Előre, 1953. november (7. évfolyam, 1886-1909. szám)

1953-11-01 / 1886. szám

­ Ebben az esztendőben, de különösképpen­­ez elmúlt két-három hónap folyamán a föld m­ékéből feltörő vulkán erejével rázták meg le mindinkább öntudatosodó, osztályharcos proletariátus sztrájkharcai a tőkés világ in­gadozó épületét. A nyomorgó, elnyomott mun­kások milliói és milliói a sztrájk éles fegyve­rével indulnak harcba demokratikus szabad­ságjogaikért, a nagyob darab kenyérért, a biz­tosabb holnapért. A munkásosztály sztrájk­­harca végigszáguld valamennyi tőkésorszá­gon, hatalmas méreteket ölt és mind erőtelje­sebb csapásokat mér a kapitalista rendszerre. Az Egyesült Államokban, az 1952-es eszten­dőben, a „nagy sztrájkok“ évében valamivel több mint 1.000.000 munkás sztrájkolt. Az idén, csupán az év első három hónapjában 550.000 munkás szüntette be a munkát, július­ban pedig az USA munkaügyi minisztériu­mának csökkentett adatai szerint is 260.000 dolgozó lépett sztrájkba. A kikötőmunkások nemrégen lefolyt, részleges sikerekkel vég­ződő nagy sztrájkja dicsőséges fejezete volt az amerikai munkásosztály harcának. Míg az elmúlt év első tizenegy hónapjában körülbelül ■360.000 munkás tette le hosszabb-rövidebb időre a szerszámot. Angliában az angol mun­­kásosztály ebben az esztendőben még na­gyobb számban küzd az óceánon­ túl­i „barát“ parancsuralmi rendszere következtében létre­jött siralmas gazdasági viszonyok ellen. Csupán ebben a hónapban számos fémipari vállalat, hajógyár és repülőtér dolgozói szün­tették be a munkát. Tovább terjedt a sztrájk­harc Nyugat-Németországban és Japánban is. A japán vasúti munkások csaknem százezres tömege együtt harcol a japán fémipari dolgo­zókkal, az USA japáni támaszpontjain dol­gozók kétszázezres tömege együtt küzd a na­pokban ,sztrájkba lépett 250.000 bányásszal. A japán szakszervezeti mozgalom legragyo­góbb megnyilvánulásának és Japán munkás­mozgalma történetében példátlan tettnek te­kinthetjük a japán munkásosztály nagy júliusi politikai sztrájkját, amelyen 3 millió dolgozó küzdött a sztrájk betiltásával kapcsolatos tör­vénytervezet beiktatása ellen. S felsorakozik mind nagyobb mértékben a tőkésországok dolgozói mellé a gyarmati és függő országok munkásosztálya is. Növekszenek és izmosod­­­­nak a dolgozók harcos szakszervezetei Mada­gaszkárban épúgy, mint Francia-Guyanában, Nyasszaföldön és Belga-Kongóban épúgy mint Indiában és a Fülöp-szigeteken. A világ összes népeinek tiszteletét váltotta ki a francia és az olasz munkásosztály hő­siessége azokban a méreteiben páratlan sztrájkküzdelmekben, amelyeket különöskép­ P­en augusztusban és szeptemberben vívtak.­ranciaországot a Wall Street urai előszere­tettel nevezik „gyengének“ és „betegnek“. Va­lóban, Laniel és a francia kormány többi ve­zetője, valamint az áruló szakszervezeti bon­cok­ „Franciaországa“ gyenge és beteg, de erős és hatalmas harcok győzelmes kivívásá­ra képes a milliós dolgozó tömegeket magá­ban foglaló Franciaország. Nincs példa a francia munkásmozgalom történetében olyan, méreteiben és egységében egyaránt lenyűgöző küzdelemre, mint a franciaországi ipari és mezőgazdasági munkások széles tömegeinek augusztusi sztrájkja, mikor is csaknem négy és félmillió francia dolgozó szállt szem­be az USA vezetőköreinek uszályába szegő­dött reakciós francia kormány nyomorpoliti­kájával. „Lépjetek fel egységesen a munka­­beszüntetésben, s az egység és testvériség szellemében vegyetek részt a szakszervezeti szövetségek nagygyűlésein, a dolgozó nép jobb jövőjéért, országunk sorsának jobbrafor­­dulásáért !“ — szólt szeptember utolsó har­madában Di Vittorio, a CGIL főtitkára az olasz dolgozókhoz. És Olaszországban meg­szűntek dohogni a nagy olvasztókohók, meg­szűntek kattogni a szerszámgépek és a szö­vőgépek orsói, nem vágott az érces falba a főányász szerszáma, letette az ásót a nagy­birtokokon dolgozó zsellér és nem búgtak fel a hajókürtök a tengerparti kikötőkben. Egyet­len nap alatt nyolcmillióra emelkedett a sztrájkoló olaszok száma, a dolgozók részvé­teli aránya a sztrájkban csaknem valamennyi helyen 90—100 százalékra emelkedett. A Róma melletti hegyek között élnek­ a kleriká­lis reakció szellemi fogságában tartott Su­­biaco község lakosai. A CGIL nem számított rá, hogy e köszség lakosai is részt vennének a sztrájkban, úgy, hogy a szakszervezeti nagygyűlésre nem is küldtek megbízottat. Az­­általános sztrájk napján telefonértesítés ér­kezett a községből a római szakszervezeti központba, hogy a piactéren türelmetlenül várja a nép a szakszervezeti központ megbí­zottját. Hiábavalónak bizonyultak Subiaco község plébánosának fenyegetőzései, a kleri­kális reakcióval egybefonódott olasz nagyipa­rosok, földbirtokosok dühkitörései és a mind­ezek érdekeinek kifejezőjeként fellépő olasz kormány terrorintézkedései — létrejött az olasz nép alulról kibontakozó egységfrontja a n­ép ellenségeivel folytatott harcban. A munkásosztály szüntelenül erősödő harca s egyik kifejezője, egyszersmind fontos ténye­zője a kapitalista rendszer egyre mélyülő ál­talános válságának. Napjaink kapitalizmusa, amely saját megoldhatatlan ellentmondásai 1101 szédült fegyverkezési hajszában és a gaz­daság militarizálásában keres menekvést, e­gyre mélyebb nyomorba taszítja az uralma­latt élő néptömegeket. A fegyverkezési haj­­ra nem menti meg a kapitalizmust a közelgő gazdasági válságtól, de egyre elviselhetetle­nebb terheket ró a dolgozókra, miközben a plitarizáláson és a háború előkészítésein mű­ködő kormányok a dolgozók további jogfosz­tását, fasiszta bilincsbeverését készítik elő. Ennek következménye a harc kiéleződése a munkásosztály és a tőkések között. Rohamo­san éleződnek az osztályellentétek, egyfelől az imperialista burzsoázia, másfelől a munkás­­osztály és valamennyi dolgozó között. A sztrájkmozgalom hulláma mindinkább terjed az egész kapitalista világban. A tőkésországok munkásai, amikor újból és újból sztrájkba lépnek, a fokozódó kizsák­mányolás, a növekvő árak, az emelkedő adók és a csökkenő, vagy legjobb esetben befa­gyasztott bérskála kapitalista­ valósága ellen harcolnak. Az egymást váltogató kormányok urai csak az utolsó három esztendőben a tej háromnegyedét öntötték ki a francia gyerme­kek tejesbögréjéből, a hús egynegyedét mar­kolták el a francia dolgozók tányérjáról. Min­­­den egyes franciát ruházatának egyötödétől fosztottak meg, mert egyötöddel csökkent a textilfogyasztás. Még a hivatalosan bevallott adatok szerint is egy olasz család átlagos ke­resete létminimumának mindössze 35—51 százalékát fedezi, Amerikában pedig ma egy munkás 55—60 százalékkal kevesebb élelmet vehet, mint 1945 előtt. A nyugati országok sztrájkoló tömegei a munkanélküliség ellen harcolnak. Olaszországban a teljes és­ részle­ges munkanélküliek száma több, mint négy és félmillió, Nyugat-Németországban három­millió, Japánban több mint tízmillió, az Egyesült Államokban pedig több mint 13 mil­lió teljes és részleges munkanélkülit számol­nak. A kapitalista országok dolgozói sztrájk­jaikkal demokratikus jogaikért, tűrhetetlen szociális helyzetük megjavításáért, jobb élet­­feltételekért harcolnak. Ez a tény különöskép­pen akkor válik szemléletessé, ha megítézzük, melyek voltak a közelmúltban lefolyt, nagy franciaországi és olaszországi sztrájkok ki­robbanásának közvetlen okai. E sztrájk ki­robbanásának Franciaországban .Az volt az alapvető oka,,hogy a Laniel-kormány háborús költségvetési kiadások fedezése céljából újabb erőteljes támadást indított a dolgozó franciák életkörülményei ellen:­­népellenes törvényter­vezetek elfogadását akarta­ a parlamentben ke­resztülhajszolni. Olaszországban a nagy sztrájk kirobbanásának alapvető oka az volt, hogy az olasz nagyiparosok, miközben maxi­málisan kizsákmányolják a dolgozókat és pro­fitjaikat még a közszükségleti cikkek árainak állandó növelésével is tetézik, a növekvő árak mellett befagyasztják a fizetéseket E harcok füzében mind nagyobb tömegek előtt válik világossá az az igazság, hogy nyomorúságos helyzetük különösképpen a há­borús politika következménye. A sztrájkok ilymódon mindinkább­ összefogódnak a hábo­rús politika elleni harccal, s in­ak közvetlen részei lesznek. Azok m­ellett a helyi munkabe­szüntetések mellett, melyekkel... dolgozók egy­­egy üzemben, bányában, vagy kikötőben a konkrét háborús intézkedéseknek ellenállnak, egyre gyakoribbá válnak az egész országra kiterjedő háborúellenes sztrájkmegmozdulá­sok és a konkrét gazdasági követeléseket is mind sűrűbben egészítik ki békeköv­etelések­­kel. így tettek a francia dolgozók milliói ak­kor, amikor nagy augusztusi általános sztrájkjuk alkalmával netttfoltak gazdasági kö­vetelésekért­ szálltak álkra, h­anem egyúttal a börtönbe vetett­­békehajtások és bebörtönzött szakszervezeti vezetőik­ szabadlábra helyezé­­séért is. Így teltek át at­gol tengerészek, ami­kor megtagadták a­ közelmúltban az amerikai tankok Koreába szállítását, és így tettek az olasz dolgozók, amikor követeléseikbe felvet­ték Olaszország tevéként, bekapcsolását a nemzetközi feszültség enyhítéséért, a népek közötti gazdasági és kulturális­­együttm­űkö­­désért folyó harcba. . Amellett, hogy a tőkésországokbeli sztrájk­harcok jelenlegi szakaszának alapvető jellem­vonása a gazdasági és politikai követelések egybefonódása, van még egy rendkívül fontos jellemvonásuk, jellegzetességük is. Ez a jel­lemvonásuk abban áll, hogy először sikerült megvalósítani több helyen, így Franciaország­ban és Olaszországban a munkásosztály tel­­jes egységfrontját a SZakszervezeti harcban. A munkásáruló francia és olasz Szocialista, valamint katolikus szakszervezeti vezérek mindig a munkásosztály ereje, megosztásá­nak, szétforgácsolásának a­ politikáját foly­tatták és azt igyekeznek folytatni majd a jövőben is. A kommunistáknak, a társa­dalmi igazság egyedüli képviselőinek fel­világosító munkája nyomán azonban ezek a szakszervezeti boncok mindinkább elvesz­tik maguk mögül a tömegeket, a széles népi tömegek áruló vezetőik akarata ellenére alulról jövő egységfrontba tömö­rülnek. A tőkésországok kommunista pártjai és forradalmi munkáspártjai állhatatosan le­leplezik, a nép elé tárják a szakszervezeti boncok árulását, megtévesztő, leszerelő manő­vereiket, a munkásegység, az osztályharcos szakszervezeti egység ellen törő aknamunká­jukat. A tőkésországok dolgozói közül egyre többen ismerik fel, hogy a jobboldali szociál­demokraták az amerikai imperializmus leg­­szennyesebb megbízásait teljesítik, ténykedé­sük a háború előkészítését, a néptömegek le­igázását szolgálja. Csupán egyetlen ténnyel alátámasztva a fentieket, ez az alapja an­nak, hogy — miután a két reakciós francia szakszervezet vezérei az általános sztrájk győ­zelmének előestéjén orvul hátbatámadva a munkásokat megegyeztek a Laniel-kormány­­nyal, s a sztrájkot mindhárom szakszervezet egyszerű tagjai egységesen továbbfolytatták, még néhány napon át. Mindezek a sztrájkok sok sikert és részlet­sikert hoznak a munkásosztály számára. Olaszországban például a kormány arra kény­szerült, hogy a parlament elé­­ terjessze a dézsmások helyzetének megjavítására vonat­kozó törvénytervezetet. Az USA kikötő­­munkásainak sztrájkja kényszerítette az Egye­sült Államok Legfelső Bíróságát arra, hogy szabadlábra helyezze Harry Bridges-t, a nyu­­gati partvidék dokkmunkásai szakszervezeté­nek elnökét. Győzelemmel végződött a japán fémipari munkások sztrájkja is és nagyje­lentőségű részleges eredményt ért el a startba dolgozók általános sztrájkja: azt,­ hogy bár a munkásellenes törvén­verésű ,rendeleteket a jobboldali szakszervezeti vezetők árulása után megszavazták, s azok jelenlegi formájukban nem sújtják olyan erősen a­ dolgozóket, mint ahogyan azt a francia kormány tagjai tervez­ték. Ugyanakkor a­­harcban részt vett francia dolgozók milliói döntően !­!, hozzájárultak Alain Le Léap, André Istil és több munkásve­zér, valamint­­békeharcos­­kiszabadításához a börtönből. E harcok, révéh­eheten egyes or­szágban tovább edződik­­ a munkásosztály. Megerősödik a dolgozók kitartása, öntudata és önbizalma, s új' harci tapasztalatokká­ gaz­dagodik a munk­ásmozgalom. Az a tény, hogy a szakszervezetek„a napokban Bécsben tartott világkongresszusán felvetették­­ a jelenkori munkásmozgalom fejlődésének a­­lapvető kérdéseit,­ ujabb fegyvert ad a tő­kés országok dolgozóinak kezébe a jogaikért folytatott harcban, és­­ ujabb biztosítéka e harc továbbfokozódásának. Komoly figyel­meztetés ez a burzsoázia és kormányéi szá­mára. Arra figyelmeztet, hogy, a háborús po­litika, a nyomor politikája a­ munkásosztály és valamennyi, dolgozó mind nagyobb, mind elszántibb illenillásába­ üátkőzik.­­ Növekszik a sztrájkmozgalom a tőkés országokban Világ trioletárjai egyesüljetek ! A ROMÁN NÉPKÖZTÁRSASÁG NÉPTANÁCSAINAK LAPJA VII. évf.—1886 sz. 4 oldal, ára 20 báni 1953 november 1. vasárnap Egy nagy szovjet művésszel a kolozsvári és a márosvásárhelyi színészek között (2. oldal) A faleszállítás eredményei és hiányosságai Gyergyószentmiklós rajonban (2.­­oldal) Végezzük el az őszvégi munkákat a gyü­mölcsösökben (2. oldal) LAPUNK TARTALMÁBÓL: Nemzetközi szemle (3. oldal)' A budapesti Gh. Gheorghiu-Dej Hajó­gyár november 7-re készül (3. oldal) A Szovjetunió Minisztertanácsának és az SZKP Központi Bizottságának határo­zata­­ . ' ' (4. oldal) Maurice Thorez elvtárs sajtónyilatkozata az „Observateur” című lapnak (4. oldal)' Lothar Bolznak, az NDK külügyminiszte­rének nyilatkozata Adenauer kormány­­programmjáról (4. oldal) HAZÁNK MINDEN TÁJÁRÓL Bökény község beszolgáltatás élén Temesvár tartományban az állami kvó­ták gyors és hiánytalan beadásáért Bö­kény község nyerte el a tartományi Vö­rös Zászlót. A község dolgozó parasztjai teljes egészében teljesítették a búza-, ár­pa- és rozsbeszolgáltatási terv előirányza­tait. Ezenkívül beadták már az évi tejkvó­ta 90 százalékát és a gyapjúkvóta 99,5 százalékát. A kukoricakvóta beadásánál a bökényiek kapták a rajon 1. számú nyug­táját. Az állami kvóták beadásában Simion Dragos képviselő, valamint Metode Ola­­ru és Pantelimon Parvu dolgozó parasz­tok jártak az élen. A szép eredmény jórészt Ana Manea községi begyűjtő érdeme, aki kitartó felvilágosító munkával és egyéni példamutatással győzte meg a községbéli dolgozó parasztokat, hogy idejében tel­jesítsék az állam iránti kötelezettségeiket. A begyűjtő jó munkájáért jutalmat kapott. Az őszi termények betakarítása A Magyar Autonóm Tartományban már végefelé közeledik az őszi termények be­takarítása. A tartomány dolgozó paraszt­­jai a betakarítással egyidejűleg leróják az állam iránti kötelezettségeiket is. Október 26-ig a következőképpen telje­sítették a tartomány őszi begyűjtési ter­vét: burgonya 42,2, bab és hagyma 21,9, kukorica 17,4 és napraforgó 15,2 száza­lék. Az állami kvóta beadásában Gyergyó­­szentmiklós, Sepsiszentgyörgy, Csik és Kézdivásárhely rajonok járnak az élen. Ezek a rajonok már 44—60 százalékra tel­jesítették a burgonyakvóta beadását. Szászrégen, Erdőszentgyörgy, Marosvá­sárhely és Maroshéviz rajonok lemarad­tak. A kísérleti állomás segítségével Buzm­ea község (Iasi tartomány) kol­lektivistái ez évi bőséges termésüket a tg.-szumosi mezőgazdasági kísérleti állo­más technikusaitól kapott irányítás segít­ségével érték el. Kukoricából 25 mázsát takarítottak be hektáronként, majdnem két­szer annyit, mint az egyénileg dolgozó parasztok. A buzneai kollektivisták az idén ősz­szel is mélyszántást végeztek, csak tisz­tított és kezelt magot vetették, hogy jövő­re még bőségesebb termést arassanak. Az őszi vetési tervet túlteljesítették. A baltati (Tg.­Frumos rajon), comar­­nai (lasi rajon) és sagnai (Roman ra­jon) kollektivisták, a trifesti és bozieni társult parasztok szintén teljesítették a vetési tervet. Iasi tartományban október 26-ig 37 kollektív gazdaság és mezőgazdasági tár­sulás fejezte be az őszi vetést. Az őszi vetési tervet hiánytalanul teljesítették a harsovai, delesti, probotai, bozieni és bo­testi dolgozó parasztok is. Hűvös, borús őszi napok Urnák Gyala­kulón. Mindenki igyekszik min­t előbb el­végezni a mezei munkát, mert az a hir járja, hogy nemsokára lehull az első hó is. . A hegyvidéki kis falu szélén, fehérre meszelt szép házacskájában Birtalan Ba­lázsáé már hajnal óta szorgoskodik. Elő­ször az állatokat látja el, majd reggelit készít a családnak­. A nagyobbik fia siet a munkába. Férje a szövetkezeti üzletbe indul, a kisfia — aki még iskolás — ép­pen a könyveit rakosgatja össze Ekkor köszönt be az ajtón Birtalanné édesanyja. Fekete kis poszlókabátját ko­mótosan kigombolja . Ő oda telepedik a tűzhely mellé Elmennek a fiatalok, elcsen­desedik a kis konyha Ketten maradnak. — Kár, hogy nem volt az este gyűlésen édesanyám, — kezdi a beszélgetést Bírta­­lanné és enyhe szemrehányás zsendül ki a hangjából — Nagyon szép volt a Román- Szovjet Barátság Hónapjának megnyi­tója. — Igyekeztünk mi, lányom édesapád­dal, hogy elérkezzünk. Hiába csak nem tudtuk befejezni az este a pityókaszedést idejére. Annyi volt a pityóka, hogy alig győztük hazahordani. Amíg elraktuk, az­tán a disznónak enni adni, fejni — azt se tudtam mit csináljak elébb. De hallot­tam a szomszédoktól, hogy nagy dolgok­ról volt szó a gyűlésen. Mondd csak, igaz-e, hogy lesz villanyunk, meg a föld­gázt is bevezetik minden házba? — Igaz bizony — csillart fel a szeme Birtalannénak a villany hallatára. Eliga­zítja a tarkakendője alól­­kibújó fekete hajtincsert és odahúz egy székes édes­anyja mellé. — Tudja anyám,m ilyen szép gyűlésünk még nem volt. A néptanács elnöke Rozs­dás Márton elmondta, hogy mi mindent köszönhetünk iti a Szovjetuniónak Mert a Román-Szovjet Barátság, Hónapját ün­nepli most az egész ország. Olyan ügye­sen beszélt Rocsdás Márton, mintha csak a szivünkbe látott volna Elmondta, hogy szeretjük a szovjet embereket, mi mindent tanultunk tőlük és hogy az egész életük példa előttünk Elsorolta rendre a sok munkamódszert, amit mi parasztok megta­nultunk most tőlük, az ágasbuhatermelést, a keresztsoros vetést, a traktoristák segít­ségét és még sok mindent. Kollektív gaz­daságaink eredményeit is felhozta, hogy lássuk hová vezet a mi utunk is Ezen a gyűlésen tudtuk még azt is, hogy a Román—Szovjet Barátság Honap­­ja tiszteletére bevezetik falunkba a vil­lanyt és a földgázt is Látja, édesanyám, így teszik szebbés boldogabbá a mi életün­ket. — Hát a bizza jó is lesz — örvendezik az öregasszony. — Nem fázunk többé télen s nem bajló­dunk azzal a füstös petróleumlámpával Hosszan elnézi a tűzhelyet, arcán az öröm vonásai rajzolódnak ki, mintha már látná a jó meleget árasztó gázlángokat. — Mindenki egyszerre akart beszélni — veszi át a szót ismét Birtalanné —, hogy megmondja, mivel járul hozzá a vil­­lamosításhoz. Császár Józsi megígérte, hogy 5 köbméter földet, 1000 téglát és még 200 méter gázcsövet is fog fuvarozni Még az asszonyok is vállaltak. Az Albert felesége 5 napot fog dolgozni. Képzelje csak Béres néni a 06 éves fejével még ő is azt mondta: ,,Ha csak egy szál deszkát is fogok arrébb tenni, azzal is segnek" — Es te lányom, ersze nem mertél meg­szólalni? — Dehogyis nem. Megmondottam én is, hogy megyek a közös munkára amikor csak szükséges Tiz egész napot vállal­tam de lesz az annál több is, ahogy csak futja az időmből. Aki ott volt a gyűlésen, mind sorra je­lentkezett Akinek van igázállatja,a fuva­rozásra iratkozott mások meg tenyeres munkára. Ott dolgozik majd a falu ap­raja, vagina — Oszt Varga Dénes nem beszélt ? Mert az okos dolgokat szokott mondani ! — Ajánlotta­m most is, hogy a munkát osszuk be utcák szerint így mindenki ren­desen el tudja végezni a szántás-vetést meg a betakarítást és kerít magának időt a közös munkára is. — Jó beosztással sok mindenre futja az időből. — Aztán Kovács Dénes beszélt. El­mondta ő is szépen, hogy mit gondol a falu népe. ,Az egész falu nevében köszö­nöm meg ezt a nagy ajándékot — kezdte. — A mi életünk a múltban olyan volt, hogy arról nem is jó beszélni. Ha mele­gedni akartunk, összeszedtünk a cserjésből egy néhány nyers gallyat. A vi­lágítással is mennyi baj volt mindig. Ke­vés és drága volt a petróleum A hosszú, sötét téli estéken ültünk a sötétben, nem tudtunk mihez kezdeni Sötét, bús volt a mi életünk. Most meg majd a villany világít, a földgáz ég a kályhában A kuttuszittho­­nunkhoz is hozzáépítünk még egy nagy termet, mozigépet is kapunk és annyi szép filmet láthatunk, mint a városiak. Jó köny­veket is olvashatunk esténként A gyűlés végén még elbeszélgettünk ott egy kicsit, hogyan is lesz, mint szervezzük meg Utána siettünk hazafelé, mert már későre járt az idő , akkor úgy elgondol­koztam magamba, hogy a munkások mennyit adnak nekünk és mi semmit sem ajánlottunk fel nekik a gyűlésen De elha­tároztam, hogy ezután több pityókát, pap­rikát, paradicsomot, tojást és egyebet amit tudok, viszek a piacra, hogy megkönnyít­­sem a munkások élelmezését. Éppen ezt akartam mondani én is. Az idén annyi pityóka termett, hogy nem is hittem volna Ma beadom a kvótát és még jócskán marad Elég lesz nekünk télire, de még a piacra is vihetek belőle. Aztán el­megyünk mi is az önkéntes munkára, ha már a villanyról meg a gázról Van szó Apáddal ketten mi is elvégzünk annyit, mint egy fiatal. Az öregasszony búcsúzik. Hazafele me­net szeme végig siklik a kis falusi utcán Lám rövidesen nagy változások állnak be errefelé Falunkban felgyűl a villany. Eljut ide is a fény s a meleg, megszépül az élet. ROM ESZTER Falunkban felgyűl a villany A helyiipari vállalatokban is alkalmazzák a szovjet módszereket ■ (Tudósítónktól.). — Csíkszereda ra­jon számos vállalatánál megbeszéléseket tartottak a szovjet p­ódszerek alkalmazá­sáról, így a Csíkszeredai November 7 he­lyiipari vállalat gyümölcsfeldolgozó egy­ségénél számos munkás vett részt azon a megbeszélésen, ahol a szovjet konzervipar eredményeit ismertették. Sztaroszta Meny­hért, az üzem technikai, vezetője a gyü­mölcsfeldolgozó részlegben alkalmazott szovjet módszerekről besésült. A hozzászó­lók beszámoltak az e módszerek révén ed­dig elért eredm­ényekről.­­ ., Az IFET Csíkszeredai vállalatánál ok­tóber 20-án „A szovjet technika hatása faiparunkra” címmel tartottak előadást. Az ezt követő megbeszélés során Császár Jenő, a vállalat főtechnikusa kiemelte azokat, az eredményeket, amelyeket a ra­jon területén a szovjet módszerek alkal­mazásával az erdőkitermelésnél elértek. A csicsói sűtőház dolgozóinak megbe­szélésén Csulák Károly sztahanovista mozdonyvezető technikai útmutatásokat adott saját tapasztalatai nyomán arra­­nézve, hogy az összes mozdonyvezetők hogyan kapcsolódhatnak be az ötszázas mozgalomba. Egyúttal beszámolt ered­ményeiről, amelyeket a szovjet „ötszáza­sok” példamutatásának köszönhet. Gyorsabb áruszállítás a marsrut módszerrel A CFR dolgozói a szovjet marsrut-rend­­szer alkalmazásával meggyorsítják a vas­úti teheráruforgalmat. Ezzel elősegítik a dolgozók ellátását is. Szép eredményeket értek el az adjpoll üzem­vezetőség körzeté­ben a vasutasok a november 7 és a népta­nácsi képviselőválasztások tiszteletére in­dított Szocialista versenyben: a szerelvé­nyek mafsrutizálásával 615 vagont szaba­dítottak fel más áruszállítások céljaira. A szebeni üzemvezetőség kereteibe tar­tozó vasutasok a marsrut-módszer alkal­mazásával 1.189 vagont takarítottak meg. A craiovai üzemvezetőség vasutasai a múlt hónapban terven felül 12 marsruti­­zált szerelvényt indítottak s ezzel több mint 400 vasúti kocsit szabadítottak fel más szállítások báljaira. A piatra-olti sű­tőház dolgozói fokozott tonnasúlyú szerel­vények szovjet módszerének alkalmazásá­val 6.651 tonna áruval túlhaladták az elő­írt műszaki normát. (Agerpres) Bővítik a választékot a fővárosi November 7 textilüzem dolgozói A fővárosi November 7 textilüzem dol­gozói új munkagyőzelmekkel köszöntik a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 36. évfordulóját és a néptanácsi képviselő­­választásokat. Az üt­em termékeinek vá­lasztékát az utóbbi hetekben 25 új gyárt­mánnyal bővítették. A háziasszonyoknak sok örömet szereznek majd az itt készült tarkamintás, szép abroszok és paplanhu­zatok. Gyártásukat sok fejtörés előzte meg. Az üzemben hosszú évek óta hever jónéhány Jacquard Szövőszék, melyeket teljesen használhatatlannak tartottak. De az elmúlt hetekben, amikor az üzem mér­nökei, mesterei, munkásai mindannyian azon gondolkoztak, hogyan lehetne a bel­ső tartalékok kihasználásával új, tetszetős, keret- é­ árucikkek gyártását megkezdeni,­­ egyszeriben megszületett az ötlet: ja­vítsuk meg az ócska Szövőszékeket. Azóta három gépet már üzembe is helyeztek. A kijavított szövőszékek egyikén Rizea Florica dolgozik. A fővárosi Industria Bumbacului B üzemben tartott tapaszta­latcserén gyarapította ismereteit. Tudását, munkamódszereit másoknak is átadja. Arra törekszik, hogy minél többen megtanulják a Jacquard szövőszékek kezelését,és így biztosítsák a termelés nö­velését, a választékok bővítését. A gépek üzembehelyezésénél Glössel Manfred tech­nikus és Iliescu Iosif mesterek tűntek ki a munkában. Az aradi vállalati étkezdék téli élelmiszerellátása Az aradi­ városi néptanács nagy figyelmet fordít a vállalatok és intézmények étkezdéi­nek téli élelmiszerellátására. Az aradvárosi néptanács kereskedelmi osztálya idejében gondoskodott az étkezdék téli ellátásáról. Összehívták az irádi étkez­dék gondnokait­ és ügyvezetőit s megállapí­tották a téli ellátásukhoz szükséges élelm­i­­szermenn­yiségét, majd konkrét­­ intézkedése­ket tettek a beszerzésre. Ugyanakkor útmu­tatást adtak az­­ellátás módjára, az élelmi­szerek tárolására és egyebekre. Az Arad tartományban hiányzó élelmiszer termékek­ beszerzése céljából a­ városi népta­­nács kereskedelmi osztálya megkezdte az árucserét más tartományokkal. A burgonyát péld­ául Sztálin tartományból hozzák és cse­rébe kukoricát adnak. Az intézkedések folytán az aradi vállala­tok és intézmé­nyek étkezdéi eddig 224.000 kg burgonyát, 34.000 kg káposztát, 18.000 kg hagymát , 31.000 kg egyéb főzelék- és zöldségfélét kaptak AZ étkezdéket ellátták télire 80.000 kg pa­­radicsompasztával, 26.000 kg­ gyümölcsíz­zel és 65.000 kg savanyúsággal az állami és a szövetkezeti kereskedelem útján, vala­mint saját termelésükből. E­ szép eredmények mellett azonban bősé­­gesen akadnak hiányosságok is. Az étkezdék részére, kiutalt élelmiszerek minőségileg nem mindig megfelelőek. Egyes étkezdék vezető­sége nem feldít elegendő gondot a jó gazdál­kodásra. Az­ „Augusztus 23“ és a „Reface­­rea" étkezdéjében, ahol 1500 ember étkezik, eddig még csak nagyon kis mértékben gon­doskodtak a télire szükséges élelmiszermeny­­nyiségről. A „Refacerea” étkezdéje, noha nagymennyiségű paradicsommal rendelke­zett, nem készített télire paradicsompasz­­tát. A városi néptanács kereskedelmi osztálya és az étkezdék vezetősége számolják fel minél előbb hiányosságaikat és gondoskodja­nak idejekorán az étkezdék élelmiszer ellátá­sáról. Kétnapos vásár Kolozsváron A kolozsvári városi és tartományi nép­­­tanács kereskedelmi ügyosztályai novem­­­ber elsején és másodikén vásárt szervez­nek Kolozsváron, a város és a falu közötti árucsere-forgalom kiszélesítése céljából. A néptanács illetékes ügyosztályai moz­gósító és népszerűsítő tevékenységet fej­tettek ki annak érdekében, hogy a vásárra mind a falusi termelők, mind a városi keres­kedelmi és kisipari vállalatok minél na­gyobb mennyiségben hozzák fel áruikat. Kollektívákat szerveztek, amelyek bejár­ták a falvakat és mozgósították a kollektív gazdaságokat és a magántermelőket a vá­sáron való részvételre. Ugyanakkor intéz­kedések történtek annak érdekében, hogy a városi kereskedelmi és ipari vállalatok, mint a „Fierus”, „CCL Industrial”, „Victo­ria”, „Alimentara”, „Vitadulci”, a helyi­ipari vállalatok, a cipész, szabó stb. kis­ipari termelőszövetkezetek minél több jól ellátott elárusító bódét létesítsenek s bizto­sítsák főként a falusi dolgozóknak szüksé­ges árucikkek bőségét. A vásár kulturális megnyilvánulásokra is alkalmul szolgál. A vásár területén 3 színpadot állítanak fel, ahol a városi kul­­turotthonok művészi csoportjai, üzemi kulturegyüttesek, ének- és zenekarok, vala­mint a legjobb falusi kulturcsoportok szerepelnek, önmegadóztatásból járdát építettek (Levelezőnktől.). — Hidvég község mintegy 2 és fél kilométerre van a vasút­állomástól. Esős időben szinte járhatatlan volt ez az út. Mivel a község dolgozóinak jelentős része Sztálinvárosba jár dolgoz­ni, naponta kétszer kell megtegye ezt a távolságot. A község lakói elhatározták, hogy járdát készítenek és villanyt vezetnek az út men­tére. Ezt a határozatot tett­ követte. Nem sok idő múlva elkészült a járda, október 17-én pedig kigyúlt az útszakaszon a villany. Az anyagot önmegadóztatásból befolyt összegből fedezték, a munkálatok nagy részét önkéntes munkával vé­­gezték el. Lelkes munkájukkal kitűntek: János István néptanácsi titkár, Mózes Sándor IMSZ titkár, idős Halász Márton és még sokan mások. Teljesült Hidvég lakosságának kívánsá­ga. Ma már villanyfénnyel világított, jó út vezet a falutól az állomásig. A Hami kölcsönből új mu­nkáslakások épülnek Tordán A tordai városi néptanács 41 házhelyet adott a munkában élenjáró dolgozóknak. A cementgyár 22, az üveggyár 4, a Szilika-gyár 4 és a Chimica-üzem dolgo­zói 7 házhelyet kaptak családi ház építé­sére. A Chimica gyár dolgozói a kapott álla­mi kölcsönből már tető alá húztak négy kétlakrészes házat, melyekbe nemsokára beköltöznek boldog lakóik: Vesa Viorel, lánca Joan és mások. A gyár vezetősége sok segítséget adott a dolgozóknak családi házuk felépítéséhez. Az üzem többi dolgozója pedig szabadide­jében segített a munkában. KOVÁCS FERENC levelező

Next