Előre, 1954. február (8. évfolyam, 1962-1982. szám)

1954-02-02 / 1962. szám

A ROMÁN NÉPKÖZTÁRSASÁG NÉPTANÁCSAINAK LAPJA Gépgyártóiparunk feladatai Ötéves tervünk egyik alapvető célkitűzé­se, hogy hazánkat fejlett nehéziparral és gépgyártóipa­rral rendelkező országgá ala­kítsa át. Hiszen sem a közszükségleti cikke­ket gyártó ipar, sem pedig a mezőgazda­ság nem fejlődhet korszerű, nagytem­elé­­kenységű gépek és szerszámok nélkül. Csak a korszerű gépgyártóipar előzetes megte­remtése tette lehetővé, hogy olyan hatalmas könnyűipari üzemeket építhessünk, mint a botosáni „Moldva“ textilkombinát, meg a többi új könnyűipari és élelmiszeripari vál­lalat, amelyeket már hazai gyártmányú gé­pekkel és szerszámokkal rendeztünk be. Ha­zai gépek és szállitófelszerelések könnyiik meg a munkát épitőtelepe­inken. Bányáink folyosóin, — ahol évtizedeken keresztül ál­lati­­sorba kényszerbebányászaink húzták a szenesteknőbe. — rs már rég megjelentek a csillogó, hazai bányamozdonyok. Óriási em­beri erőfeszítést takarítanak meg munkás-, osztályunk számára a gépek, ■ könnyebbé, gyorsabbá és termelékenyebbé teszik a dol­gozók munkáját. S­­a technikai fejlődésével párhuzamosan napról napra mind nagyobb tömegben bukkan fel és jut érvényesülésre szabad hazánk legnagyobb gazdagsága, a dolgozó nép alkotó teljessége. Pártunk és kormányunk mindig nagy gondot fordított és továbbra is nagy g­­n­­­dot fordít a hazai gépgyártóipar fejlesztésé­re. Népi demokratikus rendszerünk szülöt­te, a dolgozó tömegek együttes­ erőfeszíté­seinek drága gyümölcse ez. Csak néhányat említsünk a termékei közül, a gyapotfosztó, fésülő és hengerelőgépeket, a 14 méteres gyűrűsfonógépet orsóinak percenkénti tizen­­kétezres fordulatszámával, a korszerű olaj­préseket, a tejfeldolgozó üzemeik számára sorozatban gyártott szeparátorokat, a kon­zervgyárainkban dolgozó darálókat és gyü­mölcs­­iszk­lókat, amelyek mindegyike lega­lább 15—20 ember nehéz munkáját helyette­síti, vagy a nemrég gyártott sütőipari be­rendezéseket, amelyek 8­ órás műszakonként 10 tonna lisztből­­ragasztanak és sütnek íz­letes kenyeret. "Népgazdaságunk többi ága is értékes se­gítséget kapott már eddig gépgyáraink­tól. Sztálinvárosban, Vajdahunyadon, a zsil­­völgyi bányatelepeken, meg másutt is, ahol már épülnek a tervbevett munkáslakások, elég sűrűn találkozunk a hazai kotró­gépekkel, talajgyalukkal, a 35 tonnás Der­rick- és a 3 tonnás toronydarukkal. Állami és kollektív gazdaságaink, valamint az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok földjein már nem újság, a mi Sztalinvá­­rosunkban készült hazai traktor. Sorozat­ban gyártjuk az aratógépeket, cséplőgépe­ket, kombájnokat, gyapotszedőgépeket. A perisi állami gazdaságban még tavaly üzembehelyezték egyikét azoknak a hazai esőgépeknek, amelyek lehetővé teszik, hogy gazdag földjeinkéin örökre legyőzzük a szá­razság okozta nehézségeket. Mezőgazdasá­gunk az elmúlt év során 16,27 százalékkal több traktort és 30,87 százalékkal több egyéb gépi felszerelést kapott, miint 1952- ben. Most, az új tervév kezdetén különlegesen fontos, hogy gépiparunk dolgozói ismét megvizsgálják azokat a feladatokat, amelye­ket a párt Központi Vezetőségének tavaly augusztusi bővített plenáris ülése tűzött elébük. Már most, év elejéin fel kell kutat­­niuk az összes lehetőségeket, hogy a leg­eredményesebben hozzájárulhassanak mező­gazdaságaink és közszükségleti cikkeket gyártó iparunk lemaradásának megszünteté­séhez. Meg kell találniuk a módját annak, hogy népi demokratikus államunk jelentős befektetései a lehető leghamarabb meghoz­zák gyümölcseiket a dolgozó tömegek élet­körülményeinek megjavítása terén. Az első feladat, hogy eleve biztosítsuk a felülvizsgált és az általános szükségletek­nek megfelelően módosított tervek minden mutatószámának teljesítését. Az elmúlt évek tapasztalatai szemléltetően megmutatták, hogy milyen károsan befolyásolta a nehéz­ipar egyes ágainak túlhajtott fejlesztése a különböző vállalatok műszaki-adminisztra­­tív kollektíváját. Az állandó rohammunka miatt nem egy gyárban elhanyagolták a szerszámgépek rendszeres karbantartását, nem gyártottak pótalkatrészeket, nem gon­doskodtak rendszeres és állandó tartalékok­ról. Némely helyen ez a hanyagság egész műhelyekben, vagy üzemrészekben veszé­lyeztette a folyamatos termelést. A legtöbb vállalatnál nem fordítottak kellő gondot a belső erőforrások rendszeres felkutatására. Noha gépiparunkban a tavaly bevezetett nyítások és észszerűsítések nyomán 57 mil­lió lejt takarítottunk meg — háromszorosát az 1952 évinek — mégis megtörtént, hogy ugyanabban a műhelyben,­ ahol értékes Újí­tásokat alkalmaztak, egyes munkafolyama­tok elmaradtak a többiek ugrásszerű­ fejlődése mögött s lassúságukkal, elavultságukkal minduntalan felbontották a zá­rtciklusú gyártási folyamatokat. Az ország bővebb ellátása közszükségleti és élelmiszeripari cikkekkel most jelentős mértékbeli, függ­­attól is, hogyan valósítják meg gépipari vállalataink a tavaly augusz­tusi párthatározatban lefektetett felada­tokat. A terv előírásainak betartása min­den vállalatra, minden termelési egység­re kötelező. A helyi lehetőségek g­endes számbavételével­­kell tehát már most k ala­kítani minden üzemosztály számára a ter­melés legcélszerűbb rendszerét. Ezt szolgá­ja az operatív tervezés, amely munkanapok­ra bontja az üzemi részlettervet és műhe­lyenként, csoportonként megállapítja az összes mutatószámok — termelékenység, önköltség, minőség, valamint a forgóeszkö­zök felhasználási módja — teljesítésének feltételeit. Olyan feladat ez, amely nem tűr egyetlen nap halasztást sem, így semmi­vel se menthető a kajáni Victoria gyár mű­­szaki-adminisztratív vezetőségének a ha­nyagsága, ahol még január második hetében se fogtak hozzá a tervek felbontásához. A jó operatív tervezést azonban nem sza­bad összetéveszteni a különféle nyomtatvá­nyok egyszerű kitöltésével. A vállalatok műszaki-adminisztratív személyzetének min­denkor tisztában kell lennie a termelés mindenkori helyzetével, ismernie kell a be­rendezés kapacitását és a nyersanyag, va­lamint a félkész és a befejezett alkatrész­készleteket. Az elmúlt évben bizony míg előfordult, hogy a felületes és bürokratikus raktározási nyilvántartások egyes helyeken „rejtett“ tartalékolásra,­­anyag- és alkatrész­­halmozásra vezettek, aminek természetes következményeként más műhelyek nyers­anyag, vagy alkatrészhiánnyal­ küzdöttek. Meg kell teremtenünk annak a lehetőségét, hogy sztahanovistáink és élmunkásaink fo­lyamatosan és fokozatosan túlteljesíthessék tervfeladataikat s ne gátolja őket a hényeg tervezés és nyilvántartás okozta anyaghi­ány. Fokozottabb gondot kell fordíttani a gyár­ból kikerülő gépek és felszerelések minőségé­re is. Az elmúlt év tapasztalatai azt is meg­mutatták, hogy egyes gyárakban a mennyi­ségi rohammunka mellett elmaradt a kellő minőségi ellenőrzés. Bányászaink például jogosan kifogásolták a sztálinvárosi Eszter­­golművektől kapott hibás fúrókat és légkala­­pácsokat. Az­ aradi cukorgyár folyamatos termelését is meglehetősen felborí­tottá­k a bukaresti „Mao Ce­dum“ gépgyárból kapott hibás felszerelések. Különösen fontos a rész­letes­­minőségi ellenőrzés mezőgazdasági gépgyárainkban. Az innen kikerülő gépeknek nemcsak a föld jó megmunkálását kell meg­­könnyíteniök, hanem minőségi jó munkájaik­kal segíteniük kell abban is, hogy dolgozó parasztságunkat rávezessük a korszerű, nagyüzemi, kollektív gazdálkodás útjára. Gondoskodni kell arról — ami az elmúlt években meglehetősen hiányzott —, hogy vál­lalatainkat, valamint gép- és­­traktorállomá­­sainkat, javítóműhelyeinket bőven ellássuk pótalkatrészekkel. Nagy jelentősége van e té­ren a sztálinvárosi traktorgyár dolgozói ha­zafias felajánlásának, akik vállalták, hogy a folyamatos traktorgyártás mellett 5 nappal hamarabb legyártják az első negyedévre elő­irányzott pótalk­ntrészmennyiséget. Az országszerte lezajlott pártkonferenciák minden vállalatban, így gépgyárainkban is meghatározták a pártszervezetek feladatait az 1953 augusztusi párthatározat végrehajtá­sában.­ A pártszervezetek hajtómotorjai a vállalatok és műhelyek termelése fellendíté­­sének. A műszaki-adminisztratív vezetőség, valamennyi munkás, mérnök, technikus és tisztviselő feladata, hogy felhasználja a párt­szervezetek segítő erejét a munka általános megjavítására. Az adminisztratív és szak­­szervezeti szervek jó együttműködése a pártszervezetek irányítása alatt, a dolgozó tömegek alkotóképességének jó felhasználá­sa biztosítja majd minden vállalatunkban az idei fokozott tervfeladatok teljesítését. A műszaki középiskolák vezető kádereinek értekezlete A fővárosi Jogtudományi Fakultás aulájá­ban hétfőn reggel megkezdődött a műszaki középiskolák vezetőségi kádereinek értekez­lete. Az értekezleten részt vesznek az oktatás­ügyi minisztérium, valamint a többi minisz­tériumok és központi intézményeik képviselői. Ilie Murgulescu akadémikus professzor, ok­­tatásü­gyi miniszter megnyitó beszédében ki­fejtette, hogy a vezető kádereknek ez az első országos értekezlete azt a célt tűzte m­aga elé, hogy elemezze az iskolai év első felében kifejtett tevékenységet és intézkedéseket hoz­zon az ország műszaki középiskoláiban a ta­nulmányi folyamat megjavítására. Ezután Nicolae Bologa­n, az oktatásügyi minisztériumhoz tartozó műszaki középisko­lák igazgatója tartott beszámolót, amelyben elemezte az első félév eredményeit és a mű­szaki tanulmányi iskolák sikeres évzárásával ka­p­cso­la­t­os fela­d­a­tok­a­t. A beszámolót kérdések és hozzászólások követték. Az értekezlet munkálatai folytatódnak. (Agerpres). Az MTTE bukaresti fiókjának tanácskozása A Mérnökök és Technikusok Tudományos Egyesületének bukaresti fiókja pénteken dél­után az MTTE központi tanácsának székhá­zában értekezletet rendezett, amelyen a fő­városi fémipari és elektrotechnikai üzemek számos mérnöke és­­technikusa vett részt. Az értekezleten Matéi Chitescu mérnök, felolvasta „A magasfrekvenciájú áram által történő Induktív felmelegítés alkalmazása a gépgyártó iparban“ című közlését. A felolva­sást, az eljárást és annak eredményeit szem­léltető vetítettképes előadás követte. Marius Stern mérnök „A felületi edzéshez és olvasztáshoz használt magasfrekvenciájú áramfejlesztőkről és azok gyártási lehetősé­­géről“ tartott előadást. A jelenvoltak nagy számmal vettek részt az előadásokat követő vitán. (Agerpres.) Vili. évf., 1962. sz. 4 oldal, ára 20 bán, 1954 február 2. kedd LAPUNK TARTALMÁBÓL: A Román Népköztársaság Minisztertaná­csának határozata a zöldségfélékre, a zöldségvető magvakra, a gyümölcsre és a csemegeszőlőre vonatkozó szerző­déskötési rendszer megjavításáról (2. oldal) A sztálingrádi győzelem 11. évfordulója: Az újjászületett, hős város (2. oldal) Az írástudatlanság felszámolásáért (2. oldal) A kőrösfői képviselőnő (3. oldal) Angol képviselők bírálják Dulles politi­káját (3. oldal) A Gyilász-„ügy” és a jugoszláv valóság (3. oldal) A négy hatalom külügyminisztereinek ber­lini értekezlete (4. oldal) A Német NK kormányának emlékirata a külügyminiszterek berlini értekezletéhez (4. oldal) Mezőgazdasági hírek Nagymennyiségű vasúti fűtőanyagot takarítanak meg A temesvártartományi mozdonyvezetők és fűtők állandóan arra törekednek, hogy minél észszerűbben használják fel a fűtő­anyagot. Ebben nagy segítségükre van Klavdia Báránovszkája módszere. A moz­donyvezetők jórésze alkalmazza ezt a módszert. Ion Nitos mozdonyvezető és Gheorghe Jurja fűtő minden alkalommal Temesvár és Nagyvárad között 1.500— 2.000 kiló fűtőanyagot­ takarítanak meg. Januárban 15 nap alatt 19 tonna fűtőanya­got takarítottak meg. Példájuk nyomán a 442036 számú moz­dony kezelőszemélyzete, Niculae Ciobotaru mozdonyvezetővel az élen, ugyancsak 15 nap alatt jelentős fűtőanyag-megtakarítást írt be a takarékossági számlára. Hasonló eredményeket ért el a többi mozdonyvezető is. A Temesvár—Turnu- Severin között közlekedő mozdony sze­mélyzete például minden ötödik után kizá­rólag megtakarított fűtőanyagot használ. Most 10 újabb mozdony személyzete sajátította el Klavdia Báránovszkaja mód­­szerét. Növekszik a Magyar Autonóm Tartomány áruforgalma A Magyar Autonóm Tartomány állami és szövetkezeti ,kereskedelmi hálózata egyre na­gyobb mértékben gondoskodik a dolgozók szükségl­eteinek kiel­égí­téséről. A tartomány helyi kereskedelmi szerveze­tének 171 üzlete a­z elmúlt év utolsó negye­dében 42 százalékkal több árut adott el, mint a megelőző negyedévben. Terven felül nagy­­mennyiségű szabadforgalmú árut is eladtak, köztük 220.000 méter gyapotkelmét, 31.000 méter gyapjúszövetet, 11.000 méter selyem­­kelmét, 150.000 darab köt­szövött cikket, 5.000 kiló porcelán árut, stb. Az évi eladási tervet 22,93 százalékkal, a helyben felvásárolt áruk eladási tervét pedig 33 százalékkal túlteljesítették. A Magyar Autonóm Tartomány kisipari ter­melőszövetkezeteinek működése is felfelé ível. Az elmúlt év utolsó negyedében a többi között 300 pár női cipőt, 2.500 pár hulladékanyagból készült cipőt, 120 vászon,Atorny­t, 500 paplant gyártattak az előirányzaton felül. A tartomány szövetkezetei 1953 második felében 72 százalékkal több készruhát, 32 szá­zalékkal több bőrárut és lábbelit adtak el, mint az első félévben. A Magyar Autonóm Tartomány kereskedel­mi hálózatát ebben a félévben még jobban kibővítik. Az iparcikkeket árusító helyi keres­­kedelmi szervezet 10 új üzletet létesít. Üzletet nyitnak ,a kisipari termelőszövetkezetek is a tartomány 31 kisipari termelőszövetkezetében ,termelt áruk értékesítésére. (Agerpres) Máramarossziget rajonban a dolgozó pa­rasztok­­készülnek a tavaszi mezőgazdasági kampányra. Felülvizsgálják és kijavítják a mezőgazdasági gépeket és szerszámokat, ki­hordják a­ trágyát a földekre és kiválogatják a szükséges vetőmagvakat. Szarvaszó községben már kijavítottak 101 ekét, 50 boronát, 2 szerelőrostát, 35 szekeret és több más mezőgazdasági szerszámot. Ez­zel a javítások 82 százaléka már elkészült. Ugyanakkor 870 tonna istállótrágyát hordtak ki a szántóföldekre. Nutu Pop, Ion Ivarciu, Stefan Bledea és még többen mások teljes egészében elkészültek a felszerelés kijavításá­­val. A község dolgozó parasztjai tömegesen ve­szik igénybe a két vetőmag-tisztító központot. A deszei dolgozó parasztok eddig 39 ekét, 10 boronát és 40 szekeret javítottak meg. Több mint 700 tonna istállótrágyát hordtak ki a földekre, megtisztították és kiválogatták a tavaszi vetéshez szükséges vetőmagvakat. A munkában kitűntek Gheorghe Ohira és Du­­mitru Chira. ★ Sepsiszentgyörgy rajon néptanácsának mezőgazdasági osztálya a kollektivisták és egyénileg dolgozó parasztok számára Angyaloson tíznapos méhészeti tanfolya­mot indított be 25 hallgatóval. Az elő­adásokat a rajon legjobb méhészei tartják. ★ Január 17-én fejeződött be Bárót, Gidó­­falva, Maksa és Uzon községekben a jaro­­vizálási tanfolyam. A tanfolyamon 90 kol­lektivista és egyénileg dolgozó paraszt ismerkedett meg a jarovizálás előnyeivel. ★ A nyárádszeredai „Lenin útja” kollektív gazdaság tagjai elhatározták, hogy 1954- ben a meglévő szarvasmarhaállományu­kat 20 darabbal, sertésállományukat pedig 40 darabbal fogják növelni. En­nek érdekében még a tél folyamán egy 60 szarvasmarhát befogadó istállót és egy modern disznóólát építenek. Ezenkívül mintegy 50 hektár területen bevezetik a hétéves vetésforgót, hogy bővebb takar­mányalapot biztosítsanak az állattenyész­tés további fejlesztésének. A Torda rajonban eddig az állami tarta­lékból 237 hektár termőföldet osztottak ki a kollektív gazdaságok között. Ebből a többi közt a palackosi „Augusztus 23” kol­lektív gazdaság 64 hektár, a harasztosi kollektív gazdaság 15 hektár földet kapott.­­A A kackói kollektív gazdaság tagjai — az állattenyésztés fejlesztése céljából — ebben az évben 20 százalékkal emelik a fejőstehenek számát, 25 százalékkal a juh­állományt, megkétszerezik az anyakocák számát és háromszorosára emelik a ba­romfiállományt. A növekvő állatállomány számára egy szarvasmarhaistállót és még két silót építenek. Megfelelő takarmányo­zással és gondozással átlag 10—12 literre növelik a tehenenkénti tejhozamot. ★ Tövisen 21 szegény -és középparaszt közös megegyezéssel megalakította a „De­cember 30” elnevezésű kollektív gazdasá­got. Az alakuló ülésen Mihai Milea, Gav­­ril Borza, Mátéi Adalbert megfogadták, hogy mindent elkövetnek fiatal kollektív gazdaságuk fellendítéséért és megerősí­téséért.­­ A segesvárrajoni kollektivisták a múlt évben a fejlett szovjet munkamódszerek al­kalmazásával szép eredményeket értek el. A szászszentlászlói kollektivisták például búzából hektáronként 22 mázsát takarítot­tak be. A zágori és szászkézdi kollektív gazdaság tagjai pedig 190—220 mázsa hagymatermást értek el hektáronként. A szép eredmények, s a gazdag évvégi ter­ményosztások láttán, egyre több dolgozó paraszt kéri felvételét a kollektív gazda­ságokba. Ebben az évben már 23 dolgozó paraszt nyújtotta be felvételi kérvényét a kollektív gazdaságok vezetőségéhez. A szászkézdi és szöllősi kollektivisták köz­gyűlésükön 7—7, a segesdi kollektivisták pedig 4 család felvételi kérését fogadták el.I ★ (Tudósítónktól): Szakálházá­n (Temesvár rajon) a dolgozó parasztok teljes egészé­ben teljesítették kukoricás, napraforgó és hagyma beszolgá­ltatási kötelezettségeiket. Tehéntejkvótájuknak 96, húskvótájuknak 91 és széna-kvótájuknak­­99 százalékban tette­k eleget. A szép eredmények­­lágy része főként Gu­­jan lan községi terménybegyűjtő megbízott lelkiismeretes munkájának tulajdonítható. A néptanács vezetősége is sok segítséget adott, hogy a begyűjtés sikerét biztosítsa. Jó mun­kát végeztek Reiter Ioan és Slobo­da Ioa­n nép­­tanácsi képviselők is. Házról házra jártak a begyűjtő megbízottal és alapos felvilágosító munkával győzték meg a dolgozó para­sto­kat hazafias kötelezettségük fontosságá­ól. Müller Andrei, Oprean Sabin, Mayer Ioan, Ciornei Dumitru középparasztok el­sőnek adták be kvótáikat. A szakálházi nép­anács végrehajtó bi­zottságának jó munkájáról tanúskodik az a tény is, hogy a begyűjtés mellett gondot fordítottak az adófizetésre is. A község dol­gozó parasztjai már befizették összes mat­­évi adójukat, s a biztosítási összegnek is 98 százalékát. • Ezek az eredmények azt bizonyítják, ahol a néptanács szoros kapcsolatot tart a tömegekkel és a begyűjtő szervekkel, ott a dolgozó parasztok teljesítik az állammal szembeni kötelezettségüket. Makfalva kulturéletéből Makfalva dolgozói az egyik községi nép­­gy­ülésen elhatározták, hogy kulturotthont építenek s azonnal megszavazták a felépítési költségeket. A falu dolgozói 8.128 önkéntes munkaórát végeztek. A néptanács segítségé­vel sikerült is a múlt évben befejezniük az építkezést és augusztus 23-át már az új kul­­túrotthonban ünnepelték. Rövid idő múlva megalakult a kultúrott­hon támogató bizottsága, amely 36 tagból áll. A kultúrotthon munkaközössége igyeke­zett alaposan felkészülni a téli időszakra és­­ a harmadik országos kultúrversenyre. Idejé­ben megszervezték az agrotechnikai kört és nagy gondot fordítottak arra, hogy minél többen látogassák azt. Lánckor József, az agrotechnikai kör felelőse hetente tart elő­adást az időszerű mezőgazdasági kérdések­ről. Nagy fontosságot tulajdonítanak úgyszin­tén az olvasóköröknek is. A községben 21 olvasókör működik. A hetente egyszer meg­tartott szabászati körön Zsigmond Margit tanítja a falu lányait, asszonyait a szabás­­varrás mesterségére. A k­ultúrotthonban ezen­kívül orosz és román kör is van. Hetente egyszer vagy kétszer rádióhalgatást szer­veznek, kétszer vagy háromszor pedig filmet vetítenek a kultúrotthon nagytermében. Most, tél idején a könyvtár polcai is szinte meg­ürültek. Az 1625 kötet könyv már nem is tudja kielégíteni a falu dolgozóinak igényeit. A kulturegyüttes t­agjai igyekeznek minél jobban kihasználni a téli napokat, hogy ala­posan felkészüljenek az országos versenyre. Kálmán Gizella, a színjátszó csoport fele­lőse,­ Celec Mária és Kovács Teréz tánccso­­portfelelősök odaadással dolgoznak, hogy min­él jobb eredményeket érjenek el a ver­senyen. A helyi folklór kincseinek felhaszná­lásával színessé, változatossá teszik az elő­adásokat. Hogy minél a­la­po­sabban elő­készül­­jenek a versenyre, a község tanerői, fáradsá­got­­nem kímélve, tanítják a szavalókat, a színjátszócsoportot és a tánccsoportot. Az országos versenyre való készülődés jó alkalom arra, hogy újabb tehetségekkel gaz­dagítsák a kultúrcsoportot. Kálmán Imre, a kultúrotthon igazgatója örömmel mondja, hogy sikerült nemcsak a fiatalokat, de az idősebbeket is bevonni a kulturmunkába. Az „írás beszél“ című színdarabban szerepet vál­lalt a 69 éves Daróczi András, továbbá Bá­lint Rozália és még sokan mások. Közel háromezer újítási javaslatot nyújtottak be a vasúti dolgozók Hazánk vasúti dolgozói komoly újítótevé­­kenységet fejtenek ki­­ a termelési folyamat megjavítására s a munka megkönnyítésére. Vasúti munkásaink és technikusaink az el­múlt év folyamán 2830 újítási javaslatot nyújtottak be a műszaki kabinetekhez. 1870 újítási javaslatot elfogadtak s ezek közül ■ több mint 1200-at már alkalmaznak a ter­melésben. Csupán az államvasutak ipari műhelyeiben 730 újítást vezettek be az el­múlt évben. Jivan Juricin, a temesvári vasúti műhelyek munkása, kiváló újitó. Különböző nagysá­gú facsavarokat gyártó újszerű gépéért 20.000 lejjel jutalmazták. Az 1953-ban benyújtott ujitások alkalma­zásával a különböző vasúti egységekül eddig 10.563.000 lejt takarítottak meg. MI ÉPÜL AZ IDÉN SZTÁLINVÁROSBAN ÉS A TARTOMÁNYBAN ! AZ EZERKILENCSZÁZÖTVENNÉGYES ESZTENDŐBEN államunk hatalmas összege­ket irányzott elő építkezésekre. Valamennyi építkezés dolgozó népünk életszínvonalának állandó emelkedését szolgálja. Az építkezési terveket a jól átgondolt céltudatosság jellem­zi: minden új épület — legyen az gyár, üzem­rész, lakóház vagy kulturális intézmény — a legégetőbb szükségleteket hivatott kielégíteni, közvetlenül szolgálja a dolgozó tömegek jó­létét. Az építkezésre előirányzott összegből je­lentős részt kap Sztálinváros, hazáink egyik legnagyobb iparvárosa. Bár a felszabadulást követő években nagyszabású építkezési mun­kák folytak itt, ez mind kevésnek bizonyult. A fejlődő várost egy növekvő gyermekhez lehetne hasonlítani, amelyre már sehogyan sem lehet ráhúzni a tavaly hordott ruhát. Az idei építkezési tervek jóval felülmúlják a ta­valyiakat. Kő és föld, tégla és betonhegyeket mozgatnak meg. Nem lesz a városnak olyan része, ahol ne indulnának meg építkezések. Új üzemrészek, új munkáslakóházak, új üzle­tek, iskolák, iskolai bentlakások, kantinok, bölcsődék, papköziotthonok, egészségügyi és kulturális célokat szolgáló épületek emelked­nek a város területén. A születő épületeik leg­többje ma még csak papíron, vagy maketben látható, de nem telik bele csak néhány hét, megindul a nagyszabású munka, építőipari dolgozók ezrei harcolnak annak a tervnek megvalósításáért, amely megváltoztatja a város­­képét, jobbá, derűsebbé teszi la­kóinak életét. Vegyük csak a jelentősebb építkezéseket. KI NE ISMERNÉ LEGALÁBB FÉNYKÉPRŐL a „Vörös Zász­ló“ munkásvárost, dolgozó né­pünknek ezt a büszkeségét? Az új szocialista városoknak ezt a hírnökét pártunk, kormányunk szerető gondoskodása hozta lét­re, hogy szép, korszerű épület­ben otthonra találjanak a nagy munk­ásne­gyed sz­­­a­h­an­ov­istái, élőf munkásai, sokgyermekes csa­ládjai. A munkásváros kétemele­tes lakóházai virágos erkélyeik­kel, fehérfüggönyös ablakaikkal, a parkírozott utakon sétálgató lakóikkal már a befejezettség ér­zését keltik a látogatóban, de a város még távolról sincs ké­szen. Új üzletek, újabb lakóhá­zak épülnek itt évről évre. Ezer­­kilencszázötvennégyben hat la­kótömbbel növekszik a munkás­­város. Az új házak a meglévők mintájára épülnek. Egy-egy ház­ban 36 kétszobakonyhás, fürdő­szobás lakás lesz, ezenkívül 9 lakrész családnélküliek részére. A lakások napfényesek, egészségesek, minden kényelemmel felszerelve. Sztálinváros egyik legszebb részén, a Sprenok hegy lankáin, az 5-ös Építkezési Tröszt dolgozói számára két modern tömbház épül. A tröszt több üzeme — igazgatósági alapja felhasználásával — közösen épít mun­­káslakóházaikat az állomás melletti Ősz­ ut­­cában. ÚJ ÜZEMRÉSZEKKEL BŐVÜLNEK az élelmiszeripari és közszükségleti cikkeket elő­állító gyárak. A második évnegyed végén megkezdik a derestyei sörgyár nagyszabású bővítési munkálatait. Az új műhelyek és kor­szerű gépi berendezések révén a­­sörgyár meg­kétszerezi termelését. A Gumigyár egyike azoknak az üzemeknek amelyeknek nagy szerepük van a közszükség­leti cikkek termelésének tervében. A tőkések idején épült szűk és korszerűtlen gyár csak akkor felelhet meg a követelményeknek, ha­­teljesen átalakítják, új műhelyekkel és kor­szerű berendezéssel látják el. A Gumigyár telepén már tavaly megkezdődtek az építkezé­sek. Ezek az idén befejeződnek. Tágas, vilá­gos munkacsarnokok épülnek a régi tűzve­szélyes és egészségtelen műhelyek helyébe. Az egész üzemet központi fűtéssel látják el, a munkások új öltözőiket, fürdőt és zuhanyo­zókat kapnak.­A szociális munkakörülmények követelmé­nyeinek megfelelően építkezik az „Ancora Romana“ kábelgyár is, s még sok más üzem a városban. Az építkezéseket a munkásokról való fokozott gondoskodás szellemében ter­vezték. A város ellátása szempontjából jelentős szerepe lesz a vágóhíd bővítésének. A tervbe­vett új épületben kap helyet egy 1000 négyzet­­méter területű hűtőház és egy szalámigyár. SZTÁLINVÁROS HATALMAS KULTÚR­PALOTÁJÁNAK építkezési munkálatai is befejeződ­nek ebben az esztendőben. A Lenin­­körúton lévő épületet hat évvel ezelőtt kezd­ték építeni, az építkezés azonban időközben megszakadt. Nem volt megfelelő színházterem sem a sztálinvárosi Állami Színház, sem pe­dig a vendégszereplésre érkező bukaresti és kolozsvári operák részére. Megfelelő kultúr­terem hiányában a város nagy kul­túresemé­nyein — mint például a szovjet művészcso­portok előadásain — csak kisszámú közönség vehetett részt. A félig kész kultúrpalotát most a Szakszervezetek Központi Tanácsa vette gondozásba. Erre az év­re előirányozta az építkezés teljes befejezését és berendezését. A gyönyörű palota színháztermében 1200 ülő­hely lesz. Külön próbaterme tesz a színház­nak, a balettnek, a zenekaroknak. Ez az épü­let — amely országos viszonylatban is nagy­szabású — méltó módon tudja majd kielégí­teni a fejlődő város lakosságának kultúrigé­nyeit. Építészeti stílusa tökéletesen beleillesz­kedik a város jellegébe és emeli a város szépségét. A középületek építkezési munkálatai közül meg kell említenünk a sztálinvárosi főposta nagyobbítását. Az épületre új emeletet húz­nak, a termeket kibővítik és korszerűsítik. , „ A TARTOMÁNY TÖBBI VÁROSÁBAN meginduló nagyszabású építkezések közül is fel kell sorolnunk néhányat. A tartományban az „Electroprecizie‘‘-üze­m mellett egy elektrotechnikai középiskola épül. Tantermeivel, gyakorlóműhelyeivel, bennla­kásaival valóságos iskolaváros lesz. Ugyan­csak az üzem szomszédságában épülnek fel az „Electroprecizie“ munkáslakásai. Népköztársaságunk kormánya nagy gondot fordít a műemlékek karbantartására. Az 5-ös Építkezési Tröszt ez évi mun­katervében sze­repel a szebeni Bruckenthal-múzeum restaurá­lása. Természetesen nagy gondot fordítanak arra, hogy a javítási munkálatok csorbítat­lanul hagyják a XVIII. században épült pa­lota stílusát és építészeti sajátosságait. A tartomány majd minden üzeme megna­gyobbodik. A prázsmári „Constantin David“ posztógyárban új fonó- és szövőcsarnok épül. A ternesti papírgyárban új, modern épületek foglalják el a régi, korszerűtlen műhelyek he­lyét. Megnagyobbítják a szebeni „Vörös Láng“ író- és irodaszereket gyártó­ üzemet. Berendezését a fejlett technikai módszereknek megfelelően kor­szerűsítik,, hogy termelését meg­­kétszerezhesse. Segesvár határában új gyár épül — az ország legnagyobb csempegyártó üzeme. A felmé­rési munkálatok már megtörtén­tek, amint az időjárás megenge­di, megkezdik a gyár alapozási munkálatait. Az új üzem 22.000 négyzetméternyi területen épül, csak egy csarnoka 2 hektár te­rületet foglal el. A gyár nyers­anyagát, az agil-plasztikot, a most feltárt közeli bányától kapja. Ez a hatalmas üzem je­lentősen hozzájárul majd Seges­vár és környéke fejlődéséhez. Íme, a megvalósítandó nagy­szerű építkezési programm egy része. Ma még terv, de mire ez esztendő lepereg, valóság lesz — hazánk gazdagodását, népünk jólétét szolgálja. KNILL JÁNOS a sztálinvárosi 5-ös Építkezési Tröszt szerelési vállalatának igazgatója A sztálinvárosi kulturház homlokzatának váz­latterve

Next