének a német nép egyre fokozódó ellenállása volt. Egyre több hang szólalt fel az „általános szerződés“ aláírása ellen, egy­re szélesebb rétegek kapcsolódtak be e szer­ződés elleni harcba. Hogy az imperialisták­nak eszük ágában sincs az egységes, békés és független Németország megteremtéséhez hozzájárulni, ez kitűnt a Német Demokratikus Köztársaság tájékoztatási minisztériumának közleményéből. A közlemény feltárta, hogy a nyugati imperialisták és bonni bérenceik szé­leskörű kémhálózatot akartak kiépíteni a NDK területén. Még jóformán meg sem szá­radt a tinta az „általános szerződés" okmá­nyán és Adenauer még az eddiginél is aláza­tosabban siet teljesíteni az amerikaiak paran­csait. Nyugat-Németországból szabotőröket csempésznek be a NDK területére azzal a fel­adattal, hogy robbantsák fel a gyárakat, mér­gezzék meg a kutakat, öljék meg a demokra­tikus szervezetek vezetőit, stb. Az „általános szerződés“ aláírásával Ade­nauer és társai magukra vonták az egész német nép haragját. „A militarista külön ál­talános szerződés — mutat rá a NDK tájékoz­tatási minisztériumának közleménye — a legnagyobb veszélyt jelenti a békére és köz­vetlenül fenyegeti köztársaságunkat. A re­­vansvágyó militarista politikusoknak ez az összeesküvése az egész német nemzet életét és létét fenyegeti­. A nyugati imperialisták az „általános szer­ződés” aláírásával újabb lépést tettek a Wehr­macht újjáélesztése, a náci Németország „re­habilitálása“ felé. Az „általános szerződés“ aláírása nem vál­tott ki nagy lelkesedést még a nyugateurópai reakciós körökben sem. Mint ahogy az UNI­TED PRESS hírügynökség jelentette Edouard Herriot, a francia radikális-szocia­lista párt vezetője, felhívta a figyelmet arra a veszélyre, amelyet a német militarizmus újjáélesztése jelent. A nyugati relációs körök egyre nagyobb aggodalommal figyelik a né­metországi eseményeket. Érzik, hogy hamaro­san eljön az az idő, amikor számot kell ad­­niok népeik előtt minden cselekedetükről. Né­hány nappal ezelőtt az INFORMATION című fracia lap így írt: „A német fasiszta erők új­jáélesztése felveti azt a kérdést, vájjon egy napon nem fognak-e ezek előre nem látott és.... veszedelmes szerepet játszani...?” A francia PROGRES DE LYON című újság így próbálja „eloszlatni“ olvasóinak az „általá­nos szerződés“-sel kapcsolatos aggodalmát: „Egyelőre csak egyszerű aláírásról van szó, amelyet még ratifikálni kell..." Nincs okunk örülni“ — állapítja meg a nyugatnémet FRANKFURTER ABENDPOST, majd hozzá­teszi: „Mindent el kell követni, hogy tárgya­lások induljanak meg Kelet és Nyugat kö­zött“. És miközben a nyugateurópai reakciós körök azon tanakodnak, vájjon helyes-e aláírni az „általános szerződést", a német nép hatal­mas tüntetésekkel hozza az imperialisták tu­domására, hogy meg fogja hiúsítani a szer­ződés pontjainak gyakorlati alkalmazását. Münchenben 150.000 főnyi, Nürnbergben 80 ezer főnyi tömeg tüntetett Adenauer háborús különbéke-szerződése ellen. A NEW­ YORK TIMES beismeri: „Az Adenauerrel kötött különszerződés aláírásától a ratifikálásig még hosszú az út“. A tüntetések élén a Német Kommunista Párt vezette munkásosztály halad. A német néphez intézett felhívásában a Német Kom­munista Párt kijelenti: „A militarista „általános szerződés" Né­metország és Európa békéje ellen irányul. Ezért a kommunisták az összes német haza­fiak élére állnak és minden erőfeszítést meg­tesznek, hogy felszámolják a militarista „ál­talános szerződést“, kivívják a német béke­­szerződést, amely biztosítja népünk nemzeti egységét, demokratikus függetlenségét és ez­zel Európa békéjét. Elérkezett az ideje, ami­kor a német népnek saját kezébe kell vennie sorsát, hogy kivívja a békeszerződést, amely majd biztosítja népünk megmentését és nem­zetünk létét!"­ ETKÖZI SZEMLE A békeharc jegyében kezdődött meg az Izraeli Kommunista Párt XI. kongresszusa TEL-AVIV. (Agerpres).­­ Május 29-én megkezdődött Tel-Avivban az Izraeli Kom­munista Párt XII. kongresszusa. A kongresz­­szuson a küldötteken kívül meghívott vendé­gek is résztvesznek. A küldöttek egyhangúlag beválasztották a kongresszus díszelnökségébe a Szovjetunió Kommunista (b) Pártja Központi Bizottsága Pontbürójának tagjait, élükön J. V. Sztálin elvtárssal, valamint a többi testvéri kommu­nista pártok vezetőit. A kongresszust megnyitó beszédében, Wil­­ner elvtárs, az Izraeli Kommunista Párt Köz­ponti Bizottságának titkára hangsúlyozta, hogy az Izraeli Kommunista Párt megerő­södve jelentkezik XII. kongresszusán. „Jelen­leg — mondotta a szónok — a párt legfőbb feladata a békeharc és ezért a Kommunista Párt azt a célt tűzte ki maga elé, hogy kira­gadja Izraelt az imperializmus táborából. Izrael népe nem hajlandó a Wall­ Street érde­keit szolgálni. A béke tábora sokkal erősebb a háború táboránál. Nem szabad megfeled­keznünk Sztálin elvtárs megállapításáról, hogy a harmadik világháború elkerülhető. Követeljük az amerikai pestis­tábornok pa­rancsára letartóztatott Jacques Duclos elvtárs szabadonbocsátását! Követeljük helyezzék szabadlábra Fuad Nassart, a Transzjordániai Kommunista Párt KB főtitkárát, a transzjordániai nép vezető­jét!” A kongresszus részvevői egyhangúlag he­lyeselték Vilner elvtárs következő szavait: „Le Ben Gurion kormányával — az éhínség és az elnyomás kormányával!“. Vilner elvtárs leszögezte, hogy a Kommu­nista Párt Lenin és Sztálin tanításaiból me­ríti erejét. „A párt ereje — mondotta — az internacionalizmusban és a Szovjetunió iránti odaadásában áll.” Ezután E. Vilenszka, az Izraeli Kommu­nista Párt Központi Bizottságának tagja fel­olvasta a testvéri kommunista pártoknak a XII. kongresszushoz intézett üdvözlő távira­tait. A SZOVJETUNIÓ KOMMUNISTA (B) PÁRTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK TÁVIRATA „Testvéri üdvözletünket küldjük és jókíván­ságainkat tolmácsoljuk az Izraeli Kommu­nista Párt XII. kongresszusának munkála­taihoz.” A SZOVJETUNIÓ KOMMUNISTA (b) PÁRTJÁNAK KÖZPONTI BIZOTTSÁGA A Szovjetunió Kommunista (b) Pártja Központi Bizottságának üdvözlő táviratát vi­haros tapssal fogadták a kongresszus részve­vői és hosszasan éljenezték Sztálin elvtár­sat. Felolvasták ezután a Kínai Kommunista Párt, a Francia Kommunista Párt, az Ame­rikai Kommunista Párt, a Görög Kommunis­ta Párt, a Marokkói Kommunista Párt, a Német Szocialista Egységpárt, a Lengyel Egyesült Munkáspárt és más testvéri pártok részéről érkezett üdvözlő táviratokat. A kongresszus táviratot intézett a francia kormányhoz és erélyesen tiltakozott Jacques Duclos letartóztatása ellen és követelte azon­nali­­szabadonbocsátását. A kongresszus folytatja munkálatait. 4 VARSÓ A lengyel közvélemény mély felháborodás­sal szerzett tudomást Jacques Duclos tör­vénytelen letartóztatásáról. A lengyel fővárosban több mint 5 ezer em­ber gyűlt össze a politechnikai intézetben, hogy tiltakozzék a francia reakció példátlan provokációja ellen. W. Klosziewicz, a szak­­szervezetek központi tanácsának elnöke a gyűlésen kiemelte a békéért és hazája sza­badságáért küzdő francia nép bátor harcát az amerikai megszállással szemben. Felszólal­tak még­ Leon Kruczkowski, a lengyel Író­szövetség elnöke és W. Ocepka, a lengyel if­júsági szövetség központi vezetőségének fő­titkára. A jelenlévők hosszasan éltették a Francia Kommunista Pártot és ezt kiáltották : „Takarodjék Ridgway, a koreai hóhér!“ „Követeljük Jacques Duclos elvtárs szabadon­­bocsátását“! A gyűlésen tiltakozó határozatot fogadtak el a francia rendőrség terrorakciója ellen. PRAGA PRAGA (Agerpres). — A „Rude Pravo” című lap május 30-án közölte a Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottságának tiltakozását a Francia Kommunista Párt ül­dözése ellen. A lap ugyanakkor „A francia kormány fasiszta akciója“ címmel vezércik­ket közöl, amely többek között a következő­ket mondja: „A Csehszlovák Köztársaság dolgozói meg­bélyegzik a francia hatóságok fasiszta ak­cióját és csatlakoznak az egész világ dolgo­zóinak tiltakozó szavához: El a kezekkel Jacques Duclosról, a francia nép hősies fiá­ról! Szabadságot a békéért és demokráciáért harcoló összes francia hazafiaknak !“ A „Rude Pravo" közölte a csehszlovák dolgozóknak Jacques Duclos letartóztatása ellen rendezett nagygyűléseken hozott tilta­kozó határozatát. BUDAPEST BUDAPEST (Agerpres). — Jacques Duc­los letartóztatása hatalmas felháborodást váltott ki a Magyar Népköztársaság dolgo­zói körében. A vállalatokban és intézmények­ben tiltakozó gyűléseket­­tartanak. A Ma­gyar Békevédelmi Tanács, a Magyar Jogá­szok Szövetsége, a Szakszervezeti Tanács, a Dolgozó Ifjak Szövetségének Központi Bi­zottsága és más tömegszervezetek tiltakozó táviratokat küldtek a francia kormánynak. Rákosi Mátyás elvtárs, a Magyar Dolgo­zók Pártja Központi Vezetősége nevében a Francia Kommunista Párt Központi Bizottsá­gához intézett táviratában a következőket írja: „A Magyar Dolgozóik Pártja és az egész magyar nép mélységes felháborodással érte­sült a Francia Kommunista Párt vezetője, Jacques Duclos elvtárs letartóztatásáról. Az amerikai imperialista megszállók és francia lakásaik e gyalázatos orvtámadása merény­let a francia munkásosztály, Franciaország függetlensége, a béke ügye ellen. A magyar dolgozó nép egy emberként til­takozik a francia nép nagy fiának­ és sza­badságharcosának letartóztatása ellen. A Magyar Dolgozók Pártja a legteljesebb szo­lidaritásáról biztosítja nagy francia testvér­pártunkat s teljes győzelmet kíván a hősi harchoz, melyet Franciaország függetlensé­géért, demokratikus szabadságáért és a bé­kéért vív”. SZÓFIA SZÓFIA (Agerpres). — Az egész bolgár nép mély felháborodással értesült a francia rendőrség fasiszta módszereiről, Jacques Duclosnak, a francia nép szeretett fiának, a Francia Kommunista Párt titkárának letar­tóztatásáról. A Bolgár Népköztársaság fővárosának ipa­ri vállalataiban, a „Georgi Dimitrov“ moz­dony- és vagongyárban, az „Ernst Thael­­mann" textilüzemben, a „Vaszilij Kolarov“ villamosipari művekben és sok más vállalat­ban a dolgozók nagygyűlésen fejezték ki til­takozásukat Jacques Duclos elvtárs üldözé­se ellen. A Bolgár NK fővárosának dolgozói a fran­cia kormányhoz intézett tiltakozó táviratuk­ban követelték Jacques Duclos és André Stil elvtársak azonnali szabadon bocsátását. A bolgár sajtó szintén erélyes hangon til­takozik Jacques Duclos letartóztatása ellen. A „Rabotnicseszko Delo“ című lap ezt írja: „Letartóztatták Jacques Duclos elv­társat. A francia kormány ezt a fasiszta in­tézkedést a katonai „általános szerződés“ megkötése után néhány nappal hajtotta vég­re és 24 órával azután, miután a francia külügyminiszter bejelentette az úgynevezett „európai védelmi közösség“ megalakítását. Jacques Duclos elvtársnak, a Francia Kom­munista Párt kiváló harcosának letartózta­tása egybeesett a hóhér Ridgway, a pes­tistábornok Párisba érkezésével. Azonban Franciaország — Henri Martin és Raymonde Dieu országa, a béke és a szabadság országa — kiszabadítja a fasisz­ták karmaiból Jacques Duclost, Maurice Tho­­rez bátor fegyvertársát­, TIRANA Jacques Duclos elvtárs letartóztatása mély felháborodást váltott ki az albán nép köré­ben. A Zeri i Popullit című lap leszögezi, hogy André Stil, majd Jacques Duclos letartóz­tatása gyalázatos fasiszta provokáló akció. „Az albán nép — írja a lap — szolidari­tását fejezi ki a francia néppel a háború és az amerikai megszállás ellen vívott harcá­ban. Az albán nép felemeli tiltakozó szavát és követeli Jacques Duclos elvtárs szabad­­lábra helyezéséb­őn. A Baskimi című lap hangsúlyozza, hogy Jacques Duclos letartóztatása a francia kor­mány rothadtságát, gyengeségét és amerikai gazdáitól való teljes függőségét bizonyítja. ROMA ROMA (Agerpres). — Az olasz parlament kommunista csoportja a következő táviratot intézte a francia nemzetgyűlés kommunista csoportjához : „Az olasz kommunista képviselők testvéri szolidaritásukat fejezik ki a demokráciáért, a fasizmus ellen hősiesen harcoló Jacques Duclos elvtárssal, aki ellen a háborús uszí­tók hallatlan provokáló akciót követtek el Határozottan tiltakozunk a nép képvise­lőivel szemben alkalmazott törvénytelen int­­éz­kedések ellen és helyeseljük a franca kommunista képviselők akcióit a független­ségért és a békéért vívott harcban”, BRÜSSZEL BRÜSSZEL (Agerpres).­­ A belga de­mokratikus szervezeek erélyesen tiltakoz­nak Jacques Duclos, André Stil és más­­francia békeharcosok törvénytelen letartóz­tatása miatt. A „Drapeau Rouge“ című lap jelenti, hogy egymásután érkeznek a francia ható­ságok terrorakciója elleni tiltakozások Fran­ciaország brüsszeli nagyköve­tségéhez. A Charleroi-i „Assaisse“ üzem munkásai táviratot intéztek a Francia Köztársaság elnökéhez és szolidaritásukat fejezték ki Jacques Duclos elvtárssal. A munkások kö­vetelték Jacques Duclos azonnali szabadon­bocsátását. A belga haladószellemű írók egy csoport­ja a l’Humaniité szerkesztőségéhez intézett táviratában közösséget vállalt Jacques Duc­los elvtárssal. OSLO OSLO (Agerpres.) — A FRIHETEN című lap közli a Norvég Kommunista Párt tit­kárságának Franciaország oslói nagykövet­ségéhez intézett átiratátt, amely a következő­képpen hangzik: „Mély felháborodással szereztünk tudo­mást a francia nép két hűséges fiának, Jacques Duclos és Andre Stil letartóztatá­sáról. „Bűnük” abban áll, hogy kifejezték a békeharcosok akaratát éspedig azt, hogy Ridgway baktériumtábornok hagyja el Fran­ciaországot és Európát. Duclos elvtársat, a parlament tagját, mentelmi jogának ellenére tartóztatták le. A Norvég Kommunista Párt kifejezi kö­­zösségvár­atását a francia nép harcával Ridgway ellen és szolidaritást vállal a fran­cia népnek a békéért, a szabadságért és nemzeti függetlenségért vívott harcával Csatlakozunk a francia néphez, követeljük Jacques Duclos és Andre Stil és mindazok­nak a szabadonbocsátását, akiket azért tar­tóztattak le, mert tiltakoztak a baktérium­­tábornok jelenléte ellen. Követeljük továbbá a l‘HUMANITE című lap elleni gyalázatos üldözés megszüntetését. Felkérjük a francia nagykövetséget, hogy tiltakozásunkat hozza a francia kormány tudomására“. KOPENHAGA KOPENHAGA (Agerpres).­­ A dán ha­ladószellemű körök mélységes felháborodásu­kat fejezik ki a francia hatóságoknak a nép képviselői elleni terrorja miatt. A Land Og Folk­ című lap közölte a Dán Kommunista Párt Központi Bizottságának a Francia Kommunista Párt Központi Bizottságához intézett táviratát, amelyben szolidaritását fejezi ki Jacques Duclos elvtárssal „Jacques Duclos letartóztatása — hang­zik a többi között a távirat — mély felhábo­rodást és gyűlöletet váltott­­ki Dániában”. A világ békeharcosainak százmilliói követelik Jacques Duclos elvtárs szabadonbocsátását 1952. június 1., vasárnap A NDK kormánya harcra szólítja a német népet az egységes, demokratikus Németországért BERLIN. (Agerpres­).­­ A Német Demo­kratikus Köztársaság tájékoztatási miniszté­riuma közli, hogy a Német Demokratikus Köz­társaság kormánya május 30-án a követke­ző nyilatkozatot adta ki: a szovjet kormány­nak a nyugati hatalmakhoz intézett 1952 május 24-i jegyzékével kapcsolatban: „A Német Demokratikus Köztársaság kor­mánya minden eszközzel harcol a német bé­keszerződés megkötéséért és Németország egyesítéséért az össznémetországi szabad, titkos választások alapján. Ez az egyedüli út, amely biztosíthatja Németország jövőjét. A német nép teljes egészében osztozik a kor­mány véleményében. Ennek ellenére a német nemzetet a szétta­­golás elmélyítésének és a testvéri­áborúnak a veszélye fenyegeti. Ezt a veszélyt a nyu­gatnémetországi agresszív erők és az Egye­sült Államok, Anglia és Franciaország ag­resszív erői között megkötött vásár idézte elő. A Német Demokratikus Köztársaság­ kor­mánya osztozik abban a felháborodásban, amelyet a leigázó katonai „általános szerző­dés“ aláírása váltott ki az egész német nép körében. Az egész német nép határozottan követeli hazája egységét és a békeszerződés megkötését és ezt követőleg az összes meg­szálló csapatok visszavonását. A német nép békés együttműködést és baráti kapcsolatot óhajt a többi népekkel és nem akar résztven­­ni az amerikai imperializmus vérengző eu­rópai kalandjaiban. Aki a militarista „általá­nos szerződést" támogatja, nem nevezheti magát németnek. A különszerződést a német nép árulói támogatják, akik az ameri­kai megszállók segítségével jutottak ura­lomra. A Német Demokratikus Köztársaság kor­mánya különösképpen hangsúlyozza azt a támogatást, amelyet a Szovjetunió kormánya nyújtott a német népnek, igazságos nemzeti követeléseinek kivívásáért. A Szovjetunió­kormánya a három nyugati hatalomhoz in­tézett május 24-i jegyzékében újból javasol­ta a német békeszerződés mielőbbi megköté­sét és Németország egységének helyreállí­tását. A szovjet kormány javasolta a nyu­gati hatalmaknak, hogy azonnal kezdjék meg a négyhatalmi tárgyalásokat a német kérdés sürgős és békés úton való rendezése érde­kében. A nyugati hatalmak a jegyzékváltás folytatásával halogatják ennek a kérdésnek a megoldását. A szovjet javaslat megnyitja az utat a német nép törekvéseinek megvaló­sítása felé és a német népet fenyegető ve­szély elhárítására. A Német Demokratikus Köztársaság kormánya üdvözli a Szovjet­unió kormányának ezt a nagylelkű akcióját, amely újból bebizonyítja a Szovjetunióval való barátság óriási jelentőségét. A Német Demokratikus Köztársaság kormánya az egész német nép nevében háláját fejezi ki a szovjet kormánynak és a nagy Sztálinnak. A német nép követeli a négyhatalmi tár­gyalások azonnali megkezdését. Olyan tár­gyalásokat óhajt, amelyek pozitív eredmények­hez vezetnek, az össznémetországi válasz­tások megtartására és a német békeszerző­dés mielőbbi megkötésére. Nincs olyan német hazafi, aki ne értene teljes mértékben egyet azzal, hogy az­ össznémetországi kormány­nak, amely aláírja a békeszerződést, ugyan­olyan jogokkal kell rendelkeznie, mint bár­mely más független és szuverén állam kor­mányának. A német nép úgyszintén vitatha­tatlan jogának tekinti, hogy saját nemzeti fegyveres erővel rendelkezzék, nemzeti füg­getlenségének és szuverenitásának meg­védésére. A német nép mély felháborodással elutasítja azt a megalázó követelést, hogy Nyugat-Németországban zsoldos katonai ala­­kulatokat létesítsenek, amelyek az agres­-­ sziós, úgynevezett „európai hadsereg“ kere­­tében nem Németország és a béke fenntart­­ásának érdekeit hivatottak szolgálni, hanem kizárólag a németellenes imperialista hábo­rús célokat. Ebben a komoly pillanatban, a Német Demokratikus Köztársaság kormánya felszólítja a hazánk keleti és nyugati részé­ben élő összes német hazafiakat, vessék lat­­­ba minden erejüket a nemzet megmentéséért. Határozott nemzeti ellenállással meg kell akadályozni az „általános szerződés“ rati­fikálását a bonni parlament által és a szer­ződés gyakorlati alkalmazását. Egyetlen német se váljék a gaztett cin­kosává. Meg kell semmisíteni Adenauer kor­mányának áruló terveit. A Német Demokratikus Köztársaság kor­­mánya egyidejűleg felszólítja a Német DKI lakosságát, hogy fűzze még szorosabbra so­rait a kormány köré a Demokratikus Német­ország Nemzeti Frontjának zászlaja alatt és támogassa a Nemzeti Front akcióit a Német Demokratikus Köztársaság megerősítésére.­­A Német Demokratikus Köztársaság a német népnek a békéért és hazája egységéért vívott harcában szilárd alap volt és lesz ezután is­ A Német Demokratikus Köztársaság meg­szilárdításával előre a német egység békés és­ demokratikus úton való megvalósításáért! Előre a nyugati imperialisták áruló és leigázó terveinek megsemmisítéséért vívott harcra! Éljen az igazságos békeszerződés! Éljen az egységes, demokratikus, békesze­rető és független Németország! A Német Demokratikus Köztársaság kormánya nevében WALTER ULBRICHT miniszterelnökheiycttes" A német nép elszántan síkraszáll a népáruló „általános szerződés” ratifikálása ellen BERLIN. (Agerpres.). — A német nép melegen üdvözli a német békeszerződés meg­kötésére vonatkozó szovjet javaslatokat és határozottan tiltakozik a revansvágyó Ade­nauer és a nyugati hatalmak között megkö­tött háborús különszerződés ellen. Egész Németország lakossága harcol, hogy megaka­dályozza ennek a szégyentelen népellenes szerződésnek a ratifikálását a bonni parla­mentben. Május 29-én Nyugat-Berlin több mint 10 ezer dolgozója hatalmas tiltakozó tüntetést rendezett, amelyen követelték Adenauer le­mondását. „Le Adenauerrel!“ kiáltották a tüntetők. A „mozgó rendőrség“ név alatt álcázott nyugatberlini zsoldos csapatok megtámadták a tüntetőket és több embert megsebesítettek. A rendőrség sok letartóztatást hajtott végre. A berlini „Charité“’ egyetemi klinika sze­mélyzete határozatot fogadott el, amelyben erélyesen tiltakozott Adenauer áruló politi­kája ellen és melegen támogatta a német békeszerződés megkötésére vonatkozó szovjet javaslatokat. Az Essen vidéki szénbányák munkásai már­­jus 29-én másfélórás sztrájkot rendeztek til­takozásul a háborús különszerződés és a reak­ciós munkástörvények ellen. Németország minden részéből egymásután érkeznek a hírek, amelyek bizonyítják, hogy a lakosság legkülönbözőbb rétegei melegen üdvözlik a német békeszerződés mielőbbi megkötésére vonatkozó szovjet javaslatokat és követelik a négyhatalmi tárgyalások azon­nali megkezdését a német békeszerződés megkötése érdekében. A fasiszta francia kormány rendőrsége megtámadta a Kommunista Párt székházait PÁRIS (Agerpres) . A Pinay fasiszta kor­mány a demokratikus erők ellen intézett ter­rorakciói során, újabb aljas gaztettet követett el. A fasiszta rendőrség állig felfegyverzett egységei megtámadták a Francia Kommunista Párt Központi Bizottságának, a párt szajna­­megyei szervezetének, a Francia Demokrata Nők Szövetségének, a Francia Köztársasági Ifjúsági Szövetségnek és az Ellenállási Har­cosok Szövetségének székházait. A fasiszta huligánok feltörték a székházak kapuit, majd feldúlták a termeket, iratokat koboztak el és a Francia Kommunista Párt Központi Bizott­ságának Chateaudun-piaci székházából elvitték a pénzszekrényt. A France Presse távirati ügynökség jelen­tése szerint, hasonló házkutatások történtek a Francia Kommunista Párt számos vidéki székházában is. Gyalázatos játék André Stil szabadlábra helyezése körül PARIS. (Agerpres). — A Francia hatósá­gok, a néptömegek hatalmas nyomására kény­telenek voltak aláírni André Stilnek, a THu­­manité főszerkesztőjének ideiglenes szabad­­lábra helyezését. A francia kormánykörök azonban újabb hazug rágalmakat találtak ki, amelyek alap­ján André Stilt továbbra is fogvatartják a párisi Santé fogházban. Tiparul: Combinatul Poligrafic „CASA SCA­NTEII“ — Piața ScanteiL Szerkesztőség és kiadóhivatal, Bucuresti, Str. Doamnei No. 1. Telefon: 5.15.26—3.72.53 Taxa postal­ pla­tita in numerar conf aprob. Dir. Gen. a Postelor Nr. 205092­947, C. No. 2114

Next